RefWiki

Dr. Varga Imre (Györke, 1905. október 1. – Kassa, 1980. december 10.) református lelkész, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke.

Tanulmányai, lelkészi és közéleti szolgálata

A szülőfalujában megkezdett tanulmányait – lelkipásztora biztatására – a sárospataki kollégiumban folytatta, ahol 1925-ben kitüntetéssel érettségizett. Teológiát Losoncon és Halléban tanult. 1929-től Munkácson volt missziói segédlelkész, 1930-tól püspöki káplán Péter Mihály püspök mellett, majd 1931-től haláláig rimaszombati lelkipásztor. 1932-től tanított a losonci Teológiai Szemináriumban, ahol újtestamentumi tárgyakat adta elő, az intézmény 1939. január 1-i megszűnéséig. Rimaszombatban, rövid időn belül meghatározó alakja lett a közéletnek és beépült a politikai életbe is. 1938-ban ő fogadta a Rimaszombatba bevonuló magyar katonákat. A II. világháború alatt tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen, s amikor kellett partizánokat mentett a németek elől. A városba bevonuló Vörös Hadsereg vezetői, rövid időre őt nevezték ki Rimaszombat polgármesterévé. Később, a kommunista hatalomátvétel után, népbíróság elé állították, de nem ítélik el, csak megdorgálják, ami a a gyakorlatban felmentést jelentett. 1953. szeptember 29-én választotta meg őt a zsinat a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökévé.

Népbírósági pere

1945. június elején tartóztatták le, további 200 rimaszombati magyar emberrel együtt. A tiszolci munkatáborba került, követ törni, utat építeni. Augusztus végén elengedték, de szeptember 4-én újra letartóztatták. Az ellene felhozott vád a magyar pártokban betöltött szerepe, az első bécsi döntés utáni magatartása, valamint 1938 és 1945 között Magyarország érdekében végzett tevékenysége volt. A per során a tanúi – valamennyien magyar kommunisták, partizánok, ill. holocaust túlélők voltak – semmi terhelőt nem mondtak Varga Imrére, sőt inkább kiálltak mellette és kiemelték az antifasiszta magatartását. Az 1946. július 13-án kihirdetett ítélet szerint, a népbíróság kollaboráció vádjában bűnösnek találta Varga Imrét és nyilvános megfeddésre ítélte. Az indoklás az volt, hogy tagja volt 1938-ig a Magyar Nemzeti Pártnak és 1938. november 10-én ünnepi beszédet mondott a Rimaszombatba bevonuló magyar honvédek fogadásakor.

Püspöksége

1945 májusában újjáéledt Csehszlovákia. Ez a magyaroknak nem jelentett jót, mert Eduard Beneš elnök, egy magyaroktól és németektől mentes Csehszlovákiát akart felépíteni a világháborús romokon. Ez a Csehszlovákiához került magyar reformátusságra nézve azt jelentette, hogy a lelkészek, tanítók, gyülekezeti tagok állampolgárság nélkül maradtak és – mivel magyarok voltak – kollektív háborús bűnösök lettek. A református egyházat továbbra is az a szlovák személyi összetételű Szervező Bizottság vezette, amelyik még 1939-ben jött létre, hogy a Szlovákia területén maradt 28 református gyülekezet életét koordinálja. A nyíltan magyarellenes években (1945-48) elképzelhetetlen volt az egyházi szervezkedés. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után pedig csak lassan indultak el a dolgok. Varga Imrét megbízható személynek tartotta a kommunista államhatalom. Elődje – a szlovák nemzetiségű Ján Tomašuľa – kegyvesztett lett 1948 után. A háború utáni első zsinatra 1952-ben került sor, itt még Tomašuľát választották meg püspöknek, de már Varga Imre lett a helyettese. Egy évvel később pedig egy fegyelmi eljárás nyomán a szlovák püspök megbukott, így léphetett a helyére – pártállami jóváhagyással – Varga Imre.

Nem volt könnyű helyzetben, hiszen az ötvenes években, az egyház állami felügyelet alá vonása párhuzamosan zajlott az államosítással, és neki még arra is tekintettel kellett lennie, hogy egy magyar többségű egyházat kormányoz, amire nem jó szemmel néztek a csehszlovák hatóságok. Tette, amit lehetett. Miközben újjá kellett szerveznie a református egyházat, megszűntek a felekezeti iskolák és ellehetetlenült az iskolai hitoktatás. A gyülekezeti élet beszorult a templomfalak közé, a belmissziós alkalmakat betiltották és az egyház teljes állami felügyelet alatt működött. A járási egyházügyi titkárnak nagyobb szava volt, mint egy esperesnek. Az újjászervezés eredményeként 1954-ben 158 lelkipásztor szolgált 310 gyülekezetben, s ebből 203 anya- és 107 leányegyház volt. Tisztán magyar nyelvű gyülekezet: 163, szlovák nyelvű: 23 és kétnyelvű: 17. Az egyházban több mint 3.300 presbiter szolgált.

Az állam elismerte Varga Imre püspöki munkáját. Úgy értékelték őt, mint egy magyar embert, aki pozitív hozzáállást tanúsít a népi demokráciához. Az egyházi megítélése nem volt ennyire egyértelmű. Sokan az Ige politikusának tartották, aki igei alapokon állva úgy tudta vezetni az egyházat, hogy azzal kiérdemelte az állam elismerését is. Mások nemes egyszerűséggel csak „Imre pápának” nevezték a háta mögött.

Jó kapcsolatokat ápolt a Csehtestvér Egyházzal és a többi szlovákiai felekezettel. Sikerült megoldania, hogy a református teológusok Prágában tanulhattak a Comenius Fakultáson, amelynek ő maga 1955-ben díszdoktora lett. 1965-ben a csehszlovák köztársasági elnök Munka Érdemrenddel tüntette ki.

Állambiztonsági szálak

A Csehszlovák Állambiztonsági Szolgálat (ŠtB) 1975-től intenzív megfigyelés alá vonta Varga Imre püspököt. Ennek az volt az oka, hogy „soviniszta és nacionalista magyar papokat gyűjtött maga köré”, „széles körű kapcsolatot tartott fenn az Egyházak Világtanácsának képviselőivel” és „nyugati kapcsolatokkal” rendelkezik. Ugyanakkor nemcsak megfigyelt személy volt, hanem beszervezett ügynök is, aki „Rimavský” fedőnév alatt, 1954-től 1962-ig adott jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. Dossziéját, halála után megsemmisítették, de megmaradt egy jellemzés Rimavský fedőnevű személyről, akit azért szervezett be az ŠtB, hogy rajta keresztül ellenőrzés alatt tudja tartani a nem katolikus egyházakat és kezelni tudja a református egyházon belüli ellenséges megnyilvánulásokat. A jellemzésből kiderül, hogy a református egyház belső életével és konkrét lelkészekkel kapcsolatban az ügynök jelentései meglehetősen óvatosak és semmi olyat nem tartalmaznak, ami alapján bárkit vád alá lehetne helyezni.

Nemzetközi kapcsolatok

Püspöksége idején, 1959-től két cikluson át töltötte be a Református Világszövetség alelnöki tisztségét és haláláig a Keresztyén Egyházak Európai Konferenciája Végrehajtó Bizottságának valamint a Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottságának tagja volt.

Sajtós tapasztalatok

Varga Imre, egyetemista korában kezdett publikálni, főleg a református egyházi sajtóban. Szerkesztője volt a Baráti Szónak, a Református Életnek, az Összefogásnak, 1945 után pedig a Kálvinista Szemlének.

Család

1931-ben házasságot kötött Körössy Erzsébettel, a zsadányi református lelkész lányával. Öt gyermekük született: Csilla, Imre, Levente, Géza és Piroska. Felesége, hosszas betegeskedés után, 1971-ben elhunyt. Második házassága 1976-ban kötetett, Kandra Violával.

Szerző
Somogyi Alfréd
(szócikk megjelent: 2025)

Művei

• Újszövetségi bevezetés, Losonc é. n.;
• Húsz év tanulságai. = Az Országos Magyar Lelkész Egyesület Emlékkönyve, Bp. 1939;
• Református keresztyén kiskáté, 1956.

Szakirodalom

• BUZA, Zsolt: Varga Imre, református püspök (1905-1980) munkássága a Kálvinista Szemle, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja alapján, In: SZÁVAY, L. (szerk.) „Vidimus enim stellam eius…”: Konferenciakötet. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó, 2011. ISBN 978 963 236 485 8. p. 56-69.
• Meghalt Dr. Varga Imre püspökünk. In: Kálvinista Szemle : A Szlovákiai Ref. Ker. Egyház hivatalos lapja, LII. évf., 1981. február.
• Dr. Varga Imre. In: Kálvinista Szemle : A Szlovákiai Ref. Ker. Egyház hivatalos lapja, LII. évf., 1981. március.
• PEŠEK, JÁN – BARNOVSKÝ, Michal: Pod kuratelou moci: Cirkvi na Slovensku v rokoch 1953-1970. VEDA - Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied. Bratislava 1999. p. 213-224.; 250-256.
• PEŠEK, JÁN: A protestáns egyházak Szlovákiában 1945-1989 között, In BALOGH, MARGIT red. Felekezetek, egyházpolitika, identitás Magyarországon és Szlovákiában 1945 után – Konfesie, cirkevná politika, identita na Slovensku a v Maďarsku po roku 1945. 1. kiadás. Budapest: 2008. p. 169-176.
• PEŠEK, Ján: Slovensko-maďarské spory v Reformovanej kresťanskej cirkvi na Slovensku po druhej svetovej vojne, In IVANTYŠYNOVÁ, TATIANA (zost.), Národ – cirkev - štát. 1. vyd. Bratislava: SDK SVE a CEP v spolupráci s Historickým ústavom SAV, 2007. p. 189-198.
• SIMON, Attila: A népbíróságtól az állambiztonsági szolgálatokig. Adalékok Varga Imre református püspök életpályájának a megítéléséhez. In: Fórum Társadalomtudományi Szemle, XXIV. évf. 4. sz.; 2022/4 https://forumszemle.eu/2022/11/22/a-nepbirosagtol-az-allambiztonsagi-szolgalatokig-adalekok-varga-imre-reformatus-puspok-eletpalyajanak-a-megitelesehez/#_ftn7
• SOMOGYI Alfréd – SZAMBAROVSZKYNÉ NAGY Ibolya: A két világháború közötti időszak püspökeiről. In: Száz év. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig. Somogyi Alfréd (szerk.). s.l., Kulturális Közművelődési Központ, 2023. 78-82.