Miskolci Csulyak István (1575–1645)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2023. november 15., 21:51-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „''Miskolci Csulyak István'' (1575-1645) református lelkész, zempléni esperes == Élete == 1575-ben született Tolcsván, ároni (több generációs lelkészi) családba. Alsó fokú iskolái után Bodrogkeresztúron, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, majd Thököly Miklós nevelőjeként 1600-tól újra Patakon tanult. Az ifjú báró kísérőjeként 1601-től Görlitzben a szónoklattan és a költészet, 1603-tól Heidelbergben<ref>Szabó András, Misko…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Miskolci Csulyak István (1575-1645) református lelkész, zempléni esperes

Élete

1575-ben született Tolcsván, ároni (több generációs lelkészi) családba. Alsó fokú iskolái után Bodrogkeresztúron, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, majd Thököly Miklós nevelőjeként 1600-tól újra Patakon tanult. Az ifjú báró kísérőjeként 1601-től Görlitzben a szónoklattan és a költészet, 1603-tól Heidelbergben[1] a teológia területén képezte magát. Peregrinációjáról tanúskodik az album amicoruma[2] és a diariuma.[3] 1607 júliusától Tarcalon rektorkodott. 1608 decemberétől a Rákóczi család birtokainak központjában, Szerencsen, 1612 februárjától Miskolcon, 1616 márciusától haláláig Olaszliszkán lelkészkedett. 1629-ben megválasztották zempléni esperesnek, amely tisztségben püspöki jogkörrel rendelkezett. Bethlen Gábor kétszer is elhívta tábori lelkészének, ám a szolgálatra különböző okok miatt nem került sor. 1645 decemberében hunyt el, 1646. január 4-én temették el Olaszliszkán. Hat feleségétől összesen tíz gyermeke született, közül egyedül Miskolci Csulyak Gáspár(1627–1696) érte meg a felnőttkort. Tőle született unokája, Miskolci Csulyak Ferenc (1675–1740), Debrecen város nyomdásza és szenátora.

Működése

Esperesként szorgalmasan látogatta az eklézsiákat, a vizitációi során keletkezett dokumentumok a korszak egyháztörténetének felbecsülhetetlen forrásai.[4] Az irodalomtörténet a késő-humanista alkalmi költészet szerzői között tartja számon. Művei többnyire idegen nyelvű mintára készültek, az "iskolás" költészet mestere volt, kedvelte a bonyolult versformákat. A különböző társadalmi alkalmakra (temetés, esketés, keresztelő) írott sorai mellett a párnákra hímzett vagy az ajtók fölé függesztett feliratok formájában parókiáját is ellepték a versek. időnként meglehetősen botladozva. Fanchali-kódexben Balassi Bálint Szép magyar komédiáját másolta.[5]

Művei

• Nyomtatásban három értekezése jelent meg, amelyeket a heidelbergi egyetemen védett meg David Pareus elnökletével: De Sacra Scriptura (1604), De lege et evangelio (1605), De civili et ecclesiastica potestate (1607).[6]
• Versei, önéletrajza stb... Pécseli Király Imre, Miskolczi Csulyak István és Nyéki Vörös Mátyás versei, sajtó alá rend. Jenei Ferenc, Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, Bp., Akadémiai K., 1962 (Régi magyar költők tára, XVII. század, 2).
• Két emlékbeszédet írt Bocskai István erdélyi fejedelemről.[7]

  1. Szabó András, Miskolci Csulyak István Heidelbergben = Bibliotheca et Universitas: Tanulmányok a hatvanéves Heltai János tiszteletére, szerk. Kecskeméti Gábor, Tasi Réka, Miskolc, ME BTK, Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, 2011, 119–128.
  2. Az album amicorum hasonmás kiadása: Reusner, Nicolaus, Icones sive Imagines viuae, literis Cl. Virorum, Italiae, Graeciae, Germaniae, Galliae, Angliae, Vngariae…, szerk. Dienes Dénes, Oláh Róbert, Hasonmás kiad. Jakó Zsigmond és Oláh Róbert tanulmányával, Sárospatak, Hernád, Debrecen, TTRE Nagykönyvtára, 2018.
  3. Miskolci Csulyak István, Diarium apodemicum (OSzK Oct. Lat. 656.); Lásd pl.: Szabó András, Egy grafomán kései humanista én-dokumentumai és önéletrajza: Miskolci Csulyak István (1575–1645) = Írott és olvasott identitás: Az önéletrajzi műfajok kontextusai, szerk. Mekis D. János, Z. Varga Zoltán, Bp., L’Harmattan, Pécs, Pécsi Tudományegyetem, 2008 (Szöveg és emlékezet), 189–196.
  4. Miskolczi Csulyak István esperesi naplója és leveleskönyve, közli Zoványi Jenő = Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, szerk. Pokoly József, Bp., Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, (10)1911, 26–142.; Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16–17. század, szerk. és utószó Dienes Dénes, Bp., Osiris, 2001, (Millenniumi magyar történelem, Források).; Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, szerk. Dienes Dénes, Sárospatak, SRK Tudományos Gyűjteményei, 2008 (Acta Patakina, 21).
  5. Szabó András, Új megfontolások a Fanchali Jób-kódexről, avagy a Szép magyar komédia másolója, Irodalomtörténeti Közlemények, 2009/7, 807–825.; KŐSZEGHY Péter, Balassi Bálint: Magyar Amphión, Bp., Balassi, 2014, 401.; Oláh Róbert, Miskolci Csulyak István késmárki kapcsolatai = Reformácia v strednej Európe: Reformáció Közép-Európában: Reformation in Mittel-Europa, Eds. Annamária Kónyová, Peter Kónya, Eperjes, Vydavateľstvo Prešovskej Univerzity, 2018, 517–532.
  6. RMK III 5828. Az értekezések Pareus Collegiorum theologicorum című gyűjteményében jelentek meg, önálló kiadásuk nem ismert.
  7. Szabó András, Miskolci Csulyak István két emlékbeszéde Bocskairól, Irodalomtörténet, 2006/4, 536–542.