Rudus redivivum 1684

Pápai Páriz Ferenc: Rudus redivivum seu breves rerum ecclesiasticarum Hungaricarum juxta et Transylvanicarum inde a prima reformatione commentarii, Szeben, Stephanus Jüngling, 1684 (RMK II, 1554) Pápai Páriz Ferenc nagyenyedi tanár 1684-ben kiadott latin nyelvű munkája volt az első, nyomtatásban megjelent magyarországi és erdélyi protestáns egyháztörténet.

A mű megírásának háttere

Ez egy egyháztörténeti vázlat a magyar reformáció történetéhez szerkesztett okmánygyűjtemény. Ahogyan címe magyar fordítása mondja, kőfal, amelyre később kerül fel a tető. Ez a mű indította Debreceni Ember Pált (1660–1710) arra, hogy egyháztörténetéhez anyagot gyűjtsön. Ő Pápai Páriz Ferenc művének teljes szövegét be is építette művébe, amely 2009-ben magyarul is megjelent. A külföldi történetírók az Friedrich Adolf Lampe neve alatt megjelent Debreczeni Ember-féle egyháztörténetig ebből a műből ismerkedhettek meg a magyar protestánsok múltjával. A latin szöveg másodszor 1723-ban jelent meg.

Előszava szerint Pápai Páriz a művet azért adta ki latinul, hogy felkeltse a külföldiek kíváncsiságát. Műve egy évvel később magyarra fordított változatát (Romlott fal felépítése) Boros-Jenei Bernárd Jánosnak dedikálja, aki vállalta a kiadás költségeit, és eszmei támogatást nyújtott. A kéziratban maradt, és másolatokban terjedő magyar nyelvű verziónak a szövegét 1906-ban tette közzé Thury Etele a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattárban.

A mű európai, porosz történetírás erdélyi hatásaként született meg. A 18. századi magyar és német történetírás közötti összekötő kapocs a porosz fejedelmi udvarban befolyásos Daniel Ernst Jablonsky (1660-1741) volt (Comenius unokája). A politikus és tudós professzor szoros kapcsolatot ápolt az erdélyi tudósokkal is. Ő fogadta ösztöndíj iránti kérésével Pápai Páriz Ferencet. Jablonsky kérte az erdélyi protestantizmus történetének megírását, amelyet Pápai Páriz a Rudus redivivum kiadásával teljesített. A Rudus Redivivum történetírási modellként hatott. Pápai abban a reményben jelentette meg, hogy mások az általa lerakott alapokat kiegészítik. A Rudus redivivum által az erdélyi történetírás felzárkózhatott azokhoz a leibnitzi elvárásokhoz, melyeket számára a porosz egyháztörténetírás kijelölt. Georg Haner szász egyháztörténész úgy vélekedett, hogy az ő egyháztörténelme (Historia ecclesiastica, 1694) egyenes következménye a Pápai Páriz Ferenc által írt Rudus Redivivumának. Az erdélyi egyháztörténeti adatok további gazdagításának tervébe illeszthető Bod Péter Leidenben megjelent háromkötetes egyháztörténete (1888).

A mű tartalma, szerkezete

A Rudus Redivivum a huszita mozgalom bemutatásával kezdődik. A történelmi leírásban megemlíti az 1438 táján Moldvába menekült huszitákat is, akik ott letelepedve szabadon gyakorolhatták hitüket. Nekik (Pécsi Tamásnak és Újlaki Bálintnak) köszönhetjük többek között irodalmunk első, csaknem teljesen fennmaradt bibliafordítását, ami a müncheni Apor- és Bécsi Kódexekben őrződött meg. A leírásban sok fontos egyháztörténeti momentumra hivatkozik. Egyenként leírja röviden a fontosabb protestáns zsinatokat: Tömösvár (1549); Beregszász (1552); Óvár (1554); Kolozsvár (1557); Torda (1559); Enyed (1564 – II. János király Blandratát küldi, mint közvetítőt); Debrecen (1567). 13 nevet számláló püspöklistát is közöl, amely a kortárs püspök nevével zárul. Említ továbbá a protestantizmus terjedésének tekintetében fontos országgyűléseket és hitvitákat is. (pl. pozsonyi ogy. 1604 – katolikus üldözések felerősödése; medgyesi disputáció 1561 – Dávid Ferenc kálvinistaként vitázik a szászokkal az úrvacsoratan kapcsán). További fontos történelmi momentumokat is leír. Ilyen pl. az 1604-es diószegi ütközet vagy az 1605-ös szerencsi országgyűlés, amikor Magyarország és Erdély fejedelmévé választották Bocskai Istvánt. Hivatkozik a jezsuiták 1588-as kitiltására is. Korának nagy humanistái is megjelennek művében, mind hazai, mind „nemzetközi” viszonylatban (pl. Petrarca, Pannonius). Elismerően ír a reformációt pártoló fejedelmekről és főurakról, és Zrínyi Miklósról. Hosszasan idéz levelekből, végrendeletekből és országgyűlési vagy zsinati határozatokból és végzésekből.

A kiadvány mellékletei

A Rudus Redivivum magyar nyelvre plántálta át Janus Pannonius egyik ismert versének zárószakaszát. Pápai Páriz Ferenc úgy tekint a költőre, mint a humanizmus képviselőjére, és úgy fogja fel a humanizmust, mint lépcsőfokot a reformáció felé. A fordítást barokk bőbeszédűség és allegorizálás jellemzi. Pápai Páriz Ferenc külföldi utazásai során Heidelbergben lemásolta Bethlen Gábor fejedelem és David Pareus teológia professzor levelezésének néhány darabját, amit ebben a műben függelékként közölt. A Rudus Redivivum kiegészítője az enyedi kollégium története, amelyet Pápai 1704 körül, tehát a kollégium legnehezebb korszakában írt. Ebben a kötetben olvasható Jablonskyval történt, egyháztörténeti szempontból is lényeges levelezése.

A nemzetközi siker

A Rudus Redivivumot már a 17. században lefordították holland nyelvre. A mű a coccejánus Abraham van Poot (1638–1703) amszterdami orvos és literátor neve alatt jelent meg, aki ismerte Misztótfalusi Kis Miklóst, találkozott Hollandiában tartózkodó felszabadított magyar gályarabokkal, és Pápai Páriz Ferenccel személyesen levelezett is. Bujtás László szerint „ez volt ez első olyan, magyar szerző tollából származó, Hollandiában megjelent önálló kötet, amelyből a holland olvasóközönség közvetlen ismereteket szerezhetett Magyarország és Erdély korai, refomációkori egyháztörténetéről, a reformáció ottani terjedéséről.”

Szakirodalom

Bujtás László Zsigmond: Pápai Páriz Ferenc Rudus Redivivumának holland fordítása (1701), in Pusztai Gábor, Bozzay Réka: Debrecentől Amszterdamig: Magyarország és Németalföld kapcsolata, Debrecen, 2010, 157–183; Gudor Kund Botond: Bod Péter (1712-1769) a történetíró, Barót, 2018 (Erdélyi egyháztörténeti könyvek 3), 200-202; Debreceni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története, ford. Botos Péter, Sárospatak, 2009; Dézsi Lajos: Magyar iró és könyvnyomtatás a XVII. században, Protestáns Szemle, 1899, 291; Uő: Pápai Páriz Ferencz 1649-1716, Bp., 1931 (Magyar Történeti Életrajzok), 279–280; 325–326; Kovács Sándor Iván (szerk.): Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból. II. Barokk és késő-barokk rokokó (Osiris tankönyvek, 2003), 443–444; Nagy Levente: Zrínyi és Erdély. A költő Zrínyi Miklós irodalmi és politikai kapcsolata Erdéllyel Bp., 2003 (Irodalomtörténeti füzetek, 154), 103kk; Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak, szerk. Nagy Géza, Bukarest, Kriterion, 1977; Uő: A Gyulafehérvár–nagyenyedi Bethlen-kollégium alapítása és története, kiad. Rácz Emese, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2016; https://tudosnaptar.kfki.hu/p/a/papai/papaipant.html

Szerző

Gudor Kund Botond