RefWiki

Gyökössy Endre (Rákospalota, 1913. február 17. – Budapest, 1997. november 20.) református lelkipásztor, pasztorálpszichológus

„»Szenvedjétek el egymást szeretetben!« [Ef 4,2] Ez az én alapigém. Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige.” – vallotta Gyökössy Endre újpest-újvárosi református lelkipásztor, pasztorálpszichológus. Szinte egész életét Újpesten töltötte. Ha nem szól közbe a történelem, hosszú utat járhatott volna be a tudományos–oktatói pályán. Kardos János ügyvéd, a Dunamelléki Református Egyházkerület 1948-ban törvényesen megválasztott, de kommunista nyomásra lemondásra kényszerített főgondnoka Gyökössy Endrét – úgy mint Joó Sándort – egyházkormányzati talentumokkal megáldott lelkipásztornak tartotta. Gyökössy fiatalkorában Ravasz László püspök bizalmi köréhez tartozott, később nagyhatású és országos ismertségre szert tevő lelkész lett. Egy, a második világháború befejezésének évében írott levelében Isten – vagy ahogy ő személyesen szólította „Gazdánk” – egy „kis külvárosi bojtárjának” nevezte magát.

Korai évei

Gyökössy az akkor Újpesttel határos, ma már ahhoz tartozó Istvántelken (akkor: Rákospalota egyik városrésze) született 1913-ban. Hívő családban – református apával és katolikus anyával –, egyedüli gyermekként nőtt fel. Az otthoni ökumenikus közeg meghatározta egész életét, noha a korszakban ez korántsem volt annyira magától értődő.

Tanulmányai

Iskoláit az akkor még önálló Újpesten végezte: a Viola utcai elemi iskola után (ma: a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának épülete) a Könyves Kálmán Reálgimnáziumba járt, ahol 1931-ben érettségizett, majd 1931-ben beiratkozott a Budapesti Református Teológiai Akadémiára.

Teológiai tanulmányait 1931-ben kezdte meg Budapesten. Emellett azért, hogy lelkészi szolgálatát jobb ember- és gyermekismerettel alá tudja majd támasztani, a Pázmány Péter Tudományegyetemen lélektant és neveléstudományt is hallgatott, ahol abszolutóriumot szerzett. Sem a teológiai akadémián, sem a bölcsészkaron nem tudtak erről, ezért az egyik helyről a másikra kellett rohanjon, hogy részt tudjon venni az órákon. Mivel mindegyiken így sem tudott ott lenni, a gúnyneve „lógós Gyökössy” lett. Az akkori lelkészképzés szerves részeként Gyökössy – teológustársaival együtt – református tanítói oklevelet szerzett Nagykőrösön.

Teológia és irodalom kapcsolata

Gyökössy édesapja jogászi pályája mellett írói és költői munkásságot is kifejtett, a Petőfi Társaság tagja volt, esténként családi körben a legkedvesebb költőitől olvasott fel. Az ifjabb Gyökössy teológushallgató volt, amikor megjelent a Tavaszról akartam írni című verseskötete, amelyet Radnóti Miklós bírált a Nyugat hasábjain. Félálomban című versét Babits Mihály közölte a Nyugat 1934. évi 4. számában. Amikor második verses kötete megjelent, bevitt Ravasz Lászlónak egy tiszteletpéldányt. A püspök belelapozott és kemény kritikát fogalmazott meg: „Nem baj, fiam, majd el fog múlni!” Ravasz megosztotta a fiatal segédlelkésszel, hogy ő maga is verseléssel kezdte, stílusgyakorlatnak számára jó volt a teológiai tudományok műveléséhez. A püspök azzal biztatta, hogy tudományos szinten foglalkozzon teológiával. Ezután a fiatal Gyökössy nem írt több verset.

A szakmai- és magánéletét meghatározó svájci ösztöndíjas időszak Miután 1939-ben lelkésszé szentelték, Ravasz László püspök mellé került segédlelkésznek a budapesti Kálvin téri református gyülekezetbe. A püspökkel való kapcsolata – annak félretétele után is – mindig élő maradt, olyannyira, hogy a nyugdíjas püspököt halálos ágyán ő részesítette az utolsó úrvacsorában. Ravasz segítségével nyert ösztöndíjat a Bázeli Egyetemre, ahol 1940–1941-ben teológiát és pszichológiát hallgatott híres tanároknál. Bázelben Karl Barth és Emil Brunner teológus professzorokhoz, illetve Theodor Bovet házasságlélektani előadásaira járt, aki később atyai barátja lett. Nagy hatással volt rá Carl Gustav Jung mélylélektana, akinek előadásait Zürichben látogatta. Vasárnaponként pedig a népszerű evangélikus prédikátor, Walter Lüthi igehirdetéseit hallgatta. Svájci tartózkodása idején ismerkedett meg és kötött házasságot 1941 nyarán az egyetem egyik jogászprofesszora, Erwin Ruck egyik lányával, Reinhild Ruckkal.

Útja az újpest-újvárosi gyülekezetbe

Az esküvő után Magyarországon kezdték meg közös életüket. Közel hat évtizedig éltek házasságban, amelynek első tíz évében öt gyermekük született. Gyökössy hazatérését követően Benkő István pestkörnyéki esperes mellett lett segédlelkész a rákospalota–óvárosi gyülekezetben. Ezt követően a rákospalota–újvárosi gyülekezethez került és az volt a terve, hogy átveszi annak vezetését a nyugdíjba készülő lelkésztől, Szabó Miklóstól. Ugyanakkor Ravasz László püspök más jövőt szánt neki: Újpest kertvárosi részében alakuló új egyházközségbe küldte békességteremtőnek, ugyanis az ott alkalmanként szolgálatot vállaló két lelkész nem jutott egyezségre. A gyülekezet hamar megszerette a püspök küldöttjét és megválasztotta őt lelkipásztorának.

A háború nehéz évei és a főváros ostroma után 1947-re elkészült a gyülekezet temploma. Az újpesti Attila utcában lévő kertes ház egy néhai gyülekezeti tag, Prém Margit a gyülekezetre hagyott öröksége volt, ennek átalakítását végezték el. A háború kataklizmája után különösen aktív hitélet bontakozott ki mind a katolikus, mind a protestáns felekezetekben. A háborút követő első években tömegesen vettek részt a személyes megtérésre, hitbeli újjászületésre hívó evangélizációkon, amelyek hatására – a protestáns egyházi szóhasználat szerint – lelki ébredések történtek szerte az országban. Ennek a missziónak Gyökössy Endre is aktív munkatársa lett.

A korán derékba tört tudományos-oktatói karrier

Mindezzel párhuzamosan tudományos pályája is elindult. 1946-ban a debreceni egyetemen doktori fokozatot szerzett pszichopedagógiából. Értekezésében a vallásos nevelés lehetőségeivel és határaival foglalkozott, ami hamarosan kifejezetten aktuális, gyakorlati kérdés lett. Négy évvel később, 1950-ben a Budapesti Református Teológiai Akadémián magántanári címet szerzett. Habilitációs dolgozata egy különösen időszerű kérdést, az iskolán kívüli evangéliumi nevelést tárgyalta. Ekkor a kötelező iskolai hitoktatás megszűnése után egy évvel és az egyházi iskolák államosítása után két évvel jártunk. Noha a teológushallgatók körében a valláslélektani és pedagógiai órái nagyon népszerűek voltak, tudományos-oktatói karrierje hamar derékba tört. Rendes tanári kinevezése előtt állt, amikor 1951-ben eltávolították a teológiai akadémiáról. Ez idő tájt számolták fel a bölcsészkarokon a lélektan szakot, mivel a Szovjetunióban a pszichológiát „burzsoá áltudománynak” minősítették. A teológián pedig azzal indokolták Gyökössy kirúgását, hogy „valláslélektan pedig nincs”.

A pártállami rendszer felé lojális református egyházi vezetés Gyökössyt nem kizárólag az általa művelt tudományág tagadása, hanem családi háttere miatt távolította el az akadémiáról. Egyrészt a fennálló hatalom által osztályidegennek bélyegzett édesapját –, aki a Magyar Államvasutak nyugalmazott igazgatóhelyettese, egyben m. kir. kormányfőtanácsos volt – édesanyjával együtt 1951 nyarán kitelepítették Budapestről. Másrészt svájci felesége „kapitalista” ország állampolgára volt. Ezután indultak péntek esti bibliaórái: „Ha nem taníthattam a teológián, tanítottam Újpesten. A melós városban.” – emlékezett vissza. Kezdetben csak néhányan jártak ezekre az alkalmakra, majd két-háromszázan lettek. 1952-től ősszel pedig egyhetes úrvacsorai előkészítőt tartott. Erről egy alkalommal így számolt be egy levélben: „Ebben az évben is megtartottuk gyülekezetünkben az őszi egyhetes »úrvacsorai előkészítőt«, hogy ki ne merjem mondani: evangélizációt.” Az utóbbit ugyanis a református egyházi vezetés nem engedélyezte. Ezeken az alkalmakon nem csak újpestiek vettek részt. Sokszor annyian voltak, hogy alig fértek el az Attila utcai templomban.

Részvétele a Református Megújulási Mozgalomban

Az 1950-es években lelkészi és világi csoportok körében érlelődött a református egyház belső megújulására való szándék, látva a politikai hatalmat kiszolgáló egyházvezetés tevékenységét. Ebből nőtte ki magát a Református Megújulási Mozgalom, amely a forradalom idején, 1956 novemberében az egyház teológiai, szervezeti és személyi megújítását tűzte ki célul. Ebben Gyökössy Endre is részt vett, más fiatal lelkipásztorokkal együtt, úgy mint Békési Panyik Andor (Ócsa) és Joó Sándor (Pasarét). Ekkor indult útjára a Reformáció című új református országos hetilap. A lap főszerkesztője Ravasz László, felelős szerkesztője és kiadója Gyökössy Endre lett. A forradalmat követő megtorlás idején Gyökössyt is keresték, de betegsége miatt a Mátrában, egy kórházban feküdt. A kihallgatására végül sor került, de nem tartóztatták le. Ebben bizonyára szerepet játszhatott, hogy a legitimitását kereső Kádár-rendszer nem akart nemzetközi bonyodalmat, Gyökössy apósa pedig tekintélyes svájci jogászprofesszor volt.

Állambiztonsági megfigyelése

A lelkész népszerűségével és az ifjúság körében folytatott aktív munkájával a „lelkekért folytatott küzdelem” során önkéntelenül is szembe helyezkedett a pártállam céljaival. Az újpest-újvárosi gyülekezetben nemek és korosztályok szerint bibliaórákat tartottak a fiataloknak, akiknek többsége újpesti középiskolákba járt. Mind a Könyves Kálmán Gimnáziumban, mind a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban a KISZ kitartó munkával próbálta megnyerni a diákokat az ateista világnézetnek. Gyökössy tisztában volt azzal, hogy tevékenysége szemet szúr a pártállam különböző szerveinek. A lelkész tudta, hogy az állambiztonsági szervek rajta tartják a szemüket, mégis besétált a csapdájukba. Bizalmába fogadta egyik presbiterének fiát, nem sejtvén, hogy az állambiztonság egyik ügynökével áll szembe. A hálózati személy tartótisztjének részletesen beszámolt az újpest-újvárosi gyülekezetben folyó munkáról. Egy 1959. januári jelentésében a lelkész tevékenységéről megállapította: „Az emberi lelkek eszmei fertőzése és ennek vasárnaponként templomban történő erősítése túl van a jóindulat határán.” Gyökössy lelkészként és pasztorálpszichológusként fordult a nála lelki segítséget kereső fiatalokhoz és felnőttekhez. Hetvenötéves korában erre így emlékezett vissza: „Sose önmagáért l'art pour l'art pszichologizáltam, hanem kisegítő tudománynak tartottam, a lelkipásztorságomon belül. Az talán lealacsonyítaná ezt a nagyon komoly tudományt, hogy segédtudomány, ennél több: kisegítő tudomány, nálam a pszichopedagógia és a lélektan.”

Gyökössy vallotta, hogy nem a népi demokrácia ellen dolgozik, csak a missziót veszi komolyan és ezért van teli a temploma. A pártállam számára az általa végzett misszió mégis a rendszerrel való szembehelyezkedést jelentette. Az Állami Egyházügyi Hivatal részéről több alkalommal felmerült a vidékre való elhelyezésének gondolata , ám erre – bizonyára az őt körülvevő nemzetközi védőernyő miatt – sohasem került sor. Közel négy évtizeden át vezette az újpest-újvárosi református gyülekezetet. 1959 októberében legjobb barátjával, Joó Sándor pasaréti lelkésszel meglátogatta budafoki református lelkész kollégájukat, Kenéz Ferencet. Gyökössy ekkor kifejtette, hogy ha bántódásuk lenne „svájci apósa és Joó Sándor holland ismerősei nagy nemzetközi sajtókampányt indítanának az ügyben és ez nem érné meg a magyar államnak”. Gyökössyt egy alkalommal a Nyírségbe akarták áthelyezni, amit elmondott a presbitereinek, akik közül többen munkásemberek voltak. Ők bementek az Állami Egyházügyi Hivatalba és határozottan kiálltak a lelkészük mellett: „Most mi vagyunk az uralkodó osztály, tudják?! Na most a papunk, az újpesti srác, az ott marad, értik?! Mert akkor nagy ribilliót csinálunk!” – emlékezett vissza erre az esetre nyugdíjas korában Gyökössy.

Hídépítés a teológia és a pszichológia között

A Magunkról magunknak című alapműve először 1976-ban jelent meg, máig a tizenötödik kiadást (2015) érte meg. Gyökössy próbált hidat építeni a teológia és a pszichológia között. Amikor az első kiadásról beszélt Theodor Bovet professzornak egy nemzetközi családlélektani szimpóziumon, egykori mestere azt mondta neki: „Hálátlan feladatra vállalkozott.” Gyökössy a könyv hetedik kiadásának előszavában erre így reflektált: „Igaza lett az azóta elhunyt, neves svájci pszichiáternek, a teológia tiszteletbeli doktorának; évekig úgy éreztem magam, mint az a vakmerő, ám naiv valaki, aki két ellentétes front között ibolyát szedeget. [...] Ez a helyzet a legújabb kiadásig lényegesen megváltozott. Egyre több pszichiáter, pszichológus érzi, hogy éppen olyan tárgyilagos szakértelemmel kell megközelíteni valakinek az egészséges vallásosságát, transzcendens éhségét (Jung), mint szexusát (Freud), vagy érvényesülési vágyát (Adler), élet-értelem keresését (Frankl), vagy kapcsolatszegénységét, hiányát (Clinebell) [...] Ám egyre több lelkész és pap döbben rá, hogy nem elég Ábrahám, József, vagy akár Jézus családfáját, családját ismernie, hanem híveit is.”

Gyökössy a saját otthonában indított lelkigondozói szemináriumokat évtizedeken át vezette. Amikor 1978-ban a Budapesti Református Teológiai Akadémián kutatóprofesszornak nevezték ki, már hivatalosan is folytathatta addigi tevékenységét, a lelkészek pasztorálpszichológiai képzését. Gyökössy 1980-ban történt nyugdíjba vonulása után is aktív maradt. Az addigra országos ismertségre szert tett lelkipásztor többek között folytatta az újpest-újvárosi őszi evangélizációs sorozatait. Gyökössy Endre, sokak „Bandi bácsija” 1997-ben, nyolcvannégy éves korában hunyt el Budapesten.

Felhasznált irodalom és források

• BOLYKI János: Gyökössy Endre, a pasztorálpszichológia megalapozója és kiteljesítője, in: Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról, Budapest, Argumentum–ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék kiadványai 4., 2006, 659–666.
• ERDŐS Kristóf: Gyökössy Endre, in: Wirthné Diera Bernadett–Erdős Kristóf–Szuly Rita–Tabajdi Gábor: Életjelek. Egyházi kisközösségek a hosszú hatvanas években, Budapest, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2025, 192–201.
• FÜLE Lajos (szerkesztő-riporter): Egymás közt… Gyökössy Endrével, AVM Alapítvány, 1988, (2025. augusztus 15.)
• GYÖKÖSSY Endre: Isten öreg bojtárjának vallomásai, [Budapest], Szent Gellért, [1998].
• GYÖKÖSSY Endre: Magunkról magunknak, Bp., Kálvin, 1992.
• GYÖKÖSSY Endre, ifj.: Tavaszról akartam írni. Versek, Budapest, Magyar Út, 1936.
• GYÖKÖSSY Endre, ifj.: Hallgatózz csak, énekelget… Versek, Budapest, Bethlen Gábor Szövetség, 1940.
• KARDOS István: Apám, Dr. Kardos János (1894. augusztus 16. – 1959. november 12.) Visszaemlékezés. Szerk. Berecz Ágnes, Budapest, Ráday Gyűjtemény, A Ráday Gyűjtemény tanulmányai 17., [2018]. https://real-eod.mtak.hu/18458/1/RGYT_17_kardos-bel-press.pd
• KARSAY Eszter: Homo christianus, in: Bagdy Emőke (szerk.): A szeretet teológusa. Emlékezés Gyökössy Endrére, az első magyar pasztorálpszichológusra halálának huszadik évfordulóján, Budapest, Animula, 2017, 13–27.
• KISS Réka (szerk.): Kelt mint fent. Iratok a Református Megújulási Mozgalom történetéből, 1956–1957, [Budapest], [Dunamelléki Református Egyházkerület], 2007.
• RADNÓTI Miklós: Kisebb bírálatok, Nyugat, 1936. augusztus, 150–152, 151.
• Reini. Dr. Gyökössy Endrénével beszélget Sz. Kiss Mária, Budapest, Harmat, 2012.
• Riport dr. Gyökössy Endre lelkésszel, Pasaréti Református Egyházközség – Fundamentum 93 Stúdió, [é. n.], (2025. augusztus 18.)
• ROJKÓ Annamária: Prém Margit missziója. „Hogyan tegyünk jót?”, [Budapest], Kossuth, 2019.
• SZARKA Miklós: A mai házasság-lelkigondozás. Theodor Bovet és Gyökössy Endre munkássága fényében, Embertárs 11(2013/3), 242–246. https://jezsuitakiado.hu/wp-content/uploads/2020/03/09_szarka_miklos_et_2013-3.pdf

• Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára: 3.1.2. M-13370 „Nagy László”, 3.1.2. M-25812 „Kende György”, 3.1.5. O-13586/5 Református egyházi reakció területén lévő ellenséges személyek elhárítása
• Budapest Főváros Levéltára: XIII.42 Biberauer-Bodoky gyűjtemény
• Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára: C/105 Szabó Imre esperes hagyatéka.

Szerző

Erdős Kristóf