Bary Gyula (1880–1951)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2024. december 9., 16:31-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Bary Gyula (Beregszász, 1880. november 6. – Nagybereg, 1951. február 14.) nagyberegi református lelkész, 1931–1944 között a Beregi Egyházmegye esperese.

Származása, iskolái, végzettsége

Bary Gyula 1880. november 6-án született Beregszászban, református lelkészi családban.[1] Édesapja Bari(y) Sándor (1845–1933) Gyula fia születésekor magyar királyi honvédségi segédlelkész volt a 35. zászlóaljnál,[2] egyben a Beregi Református Egyházmegye levéltárát is kezelte.[3] Fiát középiskolába a Munkácsi Állami Főgimnáziumba íratta, aki tanulmányi évei alatt – jeles előmenetele miatt – tandíjmentes volt. Érettségije után a Debreceni Református Teológiai Akadémia hallgatója lett. Lelkészképesítő vizsgáit az 1902. és 1903. évben tette le.

Lelkészi szolgálatának első állomáshelyei

Először külön püspöki engedéllyel mint ideiglenes (1901. augusztus 1. – 1902. szeptember 13.), majd okleveles segédlelkészként szolgált Beregszászban 1906. február végéig. Eközben a Beregszászi Állami Gimnáziumban hitoktatóként is dolgozott.[4] Ezt követően 1906. március 1. és 1911. szeptember 5. között Túristvándiban szolgált rendes megválasztott lelkészként, ahonnan 1911 szeptemberétől áthívták Beregdarócra, amit el is fogadott.[5]

Családalapítás, gyermekei

Túristvándiban kötött házasságot a nagybégányi születésű Bodáky Idával (Bodáky István földbirtokos lányával) 1906. június 14-én.[6] Ugyancsak Túristvándi szolgálata idején született meg három lányuk is, időrendben elsőként Ilona (1907. május 28.), majd Ida (1909. június6. 2.) és végül Judit (1910. december 1.).

A nagyberegi református gyülekezet lelkészeként

Nagybereg mezőváros presbitériuma – Vígváry Mihály lelkész halála miatt – a megüresedett hivatal betöltésére 1913-ban kérte fel Bary Gyulát, aki akkor Beregdarócon szolgált. Bary elfogadta a meghívást és családjával Nagyberegre költözött, ahol 1914. február 15-én iktatták be új szolgálati tisztségébe.[7] Az első világégést és a csehszlovák hatalomváltást követően – 1920–1921-ben – a templom épületén és tornyán nagyszabású külső-belső felújítást kezdeményezett a presbitériumnál, amit a gyülekezet támogatott és finanszírozott is. A munkálatokat Bary tiszteletes egymaga irányította, ellenőrizve nem csak a kivitelezést, de a pénzügyeket is. Ennek sikerén felbuzdulva a nagy háborúban odaveszett nagyharang újraöntetését is levezényelte, melynek szentelésére pünkösd másnapján (1923. május 21.) került sor, nagyszabású egyházi ünnep keretében.[8] Ugyanebben az évben egyházi énekegylet alapítását kezdeményezte a faluban, melynek ő is tagja lett.[9] Szerteágazó tevékenysége kapcsán fogadta be a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) 8. konferenciáját a nagyberegi gyülekezet 1935 augusztusában.[10] Ugyancsak Bary tiszteletes kezdeményezésére cserélték le 1936-ban a templom tornyán a 100 éves óraművet egy modernebbre, valamint a templom épületébe is bevezették a villanyvilágítást. 1943-ban Gyülekezeti Nőszövetséggé formálta az addigi leány- és asszonykört is a településen.[11]

Viselt egyházi tisztségei a két világháború között

A KRE 1923. évi megalakulását követően még abban az évben közpénztárossá választották,[12] így tagja lett a pénzügyi bizottságnak is.[13] A Léván megtartott első zsinaton Baryt körjegyzővé,[14] majd az egyházépítőügyi bizottság tagjává választották.[15] Biki Ferenc ugocsai esperes 1923 augusztusában személyesen Barynak adta át az egyházkerület költségvetésének ügyintézését,[16] így Bertók Béla püspök és Bary együtt rendezték a csehszlovák államhatóság által kifogásolt pénzügyi tételeltéréseket az egyházkerületi költségvetésben.

Sütő Áronnak a KRE főjegyzőjének 1924-es lemondása után – nagy szavazattöbbséggel – őt választották egyházkerületi főjegyzővé.[17] Tagja lett a kerületi lelkészi vizsgák bizottságának,[18] az 1932-ban alakult KRE Lelkészegyesület választmányi tagságának is, ahol a Beregi Egyházmegyét képviselte.[19] Emellett Bary Gyulát választották a Beregi Egyházmegye élére az 1932-ben hirtelen elhunyt Molnár Ferenc esperes helyére,[20] és 1933. január 12-én rendkívüli közgyűlés keretében iktatták be tíz évre hivatalába.[21] Mint esperes – a Dérer-féle iskolai törvénytervezet után – állandóan napirenden tartotta a református felekezeti iskolák meg- és fenntartását.[22] 1933 nyarán újraválasztották a KRE lelkészi főjegyzővé, egyben a Zsinat lelkészi rendes tagjává.[23]

Egyéb tisztségei és tevékenységei

Miközben beregszászi segédlelkész volt – Bertók Béla későbbi püspökkel együtt –, 1905 májusától elvállalta a Beregi Újság szerkesztői posztját.[24] A sajtómunkát Túristvándiban végzett lelkészi szolgálata mellett is folytatta, csak akkor már a Fehérgyarmati Hírlap külső munkatársaként 1911 szeptemberéig.[25] Az 1924-es évben tagja lett a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságának,[26] bekapcsolódott az 1920-as években újraéledt ruszinszkói szövetkezeti mozgalomba, s 1926-ban az igazgatósági tagok közé választották.[27] Az 1934-ben megalakult Kárpátaljai Magyar Dalosszövetségnek 1935-ben választmányi tagja,[28] 1936-ban pedig ügyvezető elnöke lett.[29]

A visszatérés időszakának intermezzoja

Ő is azon református lelkészek sorába tartozik, akit 1938 őszén – az első bécsi döntést követően – a csehszlovák karhatalom bántalmazott: október 10-én kihallgatásra vitték be a csendőrök Beregszászba az ún. szabadcsapatok tevékenységének kivizsgálása ürügyén, majd onnan Ungvárra, a területi csendőrség börtönébe került. A csendőrségről 10 napi vallatás és kínzás után engedték el, ezt követően egészen november 8-ig bujdosott Beregszászon és környékén.[30] Hazaérkezése másnapján – november 9-én – újra elhurcolta a visszavonuló csehszlovák karhatalom felesége, segédlelkésze és még 5 falusi gazdával együtt, s csak másnap engedték el.[31]

A vidék visszacsatolását követő időszakban Bary meghívták a Bereg megyei Nemzethűséget Igazoló Bizottság tagságába. 1941-ben nyugdíjazását kérte, ám oly alacsony juttatást ítéltek meg neki,[32] hogy kénytelen volt továbbra is lelkészi hivatalában maradni, mivel fellebbezését az Egyetemes Konvent nem hagyta jóvá.[33]

Mozgástere és tevékenysége az 1944-es szovjet bevonulás után

1944 őszén ő volt az egyedüli esperes, aki nem hagyta el szolgálati helyét, hanem gyülekezetében maradt, így lett egyháza szeniorja. Emiatt kerülhetett az új szovjet hatóságok látóterébe, akik egyházi adminisztrátort kerestek a reformátusoknál is. Mivel az 1938-as csehszlovák inzultusok kikezdték egészségét, maga helyett – 1946 decemberében – az egyházmegyei főjegyzőt javasolta a posztra,[34] majd 1947 áprilisában még az esperesi tisztségről is lemondott.[35] A Vallási Kultuszok Ügyei Tanácsának helyi meghatalmazottja 1947 májusában mégis rávette a KRE területi megbízotti szék elfoglalására, melyet 1949. március 2-ig viselt.Erről bővebben lásd: SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: Idegen világban: Bary Gyula beregi esperes lelkészi tevékenysége a szovjetesítés időszakában, Hagyomány, Identitás, Történelem, 1(2024/1), 2024. január-június, 115–135. https://doi.org/10.69594/hit.2024.1.10

Halála és emlékezete

1949-es lemondását követően betegsége nagyrészt ágyhoz kötötte, így többször előfordult, hogy a temetési szertartás – az anyakönyvi bejegyzések szerint – kisegítő lelkész, esetenként kisegítő kántor végezte.

A nagyberegi lelkész – Bary Gyula – egykori beregi esperes és a KRE területi megbízottja 1951. február 14-én, életének 71. évében adta vissza lelkét Teremtőjének. Temetésére február 16-án került sor, melyen a búcsúszertartást Illyés István beregszászi helyettesítő lelkész és Pói József haranglábi lelkész végezte.[36] Sírja a mai napig a nagyberegi községi temetőben található.

Bary Gyula – mint felekezetének markáns jellemű egyházi személyisége – ki volt téve az egyet nem értés miatti támadásoknak úgy életében, mint halála után. Ez azonban nem von le semmit a kárpátaljai reformátusok megmaradásáért végzett tetteinek jelentőségéből sem a csehszlovák, sem a szovjet időszakban.

Irodalom

  • SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: „Egyedül, de hitünkben megerősödve”. Bary Gyula lelkészi tevékenysége az első
  • SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: Idegen világban: Bary Gyula beregi esperes lelkészi tevékenysége a szovjetesítés időszakában, Hagyomány, Identitás, Történelem, 1(2024/1), 2024. január-június, 115–135. https://doi.org/10.69594/hit.2024.1.10


Szerző Szamborovszkyné Nagy Ibolya

  1. ↑ A Beregszászi Református Egyház anyakönyvének VIII. kötet, 60. lap, Kárpátaljai Református Egyházkerület Levéltára és Múzeuma.
  2. ↑ A Magyar Királyi Honvédelmi Ministerium és Honvédség Névkönyve az 1880. évre. Rendfokozati és beosztási kimutatással. Hivatalos kiadás. Budapest, Légrády testvérek, 1880, 198.
  3. ↑ KOMJÁTI Gedeon: Könyvismertetés, Protestáns egyházi és iskolai lapok, 22(1879/9), 1879. márc. 2., 272.
  4. ↑ A Beregszászi M. Kir. Állami Főgimnázium XV.-ik évi értesítője 1904/1905. Közzéteszi: Schürger Ferenc igazgató. Beregszász, „Haladás” Könyvnyomda nyomása, 1905, 49.
  5. ↑ S.n.: Hírek/ Távozás, Fehérgyarmati Hírlap, 3(1911/30), 1911. júl. 21., 3.
  6. ↑ Bary Ilona származási táblázata 1941-ből (Zsigó Judit családi hagyatékában).
  7. ↑ S.n.: Lelkészbeiktatások, Protestáns egyházi és iskolai lapok, 57(1914/9), 1914. márc. 1., 136.
  8. ↑ S.n.: Bertók Béla a nagyberegi harangszentelésen, Prágai Magyar Hírlap, 2(1923/116), 1923. máj. 25., 6.
  9. ↑ Mácza Mihály: A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség országos dalosünnepe Komáromban 1938-ban, Limes – Tudományos szemle (Tatabánya), 3(1990/1), 51.
  10. ↑ S.n.: Fényes siker jegyében tartották meg Nagyberegen a kárpátaljai reformátusok nyolcadik országos konferenciáját, Prágai Magyar Hirlap, 14(1935/189), 1935. aug. 20., 4.
  11. ↑ Gyülekezeti nőszövetség alakítása Nagyberegen, Bary Gyula lelkipásztornak a Beregi Egyházmegye esperesi Hivatalnak küldött 375/1943. sz. alatti levele, TtREL I.1.c 449(4).
  12. ↑ Jegyzőkönyv. Felvétetett a Kárpátaljai Református Egyházkerület 1923 junius hó 7-ik napján, munkácson tartott közgyűlésén, TtREL I.22.a 1(1923) 43. 1. szám alatt
  13. ↑ Uo., 12. szám alatt
  14. ↑ S.n.: Megnyílt a lévai református zsinat, Prágai Magyar Hirlap, 2(1923/136), 1923. jún. 19., 3.
  15. ↑ S.n.: A református zsinat harmadik napja. Megalakították a bizottságokat. A nyugdíjtörvény tárgyalása, Prágai Magyar Hirlap, 2(1923/138), 1923. jún. 21., 3.
  16. ↑ Bertók Béla 1923. augusztus 6-i levele Bary Gyulának, TtREL I. 22. a 1/1923/72. 2.
  17. ↑ S.n.: A kárpátaljai református egyházkerület uj főjegyzője, Prágai Magyar Hírlap, 3(1924/258), 1924. nov. 13., 6.
  18. ↑ S.n.: Református lelkészi vizsgák Beregszászon, Prágai Magyar Hirlap, 5(1926/251), 1926. nov. 23., 7.
  19. ↑ S.n.: Beregszászon megalakult a kárpátaljai református egyházkerület lelkészeinek egyesülete, Prágai Magyar Hirlap, 11(1932/259), 1932. nov.13., 11.
  20. ↑ S.n.: A beregi református egyházmegye tisztujitása, Prágai Magyar Hirlap, 11(1932/268), 1932. nov. 24., 5.
  21. ↑ S.n.: Református egyházi hírek, Pesti Hírlap, 55(1933/15), 1933. jan. 19., 7.
  22. ↑ S.n.:A beregi református egyházmegye a felekezeti iskolák fenntartása mellett, Prágai Magyar Hirlap, 13(1934/109), 1934. máj. 13., 6.
  23. ↑ S.n.: Tisztujitás a kárpátaljai egyházkerületben, Sárospataki Református Lapok, 28(1933/32), 1933. aug. 6., 191.
  24. ↑ S.n.: Szerkesztőváltozás, Szatmár-Németi, 9(1905/44), 1905. júl. 5., 4.
  25. ↑ S.n.: Hírek/ Távozás, Fehérgyarmati Hírlap, 3(1911/30), 1911. júl. 21., 3.
  26. ↑ S.n.: Az ellenzéki Közös Bizottság 96 tagja közül már 82 leszavazott az Intéző Bizottság mellett, Prágai Magyar Hírlap, 3(1924/190), 1924. aug. 22., 1.
  27. ↑ S.n.: A ruszinszkói szövetkezeti mozgalom újraéledése. A Szövetkezeti Központ első közgyűlése, Prágai Magyar Hirlap, 5(1926/266), 1926. nov. 23., 9.
  28. ↑ S.n.: Bátyúban tartotta közgyűléséi a Kárpátaljai Magyar Dalosszövetség, Prágai Magyar Hirlap, 14(1935/260), 1935. nov. 14., 10.
  29. ↑ S.n.: A Kárpátaljai Magyar Dalosszövetség sikeres munkája, Prágai Magyar Hirlap, 15(1936/168), 1936. júl. 25., 7.
  30. ↑ 616. forrás: Bary Gyula ref. esperes Nagybereg jelentése, in Petheő Attila – Tömösközi Ferenc (szerk.): TÁRNOK GYULA SZÜRKE KÖNYVE: Adattár az 1918–1938 években cseh megszállás alatt élő felvidéki református egyház történetének megírásához, Komárom, Calvin J. Teológiai Akadémia, 2022, 747.
  31. ↑ Erről bővebben lásd: SZAMBOROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: „EGYEDÜL, DE HITÜNKBEN MEGERŐSÖDVE”. Bary Gyula lelkészi tevékenysége az első Csehszlovák Köztársaság idején, Teológiai Fórum, 14(2020/2), 147–176.
  32. ↑ 4. sz. melléklet a 173/1941. sz. konventi határozathoz. Kimutatás a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki református lelkészek javadalmáról In A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1941. 1941. május 6–8., 557.
  33. ↑ Tárgyaltatott Bary Gyula nagyberegi lelkipásztor fellebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1941. évi december hó 4. napján hozott 9409/1940. számú határozata ellen. In A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942. 1942. május 6–7., 281.
  34. ↑ Bary Gyula beregi ref. esperes levele Nagytiszteletű Györke István úrnak egyházmegyei főjegyző, tanácsbíró Beregújfalu. A levelet Györke Szabolcs, Györke István fia bocsátotta a Narancsik Imre Kutatói Műhely rendelkezésére, amit ezúton is köszönök neki.
  35. ↑ KRE LM, 29. k.i./1947.sz., Barkaszó, I. fond, 10.C. A beregi református egyházmegye esperesi hivatalától: Bary Gyula esperes lemondása. 1947. ápr. 3.
  36. ↑ NREI: Halottak anyakönyve a Nagyberegi egyházban az 1951. évben, 17, 4. s/sz.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Bary_Gyula_(1880–1951)&oldid=801”