RefWiki

Huszti Béla (Beregszász, 1895. február 16. – Beregszász, 1968. október 15.) kígyósi református lelkész, a Keleti Baráti Kör tagja.

Származása, iskolái, végzettsége

Huszti Béla 1895. február 16-án született Beregszászban, egyszerű földműves, gazdálkodó családban, Huszti Imre és Horvát Ilona harmadik gyermekeként. Édesanyja 11. gyermeke születésekor életét vesztette. Testvérei között volt tanító, kántor, szőlész-borász és kereskedő is. Középfokú tanulmányait a Magyar Állami Királyi Főgimnáziumban végezte Beregszászban, teológiai tanulmányit pedig a Debreceni Egyetem Hittudományi Karán végezte 1914 és 1918 között. A tantárgyak többségét jeles eredménnyel teljesítette. Az I. világháború idején a teológiáról kiküldve a frontra, társaival együtt a katonák között is hirdette Isten igéjét.

Lelkészi szolgálatának első állomáshelyei

1918 és 1922 között Beregszászban (1918), Beregrákoson (1918–1919) és Borzsován (1919) is végezte az igehirdetés szolgálatát, majd valamivel hosszabb ideig a beregújfalui (1919–1922) református gyülekezet segédlelkésze volt. Innen hívták meg a Kígyósi Református Egyházközségbe, melynek 1922 és 1949, majd 1956 és 1968 között volt lelkésze. 1922. december 3-án történt meg a lelkészbeiktatás, melyen jelen volt Bary Gyula beregi esperes, Tornay János bilkei és Szutor Jenő beregszászi lelkész. Az ünnepi alkalmon székfoglaló prédikációt mondó Huszti Béla, Máté evangéliumából olvasta fel alapigéjét: „És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.” (Máté 8:19). Ezt követően – 1925. december 15-én – Munkácson a Kárpátaljai Református Egyházkerület gyűlésén történt meg felszentelése.

Családalapítás, gyermekei

Beregújfalui szolgálata idején ismerkedett meg Füsti-Molnár Benjámin kántor-tanító lányával, Margittal. 1923. január 30-án megkötött házasságukból három gyermek született: Katalin-Valéria 1924. január 2-án, Csaba nevű fiuk 1927. február 12-én Szabolcs nevű fiuk 1925-ben, születése után nem sokkal, agyhártyagyulladás következtében elhunyt. Miután 1949-ben a szovjet hatóságok letartóztatták, felesége Margit és lánya Katalin-Valéria Beregszászba költözött, az anyai nagyapa által még 1930-as években vásárolt házba. 1956 és 1968 között itt volt az otthona Huszti Bélának is.

A kígyósi református gyülekezet élén

Megválasztását követően fellendült a kígyósi gyülekezeti élet, melyet jól mutat a presbiteri jegyzőkönyvek magas száma is (az 1923 és 1927 között eltelt öt év leforgása alatt évente átlagosan 15 presbiteri gyűlést tartottak). A presbiteri jegyzőkönyveket lelkészsége idején ő maga vezette. Az 1934-ben tanító nélkül maradt református iskolában rövid ideig Huszti Béla volt a tanító, miközben szükség esetén a kántori feladatokat is ellátta.

Az I. világháborúban beszolgáltatott nagyharang pótlása Huszti Béla lelkészségének egyik első gyakorlati megnyilvánulása volt. 1923. november 18-án létrejött a harangalap, melyre a lelkész saját kántori fizetését ajánlotta fel. A meghirdetett közadakozás eredményeként lehetővé vált, hogy Egry Ferenc kisgejőci harangöntő új harangot készítsen, mely felszentelése 1924-ben történt. A két világháború között a gyülekezet anyagi helyzetének fenntartására tett kísérletként értelmezhető, hogy 1927-ben újraindította az egyházi kőbányát. Nevéhez fűződik a mai napig álló új parókia építése, amely – bár nagy költséggel járt –, de 1928 őszére sikerült felépíteni. Az 1944-es szovjet bevonulást követően iskola, kolhoziroda később óvoda is működött a lelkészlak falai között.

Lelkipásztorként kiemelt hangsúlyt fektetett a gyülekezeti hitélet előmozdítására. Ennek keretében több évkezdő presbitergyűlésen felolvasásra került a belmissziós munkaterv. Az 1920–30-as években a Kárpátalján megélénkülő belmissziós mozgalom egyik következményeként értelmezhető az 1936-ban megindult Keleti Baráti Kör működése, amelyben Huszti Béla is szerepet vállalt. Lelkészi időszaka alatt jellemzőek voltak a vallásos estek és evangelizációk, az ifjúsági kör és a nőegylet aktív működése, de ekkor vezették be a temetkezési tized bizottságát, illetve a funerátor feladatköre is megszilárdult, a szegények gondnokának tisztsége (diakóniai szolgálat) pedig szintén fontosnak nevezhető a gyülekezet életében. Ez utóbbi feladatát Huszti tiszteletes öccse, a kereskedelemmel foglalkozó Huszti Árpád látta el.

A két világháború között viselt egyházi és világi tisztségei

A Beregi egyházmegyében a következő tisztségeket töltötte be: 1927-től egyházmegyei számvevő, 1929-től gyámintézeti jegyző, 1936-tól középiskolai látogató ellenőr. Az 1930-as években a Podkarpatszka Ruszi Magyar Kultúregyesület (PREMKE) elnöke volt Kígyóson. Ezen kívül a Kígyósi Könyvtári Tanács vezetője és a Beregmegyei Magyar Internátus Egyesület ellenőre. A terület Magyar Királysághoz történő visszakerülése után a helyi Levente Egyesület vezetője és a Magyar Élet Párt tagja is volt.

Mozgástere és tevékenysége az 1944-es szovjet bevonulás után

1944 novemberében a presbitérium több tagja és a gondnok is a malenkij robot miatt került távol Kígyóstól, mivel 18-tól 50 éves korig munkatáborokba vitték el a gyülekezet számos férfi tagját. Csok András gondnok távollétében a lelkipásztor vette át a pénztárnapló vezetését. Huszti Béla számára nemcsak lelkészként, de testvérként is fájdalmat okoztak a történtek, hiszen Árpád nevű öccse majd egy évig volt távol családjától a kényszermunkatáborba történő elhurcolás miatt. 1946-ban a lelkészt és családját kilakoltatták otthonukból, a parókiát iskolának alakították át, használati tárgyaikat rekvirálták. A gyülekezethez tartozó Csok családnál kaptak ideiglenes szállásként egy szobát Husztiék. Közben fiát, Csabát, 1947-ben elvitték FZO-képzésre, amely után még le kellett töltenie a kiszabott munkaszolgálatot.

Huszti Béla letartóztatása és elítélése

Huszti Bélát 1949. március 25-én tartóztatták le Kígyóson 54 éves korában. Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság büntetőtörvénykönyvének 54. § 4., 10., és 11. cikkelyei alapján 25 év javító-nevelő munkatáborra és öt év jogvesztésre, illetve vagyonelkobzásra ítélték. Vele együtt öt másik lelkészt is hasonlóképpen ítélt el a bíróság (Kovács Zoltán, Györke István, Pázsit József, Asszonyi István, Gulácsy Lajos). A vádemelésre 1949. május 14-én került sor, a következő vádpontok alapján: a Keleti Baráti Körben történő részvétel, szovjetellenes magatartás, magyar nacionalista beállítottság.

Elítélését követően először a szibériai Angara-folyó partján fekvő Bratszk város közelében a 0.42. és a 0.17. számú táborokba került. Egy 1952. július 10-én keltezett levélből már az derült ki, hogy Tajset közelében a Csuksa nevű vasútállomáshoz közeli táborban raboskodott. Ezekben a táborokban – a beszámolói szerint – erdőirtással és vasútépítéssel kapcsolatos munkákat végeztek. Ugyanakkor 1954-től többször volt kórházban, melynek hatására csak könnyebb, kisegítő feladatokat kellett végeznie. Említésre méltó, hogy ez idő alatt több verset és éneket is szerzett, melyekben főként a vele lévő társai, a honvágy és a régi emlékek jelentek meg. Versgyűjteményének a Foszlik a köd címet adta. A verseken kívül két elbeszélés gyűjteményt is írt Cura pastoralis és Akit itt felejtett az idő címmel. 1955-ben – rabtársaival együtt – átszállították a Szovjetunió európai részére, a molotovi (ma Perm) terület egyik lágerébe, amely az Urál-hegységnél a Csuszovaja folyó (a Káma egyik mellékfolyója) partján volt kialakítva. Végül 1956. június 8-án közkegyelemmel szabadult 7 év 2 hónap és 18 nap rabság után.

Életének utolsó szakasza és emlékezete

Hazatérése után 1956. augusztus 17-én került sor (újra) beiktatására Kígyóson. Ezzel együtt 1960-tól a Nagyberegi Református Egyházban is végezte az igehirdetés szolgálatát. Az 1960-as évek második felére szív- és tüdőbetegsége miatt egészsége leromlott. 1968-ban utolsó hónapjait a Beregszász határában lévő kórházban töltötte. Itt halt meg 1968. október 15-én, 73 éves korában. A beregszászi református temetőkertben helyezték végső nyugalomra.

1991-ben fia, Csaba nevére érkezett levélben az állami ügyészség rehabilitáltnak nyilvánította a kényszermunkatáborba koholt vádak alapján elhurcolt Huszti Bélát. Az utolsó helyben lakó lelkész emlékére a kígyósi református templomban emléktábla került elhelyezésre.

Szerzők

Túri László Szamborovszkyné Nagy Ibolya