Harderwijki egyetem
1648 és 1812 között létezett Hollandia Gelre nevű tartományában.
Harderwijk egyeteme 1648 és 1812 között állt fent. Nem tartozott a legjelentősebb hollandiai egyetemek közé, hallgatói nagy része Gelre tartományból vagy a környékéről származott. A kora újkorban 36 magyar beiratkozott hallgatója volt. A magyar művelődéstörténetben mégis jelentős nevet szerzett magának azzal, hogy itt szerezte doktori fokozatát Apáczai Csere János.
Az egyetem alapítása
Az 1231-ben városi rangot nyert Harderwijkben az oktatásnak igen komoly hagyományai voltak. A középkorban parokiális iskolát alapítottak, melyet a későbbi latin iskola előzményének tekinthetünk. Emellett létrejött egy ún. francia iskola is, melyben az oktatott tárgyak gyakorlatiasabbak voltak, inkább a kereskedelmi ismeretekre helyezték a hangsúlyt. Később egy alnémet iskolát is létrehoztak, ahol írni, olvasni és számolni tanították a diákokat, és ahol a szülőknek minden egyéb készség elsajátításáért külön kellett fizetniük. Természetesen nem mindenki engedhette meg magának, hogy gyermekét ezen iskolák valamelyikébe járassa. A szegényebb harderwijki polgárok diakóniai és ún. szegény iskolákba küldték gyerekeiket. A régi latin iskolából 1600-ban Johan Sturm humanista modellje alapján jött létre egy illusztris iskola, melyből 1648. április 12-én a leideni egyetem mintájára négy fakultással rendelkező egyetemet alapítottak. Ettől kezdve Gelre tartomány is önálló, doktori cím adására jogot szerző intézménnyel rendelkezett. Az egyetem 1812. február 25-ig állt fenn ebben a formában, amikor is Napóleon hónapokkal korábban hozott rendelkezése értelmében bezárták az egyetem kapuit. Fennállása bő másfél évszázada alatt a harderwijki egyetem – a többi hollandiai egyetemmel összehasonlítva – a legkevesebb diákkal rendelkezett. A beiratkozottak száma soha nem haladta meg évente átlagosan a 60 főt. A diákság 31%-a Gelre tartományból származott, 43%-a Hollandia valamelyik másik tartományából jött, és csak 24%-a volt külföldi. A fennmaradó 2% vagy ismeretlen eredetű volt, vagy az egyetem dolgozója. Maga a tartományi elit is inkább a leideni vagy az utrechti egyetemen tanult.
Harderwijk magyar diákjai
Az Album Studiosorum alapján mindössze 36 magyar diákról tudunk, akik az 1648. szeptember 29. és 1790. április 17. közötti időszakban iratkoztak be az egyetemre, 1740. október 17-től ráadásul ingyenesen. Ezen kívül még három diákról feltételezhetjük, hogy tanult, vagy legalábbis disputált Harderwijkben. Ez a szám nagyon csekély a többi egyetemen beiratkozott magyar diák számához képest, hiszen például Franekerben, ahol a legtöbb magyar tanult, a 17–18. században kb. 1233 diák nevét ismerjük. A Harderwijkben megfordult magyar diákok legalább fele valamelyik erdélyi kollégiumból érkezett. A diákok egyetemen eltöltött idejéről a recenzálási listák, valamint a Fraterhuisben lakó diákoknál az egyetemi oeconomus számlái adnak felvilágosítást. A recenzálási (jelenléti) lista, más egyetemekhez hasonlóan, az adott tanévben az egyetemen tartózkodó diákokat sorolta fel. Harderwijkben a recenzálás általában június folyamán történt. A recenzálásra – akárcsak a többi egyetemen – azért volt szükség, mert a diákok csak így részesülhettek az egyetemi kiváltságokban. A 17. századi recenzálási listák alapján azt látjuk, hogy a magyarok – két kivételtől eltekintve – nem maradtak a beiratkozást követő recenzálásig Harderwijkben. Hosszabb tartózkodásra csak a magyaroknak biztosított ösztöndíjas hely megszerzését követően került sor, mely esetükben általában egy vagy két évig tartott. Természetesen itt is találunk kivételt. A debreceni kollégium diákja, Kőrösi Úri János 1750 és 1756 között volt az egyetem hallgatója. Az egyetem jelentőségét a magyar diákok peregrinációjában tehát nem elsősorban a diákok számában, hanem tanulmányaikban és a doktori fokozat szerzésében kell keresnünk. A diákok képzésében fontos szerepe volt az egyetem professzorainak, elsősorban Bernard Sebastiaan Cremernek (1683–1750), aki pénzzel segített a diákok anyagi helyzetén. Bár rövid időt töltöttek Harderwijkben a magyarországi diákok, mégis igen magas az ott doktoráltak száma. 1651–1787 között tizenketten szereztek doktori fokozatot: 3 teológus, 6 orvos, 1 filozófus, 2 jogász. Harderwijk neve sajnos – nem egészen jogosan – összefonódott a gyorsan és olcsón megszerezhető doktori oklevelekkel. Bár valóban olcsó volt a doktorálás költsége, de a Harderwijkben doktorálók magas számát nemcsak ez magyarázza. Sokkal fontosabb indok volt, hogy az egyetemi tanulmányok és a doktorálás a 19. századig nem kötődtek ugyanahhoz az egyetemhez. A 17. század második felétől a korábban Franciaországban doktoráló észak-holland diákok is – a Hollandia és Franciaország között egyre jobban kiéleződő politikai ellentét miatt – inkább közelebbi egyetemet kerestek, így jutottak el Gelre tartomány egyetemére, ahol a már korábban befejezett egyetemi tanulmányaik megkoronázásaképpen doktori oklevelet szereztek. A magyarországi diákok esetében is hasonló tényezőt vélhetünk felfedezni: miután valamelyik népszerűbb holland egyetemen tanultak, csak doktorálni mentek Harderwijkbe, ahol valóban olcsóbban lehetett doktori címhez jutni, ugyanakkor a doktori vizsgát itt sem lehetett kihagyni.
Egyetemi támogatások
1. Pénzügyi támogatás Akárcsak a többi hollandiai egyetemen, úgy Harderwijkben is pénzzel segítették az egyetemi szervek a diákok tanulmányait. Száki Ferenc egyetemi szenátushoz 1667. november 19-én ingyen doktorálásra benyújtott kérését, a szenátus öt nappal később támogatta. 1753. február 27-én szintén szenátusi határozat alapján szerezett ingyen filozófiai doktori címet Kőrösi Úri János, majd még kétszer kapott támogatást: először 1753. június 13-án 100 guldent, miután summa cum laude védte meg a filozófiai doktori értekezését, majd 1756. június 9-én 25 gulden egyszeri támogatásban részesült. Szintén jelentős pénzügyi segítséget jelentett a diákoknak, ha a disputációik kiadását pénzzel támogatta az egyetem. Veszprémi Sámuel 1729. január 29-én 19 gulden, 4 stuivert kapott, hogy Cremer professzor elnöklete alatt disputáljon, majd szintén ő részesült 16 gulden és 10 stuiverben Ens professzor elnöklete alatt folytatott disputációjáért 1729. március 21-én. Néhány hónappal később 36 gulden támogatásban részesült disputációja kiadásához. Szécsei István disputációjának támogatására 25 guldent kapott 1730. október 24-én. Kilenc évvel később Jancsó Mihály a kurátorok határozata szerint 50 guldent kapott a disputációja publikálására.
2. Fraterhuis A legjelentősebb anyagi segítség, mely több hallgatót is vonzott, a diákok éves ellátása volt az ún. Fraterhuisben. Itt eredetileg a Geert Grote alapította Közös élet fivérei (Fraters van het Gemene Leven) begárd csoport tagjai éltek, akik a városi latin iskola növendékeit szállásolták el, valamint segítették tanulmányaikban. Harderwijk városa 1580 körül tért át a protestáns hitre, így a korábban római katolikus egyházi tulajdonban lévő ingatlanok városi kezelésbe kerültek. A Fraterhuisből ugyan a szerzetesek elmentek, de 1600-ban a város úgy döntött, hogy a konfiskált egyházi javakból származó jövedelem harmadát szegény diákok szállásának biztosítására adja, s a diákokat a Fraterhuisben helyezik el. Magyarországi diákok felvételéről a Fraterhuisbe először 1737. május 17-én rendelkeztek a kurátorok aktái. Az ellátást nyert két magyar diáknak évente 50 guldent biztosítottak. 1739-ig féléves ciklusban fizették a pénzt, majd 1739 nyarától negyedévenként részesítették a diákokat ösztöndíjban. A negyedéves kifizetésekkel a pénzzel való visszaélést kívánták a gondnokok megelőzni. Ha valaki megkezdett ugyanis egy félévet ösztöndíjasként, akkor megkapta az egész félévre szánt pénzt, viszont elvileg semmi nem kötelezte arra, hogy továbbra is az egyetemen maradjon. Az ötven guldenes éves támogatást 1743-ban az enyedi kollégium kérésére még 25 guldennel megemelték, így az elkövetkező években összesen 75 guldent kaptak a Fraterhuisben lakó magyarok. 1750 és 1758 tavasza között rendszeresen kaptak támogatást magyar diákok, bár az eredetileg megállapított két magyar helyett csak egy-egy embert említenek a források. Ezután sokáig üres volt a magyarok helye, majd 1769 szeptemberében érkezett megint magyar az egyik ösztöndíjas helyre. Újabb hosszabb szünet következett, és csak Szathmári Papp Mihály kolozsvári professzor 1772. augusztus 16-án kelt stipendiumok iránt érdeklődő levelét követően kapott Soós István 1774-ben ellátást a Fraterhuisben. 1776 májusában újabb kolozsvári diák, Szalontai József érkezett. A következő tizennégy évben megint nem volt magyar diákja a harderwijki egyetemnek. Az utolsó magyar, a debreceni Szalai Pál 1790 július 1-től kapott egy éven keresztül ösztöndíjat, valamint lakhatott a Fraterhuisben.
3. Útiköltség, útlevél Az egyetem végül a diákok útiköltségéről is gondoskodott. Balogh Ádám negyedéves ösztöndíjat, 18 gulden és 15 stuivert kapott Magyarországra való utazására 1758 áprilisában. Valószínűleg a többi ösztöndíjas is kaphatott pénzt, mégpedig úgy, hogy utolsó negyedévi ösztöndíját erre használhatta, mivel a számadáskönyvek többször említik a magyarok távozását, de bizonyosat ennek a pénznek a felhasználásáról nem tudunk. Az anyagi támogatás mellett a diákok biztonságos elutazásával is törődött az egyetemi szenátus. 1742. április 12-én kelt latin nyelvű útlevelet adtak Imre Sámuelnek és Szabó Istvánnak, melyben megerősítették, hogy a két diák az egyetem hallgatója, és kérik a városok, falvak és más egyéb helyek elöljáróit, hogy a településen az ifjak holmijukkal minden késedelem nélkül átutazhassanak. A későbbi években több más diák is részesült hasonló útlevélben.
4. Egyetemi jogszolgáltatás A harderwijki egyetem más holland intézményekhez hasonlóan önálló önkormányzattal rendelkezett, az egyetemi polgárok különféle kiváltságokat élvezhettek. Az egyik ilyen kiváltság az önálló egyetemi bíróság (forum privilegiatum) léte, miszerint az egyetemi polgárok felett nem a városi magisztrátus, hanem az akadémiai szenátus gyakorolta a bírói jogkört. A professzorok enyhébb büntetéseket is kiszabhattak, sőt a Linnaeus-toronyban még fogva is tarthatták a renitens diákokat. Magyar diákok körében egy peres ügyről tudunk. A debreceni Szenci Száki Ferencet szállásadója, Johan Toll citálta bíróság elé egy ki nem fizetett számla miatt 1668. július 20-án. A letartóztatott Száki elismerte a számlát, és megígérte annak kifizetését két hónapon belül, melyet teljesített is.
Szakirodalom
BOZZAY Réka: A harderwijki egyetem jelentősége a kora újkori magyar peregrináció történetében, in: Imre Mihály; Oláh Szabolcs; Fazakas Gergely Tamás; Száraz Orsolya (szerk.) Eruditio, virtus et constantia: Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére, 1-2. köt, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011, 357–363.
Het Gelders Athene. Bijdragen tot de geschiedenis van de Gelderse universiteit in Harderwijk (1648–1811), Bots, J. A. H.; Evers, M.; Frijhoff, W. Th. M.; Keverling Buisman, F.; Kuys, J. (szerk.), Hilversum, Verloren, 2000.
