Rácz Károly (1842-1925)
Rácz Károly (Sarkad, 1842. július 29. – Szapáryfalva, 1925. március 5.) református lelkipásztor, lapszerkesztő, a 19. századi református konfesszionális megújulás egyik vezetője
Rácz Károly a 19. század második felében kibontakozó dél-alföldi hitvallásos református megújulás egyik legfontosabb szervezője. A nemzetközi konzervatív kálvinista mozgalommal szoros kapcsolatot ápolt, itthon pedig a Szabad Egyház című lap szerkesztőjeként képviselte a református konfesszionális irányzatot.
Családja, iskolái
Rácz Károly 1842. július 29-én született Sarkadon. Tanulmányait helyben, majd Békésen és a Debreceni Református Kollégiumban végezte. Id. Révész Imre debreceni lelkipásztor biztatására és támogatásával ellátogatott először Elberfeldbe, ahol Franz H. Kohlbrügge lelkészi szolgálatával ismerkedett meg, illetve két szemesztert töltött el a Bécsi Protestáns Teológiai Fakultáson, Eduard Böhl – Kohlbrügge veje – tanítványaként. A külföldi tanulmányai során megismert konfesszionális megújulás életre szóló hatást gyakorolt rá.[1]
Lelkészi szolgálata
1868/69-ben Debrecenben, Révész Imre mellett szolgált segédlelkészként. 1869-től 1872-ig Albrechtsdorfban lelkésztanítóként, 1872/73-ban a Debreceni Református Kollégium könyvtárában segédkönyvtárosként, 1873/74-ben Bánfalván ugyancsak lelkésztanítóként szolgált, ahol első feleségét és két gyermekét is elvesztette. 1884-ben került a Krassó-Szörény vármegyei Szapáryfalva egyházközségébe, ahol élete végéig szolgált lelkipásztorként. A frissen alapított református telepesközség lelkészeként sok küzdelemben volt része. Harcolt a felekezeti iskola megmaradásáért, illetve új templom építéséért, amelyet végül 1909-ben szenteltek fel. 1910-ben pedig haranglábat építtettek, és négy harangot öntettek a helyiek. Rácz Károly Szapáryfalván hunyt el 1925. március 5-én.[2]
Lapszerkesztői és szervezői tevékenysége
Rácz Károly szerkesztésében jelent meg változó rendszerességgel 1884-től kezdődően 1915-ig a Szabad Egyház című lap. A lapot eleinte kéthetente, majd havonta, utolsó évfolyamaiban pedig már csak háromhavonta tudta megjelentetni. A lap kiadásához az előfizetői díjakon kívül számottevő anyagi támogatást kapott Kohlbrügge nemzetközi tanítványi körétől is. A Szabad Egyház, amelynek kb. 150 előfizetője volt, maga köré gyűjtőtte Eduard Böhl volt tanítványait, illetve a dél-alföldi református ébredés munkásait.[3] Rendszeres szerzője volt Szalay József nagybecskereki, Kecskeméti Ferenc, békési, Nagy Elek, kispaládi és Poór József újsziváci lelkészek, valamint Balogh Ferenc debreceni teológiai tanár. A Szabad Egyház küzdött a teológiai liberalizmus ellen, támogatta a történelmi református hitvallások újrafelfedezését és harcolt az egyház autonómiájáért, például a felekezeti oktatás megmaradásával kapcsolatosan. A lap meggyőződéssel ellenezte a lelkészek állami fizetéskiegészítését is. Sokáig harcban állt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap irányzatával, kifejezetten éles hangvételű cikkekben vitatkozott Ballagi Mórral. Rácz Károly tagja volt a Kohlbrügge tanítványait és barátait nemzetközi szinten összekötő baráti körnek, melynek tagjai a részben a nyilvánosság előtt folytatott levelezésükön keresztül tartották egymással a kapcsolatot. Küldetésének érezte, hogy összegyűjtse a hitvallásos meggyőződésű magyar református lelkészeket egy egyesület keretein belül. „Szükségünk van egy kálvini elveket fentartani törekvő erős falankszra” – írta 1890-ben.[4] A következő évben alapította meg a Helvéthitvallású Református Egyletet, amely azonban nem tudott komolyabb hatást kifejteni. Fontos szerepe volt a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás újrafelfedezésében, támogatta az új fordítások megjelentetését, amelyet végül Erdős József, egy másik Böhl-tanítvány végzett el.
Irodalmi munkássága
Rácz Károly szerteágazó irodalmi tevékenységet folytatott. Több saját hitébresztő kiadványán túl ki kell emelni a fordítói munkásságát, melynek köszönhetjük Kohlbrügge számos munkájának magyar nyelvű kiadását. Kiadta az elberfeldi lelkész kátéját, és három kötetben számos prédikációját is.[5] Számottevő az egyháztörténeti munkássága is: több folyóiratban megjelent közleményén túl megírta a Zarándi Református Egyházmegye történetét,[6] valamint feldolgozta az 1674-es pozsonyi vértörvényszék történetét.[7]
Kortársak és az utókor értékelése
Rácz Károly elsősorban a lapjában képviselt karakteres, elvhű és sokszor polemikus hangvételű írásai miatt számos ellenfelet szerzett magának. Említettük a teológiai paletta liberális oldalán álló egyházi vezetőket, ám mellettük több, korábbi munkatársával (pl. az önálló evangéliumi lapokat indító Kecskeméti Ferenc és Szalay József) is megromlott idővel a viszonya. Az aktuális egyházpolitikai irányzatot kritizáló írásai miatt az egyházvezetésben is számos ellenfele akadt. Nem is csoda, hogy hiába próbálkozott több alkalommal is, végül nem sikerült neki Szapáryfalváról másik gyülekezetbe kerülnie. Rácz Károly és mozgalma jelentőségét a hollandiai neokálvinizmus által inspirált történelmi kálvinista irányzat fedezte fel, méltó helyén kezelve a 19. századi megújulás hitvallásos irányzatának harcos képviselőjét. „Ahhoz a régebbi nemzedékhez tartozott, amely még öntudatosan követelte a református hitvallások elveinek érvényesítését a magyar egyházi életben” – írta róla elismerően a Kálvinista Szemle a halálát követően néhány nappal.[8]
Művei
A zarándi egyházmegye története. Arad, Réthy L. és fia, 1880.
A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, Steinfeld Béla, 1874. (https://real-eod.mtak.hu/5507/1/000907995.pdf) Ezt a művét már életében háromszor adták ki.
Irodalom
Csohány János: Rácz Károly lelkipásztor élete és munkássága. In: Református Egyház, 1987/9. 210–214
Szász Lajos: A Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás magyar református hallgatói (1821–1918). In: Iskola, művelődés, társadalom. Az oktatás, nevelés és művelődés társadalomtörténeti látószögei. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület 2015. évi, sárospataki konferenciájának tanulmánykötete, Szerk. Sasfi Csaba – Ugrai János, Bp., Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület, 2017. 175–187.
Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 30–62. (https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content)
Szerző
Szász Lajos
- ↑ Szász Lajos: A Bécsi Protestáns Teológiai Fakultás magyar református hallgatói (1821–1918). In: Iskola, művelődés, társadalom. Az oktatás, nevelés és művelődés társadalomtörténeti látószögei. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület 2015. évi, sárospataki konferenciájának tanulmánykötete, Szerk. Sasfi Csaba – Ugrai János, Bp., Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület, 2017. 175–187.
- ↑ Csohány János: Rácz Károly lelkipásztor élete és munkássága. In: Református Egyház, 1987/9. 210–214.
- ↑ Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 30–62. (https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content)
- ↑ Rácz Károly: Felhívás a magyar református egyház tagjaihoz. In: Szabad Egyház, 1890/4. 25.
- ↑ Mennyei Lépcső. Egyházi beszédek. Írta: Kohlbrügge Frigyes Hermann, elberfeldi reformált lelkész. Fordította: Rácz Károly, a gyoroki ref. gyülekezet predikátora. Kiadta Dr. Bőhl Eduárd, ref. hittanár a Bécsi Cs. Kir. Ev. Theol. Intézetben. I. füzet. Sárospatak, Nyomtatta Steinfeld Béla, 1874.
- ↑ Rácz Károly: A zarándi egyházmegye története. Arad, Réthy L. és fia, 1880.
- ↑ Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, Steinfeld Béla, 1874. (https://real-eod.mtak.hu/5507/1/000907995.pdf) Ezt a művét már életében háromszor adták ki.
- ↑ Egy fejezet egyházunk legújabb kori történelméből. In: Kálvinista Szemle, 1925/11. 90.
