Huszti Béla (1895–1968)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2025. december 17., 18:25-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Huszti Béla (Beregszász, 1895. február 16. – Beregszász, 1968. október 15.) kígyósi református lelkész, a Keleti Baráti Kör tagja.

Származása, iskolái, végzettsége

Huszti Béla 1895. február 16-án született Beregszászban, egyszerű földműves, gazdálkodó családban, Huszti Imre és Horvát Ilona harmadik gyermekeként. Édesanyja 11. gyermeke születésekor életét vesztette. Testvérei között volt tanító, kántor, szőlész-borász és kereskedő is.[1] Középfokú tanulmányait a Magyar Állami Királyi Főgimnáziumban végezte Beregszászban, teológiai tanulmányit pedig a Debreceni Egyetem Hittudományi Karán végezte 1914 és 1918 között. A tantárgyak többségét jeles eredménnyel teljesítette.[2] Az I. világháború idején a teológiáról kiküldve a frontra, társaival együtt a katonák között is hirdette Isten igéjét.[3]

Lelkészi szolgálatának első állomáshelyei

1918 és 1922 között Beregszászban (1918), Beregrákoson (1918–1919) és Borzsován (1919) is végezte az igehirdetés szolgálatát, majd valamivel hosszabb ideig a beregújfalui (1919–1922) református gyülekezet segédlelkésze volt.[4] Innen hívták meg a Kígyósi Református Egyházközségbe, melynek 1922 és 1949, majd 1956 és 1968 között volt lelkésze. 1922. december 3-án történt meg a lelkészbeiktatás, melyen jelen volt Bary Gyula beregi esperes, Tornay János bilkei és Szutor Jenő beregszászi lelkész. Az ünnepi alkalmon székfoglaló prédikációt mondó Huszti Béla, Máté evangéliumából olvasta fel alapigéjét: „És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.” (Máté 8:19).[5] Ezt követően – 1925. december 15-én – Munkácson a Kárpátaljai Református Egyházkerület gyűlésén történt meg felszentelése.[6]

Családalapítás, gyermekei

Beregújfalui szolgálata idején ismerkedett meg Füsti-Molnár Benjámin kántor-tanító lányával, Margittal. 1923. január 30-án megkötött házasságukból három gyermek született: Katalin-Valéria 1924. január 2-án, Csaba nevű fiuk 1927. február 12-én Szabolcs nevű fiuk 1925-ben, születése után nem sokkal, agyhártyagyulladás következtében elhunyt.[7] Miután 1949-ben a szovjet hatóságok letartóztatták, felesége Margit és lánya Katalin-Valéria Beregszászba költözött, az anyai nagyapa által még 1930-as években vásárolt házba. 1956 és 1968 között itt volt az otthona Huszti Bélának is.[8]

A kígyósi református gyülekezet élén

Megválasztását követően fellendült a kígyósi gyülekezeti élet, melyet jól mutat a presbiteri jegyzőkönyvek magas száma is (az 1923 és 1927 között eltelt öt év leforgása alatt évente átlagosan 15 presbiteri gyűlést tartottak). A presbiteri jegyzőkönyveket lelkészsége idején ő maga vezette. Az 1934-ben tanító nélkül maradt református iskolában rövid ideig Huszti Béla volt a tanító, miközben szükség esetén a kántori feladatokat is ellátta.

Az I. világháborúban beszolgáltatott nagyharang pótlása Huszti Béla lelkészségének egyik első gyakorlati megnyilvánulása volt. 1923. november 18-án létrejött a harangalap, melyre a lelkész saját kántori fizetését ajánlotta fel.[9] A meghirdetett közadakozás eredményeként lehetővé vált, hogy Egry Ferenc kisgejőci harangöntő új harangot készítsen, mely felszentelése 1924-ben történt. A két világháború között a gyülekezet anyagi helyzetének fenntartására tett kísérletként értelmezhető, hogy 1927-ben újraindította az egyházi kőbányát. Nevéhez fűződik a mai napig álló új parókia építése, amely – bár nagy költséggel járt –, de 1928 őszére sikerült felépíteni.[10] Az 1944-es szovjet bevonulást követően iskola, kolhoziroda később óvoda is működött a lelkészlak falai között.[11]

Lelkipásztorként kiemelt hangsúlyt fektetett a gyülekezeti hitélet előmozdítására. Ennek keretében több évkezdő presbitergyűlésen felolvasásra került a belmissziós munkaterv. Az 1920–30-as években a Kárpátalján megélénkülő belmissziós mozgalom egyik következményeként értelmezhető az 1936-ban megindult Keleti Baráti Kör működése, amelyben Huszti Béla is szerepet vállalt.[12] Lelkészi időszaka alatt jellemzőek voltak a vallásos estek és evangelizációk, az ifjúsági kör és a nőegylet aktív működése, de ekkor vezették be a temetkezési tized bizottságát, illetve a funerátor[13] feladatköre is megszilárdult, a szegények gondnokának tisztsége (diakóniai szolgálat) pedig szintén fontosnak nevezhető a gyülekezet életében.[14] Ez utóbbi feladatát Huszti tiszteletes öccse, a kereskedelemmel foglalkozó Huszti Árpád látta el.

A két világháború között viselt egyházi és világi tisztségei

A Beregi egyházmegyében a következő tisztségeket töltötte be: 1927-től egyházmegyei számvevő, 1929-től gyámintézeti jegyző, 1936-tól középiskolai látogató ellenőr.[15] Az 1930-as években a Podkarpatszka Ruszi Magyar Kultúregyesület (PREMKE) elnöke volt Kígyóson. Ezen kívül a Kígyósi Könyvtári Tanács vezetője és a Beregmegyei Magyar Internátus Egyesület ellenőre. A terület Magyar Királysághoz történő visszakerülése után a helyi Levente Egyesület vezetője és a Magyar Élet Párt tagja is volt.[16]

Mozgástere és tevékenysége az 1944-es szovjet bevonulás után

1944 novemberében a presbitérium több tagja és a gondnok is a malenkij robot miatt került távol Kígyóstól, mivel 18-tól 50 éves korig munkatáborokba vitték el a gyülekezet számos férfi tagját. Csok András gondnok távollétében a lelkipásztor vette át a pénztárnapló vezetését. Huszti Béla számára nemcsak lelkészként, de testvérként is fájdalmat okoztak a történtek, hiszen Árpád nevű öccse majd egy évig volt távol családjától a kényszermunkatáborba történő elhurcolás miatt.[17] 1946-ban a lelkészt és családját kilakoltatták otthonukból, a parókiát iskolának alakították át, használati tárgyaikat rekvirálták.[18] A gyülekezethez tartozó Csok családnál kaptak ideiglenes szállásként egy szobát Husztiék. Közben fiát, Csabát, 1947-ben elvitték FZO-képzésre,[19] amely után még le kellett töltenie a kiszabott munkaszolgálatot.

Huszti Béla letartóztatása és elítélése

Huszti Bélát 1949. március 25-én tartóztatták le Kígyóson 54 éves korában. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság büntetőtörvénykönyvének 54. § 4., 10., és 11. cikkelyei alapján 25 év javító-nevelő munkatáborra és öt év jogvesztésre, illetve vagyonelkobzásra ítélték.[20] Vele együtt öt másik lelkészt is hasonlóképpen ítélt el a bíróság (Kovács Zoltán, Györke István, Pázsit József, Asszonyi István, Gulácsy Lajos). A vádemelésre 1949. május 14-én került sor, a következő vádpontok alapján: a Keleti Baráti Körben történő részvétel, szovjetellenes magatartás, magyar nacionalista beállítottság.[21]

Elítélését követően először a szibériai Angara-folyó partján fekvő Bratszk város közelében a 0.42. és a 0.17. számú táborokba került. Egy 1952. július 10-én keltezett levélből már az derült ki, hogy Tajset közelében a Csuksa nevű vasútállomáshoz közeli táborban raboskodott. Ezekben a táborokban – a beszámolói szerint – erdőirtással és vasútépítéssel kapcsolatos munkákat végeztek. Ugyanakkor 1954-től többször volt kórházban, melynek hatására csak könnyebb, kisegítő feladatokat kellett végeznie.[22] Említésre méltó, hogy ez idő alatt több verset és éneket is szerzett, melyekben főként a vele lévő társai, a honvágy és a régi emlékek jelentek meg. Versgyűjteményének a Foszlik a köd címet adta. A verseken kívül két elbeszélés gyűjteményt is írt Cura pastoralis és Akit itt felejtett az idő címmel.[23] 1955-ben – rabtársaival együtt – átszállították a Szovjetunió európai részére, a molotovi (ma Perm) terület egyik lágerébe, amely az Urál-hegységnél a Csuszovaja folyó (a Káma egyik mellékfolyója) partján volt kialakítva. Végül 1956. június 8-án közkegyelemmel szabadult 7 év 2 hónap és 18 nap rabság után.[24]

Életének utolsó szakasza és emlékezete

Hazatérése után 1956. augusztus 17-én került sor (újra) beiktatására Kígyóson. Ezzel együtt 1960-tól a Nagyberegi Református Egyházban is végezte az igehirdetés szolgálatát.[25] Az 1960-as évek második felére szív- és tüdőbetegsége miatt egészsége leromlott. 1968-ban utolsó hónapjait a Beregszász határában lévő kórházban töltötte. Itt halt meg 1968. október 15-én, 73 éves korában. A beregszászi református temetőkertben helyezték végső nyugalomra.

1991-ben fia, Csaba nevére érkezett levélben az állami ügyészség rehabilitáltnak nyilvánította a kényszermunkatáborba koholt vádak alapján elhurcolt Huszti Bélát. Az utolsó helyben lakó lelkész emlékére a kígyósi református templomban emléktábla került elhelyezésre.

Szerzők

Túri László Szamborovszkyné Nagy Ibolya

  1. ↑ Huszti Erzsébet (1935–), Huszti Béla unokahúgának visszaemlékezése alapján (az interjút Túri László készítette, 2019-ben)
  2. ↑ PAPP Vilmos: Negyvenegy prédikátor. XX. századi magyar „gályarab” prédikátorok IV. Budapest, Új Berea Kft., 2010, 79–86.
  3. ↑ Huszti Béla (1952–), a lelkipásztor unokájának visszaemlékezése alapján (az interjút Túri László készítette 2019-ben)
  4. ↑ FODOR Gusztáv: Akik a nagy nyomorúságból jöttek… Debrecen, Kárpátaljai Református Egyház – Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány, 2017. 414.
  5. ↑ A Kígyósi Református Egyházkerület presbiteri jegyzőkönyve. 1922/20., Kárpátaljai református Egyházkerület Levéltára és Múzeuma (a továbbiakban: KRELM)
  6. ↑ FODOR: Akik a nagy, 414.
  7. ↑ A Kígyósi Református Egyház anyakönyve, KRELM
  8. ↑ Huszti Béla (1952–), a lelkipásztor unokájának visszaemlékezése alapján
  9. ↑ A Kígyósi Református Egyházközség presbiteri jegyzőkönyve. 1923/20., KRELM
  10. ↑ A Kígyósi Református Egyházközség presbiteri jegyzőkönyve. 1928/9., KRELM
  11. ↑ Derceni Géza (1933–), kígyósi lakos visszaemlékezése alapján (az interjút Túri László készítette 2023-ban)
  12. ↑ ORBÁN Marianna: Ébredési mozgalom a Kárpátaljai Református Egyházban (1936–1947), Acta Beregsasiensis 8(2009/2), 239–244. kötet. http://epa.oszk.hu/01600/01626/00002/pdf/acta_beregsasiensis_EPA01626_2009_02_239-244.pdf (2025.08.15.)
  13. ↑ Olyan népi tisztségviselő, aki a temetések során lát el feladatokat. Így például az életirat vagy másnéven búcsúztató elkészítése vagy a temetés rendjének koordinálása.
  14. ↑ TÚRI László: A Kígyósi Református Egyházközség története az első Csehszlovák Köztársaság évei alatt, presbiteri jegyzőkönyvek alapján 1918–1938 között. In Szamborovszkyné Nagy Ibolya (szerk.): Magyar öntudat és krisztusi, keresztyén elvek. Beregszász, NIKM, 2019. 180–187.
  15. ↑ FODOR: Akik a nagy, 414.
  16. ↑ Uo.
  17. ↑ A Kígyósi Református Egyházközség presbiteri jegyzőkönyve. 1944/5., KRELM
  18. ↑ Rekvirálási lap. 1946. február 15. Huszti Béla (1952–) magángyűjteménye.
  19. ↑ 1940. október 2-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa rendeletet fogadott el, köztársasági és területi szinten a szakemberek kiképzésére vonatkozóan. A munkaerőt a donyeci szénmedencébe, ún. FZO-iskolákba (skoli fabricsno-zavodszkogo obucsenyija= gyári üzemi képzésű iskolák) irányították. A tanintézetekben néhány hónapig tartó felkészítés után a fiatalok képesítést szerezhettek szénipari, bányászati, kohászati, építőipari szakmák területén, majd az adott szakmában munkára fogták őket. 1946–47 folyamán számos FZO-iskolát építettek a Donbász-környéki nagy bányavárosokban, akiket három évig tartó munkaszolgálat letöltésére köteleztek.
  20. ↑ FODOR: Akik a nagy, 432.
  21. ↑ TÚRI László: Huszti Béla élete a Kígyósi Református Egyházközségtől Szibériáig. In Erdős Kristóf és Szamborovszkyné Nagy Ibolya (szerk.): „Hívek maradtak bajban, vészben…” Fejezetek a Kárpátaljai Református Egyház történetéből. Budapest, NEB, 2022, 175–178.
  22. ↑ Katóka, Margitka… (Kelt: 1954. november 16.) Levél Beregszászba a családnak. Száraz Attila magángyűjteménye.
  23. ↑ SZÁRAZ Attila (kézirat): Huszti Béla református lelkipásztor (1895–1968). A Kígyósi Református Egyházközség gyűjteménye.
  24. ↑ Huszti Béla szabadulást igazoló okmánya 1956-ból. KRELM
  25. ↑ FODOR Gusztáv: Adattár kárpátaljai református gyülekezettörténeti kutatásokhoz. 1523–2016. Tiszaszentimre, NIKM, 2016, 472.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Huszti_Béla_(1895–1968)&oldid=1198”