Pápai református iskola 1531
A hagyomány úgy tartja, hogy 1531-ben alapították meg Pápán azt a protestáns iskolát, amely az évszázadok során a magyar reformátusság egyik legfontosabb tudományos központjává nőtte ki magát, és ennek köszönhetően a város a Dunántúli Athén megnevezést is „elnyerte”.
Pápa város reformációja
Pápa város reformációjával kapcsolatban, és ezzel együtt az iskola alapításával kapcsolatban sok feltételezés van. Tóth Ferenc, aki a 19. században foglalkozott a Dunántúli Egyházkerület, és azon belül Pápa egyháztörténetével, ő például 1522-re teszi a város reformációjának megindulását, amit Bod Péter is így írt egyháztörténetében. Tóth Ferenc ráadásul ezt is megjegyzi művében: „Török Bálint már 1522-ben az ő maga jószágaiban, nevezetesen Pápán a prot. vallást hirdette”, ami a birtokviszonyok ismeretében nyilvánvalóan tévedés. Fabiny Tibor Mohács elé helyezi a reformáció elindulását a városban, de mindenképpen Thurzó Elek földesúr „regnálása” idejére (1527–35). A sok bizonytalanság mellett az tűnik biztosnak, hogy legkésőbb a mohácsi vészt követő években, de mindenképpen az 1531-es évet megelőzően megindult a komolyabb reformációs munka Pápán.
A reformáció elindulása kapcsán megjelenik egy „Bálint pap” nevű személy, akit Pápa város reformátoraként tartunk számon, és akit Enyingi Török Bálint 1536-ban Debrecenbe helyezett át, hogy a reformáció eszméit ott is terjessze. A hagyományos adatok szerint Bálint pap 1531–36 között tevékenykedett Pápán, mint az „új hit” terjesztője. Vele kapcsolatban az adatokat Szathmárnémethi Mihály (1675) történeti visszatekintése szolgáltatta először, aki Bálint pappal kapcsolatban Pápát és az 1531-es évet is megemlítette. Ezt vette át Pápai Páriz Ferenc is, aki 1685-ben azt írta, hogy „azon világot azon időben gyujtá meg Istennek ama nagy szolgája, Bálint pap is Pápa városában, kit Török Bálint Pápáról Debrecenbe hozata (1536), ki ott a tiszta tudománynak oly tiszta, de egyszersmind gyümölcsöző magvát veté.” Tekintve, hogy Pápán a ferenceseknek volt iskolája, és közülük sokan lettek a reformáció terjesztői, így ezt a Bálint papot is közöttük keresték. Ebben az időben egyetlen ilyen keresztnevű pap volt, mégpedig Illési Bálint. Ő lehetett az egyik legelső személy, aki a reformáció tanait a városban terjesztette, akár már 1531-ben is. A feltételezések szerint ő lehetett Pápán Enyingi Török Bálint udvari papja.
A reformáció menetét minden bizonnyal befolyásolta az, hogy éppen melyik birtokos családé volt a város. Az érintett 1531-es évben Thurzó Elek a város birtokosa, Enyingi Török Bálint csak 1535-től veszi át a várost, és 1541-es fogságba viteléig rendelkezik a földesúri jogokkal. Ez azt jelenti, hogy minden olyan írás, amely Enyingi Török Bálintnak tulajdonítja a reformációt, és ezzel együtt az iskola 1531-es elindulását, téves adatot tartalmaz.
A pápai iskola reformációja
Az 1531-es év, mint alapítási dátum mélyen gyökerezik a pápai és a dunántúli református hagyományban. A Pápai Tudományos Gyűjteményekben őriznek két kisharangot, amin a „Scholae Reformatae Papensis 1531” felirat olvasható. De valóban ekkor alapították az iskolát? Több szálon is érdemes megvizsgálni ezt a kérdést. Az egyik az iskoláztatás, a másik a reformáció, melyek mindegyike összefügg azzal is, hogy éppen melyik család, melyik személy birtokolta Pápa városát.
Tudjuk, hogy a reformációt megelőzően a városnak plébániai iskolája volt. 1510-ben Szapolyai János egy telket adományozott a városnak, ahol felépítették az iskola épületét, amiről feltételezik, hogy 1531-et követően a protestáns iskola épülete is lesz. Ebben az iskolában működött egy magát nem katolikusnak valló tanító, Gizdavics (Gyzdavith) Péter 1534-ben. Egy levelét úgy írta alá, hogy ő Pápa városának tanítója, aki „nem pápista”. A „régi iskola szennyét” tehát Gizdavics Péter takarította ki Pápán, őt tekinthetjük a reformáció első ismert terjesztőjének is. Feltételezhető, hogy ő már a korábbi években is itt tevékenykedett. Az 1531-es évet egy 1585-ben keletkezett iskolai törvénykönyv 1724-es másolata őrzi, amikor is azt jegyezték fel, hogy az iskolában „54 éven keresztül minden írott törvény nélkül voltak”. Hogyha az 1585-ös évből kivonjuk az 54-et, akkor kapjuk meg az 1531-es esztendőt.
Kitekintés
A hagyomány szerint 1531-ben elindult pápai iskola mostohább körülmények között működhetett, mint a debreceni és a sárospataki kollégium. Mégis az 1660-as évig terjedő időszakot az iskola virágkorának tartják, amikor az iskola és a gyülekezet viszonylag békés körülmények között fejlődhetett. Később az évszázadok során az alapfokú oktatás mellett a középfokú oktatásnak a klasszikus forma mellett több speciális típusa is működött itt (mezőgazdasági, tanítónőképzési), és a felsőfokú oktatásban is jeleskedett a kollégium, bölcsészeket, lelkészeket, jogászokat is képezve.
Szakirodalom
FABINY Tibor: Az evangélikusok Pápán, in Kubinyi András (szerk.): Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig, Pápa, 1994, https://mek.oszk.hu/02100/02182/html/03.htm#16 KÖBLÖS József: A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797). in A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861, Pápa, 2006 (A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések, 9),19-20. KÖVY Zsolt: A református egyház szerepe Pápa város életében (1520-től napjainkig), in Kubinyi András (szerk.): Tanulmányok Pápa város történetéből. A kezdetektől 1970-ig, Pápa, 1994, https://mek.oszk.hu/02100/02182/html/03.htm#17.https://mek.oszk.hu/02100/02182/html/03.htm#17. TÓTH Endre: A Pápai Református Egyház története, Pápa, Főiskolai Nyomda, 1941. 5.
