RefWiki

(Szenci) Fördős Lajos (Gyönk, 1817. június 7. – Kecskemét, 1884. május 5.) református lelkész, kecskeméti főesperes. Kisújszállási (1841–1847), kunszentmiklósi (1847–1856), majd haláláig kecskeméti (1856–1884) lelkipásztorként szolgált. Sokat tett mind a kunszentmiklósi református gimnázium, mind a kecskeméti református főiskola fennmaradásáért. Jelentős írói, szerkesztői tevékenységet fejtett ki.

Származása, tanulmányai

A Tolna megyei Gyönkön született, 1817. június 7-én, református értelmiségi családban. (A Szenci előnevet már apja is használta, családnevük pedig olykor Ferdősként szerepel.) Apai nagyapja, Fördős János tanító volt, több fia is továbbtanult a pápai Kollégiumban, így Fördős Lajos apja, Fördős Dávid (1787-1866) is, aki előbb őcsényi rektor, majd 1813 és 1818 között a gyönki református gimnázium retorikatanára, 1818–1829 között kőröshegyi lelkész, majd 1829-ben a nagydorogi gyülekezet választotta meg lelkészének, itt haláláig, 1866-ig szolgált. Lajos 3 évesen elvesztette édesanyját, Gaál Zsuzsannát, apja második felesége, Vécsey Sára lett a nevelőanyja 1821-től. Ebből a házasságból született Lajos egyetlen testvére, Károly (1824–1879), aki nagydorogi lelkészként édesapja örökébe lépett.

Fördős Lajost eleinte apja maga tanítgatta otthon, csak 9 évesen, 1826-ban kapcsolódott be az iskolai oktatásba Gyönkön, de a következő évben már a pápai Kollégium diákja lett. Amikor apja 1829-ben Nagydorogra került lelkésznek, ismét a jóval közelebbi gyönki gimnáziumba adta fiát. A felsőbb tanulmányok végzésére 1831-ben újra a pápai kollégiumba ment, ahol kitűnő tanároktól tanulhatott, Tarczy Lajostól filozófiát és természettudományt, Stettner (Zádor) Györgytől jogot, Kocsi Sebestyén Istvántól (aki kecskeméti lelkészként elődje volt) teológiát. Írói hajlama, készsége korán megmutatkozott: 1836–1837-ben a pápai diáklap, a Rózsa lapjain az ő írásai is megjelentek. Teológiai és jogi tanulmányai végeztével 1838 tavaszán tette le papi vizsgáját. Külföldi tanulmányútra pénzhiány miatt nem mehetett, amit később is nagyon fájlalt.

Lelkészi pályája

1838. május 1-jén kirendelték segédlelkésznek apja mellé Nagydorogra, ahol csak egy hónapot töltött, azután magántanítóként vállalt állást egy évre Nagykőrösön. 1839 tavaszától két éven át segédlelkész volt Kecskeméten, Polgár Mihály püspök mellett. 1841-től a kisújszállási egyházközség választotta meg lelkészének, a tiszántúli egyházkerületben. Itt jelentek meg első munkái nyomtatásban.

Kisújszálláson alapított családot, 1843. december 28-án feleségül vette a helybéli Veres Borbálát, Veres Gergely tiszti alügyész lányát. Itt született meg első két gyermekük: Endre és Elek. Kunszentmiklóson született Berta, Róza, Dezső és Géza, majd Kecskeméten Mária Sarolta, Mária Ottilia és Lajos Béla. Gyermekei közül többen kisgyermekkorukban meghaltak, Róza lánya 16 évesen, Géza fia 22 évesen vesztette életét. Halálakor már csak négy gyermeke volt életben, Elek, Berta, Dezső és Lajos Béla, utóbbi azonban 1887-ben, 16 évesen meghalt. Fördős Lajos özvegye, Veres Borbála néhány hónappal férje halála után maga is meghalt, 1884. augusztus 28-án, 55 évesen.

Kunszentmiklósi lelkészsége és az iskolaügy

1847-ben tért vissza a dunamelléki egyházkerületbe a kunszentmiklósi egyházközség lelkészeként, itt érte az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc. 1848. március 18-án a Városháza előtti főtéren felolvasták a 12 pontot, amelyet a hallgatóság számára értelmeztek is, valószínűleg Fördős, hiszen a trónfosztás utáni népünnepélyen szintén ő magyarázta el az összegyűlt tömegnek az esemény jelentőségét. Az orosz csapatok 1849. július 24-én vonultak be Kunszentmiklósra s Fördős Lajosnak is bujdosnia kellett.

Már kunszentmiklósi szolgálata idején is komoly figyelemmel kísérte az iskola sorsát, tantervet is készített a gimnázium részére. Az osztrák tanügyi reform, az Organisationsrntwurf előírásainak azonban megfelelő anyagi bázis nélkül nem tudtak megfelelni, így az egyházközség minden erőfeszítése ellenére 1852. augusztus 2-án iskolájukat magán algimnáziummá fokozták le, majd 1854. október 6-án a Helytartótanács megszüntette azt. A gyülekezet és a város azonban minden áldozatot meghozott, hogy tovább működtessék az intézményt, amelyet végül 1858-ban akkreditáltak. Az iskola megmentésében, az újjászervezéshez szükséges pénzügyi háttér megszervezésében Fördős Lajos komoly szerepet vállalt. 1856. április 20-án köszönt el a kunszentmiklósiaktól, akik megbecsülésüket jegyzőkönyvben örökítették meg. A búcsúzó gyülekezet ragaszkodása mélyen megindította, a jegyzőkönyvi kivonat szövegét mint „előttem mindenkor becses s világi kincsnél többet érőt” a kecskeméti anyakönyvbe is bemásolta.

Kecskeméten: harc az egyházkerületi főiskoláért

Az iskoláért való kiállása lehetett az egyik oka annak, hogy a kecskemétiek elhunyt lelkipásztoraik (Polgár Mihály és Mihó László) helyére éppen őt kívánták meghívni. Főként azt várták tőle, hogy elakadt iskolaügyüket ki tudja mozdítani a holtpontról. Az 1850-es évekre ugyanis az 1830-as években teljes jogú református kollégiummá emelkedett kecskeméti főiskolán veszélybe került a teológiai képzés az 1855-ben Pesten megindított protestáns teológiai intézet működése folytán, miközben még folyt a küzdelmem a szomszédos Nagykőrös nagy múltú iskolájával is, amelyik szintén pályázott a kerületi főiskolai rangra. Az Ókollégium építését is azzal összefüggésben kezdték meg a kecskemétiek 1830-ban, hogy egy 1828. évi kerületi határozat értelmében Kecskemét lett az otthona a dunamelléki egyházkerület központi főiskolájának. A kollégium akadémiai tagozatainak (bölcsész-, jogász- és lelkészképzés) megosztásával nemcsak az intézmény szervezeti felépítése, oktatási rendje, a hagyományos kollégiumi rendszer került veszélybe, de az új épület költségeinek fedezete is.

Ilyen körülmények között, 1855. december 30-án választották meg Fördős Lajost kecskeméti lelkipásztorrá. A nagykőrösi főiskolával, de főként később a pesti teológiai intézettel folytatott küzdelemnek vezető személyiségévé vált, mind egyházmegyei, mind egyházkerületi fórumokon, mind a folyóiratok hasábjain elszántan védte Kecskemét érdekeit, s közte és Török Pál későbbi pesti püspök között irodalmi vita is kibontakozott. Végül megfontolva, hogy egy egyházkerületben két teológiai intézet nem működhet, a kecskeméti egyházközség 1860 februárjában a teológiai képzést megszüntette. A gimnázium és a jogi képzés azonban megerősödött, s egészen az 1948-as államosításig eredményesen működött tovább.

Kecskeméti egyházközség építkezései

A ma már Ókollégiumnak nevezett iskolaépülettel is sok volt még a teendő, 1871-ben még mindig 5000 forint költséget emésztenek fel a hiányzó munkák, például a tantermek megfelelő felszerelése. A kollégium épületén kívül a református templom és a parókia is adott feladatot a gyülekezetnek és lelkipásztorának. 1859. július 25-én hatalmas vihar sújtotta a várost, amely az 1680–1683 között épült kecskeméti református templom tornyát is megrongálta. A helyreállítás évekig tartott. 1871-től komolyabb felújítás kezdődött a templomon, falait megemelték, új tetőszerkezetet és cserépfedést kapott. Fördős Lajos lelkészi szolgálata idejére esett a templom alapkőletételének 200. évfordulója, amelyet 1880. április 11-én ünnepeltek, „minden zaj nélkül”. Ugyanebben az évben lett volna esedékes a kollégium alapkőletételének 50. évfordulója is, de ezt már egyenesen elhalasztották „a jogakadémiai bajok miatt”. 1869-ben a templomkerítés délnyugati sarkán három bolt épült, illetve felújították, „kiigazították” az akkor még földszintes parókiaépületet, majd 1876-ban ismét komolyabb felújításokat végeztek rajta. 1877–78-ban bazársort építettek, Pártos Gyula építész tervei alapján a templom körül, bevételeit az egyházközség és az iskola fenntartására kívánták fordítani.

1881. május 1-jén a kecskeméti egyházközség díszes Bibliát adományozott lelkipásztorának, 25 éves kecskeméti szolgálata alkalmával, de ekkor egészsége már egyre romlott. Súlyosbodó szívbetegsége következtében 1884. május 5-én elhunyt. Nagy részvét mellett temették május 7-én, Szilády Áron esperes, Szász Károly miniszteri tanácsos és Nagy Ferenc kecskeméti főgimnáziumi tanár búcsúztatta.

Egyházi tisztségei

Fördős Lajos a rendszeres tisztújítás híve volt, ennek megfelelően konventi, egyházkerületi és egyházmegyei tisztségeiről háromévente lemondott. 1861-től a kecskeméti egyházmegye főjegyzője, ugyanez évtől a dunamelléki egyházkerület tanácsbírája, 1865-től a kecskeméti egyházmegye alesperese, 1868-tól főesperese volt. 1867-től konventi tag, 1881-ben, Török Pál távolmaradása folytán ő képviselte mint rangidős esperes a debreceni alkotmányozó zsinaton a dunamelléki egyházkerületet. 1871-től, megalakulásától kezdve a Magyarországi Protestáns Egylet alelnöke, 1872-től a dunamelléki egyházkerület szlavón-szerémségi missziójának elnöke volt, továbbá tagja a magyar református egyház egyetemes tanügyi bizottságnak.

Irodalmi munkássága

Néhány fiatalkori verse és elbeszélése után az egyházi irodalom mellett kötelezte el magát. Két imakönyve is megjelent, az első 1846-ban Szívós Mihállyal közösen, Ájtatos hölgy (később a 3. és 4. kiadás Áhitatos hölgy) címmel, majd önállóan 1852-ben a Buzgóságnak szárnyai (később Buzgóság szárnyai) című, utóbbi igen népszerű volt, 1916-ban a 19. kiadása jelent meg. 1847-ben szintén Szívós Mihállyal közösen adták ki az Egyházi szertartási beszédek című munkát, amelyből saját anyagát – kiegészítve és kibővítve – újra kiadta Ágenda címmel, szintén több kiadást megért. Ígéretes kezdeményezése volt a Konkordancia, vagy Szentirati szókönyv, amelynek azonban csak első két kötetével készült el (1. kötet A–E, Kecskemét, 1857 és 2. kötet F–I, Kecskemét, 1861), a folytatás a bibliafordítás kezdődő revíziója miatt elmaradt. A pesti teológiával folytatott vita során született a Rövid válasz nagytiszteletű Török Pál úrnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének (1858) és A kecskeméti reform. egyháztanács Felelete Török Pál Korrajzaira. Kecskemét (1859), mely utóbbiról maga írta később, hogy „nevemet nem viseli ugyan, de igen csekély módosítással egészen az én munkám”.

A legnagyobb szolgálatot szerkesztői tevékenységével tette a magyar református egyházi irodalomnak azáltal, hogy kiadványaiban teret biztosított számos lelkipásztornak igehirdetéseik megjelentetésére, gazdagítva ezzel prédikációirodalmunkat. 1849 és 1859 között jelentek meg a Különféle viszonyokra vonatkozó papidolgozatok (összesen 12 füzet, Fördős a 2. füzetétől kezdődően szerkesztette), majd 1864 és 1869 között további három kötet Papidolgozatok különféle esetekre címmel (13–15.), s amelyek közül három (a 2., a 9. és a 13.) saját igehirdetéseit tartalmazza, egy Szilády László, három Kulifay Zsigmond beszédeit, a többi vegyes, szerzőik az eddigiek mellett többek között: Miskolczy Szigyártó István, Révész Imre, Szász Károly, Parragh János, Győri Lajos, Kiss Bálint, Szívós Mihály, Mihó László, Czelder Márton. 1849 és 1871 között 14 kötete jelent meg a Papidolgozatok Gyászesetekre sorozatnak. Az első kettőt még Szilády László szerkesztette, az ő temetési beszédeit tartalmazza (1849–1850). A 3–8. kötetek már Fördős szerkesztésében jelentek meg 1852 és 1859 között. Több szerző igehirdetéseit közli, többek között Tompa Mihályét, Czelder Mártonét, Miskolczy Szigyártó Istvánét, Révész Imréét, illetve mellékletként temetési rendtartást Révész Imrétől (7. kötet, 1857), és sírverseket Bulcsú Károlytól (5. kötet, 1859). Az 5. kötet mellékleteként jelent meg a szintén Fördős szerkesztette Magyar protestáns egyházirodalmi ismertetések és bírálatok című munka (1855), folytatása elmaradt. A 9–10. kötet Szilády László és Nagy Lajos halotti prédikációit tartalmazza (1863), a 11–14. köteteket pedig ismét Fördős szerkesztette, 1864 és 1871 között jelentek meg.

1859-ben mindkét sorozat (Különféle viszonyokra vonatkozó papidolgozatok, Papidolgozatok Gyászesetekre) szerkesztését átadta Szász Károlynak, aki ezeket egyesítette és új folyamot indított 1859–1860-ban Különféle papi dolgozatok címmel, de mindössze három kötet jelent meg, utána ismét Fördős folytatta a munkát. 1870–1871-ben újabb prédikációs köteteket adott ki, Kecskeméti lelkészi tár. A gyakorlati lelkészetre tartozó munkák gyűjteménye címen, három füzet jelent meg, több szerző igehirdetéseit tartalmazzák. Mindhárom kötetet újra kiadták Budapesten 1876-ban, Protestáns Egyházi Beszédek Gyűjteménye címmel.

Más jellegű a Kecskeméti Protestáns Közlöny. Füzetek az egyház és iskola körében, melynek 1859 és 1860 között jelent meg öt száma. Ezekben Fördős Kálvinista Péter, Csalánosi János, Tegzes Kis Péter álneveken is írt. Lapjain teret kívánt nyújtani a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain megszólaló nézetekkel ellenkező véleményeknek is. Az 1–2. füzet a Különféle viszonyokra vonatkozó papidolgozatok 11. és 12. füzetéhez mellékelten jelent meg (Kecskemét, Szilády Károly, 1858), a többi önállóan: 3. füzet (június), kiad. Fördős Lajos és Szász Károly, Pest, Ráth Mór, 1859; 4. füzet (szeptember), kiad.: többen, Pest, Ráth Mórnál, 1859; 5. füzet (december) Pest, Ráth Mór, 1860. Az 5. füzet után a szerkesztéstől visszalépett, s azt átadta Tóth Józsefnek. A fentieken kívül számos cikke, értekezése, beszéde jelent meg különféle egyházi folyóiratokban.

Emlékezete

Kunszentmiklóson a rendszerváltás után újjászervezték a református iskolarendszert, ennek részeként 2000 és 2008 között a Baksay Református Gimnázium mellett működő református általános iskola Fördős Lajos nevét vette fel. Bár 2008-tól a két iskola összevontan, Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola néven működik, 2009 óta az általános iskola falán, a Kálvin tér 5. sz alatt emléktábla őrzi egykori tudós lelkipásztoruk, Fördős Lajos emlékét, a dombormű Dinnyés László műve. Kunszentmiklóson utca is őrzi Fördős Lajos nevét.

Művei

Bor ’s pipadal [vers] Honművész 1839. április 11. (7. évf. 29. sz.), [225.]

Kedves emlék [vers] Honművész 1839. aug. 11. (7. évf. 64. sz.), [505.]

A’ nevelő. Eredeti beszély. [I. rész] Regélő 1841. február 7. (11. füzet), 81–85.; [II. rész] 1841. február 11. (12. füzet), 89–93.

Ájtatos Hölgy. Elmélkedések és imák művelt hölgyek használatára, Szívós Mihállyal közösen. Kecskemét, Szilády Károly, 1846; 2. kiad. 1852; Áhitatos hölgy. Elmélkedések és imák művelt hölgyek használatára. Írták Fördős Lajos és Szívós Mihály reform. lelkészek. 3. kiad. Pest, Osterlamm Károly, 1867; 3.[!] kiad. Budapest, Kókai, 1876; 4. kiad. Bp., Hornyánszky 1897.

Tisztfoglalási Beszéd Kunszentmiklósi Ref. Egyházban (1847. július 4.), Kecskemét, Szilády Károly, 1847

Egyházi szertartási beszédek (Szívós Mihállyal közösen) Kecskemét, 1847. Újra kiadta, önállóan, bővítve:

Ágenda. Egyházi szertartási beszédek és imák, s ezekhez mellékletül jegyzetek és utasítások. Pest, Osterlamm Károly, 1866. A kötet végén: Egyházfegyelmi törvényjavaslat (235–253.), Magyar (reform.) agendák és liturgiák rövid ismertetése. (254–262.); 2. kiad. Kecskemét, Szilády Lajos, 1875; 3. kiad. Pest, Kókai Lajos, 1882.

Buzgóságnak szárnyai (Imakönyv) Kecskemét, 1852.; 2., bővített kiad. 1853; 3. kiad. Bp., Hornyánszky és Träger, 1868; Buzgóság szárnyai, melyeken a kegyes lélek Istenhez emelkedik. Imádságok reformált keresztyének számára, 19. kiad. Bp., 1916.

Imák és Beszédek, melyek a kecskeméti reform. templomban Május 1-én 1856. lelkészi székfoglalási ünnepély alkalmával tartattak, Fördős Lajos és Miskolczy Szigyártó István beszédei, Kecskemét, Szilády Károly, 1856

Konkordáncia vagy Szentirati Szókönyv. 1. kötet: A–E. Kecskemét, Szilády K., 1857; 2. kötet: F–I. Kecskemét, Szilády Károly, 1861; 3. kiad. Bp., Kókai, 1882. Az 1. kötet a szintén Fördős által szerkesztett Papidolgozatok Gyászesetekre 5. kötetének mellékleteként jelent meg először.

Rövid válasz nagytiszteletű Török Pál úrnak, mint a Korrajzok előterjesztőjének. Kecskemét, 1858.

A kecskeméti reform. egyháztanács Felelete Török Pál Korrajzaira. Kecskemét, 1859.

Irodalom

DOBRI ISTVÁN: A nagydorogi reformátusok története 1554–2013, Nagydorog, Nagydorogi Református Gyülekezetért Alapítvány, 2022, 127–172.

FARKAS JÓZSEF: Necrolog. Fördős Lajos emléke és temetése, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1884. május 11. 622–626.

FÖRDŐS LAJOS: Folytatása a kecskeméti reform. ekklésiában szolgált lelkészek névsorának. [Benne önéletrajza, feljegyzései az egyházközség életéről és saját irodalmi működéséről, 1861–1881], Kecskeméti Református Egyházközség II. Anyakönyve 1777–1803, 885–899.

KERPEL PÉTER JÓZSEFNÉ: Egy reformkori diáklap, a Rózsa és munkatársai, Neveléstörténet 2017 (XIV.) 3–4. sz., 82–131.

KOVÁCS PÁL: Fördős Lajos életrajza. Kecskeméti lelkipásztorkodásának 25 éves jubileuma alkalmából. 1. rész Kecskemét 1881. május 1. (IX. évf./18. sz.), 5.; 2. rész Kecskemét 1881. május 8. (IX. évf./19. sz.), 1.

KÖBLÖS JÓZSEF (szerk.): A Pápai Református Kollégium diákjai 1585–1861. Pápa, Pápai Református Gyűjtemények, 2006

LÓRÁND SÁNDOR: Emlékezés Fördős Lajos gyógyszerészre. Különlenyomat a Gyógyszerészet c. folyóiratból, XIV. évf. (1970), 295–296.

NÉMETH ZOLTÁN: Szólj és ne hallgass! Fördős Lajos élete. Kunszentmiklós, Védőszárny Egyesület, 2000

[SZÁSZ KÁROLY]: Fördős Lajos. Vasárnapi újság 1868. május 31. XV. évf. 22. szám, 257–258.

ZOVÁNYI JENŐ: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, szerk. Ladányi Sándor, 3. kiad., Bp., 1977

A Dunamelléki ref. egyházkerület Pesten 1872-ik év május 25-ikén s következett napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyve, Pest, Hornyánszky, 1872.

Szerző

Bíró Éva