Beythe István
Beythe István (Kő, 1532 – Németújvár, 1612. május 5.) Református lelkész, püspök, botanikus.
A Dunántúl és a Felvidék nyugati részén szolgált iskolamesterként, majd lelkészként. Tíz éven át volt az evangélikusok és a reformátusok közös püspöke. Kiadott prédikációskötetet, katekizmust, egyházi törvénykönyvet, szerkesztett ágendát és énekeskönyvet. A hazai anyanyelvű botanikai irodalom egyik első művelője volt.
Tanulmányai és lelkészi működése
Ifjúkoráról és iskoláiról nem maradt ránk adat, a feltételezések szerint Tolnán és külföldön tanulhatott. 1556-tól iskolamesterként dolgozott Hédervárott, Ószombatban, Szakolcán, Rárón, Alsólendván és Sárváron. 1565-től a Bánffy család udvari papja volt Alsólendván, 1574-től Sopronban volt magyar prédikátor. 1576-tól a műveltségével kortársai közül kiemelkedő főúr, Batthyány Boldizsár németújvári udvarában szolgált. A katolikusnak született ifjú huszonévesen fogadta be a reformáció tanait és csak fokozatosan válhatott a helvét irányú reformáció követőjévé.
Egyházvezetői munkássága
1599-től 1612-ig németújvári esperes volt. 1585-től a tíz éven át történt lemondásáig a dunántúli protestánsok: az evangélikusok és a reformátusok közös püspöke volt. Az 1587. évi csepregi zsinaton elfogadtatta a maga által szerkesztett egyházi kánonokat. Az 1591 júniusára összehívott Csepregi Kollokviumon az úrvacsora értelmezése fölött folytatott vitát a lutheránus meggyőződésű lelkészekkel, ahol Beythe képviselte egyedül a helvét irányzatot. Réczés János csepregi lelkész és esperes a következő években többször megpróbálta rávenni, hogy írja alá az Ágostai Hitvallást. 1595 szeptemberében a meszleni zsinatra előterjesztett, engedékeny szellemben írott hitvallását nem fogadták el az ott megjelent lelkészek, mire Beythe lemondott a (közös) püspökségről. A reformátusoknak továbbra is püspöke maradt, az evangélikusok viszont csak a halála után választottak új püspököt. Ekkortól vált ketté a két protestáns felekezet egyházigazgatása az kerületben. Beythe az 1599-ben keltezett kéziratban maradt Az igaz keresztyénektől meg hasonlott confessionariusoknak rágalmazó articulusok ellen irattatot, igaz mentség című, személyes hangú írásával zárta le az evangélikusokkal folytatott vitáit. Fia volt Beythe András (1564–1599) református prédikátor, botanikai író.
Művei
Írt postilláskötetet, katekizmust, egyházi törvénykönyvet, szerkesztett ágendát és énekeskönyvet.
A teljes egyházi évet lefedő prédikációgyűjteménye (Németújvár, 1584) első kötetében a vasárnapi evangéliumokat, a másodikban a szentleckék szövegéül szolgáló apostoli leveleket, a harmadikban a szentek ünnepeire rendelt evangéliumi részleteket, a negyedikben a fő ünnepnapokra való epistolákat magyarázta. Beszédei (katolikus mintára) a szentek ünnepeire szabott textusaihoz igazodtak. Beythe a kortársak közül többek által kárhoztatott perikópa-rendtartást követte, ugyanakkor nem a szentek legendáira, hanem a Szentírásra alapozva írta beszédeit. Forrásai között azonosították Johannes Carion világkrónikáját és Philipp Melanchthon leveleit is. Beythe prédikációi egy-egy szentírási textus alapján kifejtett igemagyarázatok. Szerkezetükre jellemző, hogy a textus összefoglalását követően annak magyarázatát adja, majd a főtételt tanulságokra bontja, végül összefoglalja az elmondottakat. A három önálló kötetben, négy részre osztva megjelent prédikációskötete: • Beythe István, Az evangeliomok magyarázatai, (Németújvár, Manlius, 1584), RMNy 552 • Beythe István, Eztendo altal valo vasarnapi epistolák, magyarázattyokkal, (Németújvár, Manlius, 1584), RMNy 553 • Beythe István, [1] Az zentök fö inepiiröl valo evangeliomok, magyarazattyokkal özue, eztendö altal, [2] (Fö innep napocra valo epistolak magyarazatij eztendö altal), (Németújvár, Manlius, 1584), RMNy 554
Mindössze egy kötéstáblából előkerült töredékből ismerjük Beythe énekeskönyvét, amely 1590 körül jelenhetett meg a monyorókeréki Manlius-nyomdában. A „három rendbe” osztott kiadványban szokatlan módon először halotti énekeket találunk, amelyeket a tanító célzatú énekek, majd a zsoltárok (feltehetően a dicséretekkel együtt) követtek. Erősen érezhető rajta az 1590. évi debreceni énekeskönyv hatása.
Beythe egyházi rendtartása, a Németújvári Ágenda megszabja a keresztelést, az úrvacsora kiszolgáltatását, a betegek látogatását, a gyónást, a házasságkötést és a temetést. Legvégül néhány oldalban a szentségekről értekezik a római katolikus gyakorlattal vitázva, kérdés-felelet formájában. Az ágenda kiadásának célja az volt, hogy a lelkészek gyakorlatában fennálló egyéni különbségeket kiküszöbölve egységesítse a szertartást. Az evangélikus és a református felfogás között óvatosan lavírozva tárgyalja a nézeteltérésre okot adó pontokat, az úrvacsora vételekor például egyaránt engedi az ostya és a kenyér használatát. Megengedi a magángyónást is, de a fülbegyónást elítéli. • Mikeppen az koroztyéni gyeuleközetben az köröztségöt, vr vachorayat, hazasok esköttétéset, oldozatot, gyontást etc. zolgáltassanak az egy házi tanijtok, (Németújvár, Manlius, 1582), RMNy 517
A kis terjedelmű evangélikus szellemű kátéja 1582-ben jelent meg Németújvárot. • Köröztyeni tudomannak röid summaya az tiz parancsolatrol, evangeliomrol, imadsagrol, körösztsegröl es Ur vacsorajarol (Németújvár, Manlius, 1582). RMNy 516
A magyar nyelvű botanikai irodalom első művelői közé tartozott. A németújvári Batthyány-udvarban vendégeskedő Carolus Clusius-t (Charles de L’Écluse) elkísérte a környékre szervezett növénygyűjtő útjaira. Részese volt az első latin-magyar növényszótár összeállításának (Stirpium nomenclator Pannonicus, Németújvár, 1583; Antwerpen, 1584). A szótárhoz ajánlóverset is írt. Beythe munkája lehetett továbbá Clusius egy másik, a pannóniai gombákról készült latin nyelvű művében a fametszetekkel kísért növényleírásokban szereplő félszáz gomba magyar nevének megadása (Fungorum in Pannoniis observatorum brevis historia, Antwerpen, 1601).
A kora újkori humanisták körében divatos üdvözlőverset írt Pathai Istvánhoz (1592), Hieronymus Hombergerhez (1583) és Frankovics Györgyhöz (1588).
Pázmány Péter Kalauza hivatkozott Beythe két művére: egy hitvallásra és egy szatirikus versre, amelyeket ma nem ismerünk példány szerint. Utóbbiból Pázmány 16 latin nyelvű disztichont közölt.
Beythe István könyvtára
Beythe István könyvtárából 216 kötet maradt fenn (405 művel), a legnagyobb részüket a németújvári ferenceseknél őrzik. A tulajdonos halála után a fiához, majd tőle a Batthyány-családhoz kerültek Beythe István könyvei. A katolizáló Battyányak ajándékozták végül a családi gyűjteménnyel együtt a Németújvárra betelepített szerzeteseknek. Beythe tulajdonosi bejegyzése („et amicorum eius”) arra utal, hogy tudós barátaival közösen használta a könyvtárát, elterjedt gyakorlat volt ez a korabeli Kárpát-medencében. A könyvei egy humanista műveltségű, tudós teológus képét rajzolják meg. Teológiai olvasmányainak többsége evangélikus szerzőktől származott. A Szentírás tanulmányozásához szükséges három szent nyelv, a latin, a görög és a héber mindegyikén olvasott, ebben segítségére voltak a grammatikai művek mellett az ókori szerzők kiadásai is. Számos humanista tudós művét és levelezés-kiadását megszerezte. A természettudományos és orvosi érdeklődése az általa kiadott műveken túl a könyvtárán is nyomot hagyott.
Szakirodalom
Balogh Lajos, Carolus Clusius (1526–1609) élete és munkássága, Vasi Szemle 64. évf. 2010/4, 395–421. http://www.vasiszemle.hu/2010/04/balogh.htm Beythe István Ágendája: Németújvár, 1582, sajtó alá rendezte, szerk. Fekete Csaba, Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem Liturgiai Kutatóintézete, 2014 (A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Liturgiai Kutatóintézetének kiadványai, 5). Magyar művelődéstörténeti lexikon: középkor és kora újkor, főszerk. Kőszeghy Péter, I. köt., Budapest, Balassi, 2003, 373. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár, VII. köt., szerk. Thury Etele, Bp., Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, 1908, 65–103. Tanulmányok és szövegek a magyarországi református egyház XVI. századi történetéből, szerk. Bartha Tibor, Budapest, Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1973 (Studia et Acta Ecclesiastica, 3), 639. Kelecsényi Ákos, Beythe István énekeskönyve, In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1965–1966, Budapest, OSzK, 1965, 149–156. Maczák Ibolya, „hogy ez jövendő velág meg tudná hitömet…”: Beythe István prédikációgyűjteményei. In: Dávid Ferenc és a kortárs prédikációirodalom: A reformáció első generációi, Budapest, KPTI, 2022, 175–180. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 3., jav., bőv. kiad., szerk. Ladányi Sándor, MRE Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1977, 76–77. Zvara Edina, Nyugat-dunántúli protestáns lelkészek könyvei a késő humanizmus korában, Bp., Szeged, SzTE, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2013 (A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai, 9), 41–73.
