„Gulyás Lajos (1918–1957)” változatai közötti eltérés

VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
a (Lanyi.gabor átnevezte a(z) Gulyás Lajos (1918-1957) lapot a következő névre: Gulyás Lajos (1918–1957))
 
(Nincs különbség)

A lap jelenlegi, 2023. december 11., 11:08-kori változata

Gulyás Lajos (Kisújfalu, 1918. február 4. – Győr, 1957. december 31.) református lelkész

Az 1956-os forradalmat követő megtorlás egyetlen olyan egyházi áldozata volt, akit jogerős bírósági ítélet végrehajtásával végeztek ki. Mindig tettre kész, szókimondó, az igazság oldalán álló lelkipásztornak bizonyult. A második világháború alatt zsidókat mentett, majd kisgazdapárti politikusként dolgozott a demokráciáért. Teljes életét vizsgálva megállapítható, hogy számára a lelkipásztori és a politikusi hivatás elválaszthatatlan volt egymástól. Koncepciós perben, ártatlanul végezték ki, rehabilitációja csak a rendszerváltás után történhetett meg.

Korai évei

Gulyás Lajos 1918. február 4-én az Esztergom vármegyei Kisújfalu községben (ma Nová Vieska, Szlovákia) született. Szülőfaluját a trianoni döntés következtében elcsatolták, így Csehszlovákiában kisebbségi sorban nőtt fel. Nővére után szülei második gyermeke volt, fiúként pedig az első. Édesapja, idősebb Gulyás Lajos huszonöt hold földön gazdálkodott, 1920-ig pedig a község bírájaként működött. Református családként tevékeny részt vállaltak a helyi gyülekezet és a falu életében.[1]

Tanulmányai

A kor szokásai szerint egyetlen fiúgyermekként a családi gazdaságban lett volna a helye, mégis szülei Tóth István tanító és Nehézy Károly lelkész biztatására a helyi elemi iskola elvégzése után továbbtanulni küldték jó eszű, tehetséges fiukat.[2] Gulyás Lajos az érsekújvári reálgimnázium magyar párhuzamos osztályába járt, ahol 1937-ben érettségizett. Az érettségi után először az 1925 óta a csehszlovákiai magyar református lelkészképzést biztosító losonci teológián tanult, majd az első bécsi döntést követően Pápán folytatta tanulmányait. A bibliai és teológiai tudományok elsajátítása mellett fontos volt számára, hogy teológustársai között igazi lelki közösségre talált.[3]

Pályája kezdete és a háború

Az első lelkészképesítő vizsga letétele után segédlelkészként a felvidéki Felsőgellérre került, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Puskás Gabriella tanítónővel. 1942 őszén rendelte ki Győry Elemér dunántúli püspök Balatonszepezdre (akkor Zala vármegye), ahol közel hat éven át teljesített segédlelkészi szolgálatot, mellette pedig néhány éven át tanítóként működött. A falu református gyülekezete a zánkai egyházközséghez tartozott. Balatonszepezdre már házas emberként érkezett, ahol aztán három gyermeke is megszületett.

Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően részt vállalt a fegyveres ellenállásban és az embermentésben. Pártfogásába vette a hatályos törvények alapján zsidónak minősülő balatonszepezdi családokat, akiknek nem esett bántódásuk. „Mint leventeparancsnok, megbízható leventéimből tisztán katonai jellegű ellenállási mozgalmat szerveztem abból a célból, hogy őket a hungarista légiótól, illetőleg a Németországba való szállítástól, ha kell, fegyveresen is megvédjem.”[4] – számolt be ellenállási tevékenységéről a háború utáni igazolási nyilatkozatában. Végül nem sikerült neki a leventék bevonultatásának megakadályozása.[5] A nyilaspuccs után mint „angolbarát kommunistát” letartóztatták, néhány hét múlva szabadult. A németek visszavonulását követően a szovjetek 1945. március 27-én szállták meg Balatonszepezdet.[6]

A háború utáni években, politikusként

A második világháború után, sok lelkésztársához hasonlóan, a közélet és a magyar sorskérdések iránt mindig is fogékony, sőt tenni kész Gulyás 1945-ben bekapcsolódott a politikai életbe. Abban a Független Kisgazdapártban kezdett el tevékenykedni, amely az 1945. őszi nemzetgyűlési választásokon megszerezte a szavazatok túlnyomó többségét. A balatonszepezdi pártszervezet elnöke és a tapolcai járás kisgazdapárti titkára lett. Számára ugyanis a lelkipásztori szolgálat elválaszthatatlan volt a nemzet érdekében végzett politikai tevékenységtől: „Amit végzek, magyar református papi kötelességemnek tartom, mely kötelességemet még megerősíti a családom jövője feletti aggodalmam, akikért viszont én felelősséggel tartozom.” – írta esperesének 1947 novemberében.[7]

A zalai kommunisták 1947-ben azzal vádolták meg a lelkészt, hogy ő is a köztársaság ellen „összeesküvők” közé tartozik. A Magyar Közösség-ügy, az ún. „köztársaság-ellenes összeesküvés” ekkor a Független Kisgazdapárt szétdarabolásának egyik csúcspontját jelentette. Gulyás a cikkében határozottan visszautasította a korabeli kommunista retorika megszokott vádjait, amelyekkel őt „fasisztának”, a „nép ellenségének”, valamint „demokráciaellenesnek” bélyegezték.

1947 nyarán, az előrehozott, „kékcédulásként” elhíresült, elcsalt országgyűlési választásokon kisgazdapárti képviselőjelöltként indult, de nem sikerült mandátumot szereznie mert körzetében, valamint egész Zala vármegyében is a Demokrata Néppárt szerzett abszolút többséget. Előkelő helyen, negyedikként indult a vármegyei listán, de a parlamentbe való behívására nem került sor, országgyűlési pótképviselő lett.[8] Gulyás Lajos írásaiból és beszédeiből egy autonóm személyiség körvonalazódik, aki véleményéért nyíltan kiállt, mindvégig bátor és kemény emberként viselkedett.

Utolsó szolgálati helyén: Levélen

Gulyás segédlelkészként nehezen tudta eltartani családját, ezért 1947 októberében megpályázta a magyarbarnagi lelkipásztori állást. Miután azt nem nyerte el, áthelyezési kérelmet nyújtott be. Győry Elemér dunántúli püspök 1948 májusában áthelyezte a mosonmagyaróvári gyülekezet fiókegyházközségébe, Levélre, hogy annak reformátusait anyaegyházközséggé szervezze. Az osztrák–magyar határtól mintegy tíz kilométerre lévő településre erdélyi református menekültek, illetve a csehszlovák–magyar lakosságcsere következtében református családok is kerültek. Gulyás hamar munkához látott. 1949. március elején az egyházkerület döntött Levél és Mosonszolnok anyaegyházközséggé minősítéséről, majd parókus lelkésszé választották Gulyást.

Miután 1948 nyarán megtörtént a kommunista és a szociáldemokrata pártok fúziója, felhagyott politikai tevékenységével. Bár a pártállam az 1949-es új alkotmányban garantálta a vallásszabadságot, az állami ateista propaganda ezzel szembe ment. Ez egy olyan kis településen, mint Levél is kifejtette hatását: „Levélen hittanórám volt. Nem tudom ellensúlyozni a »lemorzsolódásra« irányuló propagandát.” – jegyezte fel naplójában Gulyás 1951. január 5-én.[9]

1955 márciusában meghalt anyósa, így felesége egy családi házat és tíz hold földet örökölt Csehszlovákiában. Gulyásban határozottan megfogalmazódott a kivándorlás szándéka, amelyre egyértelműen családja anyagi helyzetének jobbra fordítása motiválhatta. Bár kérelmét a csehszlovák állam többször elutasította, ő próbált mindent megtenni az 1955–1956. évek során, hogy mégis sikerrel járjanak.

Gulyást több alkalommal felkérték az egyházmegyei lelkészértekezletek előadójának. Pápán 1956. május 23-án tartott nagy visszhangot kiváltó beszédet. A Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusáról, illetve Bulganyin és Hruscsov angliai látogatásról kellett volna referálnia, de ehelyett komolyan bírálta egyháza vezetését. Sorrendhibát vélt felfedezni, ezért lelkésztársai figyelmébe ajánlotta Jézus Krisztus tanítását a politikával való kizárólagos foglalatossággal szemben.[10] A felső egyházi vezetés a pápai előadás után feltehetően szabadulni akart Gulyástól, aki a kivándorló útlevelet átvette, de a beutazási vízumot nem kapta meg, így családjával Levélen maradt.[11]

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

Az 1956-os forradalom kitörésének híre Csehszlovákiában érte. A felvidéki rokonság és a barátok próbálták marasztalni, de Gulyás – bízva a változásokban – mindenképpen a történések közelében kívánt tartózkodni. Miután 1956. október 26-án értesült a tömeges áldozatokkal járó mosonmagyaróvári sortűzről, a helyszínre sietett. A több mint ötven ártatlan áldozatot követelő sortűz után nem történt felelősségre vonás, ez indulatokat generált, így a borzalmas tragédia után az elkeseredett emberek egy része az önbíráskodást választotta.

A határőrlaktanya udvarán tiszteket ütlegeltek, ezért Gulyás a törvényes felelősségre vonásra intve próbálta lecsillapítani őket. Végül odaférkőzött az egyik csoporthoz és többekkel együtt kimentett egy határőrtisztet. Másnap felszólalt a levéli falugyűlésen. Mindig a törvényes rend pártján állt, ezért a jelenlévőket nyugalomra és a bosszútól való tartózkodásra intette. Javaslatára megalakult a települést irányító új testület, a nemzeti tanács.

Október 29-én a mosonmagyaróvári városi nemzeti tanács megbízásából a környező falvakban létrejött forradalmi szervekkel vette fel a kapcsolatot. Hegyeshalomban két külföldi, feltehetőleg osztrák újságíróval is beszélt. Ezt az epizódot később a bíróság a nyugati hatalmakat kiszolgáló Szabad Európa Rádió „ügynökeivel” való kapcsolatnak minősítette. Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének intenciói alapján Gulyás Lajos megszervezte a mosonmagyaróvári járási nemzeti tanácsot, amely annak végrehajtó bizottságával együtt 1956. november 3-án alakult meg. Működését azonban nem tudta megkezdeni, mert másnap Mosonmagyaróvárt is elfoglalták a szovjet csapatok.[12]

December 19-én késő este a BM mosonmagyaróvári járási osztálya tartott Gulyáséknál házkutatást. Fegyvert kerestek nála, eredménytelenül. 1957. január elején egy személyét rágalmazó újságcikk megjelenése után nemcsak felesége, hanem több lelkésztársa is az ország elhagyására kérte. Sokaknak segített átszökni, de ő maga nem ment, pedig egy lovas kocsi várt rá a parókia előtt. Számára ez tudatos döntés volt. Bár nem akart meghalni, feleségének mégis ezt mondta: „Magyar ember nem hagyja el a hazáját! Még a bitófa alá is vasalt nadrággal megyek!”[13] Biztos volt ártatlanságában, mivel megmentett a lincseléstől egy határőrtisztet. Letartóztatására 1957. február 5-én, a levéli parókián került sor, amikor 39. születésnapján ünnepelték.

Gulyást első fokon a Földes Gábor és társai per harmadrendű vádlottjaként ítélték halálra. A Nagy Imre-per egyfajta vidéki főpróbájaként is értelmezhető győri pernek a diktatúra különös jelentőséget tulajdonított. A perrel a megtorló gépezet bizonyítani akarta, hogy az „ellenforradalom” valóban országos jelentőségű volt és a vidéki eseményekért felelőssé tett vezetőket is példásan meg kell büntetni. A Gulyásra kiszabott halálos ítéletet az ügyet másodfokon tárgyaló katonai különtanács is megerősítette.[14]

Megmentése érdekében a Dunántúli Református Egyházkerület és az egyház legfőbb kormányzó testülete, az Egyetemes Konvent is kegyelmi kérvényt nyújtott be. Ám ezeknek nem volt jogvesztő hatálya, Gulyás életének megmentésére egyedüli jogi lehetősége a kegyelmezési hatáskörrel bíró testületnek, az Elnöki Tanácsnak lett volna. A kádári megtorló hatalom végül nem kegyelmezett a határőrtisztet megmentő református lelkésznek, akit 1957. december 31-én Győrben ártatlanul végeztek ki. A diktatúra a társadalom alapegységébe, a családba hatolt be: elvette a férjet és az édesapát. Három kislány maradt félárván.[15]

Emlékezete

Amikor 1989-ben kiderült, hogy Sopronkőhidán temették el, özvegye már nem élt. A Gulyás feletti ítéletet az első semmisségi törvény (1989. évi XXXVI. törvény) alapján a Győr–Sopron Megyei Bíróság 1990. március 29-én semmisnek mondta ki. Rehabilitációjára tehát harminchárom évvel kivégzése után került sor. Az exhumálást követően Levélen, 1991. május 11-én temették újra.

Gulyás Lajos emlékére több településen (Balatonszepezd, Levél, Kisújfalu, Gellér, Győr, Mosonmagyaróvár, Pápa, Deáki) emléktáblákat, emlékparkot, kopjafákat avattak, emlékszobákat nyitottak, illetve utcát neveztek el. Egy mosonmagyaróvári középiskolai kollégium hat éven át (2013–2019) viselte nevét. Az ötvenhatos emlékévben, 2016. október 14-én tartott református emlékzsinati ülésén elfogadtak egy ünnepi nyilatkozatot, amelyben megemlékeztek a forradalom bátor résztvevőiről és tiszteletüket fejezték ki a megtorlás közvetlen és közvetett áldozatainak. Szimbolikus pillanat volt, amikor Szabó István püspök, a Zsinat lelkészi elnöke átadta az ünnepi nyilatkozat díszpéldányát Gulyás Lajos két lányának.[16]

Felhasznált irodalom és források

ERDŐS Kristóf: „amit végzek, magyar református papi kötelességemnek tartom”: Gulyás Lajos református lelkipásztor (1918–1957) közéleti és politikai tevékenysége, Moson Megyei Műhely 2018, 35–51.

ERDŐS Kristóf: Gulyás Lajos (1918–1957), in: Németh Ferenc: Szepezdi krónika III. Adalékok Szepezd történetéhez, Veszprém, Viza Kft., 2019, 513–524.

ERDŐS Kristóf: „… nem lehetett megmenteni…” Gulyás Lajos kivégzett református lelkipásztor kegyelmi ügye (1956–1957), Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület, 2018.

KÖVY Zsolt: Hazádnak rendületlenül. Gulyás Lajos emlékezete, Budapest, Kálvin, 1999.

LADÁNYI Sándor (szerk.): Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956–1957-es esztendőben történtekhez. Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből, Budapest, Kálvin, 2006.

MARTINKÓ Károly: Az áldozatok Isten szolgái, Budapest, AirCont Kft., 1991.

SZAKÁCS Sára (rendező): Pápai különkiadás, színes, magyar dokumentumfilm, 2009., https://www.youtube.com/watch?v=iWPVqqYBvIU, 2023. szeptember 27.


- A Magyarországi Református Egyház Zsinatának ünnepi nyilatkozata (Budapest, 2016. október 14.), http://www.refdunantul.hu/hir/mutat/17697/, 2023. szeptember 28.

- Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára

- Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára

- Gulyás család archívuma (Győr)

- Interjú Gulyás Anikóval és Gulyás Csillával, készítette Erdős Kristóf, Győr, 2016. jan. 16. (A szerző birtokában).

Szerző

Erdős Kristóf

  1. ↑ KÖVY Zsolt: Hazádnak rendületlenül. Gulyás Lajos emlékezete, Budapest, Kálvin, 1999, 12–13.
  2. ↑ Nehézy 1930-ban került Marcelházáról Kisújfalura, nevéhez fűződik a kiskoszmályi mozgalom, amelynek keretében belmissziói intézmények – köztük számos árvaház – létesült.
  3. ↑ Gulyás Lajos: Beszámoló a debreceni Gr. Tisza István T. Egyetem teológiai fakultásának belső életéről, Gulyás család archívuma (Győr).
  4. ↑ Gulyás Lajos igazolási nyilatkozata (Balatonszepezd, 1945. júl. 31.), Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára (a továbbiakban DREL) I.1.b. Ügyviteli iratok, 497. doboz, 226/1945.
  5. ↑ Kövy: Hazádnak rendületlenül, 31; Balogh Zoltán visszaemlékezése, in: Szakács Sára (rendező): Pápai különkiadás, színes, magyar dokumentumfilm, 2009., https://www.youtube.com/watch?v=iWPVqqYBvIU, 2023. szeptember 27.
  6. ↑ ERDŐS Kristóf: Gulyás Lajos (1918–1957), in: Németh Ferenc: Szepezdi krónika III. Adalékok Szepezd történetéhez, Veszprém, Viza Kft., 2019, 513–524, 513–514.
  7. ↑ Gulyás Lajos levele Szűcs József espereshez (Balatonszepezd, 1947. nov. 27.), DREL II.9.c. Veszprémi Egyházmegye esperesi és közgyűlési iratai, 68. doboz, ikt.sz. nélkül.
  8. ↑ ERDŐS Kristóf: „amit végzek, magyar református papi kötelessségemnek tartom”: Gulyás Lajos református lelkipásztor (1918–1957) közéleti és politikai tevékenysége, Moson Megyei Műhely 2018, 35–51, 40–41.
  9. ↑ Erdős: Gulyás Lajos, 516–518.
  10. ↑ Gulyás Lajos: Bevezetés a „konventi külpolitikai tájékoztató”-hoz (Pápa, 1956. máj. 23.), Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, A/1c (Elnöki iratok), 2058/1956. Közli LADÁNYI Sándor (szerk.): Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956–1957-es esztendőben történtekhez. Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből, Budapest, Kálvin, 2006, 106–109.
  11. ↑ Gulyás Lajos levele Rácz Győzőnek (Levél, 1956. szept. 14.), Gulyás család archívuma (Győr). Közli MARTINKÓ Károly: Az áldozatok Isten szolgái, Budapest, AirCont Kft., 1991, 18–19. és Kövy: Hazádnak rendületlenül, 152.
  12. ↑ Erdős: „amit végzek, magyar református papi kötelességemnek tartom”, 43–46.
  13. ↑ Interjú Gulyás Anikóval és Gulyás Csillával, készítette Erdős Kristóf, Győr, 2016. jan. 16. (A szerző birtokában).
  14. ↑ Erdős: „amit végzek, magyar református papi kötelességemnek tartom”, 47–49.
  15. ↑ ERDŐS Kristóf: „… nem lehetett megmenteni…” Gulyás Lajos kivégzett református lelkipásztor kegyelmi ügye (1956–1957), Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület, 2018.
  16. ↑ A Magyarországi Református Egyház Zsinatának ünnepi nyilatkozata (Budapest, 2016. október 14.), http://www.refdunantul.hu/hir/mutat/17697/, 2023. szeptember 28.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Gulyás_Lajos_(1918–1957)&oldid=304”