Joó Sándor (1910–1970)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lanyi.gabor (vitalap | szerkesztései) 2025. december 17., 17:05-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Joó Sándor (Kecskemét, 1910. február 10. – Veszprém, 1970. július 3.) a pasaréti református gyülekezet alapító lelkipásztora

„Jézusban való hitemben boldog voltam és hiszem, hogy az is maradok örökké! Ezt szeretném örökül hagyni.“[1] – írta végrendeletében Joó Sándor pasaréti református lelkész, aki kiemelkedően nagy hatású igehirdetője volt a 20. századi magyar reformátusságnak.[2] Ravasz László bizalmi köréhez tartozott, a püspök különös figyelemmel kísérte pályáját. Miután a háború éveiben a gyakorlati teológia területén magántanári képesítést és tudományos fokozatot szerzett, teológiai tanári állást ajánlottak neki. Ezzel a lehetőséggel nem élt, mert igazi helyét a gyülekezeti szolgálatban találta meg.[3] „Egyszerűen, de őszinte meggyőződéssel és meggyőző erővel prédikált“[4] – emlékezett vissza rá Bolyki János teológiai tanár, aki korábban a pasaréti gyermekmisszió munkatársa volt. Joó Sándor harminckét éven át, egészen haláláig volt hűséges lelkipásztora az általa plántált pasaréti református gyülekezetnek.

Családi háttere, gyermekkora

Felmenői tősgyökeres nagykőrösi nemesek voltak.[5] Szülei, Joó Gyula, a kecskeméti Református Jogakadémia professzora – majd igazgatója – és Révész Mária negyedik gyermekeként született 1910-ben, Kecskeméten. Jómódban, a város villanegyedében, egy tágas családi házban nőtt fel. Édesapja Kecskemét tekintélyes polgárai közé tartozott, a református gyülekezet presbitériumának oszlopos tagja volt.[6] A gyülekezet vezető lelkipásztora, Muraközy Gyula nagy hatást gyakorolt Joó Sándorra, aki diákkorában aktívan részt vett a vasárnapi iskolai alkalmakon, diákkonferenciákon és bibliaórákon. Az érettségi után – az apai szándék ellenére – nem jogásznak, hanem lelkésznek készült. Döntését édesapja nem könnyen, de végül elfogadta.[7]

Teológiai tanulmányai és a hollandiai ösztöndíjas évei

1928–1932 között végezte tanulmányait a Budapesti Református Teológiai Akadémián. Teológus hallgatóként elkezdte forgatni a holland és német teológiai munkákat, hogy az akadémián elsajátított ismeretein kívül látókörét bővítse.[8] A tanárai által képviselt – és sokszor egymással versengő – kegyességi irányzatok közül mindegyik hatott rá, de egyikhez sem csatlakozott, ami előremutat későbbi integráló személyiségére mint gyülekezetvezető lelkipásztor.[9]

Már teológus korában szeretettel odafordult a segítségre szorulókhoz: itt felfedezhetjük a diakónia és a lelkigondozás terén végzett sokrétű szolgálatának gyökereit. A nála három évvel fiatalabb Gyökössy Endre a harmincas évek elejére teszi barátságuk kezdetét, amikor a teológiai akadémián felette járó Joó egy nehezebb helyzetben őt lelkileg támogatta.[10]

Miután elvégezte a budapesti teológiát, tanárai – különösen is Sebestyén Jenő – külföldi továbbtanulás felé terelték. Miután ösztöndíjkérelmét elfogadták, 1932–1934 között Amsterdamban tanult a Vrije Universiteit (Szabad Egyetem) teológiai karán, amely az ún. szigorú holland református egyház[11] intézménye volt.[12] Az 1933/1934. tanévben tanulmányai mellett a holland főváros mellett lévő Haarlemben élő magyarok között missziói segédlelkészi feladatokat látott el, Tóth Endre ösztöndíjas segédlelkésztársával együtt.[13] A Hollandiában töltött két év meghatározó volt számára. Nagy hatást gyakorolt rá a holland szigorú református egyház gyülekezeti élete, illetve társadalmi szinten kifejtett tevékenysége.[14] Joó egész életében olvasta a holland teológiai szakirodalmat és tartotta a kapcsolatot holland ismerőseivel, barátaival.[15]

Útja a pasaréti gyülekezetbe

Ösztöndíjas évei után 1934 őszétől két éven át a budapesti Kálvin téri gyülekezetben volt segédlelkész, Czeglédy Sándorral, a későbbi rendszeres teológus professzorral együtt. A gyülekezetet Ravasz László püspök és Muraközy Gyula lelkipásztor vezették. Ravasztól az igehirdetést, Muraközytől pedig a pásztori munkát tanulta.[16] Kiemelten érdeklődött a diakónia iránt, amelynek tanulmányozására 1936 őszén nyílt lehetősége. Két hónapot töltött egy amszterdami „szigorú“ református gyülekezetben, ahol első kézből megismerhette az ott végzett szeretetszolgálatot. Hazatérése után, 1937 elejétől Kecskeméten működött segédlelkészként.

1937. december 1-jén teológiai magántanári vizsgát tett gyakorlati teológiai szakcsoportból. A holland tanulmányút eredményeképp tudományos értekezését „Református diakonátus. Elméleti és gyakorlati alapelvek“ címmel írta meg[17]. Két évvel később, már pasaréti missziói lelkészként adta ki munkáját, amelyet a Theologiai Szemlében ismertettek. Pákodzy László szerint a könyv „pontos, kimerítő, világos és igen nagy gyakorlati jelentőséggel bíró terméke theologiai irodalmunknak“[18]. A magántanári dolgozatot több mint hét évtizeddel annak megjelenése után is időszerűnek munkának tartotta Nagy István, a gyakorlati teológia tanára.[19]

Az 1873-as városegyesítést követően Budapest nagyvárossá vált, 1920-ra a reformátusok száma elérte a százezet, így a főváros lakosságának egytizedét ők alkották, majd ez a szám folyamatosan emelkedett.[20] Ennek eredményeként az 1920-as évek végén a fővárosban intenzív gyülekezetszervezési és templomépítési munkák kezdődtek meg, fiatal és nagyon tehetséges lelkipásztorok vezetésével. Ekkor állt például szolgálatba a Fasorban Szabó Imre , a Pozsonyi úti egyházközség elődjénél, Bereczky Albert és Joó Sándor is.

A Pasaréten és környékén lakó reformátusok először a Szilágyi Dezső térre, a Budai Református Egyházközségbe jártak istentiszteletre. A Budapesti Református Egyházmegye 1932-ben történt megalakulása után a Pasaréten lakó reformátusoknak a budai gyülekezet tartott istentiszteleteket a Fenyves- és a Labanc utcai iskolákban. Majd 1937 júniusában az egyházmegyei közgyűlés döntött a Pasaréti Református Missziói Egyházközség megszervezéséről. 1937. novemberben a gyülekezet megválasztotta presbitériumát, püspöki kirendeléssel pedig 1937. december 15-ével érkezett meg Joó Sándor segédlelkész.[21] A Gábor Áron út 10. szám alatt gyülekezeti termet, lelkészi hivatalt és segédlelkészi lakást alakítottak ki.[22] Joó Sándor segédlelkész először 1937. december 25-én, karácsony első napján prédikált a pasaréti reformátusoknak.[23]

Az első pasaréti évei: templomépítés, családalapítás és doktori fokozatszerzés

A pasaréti gyülekezeti tagok többségét a fővárosi református szellemi elithez tartozók adták, de találunk köztük tanárokat, írókat, szerkesztőket, főorvosokat, nyugalmazott katonatiszteket, mérnököket, bankigazgatókat. A gyülekezet másik részét tisztviselők, a közeli beszkártos lakótelepen élő villamoskalauzok, cselédlányok, illetve mesteremberek (pl. cipész, szabó) alkották.[24]

A presbitérium 1938 februárjában döntött a templomépítésről, amelyhez egy nagyméretű Torockó téri telket kaptak Budapest Székesfővárostól. Ravasz László püspök 1939. június 11-én szentelte fel az új templomot. Joó Sándor egy évvel korábban, 1938. június 12-én kötött házasságot az erdélyi református családból származó Máthé Imola zongoratanárral, Máthé Dénes fogorvos, egyetemi tanár, a Stomatológiai Klinika akkori igazgatójának lányával. Házasságuk első tíz évében hat gyermekük született, akik édesanyjuk példáját követve mind zeneművészeti pályára léptek és többen közülük külföldi karriert futottak be. A Joó család 1943 tavaszán költözött be a templom mellett felépült lelkészlakásba.

Joó Sándort mint misszió lelkészt 1940 októberében iktatta be tisztségébe Szabó Imre budapesti esperes. A gyülekezet két év múlva vált önálló egyházközséggé, Joó pedig gyülekezeti lelkipásztor lett.[25] Szintén 1942-ben került sor teológiai doktori disszertációjának megvédésére, Debrecenben „A húsvét homiletikuma“ címmel. Még a védés évében megjelent munkát[26] ismertető Pap Ferenc kiemelte, hogy a szerző „komoly szolgálatot végzett. Húsvéti igehirdetők és igehallgatók számára izgalmasan bontakozik ki a dogmatika elmélete és az igehirdetés gyakorlata, példatár gyanánt pedig felvonul előttünk a múlt század s napjaink igehirdetése rettentő és bizonyító erővel.“[27]

A világháború évei

Joó Sándor a gyakorlatban is különös hangsúlyt fektetett a magántanári dolgozata témájául választott diakóniára. A háborús években a presbitériummal együtt kiemelten foglalkozott a fronton lévőkkel és a gyülekezetben maradókkal, köztük a hadiözvegyek megsegítésével és lelki gondozásával. A második bécsi döntéssel (1940) visszacsatolt területekről testvérgyülekezetté fogadták és anyagilag támogatták a kis székelyföldi mikóújfalui gyülekezetet. Továbbá ápolták a kapcsolatot a szintén székelyföldi Lécfalvával, ahonnan Keresztes Ede, a gyülekezet gondnoka származott.[28] A vészkorszak idején Joó Sándor mentette a származási és politikai okokból üldözötteket.[29]

1944 nyarán a kecskeméti református lelkipásztor, Hetessy Kálmán halála miatt utódot kerestek Joó szülővárosában. A gyülekezet akkori főgondnoka Joó Sándor édesapja volt, aki a presbitériummal, és magával Ravasz László püspökkel is egyetértve azt tervezte, hogy Sándor fiát hívják meg a gyülekezeti lelkipásztori állásra. A pasaréti lelkész végül a maradás mellett döntött, édesapja és püspöke határozott tervével szemben.[30]

A pasaréti gyülekezet fiataljaival az alapítástól kezdve az akkoriban virágzó ifjúsági egyesületek keretében foglalkoztak. A cserkészet tiszavirág életűnek bizonyult.[31] A legnagyobb létszámú protestáns ifjúsági egyesület, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) helyi csoportja a fiúk körében tevékenykedett. A pasaréti lányok közötti munkát nem egyesület, hanem bibliaóra keretében folytatták. A lányok részt vettek a szegénygondozásban és az ünnepélyek előkészítésében is.[32] Joónak és feleségének gondja volt a vidékről a pasaréti villákba került fiatal református cselédlányokra is. Valószínűsíthető, hogy a lelkész a Kálvin téren látott példa alapján szervezte meg számukra az ún. Márta kört.[33]

A háború utáni évek

Pasaréten a háborút követően is kiemelt figyelmet kapott a diakónia. A gyülekezet parochiális területén, a Keselyű út 8. szám alatt a Svájc Vöröskereszt egy árvaházat létesített, majd annak működtetését Joó Sándorra bízták. A Bethánia árvaházban huszonöt lánynak biztosítottak otthont, egészen addig, amíg lehetett. 1950 végén pedig átadták az intézményt a református Egyetemes Konventnek. A gyülekezet a háború után egészen, 1952-ig szeretetkonyhát is működtetett.[34] 1951 tavaszán–nyarán pedig Szabó Imre esperes iránymutatásai alapján Joó Sándor megszervezte a gyülekezetből kitelepített – a pártállam által „nem kívánatos elemek“-nek tartott – presbiterek és gyülekezeti tagok rendszeres támogatását és látogatását.[35] Az ifjúsági kör egyes tagjait kérte fel erre a kockázatokkal teli feladatra, hogy egyen-egyenként hátizsákkal elmenjenek hozzájuk a kijelölt kényszerlakhelyekre.[36]

1951-ben kitelepítették a pasaréti főgondnokot és további nyolc presbitert.[37] Noha Joó nem számított „osztályellenség“-nek, mégis a hatalom számára „ellenséges“ kapcsolatrendszerrel bírt, sőt ő maga is tagja volt a Magyar Testvéri Közösség nevű titkos társaságnak.[38] Ennek szellemisége szemben állt a kommunisták internacionalista és szovjet érdekeknek alárendelt diktatórikus politikájával. Többek között ez indokolhatta, hogy Joó Sándort még a halálát megelőző években is „ellenséges, nacionalista beállítottságú“ lelkészként jellemezte Turai István, az Állami Egyházügyi Hivatal budapesti megbízottja.[39]

A háborút követő években tömegesen vettek részt a személyes megtérésre, hitbeli újjászületére hívó evangélizációkon, amelyek hatására – a protestáns egyházi szóhasználat szerint – lelki ébredések történtek szerte az országban, köztük Pasaréten is. Joó Sándor a háború utáni ébredés fontos munkatársa volt: igehirdetéseket és előadásokat tartott. Pasaréten, 1945. október–novemberben – integráló személyisége révén – ő adott otthont a hitélet megújításán fáradozó lelkészek és az ébredési mozgalom egyes képviselői informális megbeszéléseinek, fórumot biztosítva vitáiknak is. A találkozók a nyíregyházi Szabad Tanács előzményének tekinthetők.[40]

1956 után: a közegyházi mellőzöttség idején élő gyülekezetet építve

Joó Sándor tevékeny szerepet vállalt az egyház teológiai, szervezeti és személyi megújítását célül kitűző Országos Intézőbizottság (majd Református Megújulási Mozgalom) munkájában (1956–1957). A pasaréti lelkész erre „reformáció“-ként tekintett, szemben a református egyház hivatalos álláspontjával, amely azt „ellenforradalmi akciónak“ bélyegezte.[41] A második szovjet intervenciót követően, 1956. november 11-én, a pasaréti presiteri ülésén – Joó javaslatára – arról határoztak, hogy a „gyülekezet életének további irányításában az egyházi megújulás Országos Intézőbizottság rendelkezéseihez tartja magát“, elsőként csatlakozva a megújulási mozgalomhoz.[42]

Miután a Budapest–Déli Református Egyházmegye esperese, Hajdu Péter kelenföldi lelkipásztor lemondott, az egyházmegyei közgyűlés Joó Sándort jelölte utódjául, noha ő ezt nem ambicionálta. Végül a pasaréti lelkészből nem lett esperes, mert a megújulási mozgalom működését mind állami, mind egyházi részről ellehetetlenítették, így az általános tisztújításra sem kerülhetett sor.[43] Ezután kizárták az egyházi közéletből: sem tisztséget, sem megbízatást[44] nem kapott, mellőzték egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig.

Az 1956-os forradalmat követő megtorlás a Református Megújulási Mozgalmat sem kerülte el: előzetes letartóztatásba helyeztek nyolc, a mozgalomban tevékeny fiatal lelkészt, köztük Joó Sándort is. A pasaréti lelkészt 1957. március 6-án tartóztatták le, majd tizenkét nap múlva kiengedték. Ennek hátterében egyrészt nemzetközi támogatás állt: a Református Világszövetség és Karl Barth is azonnal táviratilag interveniáltak.[45] Másrészt az állambiztonsági szervek a nyolc lelkészből ötöt együttműködésre kényszerítettek és beszerveztek a hálózatukba, majd hármat közülük kizártak, mivel nem működtek velük együtt. Az egyik ilyen beszervezett, majd a fenti okok miatt 1958-ban kizárt hálózati személy Joó Sándor volt.[46]

Pasaréten 1956 után és a hatvanas években is virágzó élet folyt, ezért a gyülekezet mind az Állami Egyházügyi Hivatal, mind az állambiztonsági szervek látókörébe került. Joót folyamatos állambiztonsági megfigyelés alatt tartották és a gyülekezeti ifjúsági kör tagjait is megfigyelték.[47] Első gyermeke, ifjabb Sándor 1958-ban egy ösztöndíjjal hagyta el az országot, majd Hollandiában maradt, ott alapított családot, élt és dolgozott. Fia disszidálása nagyon megviselte a pasaréti lelkészt, többi gyermeke továbbtanulására is gondolva: „igen nagy árat fizetnénk mindnyájan, akik itthon maradtunk, ha te nem akarnál hazajönni. Ezért írtam és üzentem többször, hogy csak legális keretek között maradj tovább.”[48] – írta Sándor fiának 1960 nyarán. A pasaréti lelkészt „terhelő és kompromittáló adatok alapján“ 1963 májusában újra beszervezte az állambiztonság és egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig bent tartotta a hálózatban.[49] Újbóli beszervezésekor zsarolhatták a Hollandiába disszidált fiával és holland kapcsolataival is. 1970. június 28-án, Balatonfüreden, nyaralás közben agyvérzést kapott és napokon belül, július 3-án meghalt a veszprémi kórházban. Joó Sándor magas vérnyomással küzdött, élete utolsó éveiben láncdohányos lett. Mindezekhez nagyban hozzájárulhatott, hogy a tartótisztjével, Erdei Tibor rendőr őrnaggyal való rendszeres találkozók és a jelentésadás kényszerében élte mindennapjait. Ezzel szoros összefüggésben lehetett egyre romló egészségügyi állapota és hirtelen, korai halála is.

Halála után Geréb Sándor rendőr ezredes feljegyezte: „Tartózkodott attól, hogy egyházi személyekre terhelő adatokat közöljön. Ezt a mély vallásosságából származó, »lelkiismereti« problémái következtében tette. Ezen többszöri ígéretei után sem változtatott.“[50] Bár a korszakban szigorúan megtiltották, hogy a hálózati személyek bárkinek is felfedjék kapcsolatukat az állambiztonsággal („dekonspirálódjanak“), ezt a szabályt Joó Sándor feltételezhetően megszegte és beszélt róla legjobb barátjának, Gyökössy Endrének.[51]

1956 után Joó Sándor a református egyház perifériáján működött és számos megpróbáltatásban volt része, de a gyülekezeti szolgálatban mégis ki tudott teljesedni. Noha nem tanított a teológiai akadémián, de számos budapesti teológus, majdani lelkész hallgatta vasárnaponként, gyülekezetéből több fiatal is lelkipásztor lett.[52] Kiemelkedően nagy hatású, több generáció számára meghatározó igehirdető volt, akinek prédikációit napjainkban is sokan olvassák.[53]

Felhasznált irodalom és források

  • BOLYKI János: Joó Sándor, a kiemelkedő igehirdető és lelkigondozó, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 649–658.
  • BORBÉLY László: A Budapest–Pasaréti Ref. Egyházközség története II. rész, Budapest, Kézirat, 1964. (Másolat, Viczián Miklós tulajdonában.)
  • DRASKÓCZY István: Dr. Joó Sándor, a Budapest-Pasaréti Református Gyülekezet első lelkipásztorának élettörténete, Kiskunfélegyháza, Parakletos Alapítvány, [1995].
  • ERDŐS Kristóf: „...a keresztyénség nem haladás-ellenes dolog, nem a kapitalizmus ötödik hadoszlopa...” A pasaréti református gyülekezet mindennapjai és ünnepei a diktatúrában (1956–1963), in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): HIT 2018. Hagyomány, Identitás, Történelem, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem – L'Harmattan, 2019, 221–238.
  • ERDŐS Kristóf: Mátyás Károly, Áldás, békesség! Levél a Pasaréti Református Gyülekezet tagjainak, 168. szám, 2023. Húsvét, 5–6. https://www.refpasaret.hu/ab/ab168/ab_2023_02.pdf
  • ERDŐS Kristóf: Református ifjúsági élet Pasaréten (1945–1970), in: Tabajdi Gábor (szerk.): „Illegális ifjúsági munka”. Cserkészközösségek a diktatúrában, Budapest, Magyar Cserkészszövetség, 2017, 116–125. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-06/illegalis-ifjusag-full-prev.pdf
  • ERDŐS Kristóf: „Rézangyalok”. Egy ifjúsági kör állambiztonsági megfigyelése, in: Tabajdi Gábor (szerk.): „Illegális ifjúsági munka”. Cserkészközösségek a diktatúrában, Budapest, Magyar Cserkészszövetség, 2017, 176–183. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-06/illegalis-ifjusag-full-prev.pdf
  • ERDŐS Kristóf: „Vegyük fel gondját az otthontalanná vált testvéreinknek” Szabó Imre esperes szerepe a budapesti kitelepítettek támogatásában, in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2022, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet, Reformáció Öröksége 10., 2023, 233–247. doi: 10.61376/hit.2022.erdos.18 http://real.mtak.hu/179141/1/Erdos_HIT2022.pdf
  • GYÖKÖSSY Endre lelkipásztor beszéde 1980. július 3-án, legjobb barátja halálának 10. évfordulóján, https://joosandor.hu/joosandor (2025. szeptember 8.)
  • HERMÁN M. János: Erőtlenség által. Hitvallók és mártírok. Száműzöttek, menekültek, befogadók, maradók. Dokumentumok és dolgozatok a XX. századi magyar reformátusok egyházi életéből, Nagyvárad, Hollandiai Juhász István Alapítvány – Királyhágómelléki Református Egyházkerület, 2018. https://hermanmjanos.nl/wp-content/uploads/2018/08/erocc8btlensecc81g-acc81ltal-pdf-hj-2018-a4indb.pdf
  • HORVÁTH Erzsébet: Megújulás, visszarendeződés. Dokumentumok a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában az 1956–1957-es esztendők történetének kutatásához, Budapest, Kálvin, 2007.
  • JOÓ Sándor: A húsvét homiletikuma, Debrecen, Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt., Theologiai tanulmányok 73., 1942.
  • JOÓ Sándor: A húsvét homiletikuma: húsvéti prédikációival, Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület, „Szólj!“ - Homiletikai tankönyvek 19., 2024.
  • JOÓ Sándor: Református diakonátus. Elméleti és gyakorlati alapelvek, Budapest, A szerző kiadása, 1939.
  • JOÓ Sándor, ifj. (szerk.): Dr. Joó Gyula élete és munkássága, [Verőce], [Arcus], 2015.
  • KODOLÁNYI János: A Budapest–Pasaréti Református Egyházközség története, Pasaréti Református Egyházközség, 2007.
  • KÖBEL Szilvia: „A múltban ezer év alatt nem hazudtak annyit, mint most 5 perc alatt” Magyar református lelkészek hollandiai emigrációban az államszocializmus évtizedeiben. II. rész, Betekintő 15(2021/1), 55–91, 72. doi: 10.25834/BET.2021.1.2 https://real.mtak.hu/146287/1/2021_01_kobel.pdf
  • MÁTHÉ Áron: The Case of Sándor Joó. The Fate of A Pastor in the Light of State Security Documents, Annales Universitatis Apulensis Series Historica 28(April 2024), 203–220. doi: 10.29302/auash.2024.28.2.11
  • NAGY Áron: Budapest vallásföldrajza (1813–1949; 2001), in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 65–105.
  • NAGY István: Diakónika, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar, 2012.
  • PAP Ferenc: Joó Sándor: A húsvét homiletikuma, Protestáns Szemle 52(1943/5), 151–152.
  • PÁKOZDY László: Joó Sándor: Református diakonátus. Elméleti és gyakorlati alapelvek. (Budapest, 1939. A szerző kiadása. Első Kecskeméti Hírlap és Nyomda Rt. 154 lap és tartalomjegyzék. Ára 3 pengő.), Theologiai Szemle 17(1941/1), 58–60.
  • SCHIFFERNÉ SZAKASITS Klára: Magamról és másokról, Budapest, Magvető, 1983.
  • SZTEHLO Gábor: Háromszázhatvanöt nap. Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben, Budapest, Magvető, 2022.
  • ZALATNAY István (szerk.): Csak az igazat, a tiszta igazat… Ünnepi kötet a 80 éves Szesztay András tiszteletére, Budapest, Théma, 2006.
  • Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára: 1.11.10. Operatív nyilvántartást végző szervek iratai, 4.1. A-953 A Magyar Közösség névsora
  • Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára: A/1b Püspöki levéltár, A/3e Budapesti Református Egyházmegye egyházközségekre vonatkozó iratai, C/259 Joó Sándor iratai
  • Interjú Csanády Andrással. Készítette: Erdős Kristóf. Bp., 2019. április 10. (Nemzeti Emlékezet Bizottsága, „Magyar Gulág 2020”-projekt interjúk).

Szerző

Erdős Kristóf

  1. ↑ Dr. Joó Sándor végrendeletét (Kelt: Bp., 1970. április 8–9.) közli DRASKÓCZY István: Dr. Joó Sándor, a Budapest-Pasaréti Református Gyülekezet első lelkipásztorának élettörténete, Kiskunfélegyháza, Parakletos Alapítvány, [1995], 252–254. https://www.refpasaret.hu/egyebanyagok/Nekem_az_elet_Krisztus.pdf
  2. ↑ BOLYKI János: Joó Sándor, a kiemelkedő igehirdető és lelkigondozó, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 649–658, 649.
  3. ↑ Draskóczy: Dr. Joó Sándor, 45.
  4. ↑ Bolyki: Joó Sándor, 650.
  5. ↑ JOÓ Sándor, ifj. (szerk.): Dr. Joó Gyula élete és munkássága, [Verőce], [Arcus], 2015, 6.
  6. ↑ Joó Gyuláról lásd Köteles Mária: Dr. Joó Gyula élete és munkássága, 1876–1945, in: Joó: Dr. Joó Gyula, 12–29.
  7. ↑ Bolyki: Joó Sándor, 649.
  8. ↑ Joó Sándor tizenkét éves korában, 1922 nyarán több hónapot töltött egy lelkészcsaládnál Hollandiában, ahol megalapozta későbbi kitűnő holland nyelvtudását. Vö. Bolyki: Joó Sándor, 649
  9. ↑ Victor Jánostól (általános keresztyénség) megtanulta a naponkénti bibliatanulmányozás fontosságát, Sebestyén Jenő (történelmi kálvinizmus) megszerettette vele a holland teológiát, Kováts J. István (Oxford Mozgalom) feltárta számára a keresztyén élet forrásait, a bűn komolyságát, a bűnbánat elkerülhetetlenségét és a kegyelem kizárólagosságát. Vö. Draskóczy: Dr. Joó Sándor, 27–30.
  10. ↑ Dr. Gyökössy Endre lelkipásztor beszéde 1980. július 3-án, legjobb barátja halálának 10. évfordulóján, https://joosandor.hu/joosandor (2025. szeptember 8.)
  11. ↑ Hollandiában az Abraham Kuyper nevéhez kötődő neokálvinista irányzatot a Gereformeerde Kerken in Nederland képviselte, amely magyarul az ún. szigorú holland református egyházként lett ismert.
  12. ↑ Hollandiában Joóval együtt több, vele egykorú fiatal református segédlelkész folytatott ösztöndíjas tanulmányokat: Fáber Kovács Gyula (1909–1954), Czeglédy István (1910–1966) és Tóth Endre (1911–1953). Vö. Tóth Pál ny. mérnök (Tóth Endre fia) 2017. október 21-i és Balogh László Levente dömsöd-dabi református lelkipásztor (Fáber Kovács Gyula unokája) 2020. július 6-i írásbeli közlése. (A szerző birtokában.)
  13. ↑ Draskóczy: Dr. Joó Sándor, 31–42. Joó Sándor a hollandiai magyar reformátusok körében végzett munkáról beszámolót küldött Ravasz László püspöknek (Kelt: Kecskemét, 1934. augusztus 29.), közli HERMÁN M. János: Erőtlenség által. Hitvallók és mártírok. Száműzöttek, menekültek, befogadók, maradók. Dokumentumok és dolgozatok a XX. századi magyar reformátusok egyházi életéből, Nagyvárad, Hollandiai Juhász István Alapítvány – Királyhágómelléki Református Egyházkerület, 2018, 120–121. https://hermanmjanos.nl/wp-content/uploads/2018/08/erocc8btlensecc81g-acc81ltal-pdf-hj-2018-a4indb.pdf
  14. ↑ Bolyki: Joó Sándor, 650.
  15. ↑ Ilyen találkozásra még a halálát közvetlenül megelőző hónapokban is sor került. Vö. KÖBEL Szilvia: „A múltban ezer év alatt nem hazudtak annyit, mint most 5 perc alatt” Magyar református lelkészek hollandiai emigrációban az államszocializmus évtizedeiben. II. rész, Betekintő 15(2021/1), 55–91, 72. doi: 10.25834/BET.2021.1.2 https://real.mtak.hu/146287/1/2021_01_kobel.pdf
  16. ↑ Draskóczy: Dr. Joó Sándor, 43–52.
  17. ↑ Ennek kiadására már pasaréti lelkipásztori idején került sor: JOÓ Sándor: Református diakonátus. Elméleti és gyakorlati alapelvek, Budapest, A szerző kiadása, 1939.
  18. ↑ PÁKOZDY László: Joó Sándor: Református diakonátus. Elméleti és gyakorlati alapelvek. (Budapest, 1939. A szerző kiadása. Első Kecskeméti Hírlap és Nyomda Rt. 154 lap és tartalomjegyzék. Ára 3 pengő.), Theologiai Szemle 17(1941/1), 58–60, 60.
  19. ↑ Vö. NAGY István: Diakónika, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar, 2012, 14.
  20. ↑ NAGY Áron: Budapest vallásföldrajza (1813–1949; 2001), in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 65–105, 83–91.
  21. ↑ Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára A/1b Püspöki levéltár, 6246/1937 Joó Sándor kecskeméti segédlelkész kirendelése Budapest-Pasarétre december 15-re.
  22. ↑ Bolyki: Joó Sándor, 650–651.
  23. ↑ A prédikációt közli Kodolányi: A Budapest–Pasaréti…, 61–67. A gyülekezet első tíz évének történetéről szintén lásd Kodolányi: A Budapest–Pasaréti…
  24. ↑ ERDŐS Kristóf: Református ifjúsági élet Pasaréten (1945–1970), in: Tabajdi Gábor (szerk.): „Illegális ifjúsági munka”. Cserkészközösségek a diktatúrában, Budapest, Magyar Cserkészszövetség, 2017, 116–125, 116–117. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-06/illegalis-ifjusag-full-prev.pdf
  25. ↑ Bolyki: Joó Sándor, 651–652.
  26. ↑ JOÓ Sándor: A húsvét homiletikuma, Debrecen, Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt., Theologiai tanulmányok 73., 1942. A disszertáció több mint nyolc évtizeddel később újra kiadásra került: JOÓ Sándor: A húsvét homiletikuma: húsvéti prédikációival, Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület, „Szólj!“ - Homiletikai tankönyvek 19., 2024.
  27. ↑ PAP Ferenc: Joó Sándor: A húsvét homiletikuma, Protestáns Szemle 52(1943/5), 151–152.
  28. ↑ Bolyki: Joó Sándor, 652., Kodolányi: A Budapest–Pasaréti…, 40.
  29. ↑ Draskóczy: Dr. Joó Sándor, 95–103., SCHIFFERNÉ SZAKASITS Klára: Magamról és másokról, Budapest, Magvető, 1983, 379–387., SZTEHLO Gábor: Háromszázhatvanöt nap. Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben, Budapest, Magvető, 2022, 151–152.
  30. ↑ Draskóczy: Dr. Joó Sándor, 87–94.
  31. ↑ RL, A/3e Budapesti Református Egyházmegye egyházközségekre vonatkozó iratai, 35. doboz. Az 1938/1939. évi Budapest-pasaréti espereslátogatási kérdőíven még szerepel a kilenctagú cserkészcsapat, az 1939/1940. évi kérdőíven már nem.
  32. ↑ Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára A/3e, 35. doboz, Espereslátogatási kérdőív, Budapest–Pasarét, 1939. február 24.
  33. ↑ Erdős: Református ifjúsági élet Pasaréten, 117. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-06/illegalis-ifjusag-full-prev.pdf
  34. ↑ BORBÉLY László: A Budapest–Pasaréti Ref. Egyházközség története II. rész, Budapest, Kézirat, 1964, 4–6. (Másolat, Viczián Miklós tulajdonában.)
  35. ↑ Szabó Imre esperes szerepéről lásd bővebben ERDŐS Kristóf: „Vegyük fel gondját az otthontalanná vált testvéreinknek” Szabó Imre esperes szerepe a budapesti kitelepítettek támogatásában, in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): Hagyomány, Identitás, Történelem 2022, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Kutatóintézet, Reformáció Öröksége 10., 2023, 233–247. doi: 10.61376/hit.2022.erdos.18 http://real.mtak.hu/179141/1/Erdos_HIT2022.pdf
  36. ↑ Vö. Szesztay András beszélgetése fiatalabb fiával, Ádámmal, in: ZALATNAY István (szerk.): Csak az igazat, a tiszta igazat… Ünnepi kötet a 80 éves Szesztay András tiszteletére, Budapest, Théma, 2006, 33–34., Interjú Csanády Andrással. Készítette: Erdős Kristóf. Bp., 2019. április 10. (Nemzeti Emlékezet Bizottsága, „Magyar Gulág 2020”-projekt interjúk)
  37. ↑ ERDŐS Kristóf: Mátyás Károly, Áldás, békesség! Levél a Pasaréti Református Gyülekezet tagjainak, 168. szám, 2023. Húsvét, 5–6. https://www.refpasaret.hu/ab/ab168/ab_2023_02.pdf
  38. ↑ Joó Sándor 592. számon szerepelt azon az 1958-as névsoron, amelyet az állambiztonság állított össze a Magyar Testvéri Közösség tagjairól, vö. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 4.1. A-953 A Magyar Közösség névsora, 1. kötet, 116.
  39. ↑ Erdős: Református ifjúsági élet Pasaréten, 116. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-06/illegalis-ifjusag-full-prev.pdf
  40. ↑ Bolyki: Joó Sándor, 656–657.
  41. ↑ Erdős: Református ifjúsági élet Pasaréten, 120. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-06/illegalis-ifjusag-full-prev.pdf
  42. ↑ Az 1956. november 11-i pasaréti presbiteri ülés jegyzőkönyvi kivonatát közli HORVÁTH Erzsébet: Megújulás, visszarendeződés. Dokumentumok a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában az 1956–1957-es esztendők történetének kutatásához, Budapest, Kálvin, 2007, 27.
  43. ↑ ERDŐS Kristóf: „...a keresztyénség nem haladás-ellenes dolog, nem a kapitalizmus ötödik hadoszlopa...” A pasaréti református gyülekezet mindennapjai és ünnepei a diktatúrában (1956–1963), in: Kiss Réka–Lányi Gábor (szerk.): HIT 2018. Hagyomány, Identitás, Történelem, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem – L'Harmattan, 2019, 221–238, 222–223.
  44. ↑ Bolyki: Joó Sándor, 658.
  45. ↑ Erdős: „...a keresztyénség nem haladás-ellenes dolog, nem a kapitalizmus ötödik hadoszlopa...”, 231
  46. ↑ MÁTHÉ Áron: The Case of Sándor Joó. The Fate of A Pastor in the Light of State Security Documents, Annales Universitatis Apulensis Series Historica 28(April 2024), 203–220. doi: 10.29302/auash.2024.28.2.11
  47. ↑ Erről lásd részletesen ERDŐS Kristóf: „Rézangyalok”. Egy ifjúsági kör állambiztonsági megfigyelése, in: Tabajdi Gábor (szerk.): „Illegális ifjúsági munka”. Cserkészközösségek a diktatúrában, Budapest, Magyar Cserkészszövetség, 2017, 176–183. https://www.cserkesz.hu/sites/default/files/2020-06/illegalis-ifjusag-full-prev.pdf
  48. ↑ Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára C/259 Joó Sándor iratai, 1. doboz, Joó Sándor levele fiának, ifj. Joó Sándornak (Kelt: Bp., 1960. július 4.)
  49. ↑ Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 1.11.10. Operatív nyilvántartást végző szervek iratai, Javaslat (Kelt: Bp., 1970. augusztus 11.)
  50. ↑ Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 1.11.10. Operatív nyilvántartást végző szervek iratai, Javaslat (Kelt: Bp., 1970. augusztus 11.)
  51. ↑ 1993-ban Gyökössy Endre református lelkész 1993-ban így emlékezett vissza Joó Sándorra: „[...] Halála előtt három nappal is egy cukrászdába kellett mennie, mert kellett valakivel találkoznia ún. »baráti beszélgetésre«. [...]“ (Vö. Gyökössy Endre: Előszó helyett (Budapest, 1993), in: Draskóczy: Dr. Joó Sándor, 5–6, 5.) A korszakban gyakori volt, hogy egy-egy presszóban, vagy cukrászdában találkozott a hálózati személy és tartótisztje. A találkozót pedig virágnyelven „baráti beszélgetésnek“ is nevezték.
  52. ↑ Szabó Mihály (1933–2011), Uray Géza (1938–1975), Szabó Péter (Hejőcsaba, 1941–2025), Szabó Péter (Budapest, 1944–2017) és Ajtony Artúr (szül. 1946).
  53. ↑ Igehirdetéseit Ajtony Artúr református lelkész adta ki számos kötetben.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Joó_Sándor_(1910–1970)&oldid=1165”