Bázeli egyetem
Basel (magyarosan Bázel), humanista központ egyetemmel, nyomdával, ma svájci város
Kontextus
Bázel a középkorban a Német-Római Birodalomhoz tartozott, csak 1501 óta tagja a svájci Eidgenossenschaftnak. Ekkor teljes jogú kantonként csatlakozott a szövetséghez. A koraújkorban európai jelentőségű kulturális és nyomdászati központ. 1460-ban alapított egyeteme, Rotterdami Erasmus tevékenysége és vallási toleranciája miatt a 16. században pezsgő szellemi élet jellemezte. 1532-ben a város hivatalosan is csatlakozott a reformációhoz. A 16. század végén bevezették a szigorú református hitelveket. Az ortodox református irányzat elfogadása miatt a 17. században felekezeti merevség jellemezte. A 18. században az ésszerű református ortodoxiának köszönhetően a mérsékelt felvilágosodás egyik fellegvára, a Bernoulli család és Leonhard Euler tevékenysége miatt a modern fizika és matematika egyik meghatározó centruma. A magyarországi reformációra gyakorolt hatása kiemelkedő: mind a radikális, mind a mérsékelt reformáció hazai elterjedésében fontos szerepet játszott. 1833-ban Bázel kanton kettészakadt. Jelenleg Bázel városa félkantonnak számít, és Basel Landschaft szintén félkantonként működik.
Humanizmus és reformáció
Bázel jelentős humanista központ volt. A városban ennek legismertebb képviselője Rotterdami Erasmus volt, aki 1514-től kisebb megszakításokkal egészen haláláig (1536) élt Bázelben. Erasmus a Froben-nyomdával való szoros együttműködésének köszönhetően 1516-ban ógörög nyelvű Újszövetséget adott ki, amely filológiai eredményei miatt a reformáció egyik hivatkozási alapjává vált. Erasmus a magyarországi humanistákra nagy hatást gyakorolt. 1524-ben Johannes Antoninus kassai orvos több héten keresztül kezelte Erasmust Bázelben. A Corvina-könyvtárból néhány kódex a Budán tartózkodó humanisták segítségével került Bázelbe. 1527-ben Simon Grynaeus Moses Maimonides művét a hebraista professzorhoz, Sebastian Münsterhez juttatta el. Grynaeus Budán volt iskolamester, 1529-ben meghívták őt a bázeli egyetemre tanítani. Zsámboki János kézirataiból is több Johannes Oporin nyomdászhoz került. Magyarországi humanistáknak is jelentek meg művei Bázelben. Martin Brenner Mátyás király történetírójának, Antonio Bonfininek nyomtatta ki Rerum Ungaricarum decades tres című művét. Dévai Bíró Mátyásnak 1537-ben nyomtatták ki Disputatio de Statu In Qvo Sint Beatorum Animae Post Hanc uitam című munkáját. Gyalui Torda Zsigmondnak 1550-ben került sajtó alá Francisci Spierae, qui quod susceptam semel evangelicę veritatis professionem abnegasset című könyve. A 16. század közepén Bázelben jelentős nonkonformista csoport működött. Magyar szempontból Celio Secundo Curione volt közülük a legfontosabb. 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem egyetemalapítási tervei miatt levelezett Curioneval. Bázel reformátora Johannes Oekolampad volt, akivel az erdélyi szász, Johannes Honterus közeli kapcsolatba került. Honterus Bázelben tanulta ki a nyomdászmesterséget, ennek köszönhetően Erdélybe visszatérve nyomdát alapított, és a reformáció terjesztője lett.
Nyomdászat
A Rajna gyors folyása lehetővé tette papírmalmok működtetését, ezért Bázel gyorsan nyomdászati központtá vált. A 16. században a legismertebb nyomdászok Johannes Amerbach, Johannes Froben, Johannes Petri és Johannes Oporin voltak. 1585-ben Bázelben jelent meg id. Szegedi Kis István főműve, a Loci communes. A könyv kiadásában az egyetem professzora, Johann Jacob Grynaeus működött közre. A 17. században rendszeresen jelentek meg a bázeli egyetemen tanuló magyarországi diákok disputációi. Ezek jellemzően orvosi illetve teológiai témákkal foglalkoztak, de egyleveles meghívók is sajtó alá kerültek. 1665-ben egyleveles nyomtatványként látott napvilágot Csernátoni Pál filozófiai disputációja. Csernátoninak a Bázelben kialakult filozófiai nézetei hozzájárultak ahhoz, hogy 1673-ban a radnóti zsinaton karteziánus és coccejánus nézetei miatt elmarasztalták. A 18. században Johann Rudolf Imhof nyomdája szoros kapcsolatban állt a magyarországi reformátusokkal. Imhof összesen négyszer adta ki Svájcban a Károlyi Bibliát. A Szentírás szedésében magyarországi diákok segítettek neki. Mindezen túl Bod Péter és Hatvani István is megbízta őt nyomdai munkálatokkal. Bod Péternek Az Isten, vitézkedő anyaszentegyháza című könyvét 1760-ban és 1777-ben, Hatvani Istvánnak az úrvacsorával foglalkozó füzetét 1760-ban nyomtatta ki.
A bázeli egyetem és a magyarországi diákok
1460-ban II. Pius pápa alapított Bázelben egyetemet, amelyen a hitviták miatt 1529 és 1532 között szünetelt az oktatás. 1532-ben az egyetem a reformáció mellé állt, bevezették az ógörög és a héber nyelv tanítását. A Buxtorf család több tagja is európai hírű hebraistaként tanított az egyetemen. A 16. század végéig az egyetem toleráns, felekezetileg nyitott szellemű volt. A 17. században az ortodox református gondolkodás megváltoztatta az intézmény arculatát: csak reformátusok iratkozhattak be az egyetemre. Az Eidgenossenschaft református kantonjai 1675-ben kötelezővé tették a Formula consensus című hitvallást, amely a remonstránsokkal szemben lépett fel. 1686-ban a bázeli egyetemen visszavonták a Formula consensust, és 1723-ban ismételten visszautasították annak tartalmát. 1730-ban Johann Jakob Wettstein professzort bibliai filológiai publikációja miatt remonstráns és szociniánus vádakkal illették, és elüldözték Bázelből. Samuel Werenfels megpróbált ez ellen fellépni, de Wettstein nem térhetett vissza Bázelbe. Werenfels elutasította a merev ortodoxiát, helyette az ésszerű ortodoxiát képviselte, amely összeegyeztethetőnek tartotta a felvilágosodás néhány elemét a teológiával. Az ésszerű ortodoxia támogatta a protestáns felekezetek uniós gondolatait. A bázeli egyetemen Werenfelsen kívül Johann Ludwig Frey és Jakob Christoph Beck is az ésszerű ortodoxia képviselője volt. A 18. században az egyetem a német nyelvterület egyik legkisebb hallgatói létszámú intézményének számított, viszont a Bernoulli családnak köszönhetően a korabeli fizika- és matematikakutatás fellegvára volt. Bázelben tanult Leonhard Euler, akinek matematikai munkássága Szentpéterváron teljesedett ki. Magyarországi diákok a középkortól kezdve tanultak az egyetemen, de valójában csak a 18. században nőtt meg a létszámuk. 1472-ben Thomas Septem-Castris, 1492-ben Albertus de Gran esztergomi diák írta be a nevét az egyetem anyakönyvébe. A 16. században összesen két tucat Kárpát-medencéből származó hallgató jutott el Bázelbe, de az egyetem iránti érdeklődés a magyarországi fiatalok között csak a Debrecen-egervölgyi hitvallás elfogadása után nőtt meg. A 24 beiratkozásból 17 darab 1569 után történt. A 17. században Magyarországról már csak reformátusok indultak el Bázelbe. Ennek a korszaknak kiemelkedő professzora volt Lukas Gernler, aki az 1670-es években több magyar teológusdiáknak is mentora volt. 1675-ben Gernler pestisben halt meg, temetési szertartását id. Pápai Páriz Ferenc végezte. Az egyetem a magyarországi diákok között kimondottan nagy népszerűségnek örvendett a 18. században: több mint kétszáz magyar fordult meg itt, és az 1760-as években a teljes hallgatói létszám kétharmada magyar diákokból állt. A református elit jelentős tagjai tanultak Bázelben. A debreceni kollégium reformer professzora, Maróthi György 1732-ben, a fizikai kísérleteiről híres Hatvani István 1746-ban iratkozott be az egyetemre. 1760-ban gróf Teleki Sámuel a marosvásárhelyi könyvtár alapítója unokatestvéreivel, Józseffel és Ádámmal együtt írta be a nevét az intézmény anyakönyvébe. Benedek Mihály tiszántúli püspök 1775-ben járt a teológiai karra. Bázelben a 16. és 17. században az erdélyi származású diákok voltak túlsúlyban a Kárpát-medence egészét tekintve, a 18. században viszont a királyi Magyarországon született fiatalok jutottak el nagyobb arányban Svájcba. A 18. században a Bázelben tanuló magyarországi hallgatók többsége a debreceni kollégiumba járt korábban, de a sárospataki kollégium is intenzív kapcsolatokat ápolt az egyetemmel. A magyarországi diákok pártfogója ekkor leginkább Jakob Christoph Beck volt.
Szakirodalom
BALÁZS Mihály: Fiktion und radikale Dogmenkritik: Neue Aspekte zu den Beziehungen zwischen den Basler Humanisten und den Siebenbürger Antitrinitariner im 16. Jahrhundert, in: Ulrich A. Wien/Krista Zach (hg.): Humanismus in Ungarn und Siebenbürgen: Politik, Religion und Kunst im 16. Jahrhundert, Köln, Böhlau, 2004 (Siebenbürgisches Archiv, 37), 191–203. BALÁZS Mihály: Einflüsse des baseler Humanismus auf den siebenbürger Antitrinitarismus, in: Volker Leppin/Ulrich A. Wien (Hg.): Konfessionsbildung und Konfessionskultur in Siebenbürgen in der Frühen Neuzeit, Stuttgart, Franz Steiner, 2005 (Quellen Und Studien Zur Geschichte Des Ostlichen Europa ), 143–152. Jan-Andrea BERNHARD: Die Basler Ausgabe der Károli-Bibel von 1751: Anlass für eine zeitweilige Verstimmung zwischen Debrecen und Basel, Ungarn-Jahrbuch, 29(2008), 85–98. Jan-Andrea BERNHARD: Basel als Druckzentrum für Hungarica in der frühen Neuzeit: Gründe und Folgen in: Jitka Radimská (Hg.), Jazyk a řeč knihy, Prag 2009 (Opera Romanica, Bd. 11), 67–85. Jan-Andrea BERNHARD: Die Bedeutung des Basler Humanismus für Ungarn. Warum ungarische Adelshöfe zu Förderern der Reformation helvetischer Richtung wurde? in: Viliam ČIČAJ – Jan-Andrea BERNHARD (Hg.): Orbis Helveticorum, Bratislava 2011, 125–131. BINDER, Ludwig: Johannes Honterus und die Reformation im Süden Siebenbürgens mit besonderer Berücksichtigung der Schweizer und Wittenberger Einflüsse, Zwingliana 13(1973) 645–687. HEGYI Ádám: A bázeli egyetem ismeretlen magyar vonatkozású egyleveles nyomtatványai, Magyar Könyvszemle, 124(2008), 292–311. HEGYI Ádám: A Kárpát-medencéből a Rajna partjára: a bázeli egyetem hatása a debreceni és a sárospataki református kollégiumok olvasmányműveltségére a 18. században, Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, 2015 (Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai). HEGYI Ádám – SZÖGI László: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és főiskolákon 1526–1919, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2016 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 23.). MONOK István: A bázeli, a genfi és a zürichi könyvkiadás hatása a magyarországi szellemi áramlatok történetének alakulására a 16. században a kortárs könyvtárak vizsgálata tükrében, in: Gáborjáni Szabó Botond/Oláh Róbert (szerk.): "Kezembe vészem, olvasom és arról elmélkedem". Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára, Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, 2015. (A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai, 2.) 150–167. STAEHELIN, Ernst: Bâle et la Hongrie à travers l'histoire, Revue d'Histoire Comparée 25(1947), 226–242. SZABÓ András: Johann Jacob Grynaeus magyar kapcsolatai, Szeged, JATE, 1989 (Adattár XVI – XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 22.) P. VÁSÁRHELYI Judit: A bázeli magyar biblia próbanyomata 1744-ből, Könyv és Könyvtár, 30(2008), 60–70.
