Őri Fülep Gábor (1739–1823)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2023. december 11., 12:13-kor történt szerkesztése után volt. (Lanyi.gabor átnevezte a(z) Őri Fülep Gábor (1739-1823) lapot a következő névre: Őri Fülep Gábor (1739–1823))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Őri Fülep Gábor (Őri Fülöp Gábor, Felső Őry Fülöp Gábor, Őry Filep Gábor) (Sajószentpéter, 1739. április 25. – Sajószentpéter, 1823. július 25.) református lelkész, tiszáninneni szuperintendens, kollégiumi teológiaprofesszor.

Őri Fülep Gábor a 18-19. század fordulójának egyik meghatározó tiszáninneni református szellemi vezetője; előbb a sárospataki kollégium teológiaprofesszora, majd az egyházkerület szuperintendense, a térség egyedülállóan kiterjedt külföldi kapcsolatokkal rendelkező gondolkodója, számtalan – különböző műfajú – írás fordítója, az utrechti magyar bibliafordítási munkálatok közreműködője. Coccejánus alapokon nyugvó, a református ortodoxia és a teológiai racionalizmus közötti összekötésen fáradozó teológus. Szuperintendensi működése a Tiszáninneni Egyházkerület intézményesülése kezdetének és a Sárospataki Református Kollégium egyik virágkorának az ideje.[1]

Származása, korai évei

Sajószentpéteren született, ahol édesapja, Őri Fülep Pál lelkészként szolgált. Apja utóbb a borsodi esperesi címet is viselte. Őri Fülep Pál egy Vas vármegyei, őrvidéki nemesi családból származott. Őri Fülep Gábor édesanyja Fügedi Kovács Mária volt. A családnak több gyermeke is volt, de Gábor mellett csak a Sárospatakon végzett, majd 1750-ben meghalt Pált ismerjük név szerint. A születés és a kezdeti neveltetés helyszíne, Sajószentpéter a 18. század közepén tekintélyes mezővárosnak számított Borsod vármegyében, a II. József-kori népszámlálás idején 2349-en lakták – zömükben magyarok, kisebb részben cigányok; 90% fölötti arányban reformátusok. A település markánsan nemesi jellegű volt: a lakosság közel 30%-a rendelkezett nemesi kiváltsággal.[2]

Tanulmányai

Hazai tanulmányok

Őri Fülep Gábor Sajószentpéteren kezdte tanulmányait. 1748-ban beiratkozott a sárospatai kollégiumba, de az első tanév után megbetegedett, s ezt követően szülei a közelebbi miskolci református gimnáziumban taníttatták négy évig. Itt közvetlenül Szalay Sámuel szuperintendens pártfogása alatt állt, Szalay házánál is lakott. Az 1753. évet Lőcsén és Dobsinán töltötte, ahol megtanult németül. Sárospatakra 1756-ban tért vissza az akadémiai tanulmányok kedvéért. 1760-ban szülei költségén peregrinációra indult, ahonnan 1766 februárjában érkezett haza.

Külföldi tanulmányok

Szellemi töltekezésére nagy hatást gyakorolt hosszú peregrinációja. Első állomása Franeker volt, 1763 júliusában Utrechtbe költözött, 1765-ben pedig Leidenbe és Harderwijkbe tett egy hosszabb látogatást. Ebben az évben a nyári hónapokat Londonban és Oxfordban töltötte. 1765 szeptemberében tért vissza Utrechtbe, majd két-két hónapot Németországban és Bécsben töltve tért haza. Már franekeri éveiben komoly elismerést vívott ki magának: disszertációját sok dicséretet begyűjtve az akadémia a saját költségén publikálta.[3] Utrechtben részt vett a Magyar Biblia[4] fordítási, kiadási munkálataiban, itteni disszertációját is megjelentette az egyetem[5], s doktori címet kapott. A legjelentősebb hatást Herman Venema (1697-1787) gyakorolta rá.

Sárospataki professzori működése

Hazatérése után 1766-ban pappá szentelték, 1768-1772 között Aszaló gyülekezetében kápláni szolgálatot teljesített. 1772-ben hívták meg a sárospataki kollégium teológiai katedrájára. Székfoglaló előadását 1773 márciusában tartotta meg, s 1797 novemberéig tanított Sárospatakon. Tanítási stílusától Kazinczy Ferenc nem volt elragadtatva, erősen bírálta, unalmasnak, tagolatlannak találta egykori tanára éveken át húzódó előadássorozatát. Őri Fülep Gábor ugyanakkor aktív szerepet vállalt a türelmi rendelet utáni újraindulásban. Tagja volt 1785-ben a II. Józsefnél járt deputatiónak a református tankönyvek kidolgozásának ügyében, részt vett a sárospataki nagy kollégiumi reformban, azaz az új iskolai törvények és tanterv kidolgozásában az 1790-es évek közepén. Jegyzőkönyv-vezetőként kiemelt szerepet kapott az 1791. évi budai zsinaton, amelynek eseményeiről naplót vezetett.[6] A budai zsinat idején magyarra fordította a lengyel és litván protestánsok által készített törvénykönyvet, ezzel remélve segíteni egy egységes protestáns jogi szabályozást. Őri Fülep Gábor tanárként számos könyvet fordított, illetve állított össze a tanítás megkönnyítése érdekében – kifejezetten termékeny szerzőnek bizonyult ezekben az évtizedekben.

Szuperintendensi működése

A Tiszáninneni Református Egyházkerület az 1790-es években általános, elhúzódó vezetési válságba került.[7] Ennek részeként a nagybeteg szuperintendens, Szathmáry Paksi Ábrahám idővel nem tudta megfelelően ellátni tisztségét, s ezért 1797-ben egy coadjutor szuperintendens választásáról határoztak: a 368 szavazóból 340-en Őri Fülep Gáborra voksoltak oly módon, hogy Őri Fülep előbb helyettesként, majd a szuperintendens halála után újabb voksolás nélkül a szuperintendensi tisztségbe emelkedve vezesse az egyházkerületet. Őri Fülep ekkor Sajószentpéter lelkészévé választotta. Ezt a hivatalát 1798 áprilisában foglalta el. Haláláig sajószentpéteri lelkészként vezette az egyházkerületet. Szuperintendensi évei meghatározó jelentőségűek az egyházkerület intézményesülésének és szisztematikus működésének a szempontjából. 1799-ben zajlott le a nagy egyházmegyei határrendezés, amely szakított a reformáció korából megmaradt nagy esperességek rendszerével. Három új egyházmegyét szerveztek, s ehhez kapcsolódóan határozottan átrendezték az esperesek és a szuperintendens közötti jog- és feladatköröket. Kiépültek az egyházkerületi jogbiztosítás intézményei (egyházkerületi ügyvéd, levéltár, pénztár); ebben az időben szerveződött az elaggott lelkészek, tanítók, illetve árván maradt családjuk megsegítésére hivatott, egyházmegyei szintű deficiensi pénztárak rendszere. Őri Fülep püspöksége alatt vált rendszeressé, hogy évi két általános egyházkerületi gyűlést tartottak. Új énekeskönyvet és Agendát bocsátottak ki. A szuperintendens az egyházkerületi hatáskör-növelés és a központosítás jegyében kiterjesztette felügyeletét az új lelkészek megvizsgálására és felszentelésére.

Szellemisége

A kor szokásainak megfelelően elsősorban az általa fordított művek és szerzők szellemisége alapján következtethetünk Őri Fülep Gábor nézeteire, eredeti szövegeket ritkán írt. Életműve tekintélyes, szerteágazó és meglehetősen eklektikus. Inkább az ortodoxia hívei által jegyzett (Christoph Friedrich von Ammon, John Mason, Benedict Pictet), illetve a felvilágosodás mérsékelt szárnyához tartozó szerzőket (Albrecht von Haller, Christian Gotthilf Salzmann, Carl Christian Tittmann, Johann Georg Zimmermann) egyaránt szívesen fordított. Legfontosabb németalföldi professzorai inkább a felvilágosodás megalapozásához járultak hozzá: Herman Venema és Petrus Conradi Coccejus szellemében tartották előadásaikat, Antonius Brugmans pedig Newton tanait közvetítette. Mindezek alapján Őri Fülep Gábor coccejánus alapokon nyugvó, az ortodoxia és a mérsékelt felvilágosodás iránt egyaránt érdeklődő, ezeket az irányokat összekötő, kissé eklektikusan gondolkodó teológusnak tekinthető.

Családi élete, leszármazottai

Pataki professzorként, 1773. május 12-én házasodott össze Piskárkosi Szilágyi Sámuel tiszántúli szuperintendens leányával, Annával. Kilenc gyermekük közül hárman érték meg a felnőtt kort. Gábor jogi tanulmányok után Zemplén megye vicefiskálisaként és Borsod vármegye táblabírájaként megyei tisztségeket viselt. Sámuel pesti, bécsi és németországi orvosi tanulmányok után szemorvos lett, majd pedig a sajószentpéteri járás orvosának nevezték ki. Zsuzsanna a Gömör vármegyei Runyán telepedett le a térségben, miután Zsoldos Károllyal kötött házasságot. Elődjéhez hasonlóan idővel Őri Fülep Gábor is csak korlátozottan tudta ellátni kötelességeit. Erőtlensége miatt 1820. október 8-án mellé is coadjutor szuperintendenst választottak a miskolci első lelkész, Szathmáry Paksi József személyében. Őri Fülep Gábor rövid betegség után 1823. július 25-én halt meg Sajószentpéteren, ahol két nap múlva eltemették. Egyházkerületi búcsúztatására augusztus 3-án került sor az alsó-zempléni esperes, Toot István vezetésével.[8]


Hatása, emlékezete

Őri Fülep Gábor a kortársak körében elismert tudósnak számított. Révai Miklós egy leendő akadémia felállításának a tervezetében az elsőként meghívandó 40 személy egyikeként számolt vele.[9] Ennek ellenére munkásságát a tudomány csak újabban vizsgálja behatóbban. Az elmúlt években került elő – a pápai református levéltárból – részletes önéletírása, amely azóta széles körben is elérhető.[10] Emellett újabban jelent meg az a fordítás, amit gróf Teleki Józsefnek a Bázelben, franciául írott Az erős lelkek gyengesége című esszéjéről készített.[11] A minden bizonnyal Teleki megbízásából készült fordítás a nyelvújítás története szempontjából is fontos adalékokkal szolgál, ennek ellenére 2023-ig az eredeti és a fordítás is kéziratban maradt. Többi fordítása, illetve prédikációi nem jelentek meg nyomtatásban. Őri Fülep Gábor emlékét a halálának 200. évfordulójára Sajószentpéteren 2023 júniusában avatott emlékoszlop hivatott őrizni.[12]


Irodalom

MOKOS Gyula: Adalékok a tiszáninneni ref. püspökök életéhez, Sárospataki Lapok, 11 (1892), 497–500, 524–527, 564–567.

UGRAI János: A Tiszáninneni Református Egyházkerület első szuperintendensei. Őri Fülep Gábor feljegyzései, Historia Ecclesiastica, XI (2020), 1, 243-245.

BÁTORINÉ MISÁK Marianna: Őri Fülep Gábor életműve, in: Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Theologia Reformata Transylvanica, 68 (2023), 1, 100-112.

GRÓF SZÉKI TELEKI József: Az erős lelkek gyengesége. TÓTH Péter (s.a.r), Miskolci Egyetem, Miskolc, 2023. 97-101.

TÓTH Péter: Őri Fülep Gábor élete és munkássága. MEGJELENÉS ALATT

Szerző

Ugrai János

  1. ↑ UGRAI János: A Tiszáninneni Református Egyházkerület első szuperintendensei. Őri Fülep Gábor feljegyzései, Historia Ecclesiastica, XI (2020), 1, 243-245; TÓTH Péter: Őri Fülep Gábor élete és munkássága. MEGJELENÉS
  2. ↑ HORVÁTH Zita: Felekezeti viszonyok Sajószentpéteren a 18–19. században, Egyháztörténeti Szemle, XIII (2012), 4, 58-60.
  3. ↑ Specimen academicum occupatum in illustranda pericopa 1. Samuelis II. 1–10. Franequerae, 1763. (TREKK, SS 53e. és SS 111f.) Jóllehet Tóth Péter felhívja a figyelmet: Őri Fülep Önéletírásában határozottan az akadémia költségvállalásáról ír, miközben a kötet elején a szerző felsorolja a kiadást támogató Szathmáry Király Györgyöt, Ragályi Ferencet és Ráday Gedeont. TÓTH Péter: Őri Fülep Gábor élete és munkássága. MEGJELENÉS ALATT
  4. ↑ Szent Biblia. Magyar nyelvre fordittatott Karoli Gaspar altal. És mostan tizen-ötödször e’ kis formában kibotsáttatott. Nyomtattatott Ultrajectumban W. Reers János által 1765 Esztendőben.
  5. ↑ A naplót Szombathi János dolgozta fel, a kollégium pedig ezt a sajtó alá rendezett változatot 1860-ban publikálta: SZOMBATHI János: Historia scholae seu collegii ref. Sárospatakiensis. Monumenta protestantium Hungariae ecclesiastica. Pars prima, Sárospatak, 1860.
  6. ↑ A naplót Szombathi János dolgozta fel, a kollégium pedig ezt a sajtó alá rendezett változatot 1860-ban publikálta: SZOMBATHI János: Historia scholae seu collegii ref. Sárospatakiensis. Monumenta protestantium Hungariae ecclesiastica. Pars prima, Sárospatak, 1860.
  7. ↑ UGRAI János: Irányítási válság a tiszáninneni egyházkerületben az 1790-es években, in: Baráth Béla Levente (szerk.): Hittel és humorral. Tanulmánykötet a 60 éves Hörcsik Richárd születésnapjára, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen, 2015, 105-114.
  8. ↑ TREKL. B. XLVI. 19.648.
  9. ↑ RÉVAI Miklós: Planum erigendae eruditae societatis Hungaricae alterum elaboratius, Viennae, 1790, 90. E tény jelentőségére és Őri Fülep Gábor nyelvújításban betöltött szerepére felhívja a figyelmet: TÓTH Péter: Őri Fülep Gábor élete és munkássága. MEGJELENÉS ALATT
  10. ↑ UGRAI János: A Tiszáninneni Református Egyházkerület első szuperintendensei. Őri Fülep Gábor feljegyzései, Historia Ecclesiastica, XI (2020), 1, 235-255.
  11. ↑ GRÓF SZÉKI TELEKI József: Az erős lelkek gyengesége. TÓTH Péter (s.a.r), Miskolci Egyetem, Miskolc, 2023. 97-101.
  12. ↑ http://www.sajoszentpeter.hu/_new/ori-fulep-gabor-reformatus-lelkesz-es-tiszaninneni-puspok-halalanak-200-evforduloja-alkalmabol-allitott-emlekmu-felavatasa/
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Őri_Fülep_Gábor_(1739–1823)&oldid=321”