Lorántffy Zsuzsanna
Lorántffy Zsuzsanna
A 17. század egyik legkiemelkedőbb protestáns női alakja volt. Bod Péter történetíró így emlékezett meg róla a 18. században: „Vólt ez nagy kegyességü és szép tudományu Fejedelem Aszszony, a’ ki nem tsak mások’ Munkajokat botsátotta Világra; hanem írt maga-is…” Ravasz László budapesti református püspök a 20. században a következőképpen emlékezett meg a fejedelemasszonyról: „[…] az ország első gazdasszonya volt s nem utolsó theologusa, aki egyforma művészettel kezelte a tűt és a tollat […]”.
Családtörténet
Lorántffy Zsuzsanna 1600 körül született Ónodon. Édesapja Lorántffy Mihály zempléni nagybirtokos, Ónod várkapitánya, édesanyja Zeleméri Kamarás Borbála, a Dobó vagyon örököse. A szülők négy lánygyermekéből kettő élte meg a felnőttkort, Mária és Zsuzsanna. A 17. század elején új műveltségi eszmény jelent meg Európában, mely már elvárta a nőktől is, hogy sokféle és jól hasznosítható ismeretanyag birtokában legyenek. Ennek megfelelően nagyon komoly taníttatást kaptak a Lorántffy lányok is, Zsuzsanna több nyelven is beszélt. „Rendkívüli tájékozottsága számtalan területre kiterjedt, legyen szó divatról, teológiáról, borászatról, gazdálkodásról, oktatásról vagy kertészetről.” 1608 körül a szülők Sárospatakra költöztek, ettől kezdve ez a vár jelentette az otthont Zsuzsannának is. Édesanyja 1610-ben, édesapja 1614-ben halt meg.
A Rákóczi-családban
1616. április 18-án ment férjhez a már szintén elhunyt Rákóczi Zsigmondnak, a korábbi erdélyi fejedelemnek a fiához, Györgyhöz. 1620-ban pedig Sárospatakon tartották Zsuzsanna húgának, Lorántffy Máriának és György öccsének, Rákóczi Zsigmondnak az esküvőjét, amelyen részt vett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is. Rákóczi Zsigmond még az év decemberében, Lorántffy Mária 1621-ben hunyt el. Lorántffy Mária halálát követően, a Dobó és a Zeleméri javak egyetlen örököse Lorántffy Zsuzsanna lett. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házassága a korszakban példásan szép házasságnak minősült, a férj leveleit gyakran így zárta: „A te szerelmes urad, R-György.” Rákóczi György gyermekei születésére is igyekezett minden alkalommal hazatérni. Hat gyermekük született, de csak két fiú élte meg a felnőttkort: György (1621. január 30.) és Zsigmond (1622. július 14.). Tekintve, hogy Rákóczi György sokszor távozott el otthonról, így a családi birtok és az udvartartás igazgatása is a feleségére hárult. A Habsburg-ellenes hadjáratok idején a katonafogadásokban és csapatszervezésekben is részt vett, hogy férjét segítse. „Leveleik bizonyítják, hogy a katonáskodó és országos politikával foglalkozó későbbi fejedelem mindenben kikérte felesége véleményét”. 1648-ban, I. Rákóczi György halálát követően a fia lett az erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György néven. Ekkor Lorántffy Zsuzsanna Sárospatakra költözött vissza.
Iskolalapítás
Iskolaalapítási és iskolapolitikai tevékenysége is példaértékű. Óriási áldozatokat hozott a magyar iskolaügyért. 1650-ben érkezett Sárospatakra a híres cseh tudós, Johannes Amos Comenius, aki Lorántffy Zsuzsanna támogatásával alakíthatta át a kollégiumot. Fogarason román tannyelvű iskolát állított fel 1657-ben. „A román lakosság műveltségének emelésére »az ő jövendőbéli hasznokra egy olá Scholát rendelnénk s emeltetnénk« ahhoz szükséges tanítókkal és jövedelmeikkel együtt – írta az alapító levélben.” Folyt itt elemi iskolai tanítás, tanítók képzése, és román anyanyelvű fiatalok református lelkészi pályára való felkészítése is. Az alapító okiratban rögzítették azt is, hogy fontos a kétnyelvű fiatalság kapcsolatának erősítése. Egyrészt „az olá tanítványoknak magyarul való tanulásokért, a magyar, deák írásnak is könnyebb megtanulhatásáért, értéséért" kellett minél több mindent megtenni (ekkor a román nyelvben még csak cirill betűket használtak), másrészt „viszont a magyar scholabéliek is, akiknek kedvük lészen hozzá olá szót és írást tanulhassanak.” A két nyelvű diákság „szép egyességben tartoznak egymással élni". Ezek a szabályok, rendelkezések, amelyek „az Isten dicsőségére és az oláh nemzetnek épületekre (=épülésére) felette szükségesek…”, jelzik Lorántffy Zsuzsanna odafigyelését az erdélyi iskoláztatásra is.
A család és az iskolák helyzete mellett figyelt az egyházra is. 1630-at követően, amikor férje erdélyi fejedelem lett, nagy mecénási tevékenységet folytatott, építéseket támogatott. „Református templomok, gyülekezetek, iskolák tapasztalták meg jótékonykodását, védelmét és ösztönzését; sok-sok diák hazai és külföldi iskolázását köszönhette neki; számos könyv kinyomtatásának volt bőkezű mecénása.” Lorántffy Zsuzsanna 1654. szeptember 23-án kelt leveléből is ez tűnik ki, amelyet a felvidéki egyházakhoz írt. „Hogy ez el múlt esztendőkben, látván a’ Felföldön lévő némelly Ecclésiáknak fogyatkozott állapottyokat, keresztyéni indulatunktul viseltetvén, bizonyos summa pénzt conferaltunk [gyűjtüttönk] nékiek, hogy azt vagy valami külső jószágnak, vagy szőlő örökségnek vételére, vagy penig bizonyos interesre [kamatra] ki adván, annak hasznát és jövedelmét esztendőnként prédikátorok, de leg kiváltképpen Schola mesterek és Schólák tartására fordítsák”.
Lánynevelés
Lorántffy udvarában nemesi lányok nevelkedtek. A nők szervezett keretek között nem tanulhattak a 17. századi Magyarországon, csupán a nemesi udvarokban lehetett erre lehetőségük. Fel kellett ugyanis készíteni őket arra a feladatra, ami a férjhezmenetel után várt rájuk. Birtokigazgatás miatt gazdálkodási és pénzügyi ismeretekre is szükség volt. Sőt, előfordulhatott, hogy férjük hosszabb távolléte esetén ítélkeztek és büntettek is. Ehhez ismerni kellett a törvényeket. Váratlan támadás esetén hadi ismeretekkel is kellett rendelkezni, de a betegápolás, orvoslás is a feladataik közé tartozhatott, Lorántffy Zsuzsanna maga is gyógynövényeket gondozott. Az egyik feljegyzés szerint 71 üvegben 26-féle gyógyszert számláltak össze nála, egy városnak is elegendő orvosságot.
A várúrnői „feladatokhoz” hozzátartozott az éneklés, tánc, sőt az idegen nyelvek ismerete is. Ezeken túl pedig az illemszabályokkal is tisztában kellett lennie az úrhölgyeknek, hogyha vendéget fogadnak, vagy ha maguk mennek vendégségbe. Terítőket hímeztek együtt, maga a fejedelemasszony is készített terítőket, kendőket, amelyeket sok esetben gyülekezeteknek adományozott. Lorántffy Zsuzsanna udvarában több nemes leány is nevelkedett, a leghíresebb Bornemissza Anna, aki I. Apafi Mihály fejedelem felesége volt. Az udvari munkák közé tartozott a kerti és konyhai munka is. Lorántffy Zsuzsannáról feljegyezték, hogy „sokszor megelőzte kertészét, s már korán reggel kertjében szorgoskodott”. A kertből származó terményből „lekvárokat, illatszereket és gyógyszereket készítettek”. Ezek segítségével gyógyított maga Lorántffy Zsuzsanna is. Birtokain más felekezetűek is éltek, akikkel szemben mindvégig toleráns volt. Többek között a szombatos Péchi Simon lányát is saját udvarában nevelte, és ő adta férjhez egy előkelő úrhoz.
Udvari papjával, Medgyesi Pállal lelki olvasókönyvet készíttetett, amelynek címe „A Lelki Ábécé”. Azt várta, hogy egyszerűen, érthetően és röviden fogalmazza meg a lelkész annak kérdés-feleleteit. „A Lelki Ábécé 1645-ben megjelent, minden bizonnyal a Lorántffy Zsuzsanna udvarában szolgáló leányok és asszonyok vallásos nevelésének fontos eszköze lett”.
Önművelés
Lorántffy Zsuzsanna azon kevés asszony közé tartozott, aki nemcsak a gazdasággal foglalkozott, hanem a művelődés terén is tudatosan gyarapította tudását. Érdekelték a hitviták, gyakran olvasgatta a vitairatokat. A fejedelemasszony vitakészségéről még a jezsuita Vásárhelyi Dániel is elismeréssel írt 1639. január 29-én keltezett levelében: „Én bizony nagy almelkodással hallom, és rész szerént látom-is Kegyelmes Aszszonyom, hogy Nagod illy fejedelmi méltoságban levén, az Isten Törvényében való elmelkidesit, és az Isten könyvének idvességes tudományát, minden világi mulatsagnál nagyubra lattatik betsülleni.” Két teológiai témájú művet is írt, melyek közül az első, a „Moses es az Prophetak az az: az igaz keresztyeni vallásnak negyven öt ágazatinak Szent Irásbéli gyözhetetlen bizonságh-tétele” című 1641-ben jelent meg Gyulafehérváron. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony az első nő, akinek nyomtatásban jelent meg munkája Magyarországon. Tekintve, hogy nem csak szolgai módon közzétett gyűjtemény volt ez, hanem tartalmazott saját gondolatokat is, így már nem csak úgy tekinthetünk Lorántffy Zsuzsannára, mint az első magyar nőre, akinek nyomtatásban jelent meg műve, hanem úgy is, mint akinek először jelentek meg nőként saját gondolatai nyomtatásban Magyarországon.
A második teológiai mű, amit írt „A Szentlélek származásáról” címet viseli. Vanoviczi János pálos szerzetes Rómából 1658. június 21-én a fejedelemasszonyhoz Sárospatakra írt levelében ezt írta erről a könyvről: „Mutattam tudós embereknek, kik megdicsérték és csudálkoztak a Nagyságod szép okosságán.” Sajnos a tanulmányt nem ismerjük, nem maradt ránk.
Lelki élete
Vallásossága, lelki élete, hite is példaértékű volt. Saját maga írta: „És ismét kezdtem el az Újtestamentumot, és életemet e mellé kötelezem, és kérem az én Istenemet, ki elkezdte a jót bennem, vigye véghez”. Nem véletlenül írhatták róla a visszaemlékezők 300 évvel később: „A Bibliából merít erőt ez a gyöngéd asszonyi szív. Ebből táplálkozik Erdélyország, a református egyház, a pataki oskola. A Bibliából fakad a gyöngéd asszonyi szeretet, a bölcsesség, az engedelmesség, az alázatosság.”
Lorántffy Zsuzsanna 1652-ben elveszítette Zsigmond fiát. Másik fiának, II. Rákóczi Györgynek az 1657-es lengyelországi hadjáratát kifejezetten ellenezte, a lengyel hadak a Rákóczi birtokokon is pusztítottak. Ezt követően erősítette meg Munkács várát, ami jelentős védelmi hely lett a későbbiekben a Rákóczi családnak. Lorántffy Zsuzsanna 1660. április 18-án hunyt el, így már nem élte meg 1660. június 7-ét, másik fia, György halálát. Lorántffy Zsuzsanna végrendeletében Sárospatakot Magyarországnak adta. „Sáros-Patakot jószágával együtt… hagyom az egész Magyarországnak, úgy, hogy sem ő fölsége fiscusa, sem más akárki, valamely szín és fogás alatt, az nemes országtúl el ne vehesse, szakaszthassa…”
„Fejedelmi nő, az volt bizonnyal, | Világ szerént, lélek szerént! | Több díszt nem nyert bársony- s biborral, | De ő hintett ezekre fényt! | Korát előzte, mint az égen | A tündérhajnal a napot, | Hogy akkor is ragyogjon, éljen, | Midőn a nap lenyúgodott. (…) Ilyen volt ő; - s mint címerében | Fatörzsön zöld ág kanyarúl: | Családja mellett, nagy tervében | Állott szelíd őrangyalúl. (…) Mint nő s anya hordott keresztet, | Fogyatta kétség, síralom: | Szeretteit félteni kellett - - - | Majd látni a ravatalon; (…) S mig földi tisztét vitte híven, | Lelkét a vallás emelé: | Igy fut a földről fényes ívben | A szívárvány az ég felé. (…) És hangozzék fent, és fentebben | Az Úrnak hálaénekük! | Mert nagy, csudás történetekben | Az ő kezére ismerünk!” (Tompa Mihály: Lorántfi Zsuzsánna emlékezete)
Szakirodalom
BÁTORINÉ MISÁK Marianna: Lorántffy Zsuzsanna sárospataki udvari iskolája, 23(2023/3), 14–23. FEHÉR Erzsébet: A könyvíró Lorántffy Zsuzsanna, Honismeret 45(2017/3), 72. Uő: Lorántffy Zsuzsanna Bibliás könyve és román iskolája, Honismeret 23(1995/3), 24–25. FEKETÉNÉ KORÁNYI Lívia: Lorántffy Zsuzsanna, Jőjjetek 6(1953/5–6), 5. G. ETÉNYI Nóra: Lorántffy Zsuzsanna politikai és kulturális szerepe hazai és európai tükörben, Ráday Gyűjtemény Évkönyve 10, Bp., 2002, https://radaygyujtemeny.hu/etenyin.htm. OBORNI Teréz: Principissa. Fejedelmi feleségek Erdélyben, in Uő: Erdély aranykora. Fejedelmek tündérkertje, Bp., 2021, 196–217. OROSZ Júlia: Lorántffy Zsuzsanna szerepe a kora újkori Magyarországon, Együtt 17(2015/3), 65–73. Protestáns nők Isten szolgálatában, (tanári segédlet), Református Pedagógiai Intézet (Bp.), https://www.refpedi.hu/katechetikai-szolgaltatasok/hit-es-erkolcstan-tankonyvcsalad-altalanos-iskola/7-evfolyam/tanari-segedlet-7-evfolyam/7-evfolyam-tanari-segedlet/ Protocollum Generale. 1712-ben, Magyari Péter püspöksége idején nyittatott meg, aki a Komáromi, Tatai, Palánki, Barsi, Ürményi egyházmegyék szuperintendense, a Komáromi, avagy Somorjai egyházkerületben, kézirat, DREK Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára (Pápa) TAMÁS Edit (szerk.): Erdély és Patak fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna. Tanulmányok születésének 400. évfordulójára, 1-2, Sárospatak, Rákóczi Múzeum, 2000. Tompa Mihály összes költeményei, https://mek.oszk.hu/01100/01101/html/01.htm#207. TÓTH–KÁSA István, TŐKÉCZKI László (szerk.): Egyháztörténet 1. A kezdetektől 1711-ig, Bp., RPI, 1998. Tudta-e?, Rákóczi Múzeum (Sárospatak), blog, é. n., https://rakoczimuzeum.hu/hu/tudta-e/225-tudta-e-hogy-400-esztendeje-lett-sarospatak-rakoczi-birtoka VASS Réka Adrienn: Az első nyomtatásban megjelent női szerzőségű könyv Magyarországon. Lorántffy Zsuzsanna: Moses es az Prophetak 1641, Confessio 42(2018/4), https://confessio.reformatus.hu/v/471/. ZIKA Klára: A fejedelemasszony. 400 esztendeje született Lorántffy Zsuzsanna, Honismeret 28(2000/2), 10–12. ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, szerk. Ladányi Sándor, Bp., MRE Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1977, 376.
