RefWiki

Bartók György (Málnás, 1845. április 28. – Kolozsvár, 1907. december 19.) református lelkész, tanár, teológiai író, erdélyi püspök.

Bartók György bölcsészdoktor, teológus, a teológiai liberalizmus képviselője és a klasszikus nyelvtudományok művelője, az erdélyi reformátusságot megosztó, a lelkészképzés ügyét középpontba állító Nagyenyed–Kolozsvár egyházpolitikai vita egyik meghatározó alakja. Életműve a 19. századi erdélyi protestantizmus szellemi és intézményi megújulásának egyik kulcspontja.

Származása, tanulmányai, családja

Bartók Ferenc és gidófalvi Vitályos Lídia fiaként született. A málnási Bartók család a 17. század elején kapott székely lófő nemességet, a Vitályosok szintén előkelő székely nemesek, közülük többen lelkipásztorok. Gimnáziumi tanulmányait 1859-ben az akkor induló sepsiszentgyörgyi – későbbi Református Székely Mikó – Kollégiumban kezdte, negyedik osztálytól a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban folytatta. Érettségi után két évig jogi tanulmányokat folytatott ugyanitt, majd a képzés megszűnése után átvették a teológia második évfolyamára. A biblikus tárgyakat a teológiai ortodoxia irányzatához tartozó Décsey Károly, a dogmatikát, egyháztörténetet és egyházjogot a racionalista Hegedüs János tanította. 1869-től érkezett a tanári karba Kovács Ödön, az ún. enyedi párt vezéregyénisége, aki nagy hatással volt az iskola egész közösségére, de különösen Bartók Györgyre. 1871-ben tett papi vizsgát. Mivel a legjobb diákok közzé tartozott, tanulmányai végén köztanítónak választották. A tanítással egyidőben bölcsészeti tanulmányokat folytatott, aminek eredményeként jelent meg Lessing mint theológus című tanulmánya. A német gondolkodó hatására magát az észvallás hívének tartotta. 1872-től négy félévet a tübingeni egyetemen tanult. Christian Baur munkássága alapozta meg korábban az itt működő liberális vallástörténeti iskolát, s több tanár még az ő liberális szemléletét képviselte, ugyanakkor már új iskolateremtők is oktattak Tübingenben. Schwabe és Teuffel görög és latin órái mellett Roth szanszkrit nyelvészeti munkái nagy hatással voltak Bartókra, maga is szanszkrit tanulmányokba kezdett. Latin műveltségét enyedi prédikátorként gyakran alkalmazta nemzetközi kapcsolatépítésben, görög tudását pedig teológiai helyettes tanársága idején használta. 1874 augusztusában védte meg Lessings philosophische und religiöse Grundanschauung című disszertációját. Első felesége, Kovács Róza, 1881-ben, 41 éves korában elhunyt, három gyermekük közül csak egy érte el a felnőttkort. Második házasságában Benedek Idától szintén három gyermeke született: György, a későbbi teológiai tanár, filozófus, Gábor és Margit, aki felnőve Ravasz László, későbbi dunamelléki püspök, felesége lett.

Egyházi pályája első negyedszázada: lelkész, tanár, teológiai író, főjegyző

Tübingenből hazatérve Erdélybe Nagy Péter püspök titkára és a kolozsvári Református Kollégium vallástanára lett. 1875-től a kolozsvári egyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának első magántanáraként filozófiai kurzusokat tartott. 1876-ban nagyenyedi második lelkésszé választották, ekkor lemondott egyetemi státuszáról. Enyedre kerülése – Kovács Ödön terveinek megfelelően – előkészítése volt annak, hogy bekapcsolódjon a teológiai oktató munkába. 1888-tól helyettes tanárként újszövetségi tárgyakat tanított itt, később gyakorlati teológiai kurzusokat tartott 1892. évi távozásáig.

Nagyenyed és Kolozsvár harca a teológiáért

Fontos szerepe volt abban az egyházpolitikai küzdelemben, amely a lelkészképzés Nagyenyedről Kolozsvárra helyezése ügyében folyt 1872-től. Kovács Ödön és Bartók György az ún. enyedi párt, Szász Domokos és Béla a kolozsvári párt vezető alakjai voltak. Az enyedi párt céljai terjesztésére egyházi és tanügyi tudományos folyóiratot indított, az Egyházi és Iskolai Szemlét, melynek Bartók volt a szerkesztője. A heti rendszerességgel megjelenő lap protestáns közéleti és egyházkerületi témákat tárgyalt, természettudományos és pedagógiai jellegű írásokat közölt, valamint bel- és külföldi irodalmat szemlézett. A nyolc évfolyamot megélt folyóirat első korszakában polemizáló, harciasabb hangú, később hangsúlyosabban tudományos jellegű volt. Az utolsó évfolyam utolsó lapszámának vezércikkében Bartók György úgy értékelte, hogy a Szemle eleget tett az enyedi kollégium megmentéséért vállalt feladatainak. Mindezek mellett igazgatta a helyi polgári leányiskolát, börtönmissziót végzett, Torockószentgyörgyön gyülekezetet szervezett. Szász Domokos püspökké választása után világossá vált számára, hogy nem számíthat rendes teológiai tanári állásra sem Enyeden, sem Kolozsváron, ezért elfogadta a szászvárosi egyházközség második lelkészi tisztségre szóló meghívását. Itteni lelkipásztori teendői mellett maradt kapacitása tudományos munkára is. Egyetemes vallástörténet írásába kezdett, de a befejezésig nem jutott, azonban kéziratos részletek megmaradtak a nagy vállalkozásból. Az enyedi tanárok egymás utáni elhalálozása, illetve nyugdíjba vonulása után 1896-tól újra helyettes tanári feladatokat vállalt: vallásbölcsészetet, bölcsészettörténetet, keresztyén erkölcstant és bibliamagyarázatot tanított. Az 1896. év azonban az enyedi teológia utolsó tanéve volt, a kerületi közgyűlés júliusban kimondta az akadémia bezárását.

Szászvárosi lelkészként vallásórákat is tartott a helyi református kollégiumban. Hiánypótló jelleggel írt két bibliaismereti tankönyvet: egyet a gimnázium 1–2. osztályai számára, egy másikat pedig az elemi iskolák tanulóinak. Teológiai liberalizmusa már a legkisebbeknek szánt szövegeiben is tetten érhető. A címben jelölt bibliai elbeszélésekkel (bibliai történetek helyett) azt sugallta, hogy a bibliai szövegben nem valóságos eseményekről van szó. 1898-ban egyházkerületi főjegyzőnek választotta a közgyűlés. Szász Domokos püspök központosító törekvéseit és merésznek számító pénzkezeléseit ellenző, és még többségében Enyeden tanult lelkészek őt választották a püspök jelöltjével, Bartha Lajossal szemben.

Püspöksége

Fél évvel később váratlanul elhunyt Szász Domokos. Az 1899. április 18-án tartott püspökválasztó közgyűlés Bartha Lajos esperes és Szász Gerő kolozsvári lelkész ellenében Bartók Györgyöt választotta meg a kerület lelkészi vezetőjének. Püspöki beköszönő beszédében megnyugtatta Szász híveit: továbbviszi elődje örökségét. Májusban a kolozsvári egyházközség – hagyomány szerint – a megválasztott püspököt meghívta lelkészének. Nagy munkabírású vezető volt. Megszüntette a pártoskodást, rendbe tette a kerület pénzügyeit, gondozta a kolozsvári teológiai fakultást. Püspöksége idejében lett a gyakorlati teológia tanára Ravasz László. Az 1904. évi alkotmánymódosító zsinatra egyháztörténeti, jogtörténeti tanulmányt készített. A teológiai képzés reformjáról nagyszabású tanulmányban értekezett. Kátét írt konfirmáló fiatalok számára. Kerülte a közszereplést, aktuálpolitikai ügyektől távolságot tartott. Egész életében prédikált. Többnyire olyan etikai témákról beszélt, melyek bárhol, bármikor aktuálisak. Nem jellemző prédikációira a kazualitás. Kevés az eredeti igemagyarázata, jellemzően nagy prédikátorok szövegeit dolgozta át. Halála után fia, György és veje, Ravasz László adta ki 39 egyházi beszédét.

Művei

Lessing mint theologus, Egyh. Reform. 1872.

Theologia és tudomány. Egyházi és Iskolai Szemle, 1878.

Bodola Sámuel erdélyi református püspök 1790-1866. In: Nagy papok életrajza. Budapest, 1877.

Az erkölcsi élet legfőbb kérdései, tekintettel az újabb filozófiára In: Tájékozás az újabb theologia körében. Budapest, 1879.

Népiskoláink és a vallásos nevelés. Nagyenyed, 1885.

Huszonöt év a Bethlen Főiskola theol. akadémiája történetéből. In: Emlékkönyv Dr. Kovács Ödön ref. theol. akad. tanár tanárságának huszonöt éves ünnepélye alkalmából. Nagyenyed, 1894.

Bibliaismertetés. (tankönyv) Nagyenyed, 1895.

Bibliai elbeszélések elemi és népiskolák számára. (tankönyv) Nagyenyed, 1896.

Az igazak örökké élnek. Kolozsvár, 1905.

A református egyházak presbyteriális szervezete. Kolozsvár, 1904.

Egyház és egyh.szervezet. Protestáns Szemle, 1905.

Vallás és élet. Egyház és állam. Erdélyi Protestáns Lap, 1906.

Theologiai tudomány és lelkipásztori képzés, Kolozsvár, 1907.

Konfirmációi káté felserdült református gyermekek számára, Kolozsvár, 1907.

Egyházi beszédek és elmélkedések. Kolozsvár 1910–12.

Irodalom

GAAL György: Bartók György, a filozófus püspök halála centenáriumára, Református Szemle 2007. 1327–1351.,

Málnási dr. Bartók György püspök emlékezete, Kolozsvár, 1909.

Szerző

Szatmári Emília