Öreg Graduál 1636
Magyar református liturgiatörténeti pillanat
A reformáció eszméinek elterjedését követően a magyar protestáns egyházak liturgiája magától értetődő természetességgel továbbra is a gregorián maradt. Az európai protestáns egyházak között a latin gregorián tételeket szinte egyedülálló minőségben és mennyiségben fordították anyanyelvre, és távolítottak el a szövegből minden, a reformáció eszméivel nem egyező hittételt ( pl. Szűz Mária és a szentek tisztelete). Ennek a liturgikus gyakorlatnak a szerkönyveit hívjuk graduálnak. A graduálokat az esetek többségében kéziratban szerkesztették vagy másolták, néhány nyomtatott kiadástól eltekintve.
A legjelentősebb nyomtatott graduál az ún. Öreg Graduál, amely Keserűi Dajka János (1580 k.–1633) és Geleji Katona István (1589–1649) református püspökök szerkesztésében 1636-ban jelent meg Gyulafehérváron. Keserűi Dajka János, Geleji Katona István: Az keresztyeni üdvözitö hitnek egy nyomban jaro igazsagahoz inteztetett ekes rhytmusu hymnusokkal,... szent sóltárokkal, örvendetes notáju prosakkal és több sok nemű,... lelki ditséretekkel és esztendötszakai templumbéli kegyes caeremoniákkal tökelletesen meg töltetett öreg gradval, melly... szorgalmatoson meg tisztogattatott és sok hozzá kévántatott szükseges részekkel meg öregbittetett / Keserüi Dajka Janosnak es Geleji Katona Istvannak, Erdely orszagaban levö magyar keresztyén reformata ecclesiáknak püspökinek és az Gyulafeirvarinak lelki pásztorinak fáradtságos munkájok által ... Gyula Feir-Varatt : [typ. principis], MDCXXXVI [1636]. [28], 512 [recte: 522], 268 [recte: 272], [4] p.; 2°; RMK I. 658. RMNy 1643.
Előzményei
A rendelkezésre álló források alapján megállapítható, hogy a magyar protestáns egyházak egyházzenei élete a protestáns gregoriánum anyagát rögzítő graduálokon alapult. Minden jelentősebb egyházközség rendelkezhetett valamilyen kéziratos énekgyűjteménnyel, amely az adott közösség énekkincsét tartalmazta. Ezek alapján születtek a másolatok is, a kántorok (mesterek) zenei tudása és íráskészségének függvényében eltérő minőségben. Az 1636-os graduál-kiadás ezeknek a másolatoknak az esetlegességét és hibáit kívánta kiküszöbölni, és egységesíteni a liturgikus gyakorlatot.
Az Öreg Graduál egyik közvetlen előzménye egy kéziratos graduál volt, az ún. Bethlen-graduál, amelybe a különböző református egyházközségek graduáljait bekérve a szerkesztők egy minta-graduált kívántak összeállítani, alapul a későbbi graduál-másolatok számára. Az Öreg Graduál Gelejitől származó részletes előszavában olvashatunk az énekanyag összeállításáról, emendálásáról. A kötetet Bethlen Gábor egyik legjobb kalligráfusával, Enyedi Pálfi Istvánnal íratták le, és díszesen beköttették.
Az Öreg Graduál szerkesztése
A Keserűi és Geleji által összeállított énekanyagot, I. Rákóczi György fejedelem – minden bizonnyal Geleji tanácsára és közbenjárására – saját költségén kinyomtatta a gyulafehérvári fejedelmi nyomdában. A graduál nyomdai előkészítését és szerkesztését Keserűi kezdte, és végezte el az A-H nyomdai ívek terjedelmében, majd 1633 májusában bekövetkezett halálát követően Geleji folytatta. A kötet nyomtatása a kor nyomdatechnikájának komoly kihívást jelentett. Több fázisban nyomtatták: előbb a szöveget nyomtatták ki gyümölcsfába metszett dúcok felhasználásával készült üres kottasorokkal. Az üres kottasorokra a gyulafehérvári kántor, Bánffyhunyadi András felírta a hangjegyeket, majd ezek a lapok újra a metszőhöz kerültek, aki a kottasorokat egyenként fába metszette, és ezekkel készült el a végleges levonat. A munkamenet bonyolultsága, nem utolsó sorban a metsző zenei képzetlensége miatt a graduál kottái számos helyen hibásak.
A kötetek szétosztása
A fejedelmi nyomda a fejedelem költségén 200 példányban nyomtatta ki a graduált. Az elkészült példányokat a fejedelem szétosztatta a jelentősebb egyházközségek között, beleírva a megajándékozott egyházközség nevét és a saját jelmondatát: „Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei” (Róm 9,16). Az elkészült graduálokat Erdélyben Geleji Katona Istvánnak, Magyarországon a fejedelem sárospataki udvari papjának, Tolnai Istvánnak a vezetésével osztották ki. A fejedelem művelődéspolitikájának része volt a református egyházközségek könyvekkel való támogatása. Tolnaival folytatott levelezéséből tudjuk, hogy ez „a religionkon való”, azaz református gyülekezetekre vonatkozott. Az Öreg Graduálból mégis kapott két evangélikus gyülekezet is, a kassai és az eperjesi, a helyi felekezeti sajátosságokra való tekintettel. Az oltszakadáti (Szeben megye) evangélikus egyházközség tulajdonában is van egy graduál, amelynek a provenienciája még nem feltárt, és amelyet még a 20. század első felében is használtak.
Fennmaradt példányok
A graduálokban szereplő bejegyzések, a használat nyomai alapján bizonyítható, hogy a köteteket több helyen még a 18–19. században is aktívan használták. Leginkább a zsoltárok és a nagyheti tételek, a passió és lamentáció használatára találunk utalásokat. Közel negyven olyan gyülekezetet sikerült azonosítani, amelyek graduált kaptak vagy használtak. A kétszáz nyomtatott kötetből húsz fennmaradt példányról van tudomásunk. Ezek elszórva találhatóak a mai Románia, Magyarország és Ukrajna területén részben könyvtárak, részben gyülekezetek tulajdonában. A graduálból hét példány található a mai Erdély területén. A Felvidéken és Délvidéken szétosztott kötetek közül ez idáig nem sikerült egyetlen példányt sem megtalálni, a kötetek java része elveszett vagy lappang.
Digitális változata
http://mek.oszk.hu/12500/12583/ https://enekeskonyvtar.hu/2021/10/20/keserui-dajka-janos-geleji-katona-istvan-oreg-gradual/
Szakirodalom
Bárdos Kornél, Csomasz Tóth Kálmán: A magyar protestáns graduálok himnuszai, Bp., 1977 (Népzene és zenetörténet, III), 134–256. Bárdos Kornél: Harcok a passió éneklése körül Magyarországon, Theológiai Szemle 1971, 296–300. Czeglédy Sándor: „Emberi hagyományok ostorozása”, Református Egyház 1964, 59. Uő: Megifjodó öreg graduálok, Confessio 1978, 68–78. Csomasz Tóth Kálmán: A zene szerepe a liturgiában. Gyülekezeti és graduális éneklés. Magyar evangélikusok. Reformátusok (Egyházi zeneélet c. fejezetben, Protestáns egyházak c. alfejezet), in Bárdos Kornél (szerk.): Magyarország Zenetörténete II, 1541–1686, Budapest 1990, 186–199, 202–205. Uő: Graduálok, in Carl Dahlhaus, Hans H. Eggebrecht (hrsg.): Brockhaus–Riemann Zenei Lexikon, II, Bp., 1984, 62–63. Dávid István: Öreg graduál és zenepedagógia, Református Szemle 104(2011/5), 471–479. Fekete Csaba: A Vizsolyi Biblia és az Öreg Graduál zsoltárai. Kézirat. Debrecen, 1996. Uő: Graduál és református istentisztelet. Liturgiatörténeti áttekintés az Öreg Graduál somorjai példányának kéziratos pótlékai alapján, in G. Szabó Botond et al (szerk.): Egyház és művelődés. Fejezetek a reformátusság és a művelődés XVI–XIX. századi történetéből, Debrecen, TTRE Kollégiumi Nagykönyvtár, 2000, 245–344. Uő: Az Öreg graduál Psalteriuma, Református Szemle 104(2011/4), 375–396. Uő: Nánási neumák. Hajdúnánás Öreg graduáljának bejegyzései. Magyar Egyházzene 2000/2001. 187–204. Fekete Károly: Az Öreg graduál teológiai tanulságai és üzenetei mai istentiszteleti életünk számára, Református Szemle 104(2011/5), 480–487. Ferenczi Ilona: A graduálkutatás története, Magyar Egyházzene 1999/2000, 275–282. Uő: A 17. századi kéziratos graduálok és az Öreg graduál kapcsolatai, Református Szemle 104(2011/4), 458–464. Uő: Kísérlet a liturgia egységesítésére az Erdélyi Fejedelemségben (a 17. század első felében), Magyar Egyházzene 1993/1994, 21–30. Uő: Magyar nyelvű gregorián a 16–17. században, Zenetudományi Dolgozatok 1985, 61–71. Uő: Zenei helyesírás és “variálás” a 16–17. századi graduálokban, Zenetudományi Dolgozatok 1988, 61–71. Uő: A bölcsesség kezdete az Úr félelme : Magyar nyelvű antifónák 16-17. századi kéziratokban és nyomtatványokban, énekeskönyvekben és graduálokban, Bp., BTK Zenetudományi Intézet, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, 2021. Geleji Katona István, Keserűi Dajka János: A keresztyéni üdvözítő hitnek egy nyomban járó igazságához intézett (…) öreg GRADVAL…, Gyulafehérvár, 1636 (RMNy 1643). H. Hubert Gabriella: Geleji Katona István versiculusai és a perikóparend, Magyar Egyházzene 1998/1999, 251–258. Uő: Lelki éneklésről régi magyarok (A XVI–XVII. századi protestáns éneklés adattára), Magyar Egyházzene 1999/2000, 327–366. Karasszon Dezső: Hogyan énekeljük az Öreg graduált? Református Szemle 104(2011/4), 454–457. Uő: Megifjodó öreg graduálok, Magyar Egyházzene 1994/1995, 231–239. Uő: Református istentisztelet és gregorián ének, kézirat, Debrecen, 1999. Kurta József Tibor: Az elképzeléstől a megvalósulásig. Bethlen Gábor elveszett graduálja és az Öreg gradual, Református Szemle 104(2011/4), 356–362. Uő: Az Öreg Graduál századai Erdélyben, Buzogány Dezső (szerk.), Kolozsvár, 2002 (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek, 8). Uő: Egyház és könyv. I. Rákóczi György művelődéspolitikája, Református Szemle 2000, 72–76. Uő: Felekezetközi kapcsolatok és az Öreg Graduál. Az oltszakadáti magyar evangélikus gyülekezet Öreg Graduálja, Református Szemle 2002, 97–106. Uő: Kántorok bejegyzései az Öreg Graduál erdélyi példányaiban, Magyar Egyházzene 2000/2001, 205–213. Papp Anette: Adalékok az Öreg graduál antifónáinak kapcsolataihoz, Református Szemle 104(2011/4), 397–410.
