Szalay József (1855–1917)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2024. december 3., 16:05-kor történt szerkesztése után volt. (Lanyi.gabor átnevezte a(z) Szalay József (1855-1917) lapot a következő névre: Szalay József (1855–1917))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Szalay József (Makó, 1855. július 31. – Nagybecskerek, 1917. október 29.) református lelkész, lapszerkesztő, író, az első magyar külmissziós egyesület alapítója


Szalay József a dél-alföldi református ébredés egyik vezéralakja, aki széleskörű evangelizációs tevékenységével, írásaival megalapozta a magyar református belmisszó kibontakozását. Szalay alapította az első külmisszióval is foglalkozó magyar missziós egyesületet. Az ébredés szolgálatában felekezet- és nemzetközi kapcsolatrendszert tartott fenn.

Családja, iskolái

Szalay József Makón született 1855. július 31-én hívő, kisbirtokos család gyermekeként. Iskoláit szülővárosában, valamint Pozsonyban és Hódmezővásárhelyen végezte. Budapesten kezdte meg a teológiai tanulmányait, ez idő alatt már tanított a Skót Misszió általános iskolájában. Andrew Moody és Török Pál hatására magyarországi képzését egy skóciai, Edinburgh-i peregrinációval koronázta meg 1879/80-as tanév során.[1] A Skóciában töltött időszak alatt megtért, személyes megújuláson, újjászületésen ment keresztül, aminek hatására szembefordult a Budapesten uralkodó liberális teológiai irányvonallal. „Most éreztem igazán nyomorultnak magamat, hogy én tőlem theologiai tanáraim elrabolták ezt a bibliai Jézust, s elrabolták a Bibliában, mint az Isten igaz beszédben való hitemet” – írta megtérését követően visszatekintve pesti teológiai tanulmányaira.[2] Végül Debrecenben fejezte be a teológiai képzését 1880-ban, bár az itt uralkodó orthodoxiában is csalódott, ezt követően egy félévet még Bécsben töltött, ahol Eduard Böhl-lel, a Protestáns Teológiai Fakultás nagy hatású, konfesszionalista professzorával is kapcsolatba került.[3]


Nagybecskereki lelkészi szolgálata

Rövid pancsovai kitérőt követően Szalay József 1880-tól egészen 1917-ben bekövetkezett haláláig a nagybecskereki egyházközség lelkipásztoraként szolgált. Kicsiny anyagyülekezete számos szórványközösség ellátásért felelt. Több éves országos gyűjtés eredményeképpen 1891-re a gyülekezet templomot épített.[4] Gyülekezeti szolgálata kezdetétől nagy lelkesedéssel végezte a szórványmisszót, amit a belmisszió egyik legfontosabb területének tartott.[5] A szórványgondozás mellett a gyermekistentiszteleteket is bevezette, illetve a szegény sorsú gyermekek számára szeretetotthont alapított. A belmisszió másik fontos munkaterületeként határozta meg a vallásos iratok terjesztését, melyet ilyen iratok írójaként és terjesztőjeként is elősegített. Nagybecskereken Keresztyén Nőegyletet és Keresztyén Ifjúsági Egyesületet is alapított. A Kék Kereszt Egyesület mellett a századfordulót követően Szeszmentes Melegedőt is indított. A kiterjedt belmissziós munkaterületre a korban szokatlan módon számos laikus munkatársat hívott be.[6] Fontos megemlíteni, hogy pártfogásába vette a házi bibliakörök működését.[7] Intenzív missziós tevékenységet folytatott a helyi szerb közösség körében is, a gyülekezethez kapcsolódó szerb reformátusok segítségével szerb nyelvű bibliaórákat szervezett és vallásos iratokat terjesztett.[8] Első Magyar Missziós Egyesület néven megalapította az egyik első magyar belmissziós egyesületet, mely horizontján a külmisszió munkaköre is megjelent.[9]

Lapszerkesztői, írói és fordítói tevékenysége

1892-ben saját belmissziós havi lapot indított Keresztyén címmel. A lapnak mintegy 400 előfizetője volt, de sok száz példányban küldte meg ingyenesen lelkészeknek és tanítóknak is.[10] A széles írói gárdát felvonultató belmissziós lapot több külföldi, angolszász pártfogó is támogatta anyagilag. A Keresztyén 1899-ben egyesült Kecskeméti Ferenc békési lapjával az Evangyélistával, így 1900-tól Keresztyén Evangyélista címmel jelent meg a továbbiakban.[11] Szalay munkatársa volt a Rácz Károly szerkesztette Szabad Egyház című lapnak, mely a református egyházon belüli konfesszionális megújulást kívánta előmozdítani.[12] Szalay számos cikke, rövidebb írása mellett néhány fontosabb belmissziós kiadvány szerzője is volt. Írt népies vallásos traktátust, tanulmányt a lelkészi szolgálat alapjairól, illetve összeállított énekeskönyvet és konfirmációs kátét is. Mindemellett saját prédikációi is több kötetben jelentek meg. Szalay tolmácsként vett részt A. N. Somerville brit lelkipásztor több ezres tömegeket megmozgató dél-alföldi prédikációs körútján 1887/1888 során.[13] Fordítóként többek között C. H. Spurgeon egyes prédikációinak,[14] valamint az adventista E. G. White Jézushoz vezető út című kötetének a magyarra átültetése kötődik a nevéhez.[15]

Vita a belmisszió természetéről

Egyik korai meghatározása szerint „a belmissió az evangyéliomnak élőszóval való terjesztése az állam határain belől azok között, kik az evangyéliomot nem hallhatják, vagy hallani nem akarják.”[16] Meglátása szerint az egyház feladata, hogy kilépve a templom falai közül elérje úgy idehaza, mint a távoli országokban az evangéliummal az embereket. Szalay belmissziós tevékenysége számos esetben került a viták kereszttüzébe. Mivel szívélyes viszonyt ápolt baptista és adventista misszionáriusokkal, és gyakran vett át tőlük eszközöket a missziós tevékenységéhez, megvádolták a baptista misszió támogatásával.[17] A laikus szolgálók alkalmazása, valamint a személyes megtérés, újjászületés szükségének hirdetése miatt többen elvetették a belmissziós programját, melyből leginkább a diakóniai vonalat tudta a kortárs egyházi közvélemény elfogadni.


Hatása, emlékezete

Szalay József lánya, Teréz szintén aktív tagja volt belmissziós egyesületeknek. Veje, Karácsony Sándor pedig a 20. századi református ébredés, ifjúsági és cserkészmozgalom egyik legmarkánsabb alakja. Szalay missziós egyesületéhez kötődött Kunst Irén (1869 –1934), aki Kínában szolgált misszionáriusként.

Művei

Szalay József: Szívművelő, vagyis képek a földmíves életéből. Budapest, 1882.

Szalay József: A lelkipásztor sikeres működhetésének főbb alapfeltételei. Budapest, 1882.

Keresztyén Missiói Énekes, összeáll.: Szalay József, Budapest é. n.

Szalay József: Konfirmációi káté. Gyula, 1900.

Szalay József: Evangeliumi ker. tanítások. I–IV. k. Nagybecskerek, 1901–1906.


Irodalom

Szász Lajos: A magyar református belmisszió forrásvidéke. Szalay József nagybecskereki lelkész önéletrajza 1897-ből. In: Csorba Dávid – Szatmári Emília (szerk.): „…tanácsaid hűség és igazság”. Tisztelgő írások Dienes Dénes professzor úr 65. születésnapjára. Bp. – Sárospatak, 2021. 2. k. 365–379.

https://htk.kre.hu/images/hirek/2021/12/DIENES_DENES_II_kotet_2021-10-23.pdf

Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004.

https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content

Szerző

Szász Lajos

  1. ↑ Hörcsik Richárd: Az edinburgh-i magyar peregrináció rövid története. In: Barcza József (szerk.): Tovább… Emlékkönyv Makkai László 75. születésnapjára. Debrecen, 1989. 161–176.
  2. ↑ Szalai(!) J[ózsef]: Amit én Ángliában láttam. In: Szabad Egyház, 1890/5. 33–34.
  3. ↑ Szász Lajos: A magyar református belmisszió forrásvidéke. Szalay József nagybecskereki lelkész önéletrajza 1897-ből. In: Csorba Dávid – Szatmári Emília (szerk.): „…tanácsaid hűség és igazság”. Tisztelgő írások Dienes Dénes professzor úr 65. születésnapjára. Bp. – Sárospatak, 2. k. 2021. 365–379.
  4. ↑ A nagybecskereki református templom. In: Vasárnapi Újság, 1891. dec. 13. 603.
  5. ↑ Szalay József: A belmissió érdekében. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882/23. 701–705.
  6. ↑ Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 50–55.
  7. ↑ Tőkés: i. m. 51.
  8. ↑ Tőkés: i. m. 47–50.
  9. ↑ A. M. Kool: God moves in a Mysterious Way. The Hungarian Protestant Foreign Mission Movement (1756–1951). Zoetermeer, 1993. 143–144.
  10. ↑ Németh Ferenc: Szalay József nagybecskereki református lelkész és az első bánáti református folyóirat, a Keresztyén (1892). In: „Sem magasság, sem mélység nem rettent!” Kulturális értékeink a Kárpát-medencében III. Tanulmánykötet a reformáció 500. évfordulója alkalmából 2017-ben rendezett emlékkonferencia előadásaiból, Szabadka, 2018. 169–186.
  11. ↑ Szász i. m. 370–371.
  12. ↑ Szerkesztőség: Tisztelt olvasóinkhoz! In: Szabad Egyház, 1889/1–2. 1–2.
  13. ↑ Révész Imre: Egy fejezet a magyar református ébredés történetéből. A. N. Somerville magyarországi körútja 1887–1888. In: Theologiai Szemle, 1943/1. 29–44
  14. ↑ Szigeti Jenő: Spurgeon magyar hallgatói. In: Uő. „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981. 77.
  15. ↑ Szigeti Jenő: A „Jézushoz vezető út” Magyarországon. In: Uő.: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981. 131–142.
  16. ↑ Szalay József: A belmissió érdekében. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882/23. 702.
  17. ↑ Szigeti Jenő: A magyarországi szabadegyházi közösségek keletkezése és a protestáns egyházak. In: Uő.: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981. 26–27.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Szalay_József_(1855–1917)&oldid=639”