Magyar nyelvű bibliakiadások
A magyar nyelvű bibliakiadások öt évszázados történetében mérföldkőnek számít a Vizsolyi Biblia 1590. évi megjelenése, addig többen megkísérelték kiadni a teljes magyar Szentírást (Melius Juhász Péter, Heltai Gáspár). A 17–18. században a Károlyi-Biblia javított kiadásai után a 19–20. századi Károlyi-revízió hozott új eredményeket (1908). A 20. század második felében két új protestáns Biblia született: az új protestáns fordítás (1947–1974) és revideált új fordítás (2014). Az első teljes római katolikus fordítás 1626-ban látott napvilágot Káldi Györgytől, amely a Neovulgata (1997) megjelenéséig szolgált hivatalos liturgiai szövegként.
A reformáció korának bibliafordításai
1.1. Az első nyomtatott bibliáink. Az első magyar nyelvű részfordítások Rotterdami Erasmus hatása alatt születtek. Komjáti Benedek Frangepán Katalin kérésre készítette el Pál apostol leveleinek fordítását, amelyhez csatolta Erasmusnak a páli levelekhez írott magyarázatait. Az első teljes egészében magyar nyelvű nyomtatványunk 1533-ban jelent meg a krakkói Hieronymus Vietor műhelyében: Pesti Mizsér Gábor Újszövetség-fordítása, amely azonban csak a négy evangéliumot tartalmazta (Bécs, 1536). Sylvester János Újtestamentuma Nádasdy Tamás támogatásával jelent meg Sárvár-Újszigeten, 1541-ben. Az első Magyarországon nyomtatott könyv a teljes Újszövetség magyar nyelvű fordítása, melynek forrása Erasmus görög kiadása volt. Sylvester a bibliai könyvekhez verses summákat csatolt, a kötet ajánlása volt az első magyar nyelvű antik időmértékes vers. Bencédi Székely Istvánnak a Zsoltárok könyvéből készített fordítása Krakkóban jelent meg 1548-ban. Bár Bencédi Székely utalt rá, hogy héber szöveg alapján dolgozott, valójában a latin Vulgatát használta és középkori kéziratos magyar fordítások is lehettek a forrásai között.
1.2. Heltai Gáspár és munkaközössége részfordításai (1551–1565). Heltai Gáspár (1510?–1574) kolozsvári pap és nyomdász, valamint társai: Gyulai István, Ozorai István, Vizaknai Gergely, Egri Lukács, Szegedi Lajos, Eszék Imre és Tövisi Mátyás fordításában megjelent csaknem a teljes Szentírás magyar nyelven (Kolozsvár, 1551–1556). A fordítók héber és görög források alapján, a latin Vulgata és a korábbi magyar nyelvű bibliafordítások figyelembevételével dolgoztak. Az általuk megállapított helyesírási elveket vették át Vizsolyi Biblia fordítói és Szenci Molnár Albert is.
1.3. Melius Juhász Péter fordításai (1563?–1567?). A debreceni lelkész a Szentírás több könyvét magyarra fordította, ám alig néhány kiadásból ismerünk példányt, a kéziratok elvesztek. A fordítások közül nyomtatásban megjelenhetett Ézsaiás könyve, a Krónikák könyve, és az Újszövetség. Hasonmás kiadása készült a Sámuel és a Királyok könyveinek (1565), és a Jób könyvének (1565).
1.4. Félegyházi Tamás Újtestamentuma (1586). A debreceni lelkész és esperes fordítása volt az első református szellemben magyarázott teljes Újszövetségünk. Félegyházi halála miatt a fordítás félbeszakadt a Júdás apostol levelénél, a fennmaradó részt lelkésztársa, Gönci Fabricius György fordította, aki az előszóban értékes adatokat közölt a hazai reformáció történetéről.
A Vizsolyi Biblia (1590)
Az első teljes magyar nyelvű bibliafordításunk a nevét a nyomtatás helyéről kapta. Mantskovits Bálint és nyomdája Rákóczi Zsigmond (1544–1608) egri kapitány, később erdélyi fejedelem vizsolyi birtokán talált menedékre. 1589–1590-ben, másfél évi munka után készült el a Biblia nyomtatása, kb. 800 példányban. A nyomtatást Ecsedi Báthory István országbíró, Homonnai Drugeth István zempléni főispán, Mágocsy Gáspár gyulai kapitány és Mágocsy András is támogatta. Károlyi Gáspár gönci lelkész és kassavölgyi esperes „egynéhány jámbor tudós atyafiakkal” együttműködve, görög és héber szövegek alapján, valamint latin fordítások (köztük a Vulgata) figyelembevételével készítette el a Vizsolyi Biblia kéziratát. Felkutatták a korábban megjelent magyar nyelvű fordításokat is. Károlyi Gáspár írhatta a fejezeteket magyarázó „summákat”. A fordító munkaközösség tagja volt Thúri Mátyás szántói lelkész mellett több, magasan képzett teológus. A Vizsolyi Biblia háromszor is megjelent hasonmás kiadásban (1981, 1990, 2020).
A 17. századi bibliakiadások
3.1. Szenci Molnár Albert két Bibliája. Szenci Molnár Albert gönci diákként jelen volt a Vizsolyi Biblia születésénél, Károlyi Gáspár leveleit vitte a vizsolyi nyomdába. A Károlyi-Biblia szövegét maga revideálta, majd kétszer kinyomtatta a Németországban töltött évei alatt. A Hanaui Biblia 1608-ban jelent meg Móric hesseni tartománygróf támogatásával. Szenci Molnár számára Johannes Piscator herborni professzor német nyelvű, gyülekezeti használatra szánt Bibliája volt a minta. Az Ó- és Újszövetséghez hozzácsatolta az általa magyarra fordított 150 genfi zsoltárt, a rövidített Heidelbergi Kátét és néhány imádságot. Az apokrif könyveket a Vizsolyi Biblától eltérően nem időrendben, hanem a kanonikus könyvek után közölte. A másfélezer kinyomtatott példány néhány év alatt elfogyott. Az 1612. évi Oppenheimi Biblia a Hanaui Bibliánál könnyebben kezelhető méretű volt. Szenci Molnár a nyomtatás során esett fogyatkozásokat javította, jórészt elhagyta a fejezetek tartalmi kivonatát és a magyarázó széljegyzeteket. Újra közreadta a 150 zsoltárt, a Heidelbergi Kátét, az imádságokat, valamint az egyházi szertartások formuláit.
3.2. Káldi György Vulgata-fordítása (1626). Bár a Tridenti zsinat (1545–1563) a Szent Jeromos-féle latin Vulgatát tette a liturgia forrásává, elfogadta, hogy a protestáns bibliafordítások hatását a Szentírás népnyelvre való átültetésével kell ellensúlyozni. Káldi György jezsuita szerzetes a rendtársa, Szántó Arator István Vulgata-fordításának felhasználásával készíthette el az első teljes magyar nyelvű katolikus Biblia szövegét 1605 és 1607 között. Káldi átvizsgált és javított kézirata alapján Bécsben, Formika Máté műhelyében, 1626-ban született meg a Káldi-Biblia első kiadása. A megjelenését a Habsburg uralkodók és Pázmány Péter mellett Bethlen Gábor is támogatta. 1732-ben és 1780-ben újra kiadták. A 20. századig a Káldi-Biblia volt a magyar nyelvű katolikus kiadások alapja. Káldi a Bibliához csatolt függelékében a Vizsolyi Biblia (1590) és a Szenci Molnár-féle Hanaui Biblia (1608) előszavával vitatkozott a Szentírás hiteles szövegével, annak népnyelvi fordításával és a laikusok bibliaolvasásával kapcsolatban. Református részről Dengelegi Péter a Rövid anatomia… című munkájával felelt a Káldi vádjaira.
3.3. A Váradi Biblia (1661). A Károlyi-Biblia revíziója a Rákóczi család támogatásával indult el 1638 után. Rákóczi Zsigmond hozatta Váradra a párizsi poliglott Bibliát, hogy az eredeti szent nyelveken kiadott szövegeket vegyék a javítás alapjául. Idősebb Köleséri Sámuel váradi tanár végezte a javításokat, aki átvette a Hanaui Biblia magyarázatait, kiegészítve a holland Staten Bijbel jegyzeteivel. A nyomtatás költségeit a református egyház patrónusai (II. Rákóczi György, Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos, Gyulay Ferenc és Bethlen István, akinek a címere az első címlapra került) és néhány gyülekezet viselte. Szenci Kertész Ábrahám 1657-ben kezdte meg a Biblia nyomtatását Váradon. Az 1660. évi török ostrom idején a védők a vár feladásának feltételei közé is felvették a félkész Biblia példányainak elvitelét. A nyomtatást Kolozsvárott fejezték be, 1661-ben. 1755-ig további öt alkalommal készültek egymástól részleteiben eltérő címlapvariánsok a Váradi Bibliához. A liturgikus célokra szánt nagyméretű Bibliát összesen ezerötszáz példányban nyomtathatták ki, amelynek egy részét szétosztották a református gyülekezetek között. 1805-ben és 1806-ban újra kinyomtatták Báthory Gábor dunamelléki püspök gondozásában.
3.4. Tótfalusi Kis Miklós Aranyas Bibliája (1685). Tótfalusi Kis Miklós Amszterdamban tanulta a nyomdászmesterséget. A betűmetszésben nagy gyakorlatra tett szert, dolgozott a Medicieknek és a pápának, ő készítette az első nyomtatott grúz ábécét, és a ma Jansonként ismert betűtípust. Az Erdélyi Református Egyházkerület megbízásából látott neki a Károlyi-Biblia újabb (hatodik) kiadásához. Felismerte, hogy a kiadás alapjául szolgáló Janson-Biblia (Amszterdam, 1645) számos hibát tartalmaz. Az eredetileg teológusnak készülő Tótfalusi két utrechti magyar diák, Csécsi János és Kaposi Sámuel segítéségével a Janson-Bibliában található mintegy háromezer hiba javítását is elvégezte az eredeti szent nyelveken kiadott szövegek alapján. Mivel eredetileg nem kapott engedélyt a szöveg korrekciójára, összetűzésbe került az erdélyi egyházkerület vezetőivel, s végül a saját költségére jelentette meg a Bibliát. Az amszterdami Abraham Olofsz műhelyében, a 3500 teljes Biblia mellett kiadta önállóan az Újszövetséget és a 150 genfi zsoltárt is. A Tótfalusi Bibliája az „aranyas” jelzőt a bekötött példányokon látható aranyozásáról kapta.
3.5. Komáromi Csipkés György bibliafordítása (1685–1717) Komáromi Csipkés György kiváló héber nyelvtudás birtokában már az utrechti diákévei alatt fordítgatott a Szentírásból a Janson-féle 1645. évi kiadásának lapjain. A Tiszántúli Református Egyházkerület vezetése 1665–1670 körül elhatározta, hogy a Károlyi-Biblia hibáit korrigáltatja a héber és a görög eredeti szöveg alapján. A javításra felkért Komáromi Csipkés 1675-re véglegesítette szöveget. Az 1680. évi margitai zsinaton hat cenzort jelöltek ki a szöveg átvizsgálására, akik jóváhagyták a fordítást. Debrecen városa vállalta a kinyomtatás költségeit. 1685-re elkészült a Biblia rézmetszetes díszcímlapja, ám a Thököly-felkelés, a Rákóczi-szabadságharc és az anyagi nehézségek miatt a munka félbeszakadt, és csak 1717-re készült el a nyomtatás a leideni Huybert van de Boxe özvegyének műhelyében. A Németalföldről Debrecenbe küldött háromezer példányt a szepesi kamara lefoglalta. Az egri érsek jezsuita cenzorokat kért fel a fordítás ellenőrzésére, akik megállapították, hogy a Komáromi Csipkés-Biblia sem a katolikus, sem a Károlyi-féle fordítással nem egyezik meg. A kimutatott hatszáz eltérés kijavítását teljesíthetetlen feltételekhez kötötték, s emiatt Komáromi Csipkés fordítása nem került forgalomba. A ma elérhető példányok jórészt a második szállítmányból származhatnak, amely a 18. század végén érkezett Debrecenbe.
A 18. századi bibliakiadások
4.1. Bél Mátyás revíziója (1717). 1717-ben Lipcsében jelent meg a Bél Mátyás pozsonyi evangélikus lelkész Újszövetsége. Bél a görög textus szerint javította a Károlyi-Biblia szövegét, valamint „megtisztította” a kettős predestináció tanítása felé hajló értelmezésektől.
4.2. Torkos András Újszövetsége (1736). Torkos András győri evangélikus lelkész görögből fordította magyarra az Újszövetséget. A Bibliáját a fia, Torkos József rendezte sajtó alá 1736-ban, az apa és fia egykori tanulmányainak helyszínén, Wittenbergben. A szöveghez fűzött jegyzetek a lutheránus hitelveket erősítik. A fordító a kiadás végére csatolt egy tízpontos regulát a helyes bibliaolvasásról.
4.3. Besnyei György kéziratos Bibliája (1737). Nagymegyeri Besnyei György madari református pap és komjáti esperes Károlyi Gáspár és Komáromi Csipkés György fordítása nyomán, héber, káld és görög szövegek alapján újrafordította a teljes Szentírást. A Biblia nyelvezetét a saját korának nyelvéhez igazította. A Besnyei-Biblia egyetlen részlete jelent meg nyomtatásban: a Zsoltárok könyve, a protestánsüldözés miatt hamis impresszummal („Miapolisban”), 1740-ben.
4.4. A Laubani Újszövetség (1754–1758). Három evangélikus lelkész, Szeniczei Bárány György (tolnai esperes) és fia, János (dunántúli püspök), valamint Sartorius/Szabó János (nemescsói pap) közös munkájaként látott napvilágot a Laubani Biblia. Nyomtatása 1754-ben kezdődött a szászországi Laubanban, majd a hétéves háború miatt csak 1758-ban fejeződött be a lengyelországi Javorban. A jegyzetekkel és erkölcstani „haszonra fordításokkal” kísért kiadás a Károlyi-Biblia nyomán haladt.
4.5. Pethe Ferenc Bibliája (1794). Kisszántói Pethe Ferenc németalföldi diákként kezdett bele az 1765. évi utrechti Károlyi-Biblia nyomdahibáinak javításába. 1794-ben Utrechtben látott napvilágot a Bibliája Szenci Molnár Albert 150 genfi zsoltárával és két térképmelléklettel. A tízezer példány kiadását adományokból finanszírozta, legfőbb támogatója gróf Teleki József lehetett.
A revíziók kora
A 16. századi Károlyi-Biblia szövege a javítások ellenére a 19. század közepére már régiesen hatott. Egyes kifejezései kikoptak a nyelvünkből, mások a korábbival éppen ellentétes jelentéssel bírtak. Szükségessé vált a revízió.
5.1. A Károlyi-Biblia revíziójának előzményei
5.1.1. Ballagi Mór fordítása (1842). Ballagi (Bloch) Mórnak az Ószövetséghez készült jegyzetei a rabbinikus magyarázóknak és kora legjelesebb teológusainak munkáiból táplálkoztak. Az Újszövetséget az evangélikus Székács Józseffel, valamint a református Dobos Jánossal és Török Pállal ültették át magyarra, megtartva a Károlyi-Bibliából a magyar nyelvben addigra meggyökerezett részeket.
5.1.2. A Győry–Menyhárt–Filó-féle Újtestamentum (1878). A Brit és Külföldi Bibliatársulat megbízásából három protestáns lelkész kezdett hozzá az Újszövetség revíziójához. Győry Vilmos evangélikus, Menyhárt János és Filó Lajos református teológus felosztotta az újszövetségi könyveket, s az első kettő fordított, Filó pedig egyeztette az általuk leadott szövegeket. A fordítás nem nyerte el a szakértők tetszését.
5.1.3. Keresztes József bibliafordítása (1899). Keresztes József nagyenyedi tanár a liberális szellemű Protestáns Egylet bibliafordító munkaközösségének tagjaként kezdett bele az Újszövetség fordításába, amely végül előfizetői érdeklődés híján nem jelent meg. Hagyatékában megtalálták az Ószövetség újrafordított könyveit, amelynek legnagyobb része kéziratban maradt.
5.2. A Káldi-fordítás revíziója: Szepesy Ignác és társai munkája (1834–1835)
A Szepesy Ignác pécsi püspök felügyelete alatt működő munkacsoport hat kötetben jelentette meg a Káldi-Biblia új, jegyzetekkel kísért kiadását Pozsonyban, 1834–1835-ben. A Biblia nyelvezete továbbra is régies maradt, 1851-ben Szabó József, 1862–1865-ben Tárkányi Béla végzett újabb revíziót a Káldi-féle szövegen.
5.3. Új színek a Bibliafordításban
5.3.1. Kulifay Zsigmond fordítása (1858). A kunhegyesi református lelkész kritikusan szemlélte Károlyi Gáspár és Szenci Molnár Albert korának Bibliáját. Fordításán nyomot hagyott a racionalizmus. A mutatványként kiadott szövegrészletek érdekessége, hogy saját szerzeményű szavakat is tartalmazott.
5.3.2. Kámory Sámuel bibliafordítása (1870). Kámory (Krump) Sámuel pozsonyi evangélikus professzor új magyar fordítása 1870-ben jelent meg. A Biblia címlapja szerint a fordító héber, arámi és görög források alapján dolgozott. Szövege nehézkes és érezni rajta a nyelvújítás hatását.
5.3.4. Zsidó fordítások. Az asszimilálódó zsidóságból származó teológusok több fordítást is közreadtak: Ballagi Mór (1840), Rosenthal Móric (1841), Kohn Salamon (1868), Reich Ignác (1869), Deutsch Henrik (1888), Füredi Ignác (1869), Pollák Káim és Schön József (1891), Rosenberg Vilmos (1895), Stern Mór (1900), Perls Ármin (1889). 1907-ben az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság (IMIT) a teljes Ószövetséget kiadta magyarul.
A Károlyi-Biblia 1908-as nagy revíziója
A Károlyi-Biblia revízióját a Brit és Külföldi Bibliatársulat karolta fel 1886-ban. A munkacsoport vezetésére Szász Károly püspököt, Hunfalvy Pál nyelvészt, Szilády Áron orientalistát és Ballagi Mór teológust kérték fel. A bizottság tagja volt Keresztes József, Frőhlich Róbert, Erdős József, Dicsőfi József, Pukánszky Béla, Masznyik Endre és Kecskeméthy István. A Károlyi-Biblia szövegét javították az új tudományos eredmények figyelembevételével és a köznyelvbe már beépült részek megtartásával. 1898-ban jelent meg az első próbakiadás, a teljes Biblia pedig 1908-ban (1905-ös évszámmal).
A 20. századi magyar bibliák
7.1. P. Soós István Újszövetsége (1911). A karmelita szerzetes P. Soós István Vulgatából készített Újszövetség-revíziója először füzetekben jelent meg, számos magyarázattal.
7.2. Masznyik Endre Újszövetsége (1917–1925). Masznyik Endre pozsonyi evangélikus professzor tollából 1917-ben jelent meg a négy evangélium fordítása, népies nyelvezettel. A teljes Újszövetséget 1925-ben adta ki.
7.3. Czeglédy Sándor Újtestamentuma (1924). Czeglédy Sándor dunántúli református lelkész fordítása igyekezett kiküszöbölni az 1908-as revízió hibáit, stílusa népies és szemléletes volt. A szöveget nem osztotta versekre, csak tartalmilag összefüggő szakaszokra.
7.4. Raffay Sándor Újtestamentoma (1929). Károlyi Gáspár születésének 400. évfordulójára jelent meg Raffay Sándor evangélikus püspök Újszövetség-fordítása. Igyekezett megtartani a Károlyi-Biblia már megszokott részeit, saját korának nyelvezetén fordított, szabadosan.
7.5. Kecskeméthy István Újszövetsége (1931). Kecskeméthy István a Károlyi-fordítást a görög szöveggel egybevetve dolgozta át, egyszerű, népies nyelvezettel. A teljes szövege a kolozsvári Koinónia Kiadó és az Erdélyi Református Egyházkerület közös kiadásában jelent meg 2002-ben, a Károli fordítás szövegével pótolva ki a hiányzó részeket.
7.6. A Szent István Társulat revíziója (1934). A Szent István Társulat megbízásából, Mihályfi Ákos vezetésével 1921-ben alakult egy bizottság az addigi revízióknál jobb változat készítésére. Káldi nyomán haladva újrafordították a Vulgatát, de figyelembe vették a görög és héber eredeti szövegeket és a régebbi fordításokat. Bőséges jegyzetanyag kísérte a szöveget, amelyben a Vulgatától eltérő héber és görög forrásokat közölték.
7.7. Czeglédy és Raffay revíziója (1938). Czeglédy Sándor református és Raffay Sándor evangélikus teológusok a Károlyi-Biblia új revízióját készítették el. Károlyi szövegétől csak ott tértek el, ahol az új szövegalap, a régies nyelvezet vagy a legújabb tudományos eredmények azt megkövetelték.
7.8. A Békés–Dalos-féle Újszövetség (1951). Rómában készült Békés Gellért bencés- és Dalos Patrik oratóriánus szerzetesek fordítása, amely Limburg an der Lahnban jelent meg 1951-ben. A korábbi katolikus kiadásokkal szemben nem a Vulgatából, hanem az egyház által jóváhagyott Merk-féle görög szövegből dolgoztak.
7.9. Budai Gergely Újszövetsége (1967). A budapesti teológiai professzor nyugdíjazása után kezdett az Újszövetség magyarázatos fordításához.
7.10. Ravasz László Újszövetsége (1971). A dunamelléki református püspök a visszavonulása után fordította magyarra az Újszövetséget, amely Amerikában látott napvilágot, 1971-ben.
7.11. Irodalmi bibliafordítások. Számos jeles magyar író és költő készített irodalmi igényű, verses vagy prózai fordítást a Szentírásból, főként a Zsoltárok könyvéből (Móricz Zsigmond, Sík Sándor, Csia Lajos).
Az új protestáns bibliafordítás (1947–1974)
Az evangélikus és református teológusokból alakult bibliabizottság a Czeglédy Sándor kéziratos bibliafordítása nyomán kezdte meg a munkát 1947-ben. A Magyar Bibliatanács ószövetségi (pl. Kállay Kálmán, Pákozdy László Márton) és újszövetségi (pl. Pongrácz József, Békési Andor, Budai Gergely, Erdős Károly) szakbizottságának feladata volt az 1908-as revízió hibáinak javítása az új tudományos eredmények érvényesítésével. A fordítás 1951 és 1969 között, próbafüzetekben jelent meg. A szakbizottságok úgy döntöttek, hogy nem a Károlyi-féle szöveget javítása helyett új fordítást készítenek. Új bizottságok alakultak, az Ószövetség (Tóth Kálmán, Karasszon Dezső, Muntag Andor) és az Újszövetség (Varga Zsigmond, Czeglédy István, Cserháti Sándor, Kocsis Elemér) fordítására. A Magyar Bibliatanács elnökeként Bartha Tibor püspök fogta össze a munkájukat. Az új protestáns fordítás első kiadása 1975-ben jelent meg. A tartalmi, stiláris és nyomdatechnikai tárgyú bírálatok hatására 1979-ben a Bibliatanács elrendelte egy javított kiadás előkészítését. Az 1975-ös kiadással kapcsolatos, másfél évtized alatt összegyűlt észrevételeket építették be az 1990-es revíziós kiadásba.
Az új római katolikus fordítás (1973)
A II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) a korábbi, egyedül a Vulgatát hitelesítő katolikus egyházi gyakorlattal szemben elrendelte új, anyanyelvű bibliafordítások készítését. A teológusok (pl. Gál Ferenc, Gyürki László, Tarjányi Béla) héber és görög szövegek alapján láttak neki a fordításnak. A bibliai könyvek elé bevezetők, a végükre jegyzetek készültek.
9.1. A javított új római katolikus fordítás (1997) és a Neovulgata (1997). Az 1973 óta javasolt változtatásokkal, két kötetben jelent meg az új római katolikus fordítás újabb kiadása 1997-ben. Liturgikai megfontolásokból ezzel párhuzamosan folyt a Káldi-Biblia szövegének revíziója, amelynek az alapja az 1986-os latin Vulgata volt.
A revideált új fordítás (2014)
A Magyar Bibliatársulat Alapítvány 2005-ben kezdte meg az 1975-ös új protestáns bibliafordítás átdolgozását. A Szöveggondozó Bizottság 2009-ben határozott a revízió megindításáról. Az 1990-es új fordítás alapvető szövegkritikai és fordítási döntéseinek megőrzésével, az idegen nyelvből származott kifejezések (pl. a hebraizmusok) mellőzésével, a beszélt köznyelvhez közel álló, jól felolvasható szöveg létrehozására törekedtek. Javították a nyomdahibákat, a téves fordításokat és a régies kifejezéseket. A Szöveggondozó Bizottságban az Ószövetség fordításán Kustár Zoltán, Tokics Imre és Varga Gyöngyi, az Újszövetségén Vladár Gábor, Hanula Gergely és Bácskai Károly dolgozott. Szupervizorként Pecsuk Ottó (Magyar Bibliatársulat Alapítvány) és Galsi Árpád (Kálvin Kiadó) működött közre. A 2012 végén lezárt revízió nyomán megjelent egy próbakiadás, majd 2014-ben a Revideált Új Fordítás (RÚF), amelyet a zsinat 2015. január 1-től (a Károli-biblia 1908-as revideált változatával együtt) a Magyarországi Református Egyház hivatalos, liturgiai célra használatos bibliafordításának minősített.
Szakirodalom
Bányai Réka, V. Ecsedy Judit:: A Váradi Biblia címlapvariánsai, Bp., OSZK, Marosvásárhely, Teleki Téka Alapítvány, 2019. Biblia, Kecskeméthy István fordítása, Kolozsvár, CE Koinónia, ERE, 2002. Bottyán János: A Magyar Biblia évszázadai, 2. kiad., Bp., Magyar Bibliatársulat, 2009. Bujtás László Zsigmond: Új adatok a Komáromi Csipkés-Biblia történetéhez (1715–1719), Lymbus: Magyarságtudományi forrásközlemények, 2018, 349–357. Fekete Csaba: Mikor jelent meg a „Laubáni Biblia”?, Magyar Könyvszemle, 1990/1–2, 68–69. Heltai János: Szent Biblia, in Heltai János, Gáborjáni Szabó Botond (szerk.): Biblia Sacra Hungarica: a könyv, „mely örök életet ád”, Bp., OSZK, 2008, 204. Kurta József: A Váradi Biblia története, Nagyvárad, 2002. Kustár Zoltán: A protestáns Revideált újfordítású Biblia (RÚF 2014) ószövetségi részében végzett módosítások: elvek, eredmények, tartalmi indoklások, Debrecen, DRHE, 2017, 14–21. Régi Magyar Nyomtatványok, nr. 90, 92, 96, 162, 172, 186, 191, 205, 206, 208, 213, 238, 584, 1352. Szabó András: A rejtőzködő bibliafordító, Károlyi Gáspár, Bp., Kálvin, 2012, 102–120.
