Apostol Pál (1787–1860)
Apostol Pál (Zsarnó, 1787. október 3. – Miskolc, 1860. március 14.) református lelkész, tiszáninneni szuperintendens.
Apostol Pál előbb Gömör megyei gyülekezetek lelkésze, majd a reformkorban a Tiszáninneni Református Egyházkerület főjegyzője, 1848 és 1860 között pedig az egyházkerület szuperintendense.
Származása, pályafutása
Apostol Pál Zsarnón (Torna vm.) született, ahol azonos nevű édesapja lelkészként szolgált. Édesanyja Pósta Erzsébet. Apostol Pál anyai és apai ágon egyaránt régi nemesi család sarja. Tanulmányait Zsarnón kezdte, Szepsiben (Abaúj vm.), majd pedig a Sárospataki Református Kollégiumban folytatta. Sárospatakon 1802-ben kezdte meg tógátusi tanulmányait. A sárospataki kollégiumban fontos diáktisztségeket viselt: primarius, contrasciba, 1813-ban pedig a kollégium diákvezére, azaz seniora volt. Peregrináción generációs okokból nem vett részt: az 1810-es években nagyon nehéz volt a protestáns ifjaknak külföldre kijutni. Ezért Apostol Pál 1814-ben néhány hónapig Bécsben tartózkodott, tovább utazni a háborús viszonyok között nem tudott. 1815 és 1817 között Losoncon volt teológiai tanár. Lelkésszé 1817-ben szentelték fel, 1817-1826 között Berzéte (Gömör vm.), 1826-1827 között pedig Jánosi (Gömör vm.) lelkésze volt. 1827-ben Miskolc lelkészévé választották, ezt a tisztséget haláláig viselte. A Tiszáninneni Református Egyházkerület aljegyzőjévé 1827-ben, főjegyzőjévé 1831 októberében, szuperintendensévé pedig 1848-ban választották meg. A szuperintendensi hivatalt haláláig betöltötte. 1820-ban vette feleségül Szathmári Paksi József korábbi sajólászlófalvi (Borsod vm.) lelkész lányát, Borbálát. (Ez a Szathmári Paksi József nem azonos a reformkori tiszáninneni szuperintendenssel – kettejüket unokatestvéri szálak kötik össze, így Apostol Pál csak távolabbi rokona volt közvetlen szuperintendens-elődjének.)
Lelkészi és szuperintendensi működésének jelentősége
A közönség által széles körben elismert lelkészként tartották számon. Ezt támasztja alá, hogy számos felkérést volt kénytelen elhárítani: már vállalt kötelességeire tekintettel több gyülekezet (pl. Putnok, Rimaszombat, Sajószentpéter, Sátoraljaújhely) papi meghívását, 1841-ben az alsó-borsodi esperesi címet, illetve az 1832-es országgyűlési lelkészi tisztséget is visszautasította. Közel 140 igehirdetése maradt fenn. Ezek leginkább a teológiai racionalizmus hatására utalnak, de magán viselik a romantika és a természeti teológia stílusjegyeit is. Az egyházkerületi főjegyzői szavazáson a voksok abszolút többségét (361 szavazatból 190-et) már az első körben begyűjtötte. Miskolci lelkészként tanított hittant a helyi gimnáziumban. Szerencsétlen időben volt szuperintendens. A protestáns autonómiát leginkább fenyegető évtized jutott osztályrészéül. Ráadásul gróf Teleki József 1855. évi halálát követően csupán 1860-ban választhatott új világi főgondnokot az egyházkerület, s ezért a pátensharc idején Apostol egyedül vezette a szuperintendenciát. Bár hajlama és akarata alapvetően konfliktuskerülő magatartásra késztette (1851-ben például még a már-már megalkuvással fenyegető kompromisszumkeresést támogatta), a szorongatás éveiben egyre határozottabb lett: 1859 októberében épp Sárospatakon ülésezett a református népiskolai egyetemes választmány, amely Apostol elnöklete mellett határozott a protestáns pátenssel szembeni ellenállásról. Bár fontolgatta lemondását, közvetlenül a halála előtti napon is deklarálta, hogy az egységes református ellenállás szellemi vezérének, Révész Imrének a Tájékozás című munkáját követve a Tiszáninneni Református Egyházkerület ellenáll a protestáns pátens passzusainak.[1] A feljegyzések szerint mintegy 15 ezren vettek részt miskolci temetési szertartásán.
Irodalom
ÉDES Albert: A lelkipásztor, mint apost. buzgóság, bátorság példánya. Gyászbeszéd Apostol Pál felett, Miskolc, 1860.
APOSTOL Pál: Egyházi beszédei I-II., sajtó alá rendezte: NYILAS Samu, Miskolc, 1864. https://mediatar.rfmlib.hu/digitkonyvtar/KDS/Apostol_Pal_egyhazi_beszedei_136150/Apostol_Pal_egyhazi_beszedei_136150.pdf
LENCSÉS Noémi: A racionalizmus hatása Apostol Pál igehirdetéseire, in: Egyháztörténeti Szemle, 2022 (XXIII) 4, 114-127.
Szerző
Ugrai János
- ↑ SZATMÁRI Judit: A református egyház protestáns pátens elleni küzdelme, in: BARÁTH Béla Levente – FÜRJ Zoltán (szerk.): A protestáns pátens és kora. Tanulmányok és források a pátensharc 150. évfordulója alkalmából, D. Dr. Harsányi András Alapítvány, Debrecen, 2010. 39-60.
