RefWiki

Cseszkó Gyula (Hódmezővásárhely, 1902 - Menado (Celebesz) 1945) református orvos-misszionárius

Ifjúsága, tanulmányai

Apja Cserjés József, MÁV állomásfőnök. Cseszkó Gyula Hódmezővásárhelyen született, középiskolai tanulmányait a város református iskolájában, a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végezte, ahol 1920-ban érettségi vizsgát tett. A Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be, ahol 1929-ben általános orvosi diplomát szerzett.

Tanulmányai alatt aktív volt az egyetemi sportéletben, a Debreceni Egyetemi Atlétikai Club (DEAC) futballcsapatában játszott. 1926-tól a klub főjegyzői tisztségét is betöltötte. Cseszkó 1926-ban és 1927-ben a kelet-magyarországi futballválogatottban is helyet kapott. Súlyos sportsérülése (kettős lábtörés) miatt azonban futballkarrierje megbicsaklott.

Munkássága

Tanulmányai elvégzése után visszaköltözött szülővárosába, Hódmezővásárhelyre és a helyi kórház sebészeti osztályán dolgozott, majd 1929 szeptember 1-én magánpraxist nyitott. 1930-ban nősült meg, Erdődi Hadady Emmát (1907-1944) vette feleségül, akit még gimnáziumi évei alatt ismert meg. A házasságból négy gyermekük született Emma (1931), Éva (1934), Gyula (1936) és József (1939).

A fiatal pár nem sokáig maradt Hódmezővásárhelyen. A nagy világgazdasági válság közepén a kezdő orvos praxisa nem sokáig tudta eltartani a házaspárt. Cseszkó Gyula anyagi okokból kénytelen volt külföldön munkát vállalni. Egy oegstgeesti székhelyű, holland református missziós társaság megbízásából Hollandiába utazott, ahol a trópusi betegségekkel kapcsolatos külön képzésen vett részt a Leideni Egyetem Orvostudományi Karán, majd 1931-ben utaztak ki a Holland Indiákra, terveik szerint missziós állomáshelyük a Sangir és Talaud-szigeteken volt.

Cseszkó Gyula hollandiai munkavállalásának saját bevallása szerint három oka volt: a kiváló holland-magyar kapcsolatok, a magyarországi megélhetés nehézségei és hogy egy református missziós társaságnál dolgozhatott, mivel ő maga is református vallású volt.

Jávára érkezésüket követően derült ki, hogy a holland missziós társaság mégsem tudja fedezni Cseszkó fizetését, ezért először Jáván vállalt orvosi szolgálatot. Hosszas huzavona után végül 1932 karácsonyán érkeztek a Sangir-szigetekre, Tahunára. A Sangir és Talaud-szigetek Celebesztől (Sulawesi) északi irányban találhatóak, közel a szomszédos Fülöp-szigetekhez. Tahunán már korábban is volt missziós állomás, de a missziós társaság úgy ítélte meg, hogy a missziós tevékenység nem csak igehirdetésből kell, hogy álljon, hanem a betegek segítésének keresztyéni kötelességéből is. A területen négy misszionárius szolgált: Scherrer Siauban és Tahulandangban, Van de Beek Manganituban és Tamakoban, Martin Észak-Tabukanban, Midema pedig Salibabuban. Volt ugyan Tahunában egy európai diakonissza, Huvers nővér, aki egy helyi orvossal együtt végezte a munkáját, de ez nem volt teljes értékű ellátásnak mondható. Cseszkó doktor érkezésével megváltozott a helyzet.

A missziós társaság jelentése szerint 1932-ben a gazdasági válság itt is éreztette hatását. Nem csak a holland szolgálatban álló hivatalnokok és tanárok érezték meg a fizetéscsökkentés kellemetlen következményeit, de a lakosság is, mert a legfőbb kultúrnövények, a szerecsendió és a kopra (a kókuszdió kiszárított belső, húsos része) árának zuhanása miatt ők is gazdasági nehézségekkel küzdöttek. A keresztyén gyülekezetekben is legalább 30%-kal csökkentették a lelkészi fizetéseket. A válság miatti megszorítások iskolabezárásokat és összevonásokat eredményeztek, mellyel sem a szülők, sem a tanárok nem voltak elégedettek. A gyarmati kormányzat bejelentette, 1934-ben beszünteti a missziós társaságnak (és ezzel a területen működő keresztyén gyülekezeteknek) nyújtott kormányzati támogatást a Sangir és Talaud-szigeteken, ami persze kisebb pánikot váltott ki a társaság vezetőségében.

Természeti csapások is sújtották a környéket. A Miangas szigetet trópusi vihar tépázta és szökőár árasztotta el. A 800 fős lakosság egy dombra menekülve élte túl a katasztrófát. Otthonaik elpusztultak, bevételüket jelentő kókuszpálmák 90%-a elpusztult. A helyzet ezen a gyarmati viszonylatban is rendkívül távoleső, eldugott helyen nem volt túl rózsás, mikor a Cseszkó házaspár megérkezett Tahunába. A bataviai székhelyű, kormányzati egészségügyi szolgálat (Burgerlijk Geneeskundigen Dienst) vezetőjének hathatós anyagi segítsége nélkül ez nem is lett volna lehetséges. De végül Cseszkó Gyula megkezdhette munkáját az ekkor Tahunában már létező kerületi kórházban (landschapsziekenhuis). A változás abból állt, hogy a missziós társaság Cseszkó érkezése után átvette a kórházat a gyarmati kormányzattól. A lépés valószínűleg a gazdasági válság eredménye volt. A gyarmati kormányzat szabadulni akart a nem túl jó állapotban lévő kórház felújítási és üzemeltetési költségeitől, a missziós társaság pedig egy régen dédelgetett álmát valósíthatta meg, a saját missziós kórház alapítását. Ezek után a kórházat már nem a gyarmati kormányzat, hanem a missziós társaság üzemeltette, benne az egyetlen orvossal, Cseszkó Gyulával. Ami már a kezdet kezdetén feltűnő volt, az a bennszülött lakosság bizalma a magyar orvos iránt, akinek rendelőjébe Tahunán és más helyeken is tömegesen jöttek a betegek.

Cseszkó tervei alapján a kórházfelújítással és bővítéssel 1937 áprilisában készültek el. A Cseszkó család hatévi szolgálatot követően 1937-ben látogatott először ismét Magyarországra. Éves szabadságuk egy részét Hollandiában töltötték, másik részét pedig Hódmezővásárhelyen, ahol családtagjaikat látogatták meg, illetve megtakarított pénzükből ingatlanokat vásároltak. A terv az volt, hogy miután a holland nyugdíjra jogosító húsz éves trópusi szolgálatuk letelik, Hódmezővásárhelyen telepednek majd le ismét. 1938-ban tértek vissza állomáshelyükre Tahunába.

Egy év múlva Európában kitört a második világháború, 1940-ben a német csapatok megszállták a semleges Hollandiát, 1942-ben pedig a japánok elfoglalták a Holland Indiákat. Ezzel a Cseszkó házaspár számára is elkezdődtek a megszállás évei. Magyar állampolgárként ugyan eleinte elkerülték az internálást, továbbra is dolgozhattak a kórházban és viszonylagos szabadságot élvezhettek, miközben a holland, angol, amerikai és más szövetséges állampolgárokat a japánok internálótáborokba zárták, de a háború miatt a betegellátás, a gyógyszerbeszerzés rendkívüli nehézségekbe ütközött.

A kezdeti japán sikerek után fordult a háború menete és a japánok folyamatosan visszaszorultak. A japánok gyanakvása egyre erősödött mindenki iránt, aki európai vagy fehér ember volt. 1944 tavaszán Cseszkó Gyulát végül a japánok internálták és a Celebesz szigetén fekvő Manado melletti internálótáborba került. 1945 januárjában amerikai gépek bombázták a tábort, Cseszkó a bombázás során megsebesült, nem kapott megfelelő orvosi ellátást, sebe elfertőződött, majd néhány hét múlva belehalt sérüléseibe. Feleségét a japán katonai rendőrség, a Kempeitai kémkedés vádjával tartóztatta le. Egy korábban már beszolgáltatott rádiót kértek számon rajta. A japánok Hadady Emmát megkínozták, majd 1944 novemberében több más helyi vezetővel és európai fogollyal együtt kivégezték. Négy kiskorú gyermeküket egy bennszülött ápolónő szöktette meg és bújtatta hónapokig, míg a brit titkosszolgálat egy különítménye ki nem szabadította és Ausztráliába nem szállította őket. A gyermekek Hollandiába kerültek, ahol nevelőszülők gondoskodtak róluk. A később felnövő gyermekek Hollandiából Ausztráliába illetve Kanadába emigráltak.

Emlékezete

A Cseszkó házaspár sorsa rendkívül tragikus ugyan, de a korban nem egyedülálló. A holland missziós társaság jelentése szerint a Holland Indiákon a II. világháború alatt mintegy 102 missziós munkatárs, illetve azok családja vesztette életét a japánok kegyetlenkedése miatt. Cseszkó Gyula és Hadady Emma mellett a magyar református misszionárius, Molnár Mária (1886-1943) is a második világháborúban vesztette életét, az Admiralitás-szigeteken. Őt is a japán megszállók végezték ki. Hódmezővásárhelyen, a Református Ótemplom külső falán található emléktábla 2025. június 15-óta őrzi Cseszkó Gyula és felesége emlékét. A Szentháromság vasárnapján tartott ünnepségen Bán Csaba lelkipásztor, mint házigazda mellett jelen volt Fekete Károly a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, az egyházkerület főgondnoka, Molnár János, Desirée Bonis, a Holland Királyság budapesti nagykövete, valamint Lázár János miniszter is. A tragikus sorsú házaspár emlékét őrző alkotást Kotormán László szobrászművész készítette, mely két, gyökereivel összekapaszkodó, lombkoronájával egymásba hajló fügefát ábrázol. A fa lombjai között Celebesz szigetvilágára jellemző állatok és a tanítványságra utaló tizenkét füge látható. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Missio et Oikodome Kutatóintézete valamint a Debreceni Egyetem Holland-Magyar Kapcsolatok Kutatócsoportja 2025. szeptember 26-án rendezte az első Cseszkó Gyula Missziótörténeti Konferenciát a DRHE-n. Ezzel hagyományt teremtve és emléket állítva a debreceni kötődéssel is rendelkező, tragikus sorsú magyar orvos-misszionáriusnak.

Bibliográfia

• D.C.: Sangi- en Talaud. Tijdschrift voor Zendingswetenschappen „Mededelingen” 77 (1933), 302-310.
• Hegedűs Bence: Elfelejtett misszió. https://reformatus.hu/misszio/hirek/elfelejtett-misszio-cseszko-gyula-reformatus-orvos-misszionarius/
• Kubassek János: Magyar misszionáriusok Észak-Celebesz szigetvilágában. Egy orvos házaspár tragédiája. Élet és Tudomány LXXIX. évfolyam, 43. szám (2024/43), 1354-1357.
• NN: De eerste zendeling-arts op Sangir aangekomen. Nieuws- en Advertentieblad, 1933. február 11., 2.
• NN: Wie niet terugkeren… Friesch Dagblad, 1945. december 15., 3.

Szerző

Pusztai Gábor