Kecskeméti Ferenc (1855-1916)

A lap korábbi változatát látod, amilyen Szatmari.judit (vitalap | szerkesztései) 2025. december 29., 18:42-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Kecskeméti Ferenc (Makó, 1855. szeptember 5. – Békés, 1916. április 21.) református lelkipásztor, országgyűlési képviselő, író, lapszerkesztő

Kecskeméti Ferenc a dél-alföldi református ébredési és belmissziós mozgalom egyik vezéralakja, az angolszász ébredési teológiai irányzat egyik magyarországi képviselője.

Család és származás

Szülei Kecskeméti József és Daru Lídia polgári származású makói lakosok voltak. 1888-ban, már békési lelkipásztorként nősült meg, és vette feleségül Harsányi Sándor túrkevei lelkész Gizella nevű leányát. Párja egy kiterjedt lelkészcsalád tagjaként maga is belmissziós témájú cikkek szerzője volt. Hat gyermekük született, ám egyikük sem élte meg a felnőtt kort, Ferenc fiuk az érettségi előtt, István pedig tizenhárom éves korában hunyt el.[1]

Neveltetése, iskolái

Iskoláit szülővárosában, Makón kezdte meg, majd Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és Pozsonyban folytatta. A teológiát Budapesten végezte 1874 és 1877 között.[2] A Free Church of Scotland ösztöndíjával 1878 és 1880 között két tanéven keresztül Edinburgh-ban tanulhatott, 1881-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol lelkészi szolgálata mellett három féléven keresztül New York-ban a Union Theological Seminary hallgatója volt. Az angolszász ébredési teológia és belmissziós gyülekezetépítés személyes megtapasztalása nagy hatással volt rá. Londonban többek között Spurgeon igehirdetői szolgálatát is több alkalommal meghallgatta.[3]

Lelkipásztori szolgálata

Skóciából hazatérve egy évig a fiatal pancsovai református gyülekezetben szolgált lelkipásztorként, ahol a két ellenséges protestáns felekezetet kibékítette egymással, és kifejezetten jó emlékeket hagyott maga után.[4] 1881 őszén már az Egyesült Államokban, New York-ban találjuk, ahol tanulmányai mellett lelkipásztorként is szolgált. 1882 tavaszán indította el a New York-i magyar reformátusok között a gyülekezetszervezést. Hetente tartott istentiszteleteket, illetve az ottani első magyar református templomra az ő kezdeményezésére indították meg a gyűjtést, ám az állandó lelkipásztori szolgálatra, valamint a saját templom felépülésére még várnia kellett a helyi közösségnek.[5] Hazatérését követően rövid ideig szülővárosában, Makón szolgált segédlelkészként. 1884-ben azonban a tekintélyes békési gyülekezet választotta meg egyik lelkipásztori állására, amelyet egy fellebbezést követő eljárás nyomán végül 1885-ben foglalt el és egészen haláláig töltött be.[6] Belmissziós tevékenységének jelentős részét a békési gyülekezetben fejtette ki. Az 1880-as években már kísérletezett a vasárnapi gyermekistentiszteletekkel.[7] A következő évtized végén alapító elnöke lett a helyi földműves olvasóegyletnek, amely keretein belül az evangéliumot és a keresztyén értékrendet próbálta a legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg, az agrárproletárok számára is érthető módon közvetíteni. „A munkások legjobb barátja a biblia” – vallotta Kecskeméti a társadalmi feszültségek miatt izgatott békési proletárok között 1899-ben.[8]

Közéleti tevékenysége

A békési választókerületben 1901-ben, 1905-ben és 1906-ban is képviselőnek választották függetlenségi párti programmal.[9] Támogatói között a korabeli vélekedés a helyi szocialistákat és baptistákat is tudni vélte. Képviselői pályáját végigkísérték a politikai fellépésének és lelkészi hivatásának összeegyeztetésével kapcsolatos támadások.[10] A parlamentben több alkalommal is felszólalt az alföldi agrárproletárok, mezőgazdasági munkások ügyében, támogatásáról biztosította a békési aratósztrájk résztvevőit.[11]

A belmisszió szolgálatában

Az angolszász ébredési teológiával felvértezve Kecskeméti a hozzá hasonlóan Edinburgh-ban vagy Bécsben tanult dél-alföldi lelkészekkel (pl. Szalay József, Rácz Károly, Keck Zsigmond) együtt kívánta megújítani a református egyházat. A református egyház állapotával kapcsolatosan igencsak szkeptikus volt. „Szerintem a mi egyházunk gyógyíthatatlan nyavajában vonaglik, melyből hogy még valaha kigyógyulhasson, afelől engem minden remény elhagy” – írta 1890-ben.[12] Az egyház hanyatlásában, az elvallástalanodásban nem csupán külső, hanem belső tényezőket is számon tartott, ezért hangsúlyozta írásaiban az alapvető szentírási értékekhez való visszafordulást, a megtérés és újjászületés fontosságát, valamint a személyes kegyesség gyakorlását. Egyik támogatója, vendéglátója és tolmácsa volt A. N. Somerville brit lelkipásztornak az 1887/88 során lezajlott nagy hatású dél-alföldi evangélizációs útján.[13]

Lapszerkesztői, irodalmi tevékenysége

Számos cikke jelent meg a Szabad Egyház c. lapban, mely Rácz Károly szerkesztésében a református konfesszionális megújulás irányvonalát képviselte. 1895 és 1899 között szerkesztette az Evangyélista c. belmissziós lapot, mely később összeolvadt Szalay József Keresztyén c. lapjával és 1900-tól Keresztyén Evangyélista címmel jelent meg. Lapja célkitűzése az volt, hogy „az evangéliumot, a keresztyén hitigazságokat” bevigye az életbe.[14] Számos hitébresztő, teológiai témájú írást lefordított,[15] illetve több igehirdetését, saját énekfordítását adta ki.[16]

Viták kereszttüzében

Kecskeméti élesen támadta a racionalista, liberális teológiai irányzat képviselőit, többek között Ballagi Mórt.[17] Egyik szorgalmazója volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társulattal szemben eltervezett hitvallásos alapú irodalmi társulat, a „Helvéthitvallást követő református egylet” létrehozásának.[18] A Békés környékén rendkívül aktív baptista misszió képviselőivel kifejezetten jó személyes kapcsolatot ápolt. Több esetben amellett érvelt, hogy a református egyháznak tanulnia kellene a baptista misszionáriusoktól a módszerek tekintetében. „Ahelyett, hogy a szegény becsületes baptistákat öklelgetik és falják, jobb lenne, ha több tekintetben tanulnánk tőlük” – írta 1890-ben.[19] Mindezért számos támadás érte a református sajtó hasábjain, ahol baptistasággal és az egyházközsége elhanyagolásával, a szekták terjedésének előmozdításával vádolták meg.[20]

Élete utolsó éveit gyermekei elvesztése miatt lelkileg megterhelten töltötte. 1916. április 21-én hunyt el Békésen.

Művei

Örök életnek beszéde. I–III. k. Békés, 1889–97.;

Tudakozzátok az írásokat. Békés, 1890.;Uő: Vértanúk emlékezete. Békés, 1890.;

Új Simeon énekei. Békés, 1890.

Irodalom

Révész Imre: Egy fejezet a magyar református ébredés történetéből. A. N. Somerville magyarországi körútja 1887–1888. Theologiai Szemle, 1943/1. 29.

Szigeti Jenő: A békési paraszt-ecclesiolák válsága és a baptista gyülekezet megalakulása (1890–1891). In: „Mert ezt Isten hagyta…” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Tüskés Gábor, Bp., 1986. 450.

Szigeti Jenő: Spurgeon magyar hallgatói. In: Uő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981. 76–77.

Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 56. (https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content)


Szerző

Szász Lajos

  1. ↑ Kecskeméti Ferenc. Nekrológ. Békés, 1916. ápr. 30. 4.
  2. ↑ A Budapesti Református Theologiai Akadémia története 1855–1955., Szerk. Pap László – Bucsay Mihály, Bp., 1955. 217.
  3. ↑ Szigeti Jenő: Spurgeon magyar hallgatói. In: Uő: „És emlékezzél meg az útról…” Tanulmányok a magyarországi szabadegyházak történetéből. Bp., 1981. 76–77.
  4. ↑ Schwalm György: A pancsovai prot. egyházak köréből. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882/15. 458–460.
  5. ↑ Magyar ref. istentisztelet New-Yorkban. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882/12. 384.
  6. ↑ Békésen. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1884/52. 1681.
  7. ↑ Kecskeméti Ferenc: Gyermekek vasárnapi istentisztelete. Szabad Egyház, 1889/22. 138–139.
  8. ↑ Gergely Antal: Mégis mozog a föld. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899/10. 151–152.
  9. ↑ Békésmegyei Közlöny, 1901. okt. 3. 2.;
  10. ↑ A békési választó-kerületet. Pesti Hírlap, 1905. jan. 12. 6.
  11. ↑ A békési aratósztrájk a parlamentben. Kecskeméti Ferenc interpellációja. Békésmegyei Közlöny, 1906. júl. 22. 3.
  12. ↑ Szigeti Jenő: A békési paraszt-ecclesiolák válsága és a baptista gyülekezet megalakulása (1890–1891). In: „Mert ezt Isten hagyta…” Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk. Tüskés Gábor, Bp., 1986. 450.
  13. ↑ Révész Imre: Egy fejezet a magyar református ébredés történetéből. A. N. Somerville magyarországi körútja 1887–1888. Theologiai Szemle, 1943/1. 29.
  14. ↑ Szigeti Jenő: A békési paraszt-ecclesiolák válsága. i. m. 447.
  15. ↑ »Krisztus személyisége az az emberiségének tökéletes volta istensége kezességeid tekintve.« Irta Schaff Fülöp new-yorki theol. tanár. Ford. Kecskeméti Ferenc, Bp., 1885.
  16. ↑ Kecskeméti Ferenc: Örök életnek beszéde. I–III. k. Békés, 1889–97.; Uő: Tudakozzátok az írásokat. Békés, 1890.;Uő: Vértanúk emlékezete. Békés, 1890.; Uő: Új Simeon énekei. Békés, 1890.
  17. ↑ Kecskeméti Ferenc: Búcsúzások. Szabad Egyház, 1889/3. 10–14.
  18. ↑ Kecskeméti Ferenc: A helvéthitvallást követő református egylet ügyében. Szabad Egyház, 1890/7. 50–51.
  19. ↑ Idézi: Szigeti Jenő: A békési paraszt-ecclesiolák válsága. i. m. 459.
  20. ↑ Tőkés Zoltán: Ébredési mozgalmak a Tiszántúlon és a debreceni tanyamisszió. Doktori értekezés. Debrecen, 2004. 56. (https://dea.lib.unideb.hu/server/api/core/bitstreams/bf76e403-e6d1-4f95-9cc0-5855b1974ab2/content)
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Kecskeméti_Ferenc_(1855-1916)&oldid=1243”