RefWiki

Zsarnay Lajos (Zsarnói Zsarnay Lajos) (Zsarnó, 1802. január 1. – Pest 1866, június 13.) kollégiumi teológiaprofesszor, református lelkész, tiszáninneni szuperintendens, az MTA levelező tagja.

Zsarnay Lajos három évtizedig a Sárospataki Református Kollégium teológiaprofesszora, s ezzel párhuzamosan 1848-tól a tiszáninneni egyházkerület főjegyzője. 1860-tól haláláig az egyházkerület püspöke és Miskolc lelkésze. Teológiai szakíró, Schleiermacher és a szupranaturalizmus magyarországi recepciójának egyik fontos szerzője, a Görög-magyar szótár egyik szerkesztője, 1858-tól az MTA levelező tagja.

Származása

Zsarnói Zsarnay Lajos Zsarnón (Torna vm.) született, ősi nemesi családba. Édesapja Zsarnay Ferenc helyi közbirtokos. Édesanyja Csécsi Zsuzsanna, a legtöbb életrajzi lexikon szerint ifj. Csécsi János híres sárospataki professzor unokája volt. Ezt az információt Zsarnay biográfusa nem látja bizonyítottnak. Zsarnay Lajosnak két testvére született: Ferenc vette át korán meghalt apjuk gazdaságát, Imre pedig előbb a késmárki, majd a losonci iskola jogtanára, később Torna vm. alispánja és országgyűlési követe volt.

Tanulmányai

Zsarnay Lajos először Zsarnón, majd Szepsiben (Abaúj vm.) tanult. A sárospataki kollégium coniugista osztályába 1811-ben iratkozott, a tógátusi törvényeknek 1819 júliusában írt alá. Akadémiai stúdiumait évről-évre évfolyama első vagy második legjobb deákjaként teljesítette. Az 1824/1825. tanévet Lőcsén töltötte Báji Patay István három gyermekének magánnevelőjeként. Ebben az évben megtanult németül és franciául, illetve rajz- és zenei alapokat is elsajátított. 1827-ben tért vissza Sárospatakra, ekkor előbb publicus praceptor (a retorikai osztály tanítója), majd a már nagybeteg Kövy Sándor helyettes tanára volt. 1828-ban felmerült, hogy Zsarnay Lajost hívják meg sárospataki lelkésznek, de a lehetőséget elhárította. 1829-ben megválasztották a Sárospataki Református Kollégium gyakorlati teológiaprofesszorává. Mielőtt elfoglalta volna a katedrát, peregrinációra indult. Elsősorban Göttingenben tanult, de kétéves tartózkodása során eljutott Bázelbe, Genfbe és Bernbe is. Ekkor már hat nyelvet ismert alaposan.

Pályája

1831-ben tért vissza Sárospatakra, ahol az év novemberében elfoglalta a teológiaprofesszori állást. Csaknem pályakezdő tanárként választotta meg az egyházkerület az 1832-ben kezdődő országgyűlés papjának. 1848-ban az egyházkerület főjegyzőjévé, majd 1860-ban püspökké emelték. 1858-ban az Akadémia levelező tagjává választotta őt.

Tanári és szuperintendensi működésének jelentősége

A kezdetektől élénken érdeklődött az egyházpolitikai folyamatok iránt, azokat aktívan befolyásolta. Diétai lelkészként fennmaradtak beszámolói az 1832/36. évi országgyűlésről. Közvetlen szerepet vállalt az 1842-ben létrejött tanári nyugdíjintézet megszervezésében. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által 1848. szeptember 1-ére tervezett országos pesti értekezletre követnek választották meg. Ugyanebben az évben, Apostol Pál szuperintendenssé választásával egyidejűleg Zsarnay Lajost az egyházkerület főjegyzőjévé választották, így Apostol legfőbb támasza volt a neoabszolutizmus kori autonómiaharcokban. Három évtizedes professzori működése során ötször viselte a sárospataki kollégium rector-professzori tisztségét (1836/36, 1842/43, 1851/52, 1856/57, 1859/60). Különösen az 1851/52. és az 1859/60. évi megbízatásai jártak terhes feladatokkal: az Organisationsentwurfhoz igazodás feladataival (pl. a gimnázium újraszervezése), illetve a protestáns pátens elleni küzdelem szervezésével, s ezzel egyidejűleg a kollégium következményektől való megóvásával. Zsarnay Lajos 1839-1840-ben élénk vitába bonyolódott Erdélyi Jánossal a Társalkodó című folyóirat hasábjain. A szintén sárospataki tanítvány Erdélyi erősen bírálta az intézmény elmaradottságát, a polgárosodás követelményeivel nem lépést tartó hagyományos tantervét. Ezt Zsarnay szenvedélyes válaszcikkben utasította vissza. A kettejük közötti feszült viszony még élesebbé vált az 1850-60-as években, amikor Erdélyi János Sárospatakon volt főiskolai tanár. A sárospataki főiskola aktuális igazgató-tanáraként és az egyházkerület főjegyzőjeként ő fogalmazta meg 1859. november 15-én a Tiszáninneni Református Egyházkerület feliratát a császárhoz a protestáns pátens visszavonása érdekében. Még tartott a pátensharc, amikor meghalt Apostol Pál szuperintendens. Helyére az egyházkerületi főjegyző Zsarnay Lajost választották imponáló fölénnyel: a 356 szavazatból 308-at ő gyűjtött be. Már püspökként vezette a sárospataki kollégium 300 éves fennállására rendezett nagyszabású ünnepséget 1860 júliusában. Püspöki működése hamarosan bekövetkező halála és az azt megelőző hosszasabb betegeskedése miatt nem volt kiemelkedően jelentős.

Munkássága, szellemisége

Zsarnaynak néhány halotti beszéde és prédikációja jelent meg. Emellett Keresztyén egyháztörténet gymnázium számára és Bibliai bevezetés a Biblia ismeretének és értelmének előmozdítása végett címmel publikált tankönyveket. A Sárospatakon 1857-ben megjelent, több tanár (Bakó Dániel, Finkey József, Kálniczky Benedek, Soltész Ferenc) közreműködésével készült görög–magyar szótár társszerkesztője volt. Mindezek mellett pedig 1847-ben Paptan, 1858-ban pedig Apologétika címmel jelentetett meg komolyabb, a lelkészképzésben használható teológiai tankönyvet. Szerzőként későn érőnek tűnik: tanári pályájának első másfél évtizedében csak halotti beszédeket írt, minden más alkotása ezt követően jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. évi újraindulásakor választotta levelező tagjává. Teológiai nézeteinek besorolását illetően a szakirodalom megosztott. Jobbára Schleiermacher követőjének szokás tekinteni. Ezt támasztja alá, hogy a vallást Schleiermacher nyomán érzetként, s egyúttal a szellemi ember életének legfőbb alapfeltételeként azonosítja. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a hit és a tudás egységének, s a tudás rovására terjeszkedő hittel szembeni fellépésnek. Újabban Zsarnay monográfusa inkább teológiai nézeteinek sokszínűségét, eklektikusságát, s azon belül a szupranaturalizmushoz való közelségét hangsúlyozza.

Családi élete

1834. október 23-án vette feleségül Láczai Szabó Ágnest, Láczai Szabó József sárospataki teológiaprofesszor és sárospataki lelkész lányát. Láczai Szabó Ágnes hosszú betegség után 1859. május 24-én halt meg. Hat gyermekükről tud a szakirodalom: Erzsébet, Lilla, Terézia, Győző, Lajos, Imre. Lilla Zsarnay Ábrahám pesti ügyvéd felesége lett. Erzsébet Antalfi János sárospataki jogtanár felesége lett, aki – miután Antalfi sikkasztás miatt börtönbe is került – végső ínségben tengődött gyermekeivel. Zsarnay Lajos élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, májbetegségének kúrálására Karlsbadba utazott, de csak Pestig jutott, ahol június 13-án meghalt. Pesten is temették el. Sárospatakon 1866. július 8-án tartottak gyászünnepséget, amelyek Kun Bertalan egyházkerületi főjegyző és Emődy Dániel jogtanár celebrált.

Emlékezete

Síremléke a miskolci Avasi temetőben található. Szülőfalujában a templom falán 2018-ban avattak emléktáblát. Biográfusa, Bátoriné Misák Marianna Zsarnay Lajos életéről és munkásságáról szóló értekezéssel szerzett PhD fokozatot 2017-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.

Irodalom

BÁTORINÉ MISÁK Marianna: Egy elfelejtett élet a 19. század útvesztőjéből, Zsarnói Zsarnay Lajos élete és munkássága, Hernád Kiadó, Sárospatak, 2017.

BÁTORINÉ MISÁK Marianna: Zsarnay Lajos igehirdetései a 19. század tükrében, in: Egyháztörténeti Szemle, 2017 (XVIII), 2, 72-79.

BÁTORINÉ MISÁK Marianna: Egyházi-világi hatalmi harc Zsarnay Lajos szemével, in: Studiea Universitatis Babes-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2019, 1, 263-273, DOI:10.24193/subbtref.64.1.

MISÁK Marianna: Zsarnay Lajos rövid életrajza, in: Egyháztörténeti Szemle, 2013, (XIV) 4,, 38-50.

MOKOS Gyula: Adalékok a tiszáninneni ref. püspökök életéhez, Sárospataki Lapok, 11 (1892), 497–500, 524–527, 564–567.

Szerző Ugrai János