„Nagy Mihály (1788–1878)” változatai közötti eltérés

VizuálisWikiszöveges
(Új oldal, tartalma: „Nagy Mihály (Rétalap, 1788. december 14. – Révkomárom, 1878. március 19.) református lelkész, dunántúli püspök 1845-1871. Nagy Mihály a 19. századi dunántúli református püspökök közül a legnehezebb időkben állt az egyházkerület élén 1845-1871 között. 1845 után sikerült a református főiskolát Pápán tartania. 1849 után minden törvényes eszközzel harcolt az egyházi autonómia visszaszerzésért, az egyházszervezet, oktat…”)
 
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
Nagy Mihály (Rétalap, 1788. december 14. – Révkomárom, 1878. március 19.) református lelkész, dunántúli püspök 1845-1871.  
''Nagy Mihály'' (Rétalap, 1788. december 14. – Révkomárom, 1878. március 19.) református lelkész, dunántúli püspök 1845-1871.  


Nagy Mihály a 19. századi dunántúli református püspökök közül a legnehezebb időkben állt az egyházkerület élén 1845-1871 között. 1845 után sikerült a református főiskolát Pápán tartania. 1849 után minden törvényes eszközzel harcolt az egyházi autonómia visszaszerzésért, az egyházszervezet, oktatásügy újjászervezéséért. Egyházkormányzóként 1860 után nyugodtabb körülmények között, minden téren eredményesen dolgozhatott.
Nagy Mihály a 19. századi dunántúli református püspökök közül a legnehezebb időkben állt az egyházkerület élén 1845-1871 között. 1845 után sikerült a református főiskolát Pápán tartania. 1849 után minden törvényes eszközzel harcolt az egyházi autonómia visszaszerzésért, az egyházszervezet, oktatásügy újjászervezéséért. Egyházkormányzóként 1860 után nyugodtabb körülmények között, minden téren eredményesen dolgozhatott.

A lap 2023. december 8., 15:31-kori változata

Nagy Mihály (Rétalap, 1788. december 14. – Révkomárom, 1878. március 19.) református lelkész, dunántúli püspök 1845-1871.

Nagy Mihály a 19. századi dunántúli református püspökök közül a legnehezebb időkben állt az egyházkerület élén 1845-1871 között. 1845 után sikerült a református főiskolát Pápán tartania. 1849 után minden törvényes eszközzel harcolt az egyházi autonómia visszaszerzésért, az egyházszervezet, oktatásügy újjászervezéséért. Egyházkormányzóként 1860 után nyugodtabb körülmények között, minden téren eredményesen dolgozhatott.

Származása, családja

A Győr vármegyei Rétalapon 1788. december 14-én született nemes Nagy Mihály és Nagy Krisztina házasságából. Születésekor szülei a 39. számú házban laktak. Az újszülöttet 1788. december 21-én keresztelték meg Bőnyben.[1] Születése után nem sokkal családja az anyai jószágra, a Veszprém vármegyei Ajkára költözött, itt telt gyermekkora. Édesanyja, Halasi Nagy Krisztina Ajkán hunyt el 1817 nyarán hunyt el 65 évesen gyomorgörcsben.[2] Édesapját, nemes és nemzetes Nagy Mihály ajkai közbirtokost kocsi lelkésszé választását követően, 1821 végén vette magához, ő Kocson hunyt el 1825. márciusában, 84 éves korában.[3]

Tanulmányai

Az elemi iskolát Ajkán, gimnáziumi és teológiai tanulmányait Pápán végezte. 1801-től grammatistaként kezdte pápai tanulmányait, a kollégiumi törvényeket 1806-ban írta alá. 1806–1810 között kollégiumi magántanító, 1810–1812 között köztanító, a rhetorok és logicusok praeceptora volt, 1812-ben seniorrá választották. Meghatározó tanárai közé tartozott Tóth Ferenc későbbi püspök és Mándi Márton István. 1813-ban Bécsben a természet- és vegytani tárgyakból rendkívüli előadásokat hallgatott; innét 1814-ben Péczely József és Hetényi János társaságában Németországba utazott. 1814–1815-ben a marburgi egyetemen tanult. 1815–1821 között a főiskolán Mokri Benjámin helyét átvéve történelmet tanított. (Már 1813-ban tanárrá választották, de katedráját csak külföldi tanulmányai befejeztével foglalhatta el). 1821-ben Kocsra hívták lelkésznek, 1822-ben szentelték lelkésszé. 1821–1845 között a Komárom vármegyei Kocson, 1845–1876 között Révkomáromban volt lelkész. 1820-ban tatai egyházmegyei tanácsbíróvá választották. 1822–1826 között egyházmegyei jegyzői, 1826–1827 között proseniori (alesperesi), 1827–1844 között seniori (esperesi) tisztséget viselt. Tatai esperesként 1833. május 15-én Tóth Ferenc püspök oldalán részt vett a dunántúli evangélikusok és reformátusok egyházi viszonyait szabályozó nagygeresdi egyezmény elfogadásán és aláírásán.[4] A püspöki szék várományosának számított, hiszen 1836-ban könyvvizsgálónak, 1837-ben aljegyzőnek, 1841-ben főjegyzőnek, 1844-ben már püspökhelyettesnek választották. Kitűnő szónoki képességeinek köszönhette, hogy az 1839–1840. évi pozsonyi országgyűlésen a dunántúli egyházkerület részéről hitszónok volt, a vallásügyi tárgyalásokon hallgatóként részt vett. Itt barátkozott meg gróf Teleki Józseffel, Vay Miklóssal és id. Pázmándy Dénessel. Tóth Ferenc halála (1844) után, 1845 elején választották püspökké, 1874-ben vonult nyugalomba. Munkásságát királyi tanácsosi címmel ismerték el. 1878. március 19-én, 90 évesen végelgyengülésben hunyt el Révkomáromban, ahol március 22-én nagy részvét mellett a református temetőbe, felesége mellé temették.[5] (Feleségét, Thaly István főszolgabíró és ságfalvi Sándor Eszter Ágnes nevű lányát 1827 táján vette el. Felesége 1874-ben hunyt el, életkora mellett ez is hozzájárult lemondásához. Gyermekeikről a komáromi egyházköz-ség által kiadott gyászjelentés nem tesz említést.[6] ) Temetésén László József pápai főiskolai gondnok, Vályi Lajos egyházkerületi főjegyző és Kis Gábor tatai esperes, megválasztott pápai lelkész mondott egyházi beszédet.[7]

Püspöki működése

Nagy Mihályt 1845. június 17-én a révkomáromi templomban tartott nyilvános istentiszteleten szentelték püspökké, ezalatt a templom előtt a városi fegyveres polgárság egésze és az itt állomásozó cs. kir. katonaság ezredének egy százada sorakozott fel teljes díszben. Az istentiszteleten Széki Béla pápai főiskolai tanár és Szoboszlai Pap István tiszántúli püspök tartott szónoklatot, az esküt a megválasztott superintendens Végh Mihály komáromi esperes, mocsai lelkész előtt tette le, aki megáldotta és esperestársaival együtt hivatalába iktatta. Ezt követően az ünnepi közgyűlést id. Pázmándy Dénes egyházkerületi főgondnok nyitotta meg. Nagy Mihály „velős szavakban, szive azon őszinte vallomását nyilvánítá, miszerint e’ reá közbizodalmilag ruházott főpásztori hivatalában, a’ törvényt ’s igazságot tekintvén legfőbb szempontokul, ezeknek nyomán a’ benne központosított bizodalomnak, lelke’ minden tehetségeinek feláldozásával, megfelelni, legédesb kötelességileg igyekszendik”. Az állhatatosságra nagy szüksége is volt, hiszen püspöki működését nagymértékben befolyásolta a szabadságharc kitörése, majd bukása, az egyház autonómiájának felfüggesztése, majd helyreállítása. A protestáns autonómiáért folytatott küzdelemben, a protestáns pátens elleni tiltakozásban a dunántúli egyházkerület képviseletében vett részt, a bécsi küldöttségnek is tagja volt.[8] Népszerűsége 1860-ban volt a tetőponton, amit jelez, hogy őt kérték fel Török Pál dunamelléki püspök felszentelésére, amire július 4-én Pesten került sor.[9] 1860 után kezdődhetett ismét a békés építőmunka, amelyből derekasan kivette részét. Egyházkormányzati reformnak számított, hogy az egyházkerület köz- és kisgyűlési jegyzőkönyveit 1843-tól kezdve kinyomtatták és minden gyülekezetnek elküldték. Ezt a gyakorlatot püspökként is megtartotta. Az egyházkerület irányításának megkönnyítésére 1860-ban rendszeresítették az algondnoki hivatalt, melyre Sárközy József Komárom vármegyei alispánt választották, aki később régiséggyűjteményét a főiskolának adományozta.[10] A püspök kiemelt feladatának tekintette az oktatás korszerűsítését, melyhez az egyházkerület támogatását is megnyerte. Még elődje, Tóth Ferenc utolsó éveiben kezdődött az ún. második székhelyharc (1839–1847), amely során a főiskolát Pápáról Székesfehérvárra, Révkomáromba, Veszprémbe, illetve Győrbe akarták áthelyezni, de ezt sikerült megakadályozni. A küzdelem során a főiskola és a pápai egyház vagyonát egymástól elkülönítették.[11] A főiskolát ezután fejlesztették: 1845-ben új iskolai törvényeket alkottak, 1849-ben Váli Ferenc professzor vezetésével létrehozták a neveléstudományi tanszéket (a praeparandiát), 1850-ben megszervezték a tornatanári állást.[12] 1849 után a kollégium elvesztette nyilvánossági jogát, melyet csak 1857-ben sikerült visszaszereznie. Átmenetileg a végzős gimnazisták Sopronban, Győrben érettségiztek. 1857–1858-ban a főiskolának új épületet emeltek a mai Március 15. téren.[13] 1860-ban visszaállították a Thun-rendszer (Organisationsentwurf) előtti iskolaszervezetet és oktatási rendszert; a szervezést segítette, hogy Tóth Dániel ebben az évben angliai tanulmányútja során 1865 osztrák értékű forintot gyűjtött a főiskola javára.[14] 1861-ben létrehozták a jogakadémiát, amely 1865. szeptemberében kapott nyilvánossági jogot (1885-ig működött).[15] 1862-ben bevezették az 1840-ben megszüntetett bentlakás intézményét. 1865-ben fényes külsőségek között ünnepelték egyházi hivatali szolgálatának 50 éves jubileumát.[16] A jubilánst I. Ferenc József díjelengedés mellett királyi tanácsosi címmel ruházta fel.[17] 1872-ben Sárközy József egyházkerületi főgondnok javaslatára megszüntették a szegény diákok megsegítését szolgáló magántanítói intézményt, amelyet korszerűtlennek és erkölcsileg károsnak ítéltek. Ugyanezen évben megalakították a főiskolai tanári nyugdíjintézetet, az öngondoskodás korszerű formáját.[18] 1876-ban három évfolyamos tanítóképzőt szerveztek (amely 1885-ben 4 évfolyamossá vált, 1890-ben megszüntették). 1876-ban indult a főiskolán az ének és zenetan tanszék Halasy István vezetésével.[19] 1866-ban az egyházkerületi közgyűlésen elfogadtatta a főiskolai új tanrendszer bevezetését.[20] Nagy Mihály püspöksége idején is eredményesen működtek a diákegyesületek: a Főiskolai Képzőtársulat (1841), amelyhez 1847-ben a Homiletikai Társulat, az 1871/72. tanévben a Kiss János elnökletével megalakult Theológiai Önképzőkör csatlakozott.[21] Az egyházkerületi nyomda helyzetét is sikerült rendeznie. Az 1838-ban üzembe helyezett főiskolai nyomda 1841-ben került az egyházkerület tulajdonába került, 1859-ben – Magda Lajos nyomdavezető idején – szerelték fel gyorssajtóval. A technikai korszerűsítés növelte a nyomda teljesítményét. Az egyházkerület gondoskodott arról, hogy az oktatási intézményeket tankönyvvel, az egyházi szerveket a szükséges hivatali nyomtatványokkal lássa el.[22] Nagy Mihály „öregségi elgyengülése” miatt döntött úgy, hogy 1873 őszén írásban benyújtja lemondását, melyet Tisza Kálmán főgondnok Székesfehérváron tartott közgyűlésen ismertetett a jelenlévőkkel.[23] Helyére a kétfordulós szavazás második fordulóján Pap Gábort választották (Liszkay József ellenében) a püspöki székbe.[24] Halála után egyik komáromi barátja írta róla a következőket: „Műveltsége, széles tudománya, szónoki tehetsége s apostoli buzgalma a magyar protestáns lelkészi kar egyik legkitűnőbb tagjává emelték; kedélyes és szellemes társalgása, szelíd és finom modora közkedveltté tette őt minden körben, hol megjelent; mint egyházi kormány-férfi a szigort szelídséggel, az igazságot a méltányossággal szerencsésen tudta egyesíteni. Az egyház küzdelmes napjaiban törhetlen erélylyel és szilárd jellemmel nézett szembe a vészek-kel, midőn az ötvenes években a prot. egyház százados törvények biztosította létjoga s autonóm rendszere ellen intéztetett támadás szívós kitartása, megingathatlan erélye az egész ország tiszteletét szerzé meg számára.”[25]

Művei

Nagy Mihály monográfiákat nem írt. Kiváló szónoki képességeiről kéziratban fennmaradt és 1821–1852 között nyomtatásban megjelent alkalmi (temetési, beiktatási, templomszentelési, stb.) beszédei tanúskodnak, melyek 1821–1852 között jelentek meg. Az alábbi önálló munkáit ismerjük:[26]

1. Oratio, qua suditorum ordinis saecularis atque ecclesiastici aestimatissimorum, maecenatum amplissimorum, curatorum et inspectorum optimorum, collegarum venerandarum, discipulorumque svavissimorum coronam valere jubet, Jaurini (Győr), 1821.

2. Halotti beszédek ... Már Péter utolsó tisztességtétele alkalmával júl. 26. 1823. Győr, 1823. (Nagy Mihály kocsi lelkész, Márton István pápai tanár beszéde).

3. Az emberi társaságos életnek becse a közhasználatúság. Mellyet… Magyari Kossa Péter urnak… tetemei felett 1827. eszt. május 9. napján a Kápolnás Nyéki ref. templomban tartatott gyász tisztességtétel alkalmatosságával élő szóval előadott, Székesfejérvár, 1827.

4. A keresztyén vallás diadalmán való hálás öröm. Tóth Ferencz helv. vall. tul a dunai fő pásztori hivatalára való felszentelése alkalmával hirdetett, Veszprém, 1828. (Beszéd. Főtiszt. Tóth Ferencz egyházi innepe).

5. A keresztyén egyházak minden keresztyén szív óhajtásának igen méltó tárgyai. A sz. kir. Székes-Fehérvár városában meg települt helv. vallástételt tartó keresztyén hívek új egyházában, ennek 1837. okt. 29. lett felszentelése alkalmával mondott egyházi beszédében hirdette. Pápa, 1838.

6. Egyházi beszéd, melyet a pesti h. h. ev. egyházban 1839. ápr. 14. tartott. Kiadták a t. szerző úr pesti több tisztelői. A példányok ára az árvíz által megrongált pesti ref. paplak felépítési költségeinek némi potlására van ajánlva, Pest, 1839.

7. Bizodalom szava. (Beköszöntő komáromi hivatala elfoglalásakor), Komárom, 1845.

8. Emlékoszlop… Tóth Ferencz koporsójánál, Pápa, 1845. (Széki Bélával együtt).

9. Keresztyéni egyesség, melyet ft. Polgár Mihály úr püspökké szenteltetése ünnepélyén hirdetett. Kecskemét, 1846. (Karika János, Nagy Mihály és mások beszédeivel.)

10. Fejedelmi nagyság, nemzeti közbánatra elhunyt fens. cs. kir. főherczeg József Magyarhon tisztelve szeretett nádorának gyászünnepén szab. kir. Rév-Komárom városi ev. ref. gyülekezet szentegyházában 1847. febr. 7. néhány alapvonalakban felmutatva. Kinyomatták hívei. Komárom,

11. Előszót írt Liszkay József: Helvét hitvallás. Iskolai és magán használatra. Az eredeti szöveg és az 1791. debreczeni fordítás nyomán, Pápa, 1852.

12. 1843–1874 közötti beszédei, hozzászólásai, előterjesztései az egyházkerület nyomtatott kis- és közgyűlési digitalizált jegyzőkönyveiben hozzáférhetők. https://library.hungaricana.hu/hu/collection/reformatus_gyujtemeny_jkv_egyhazkerulet_dunantuli/

Emlékezete

Nagy Mihály érdemeit kortársai elismerték. 1878-ban Pap Gábor püspök méltatta tevékenységét.[27] A következő nemzedékek a kollégiumtörténeti művekben megemlékeztek róla, de életéről és tevékenységéről nem készült önálló monográfia. A legújabb kutatások alapján is csak vázlatos élettörténetét ismerjük.


Irodalom

KIS Ernő: A dunántuli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531–1895, Pápa, 1896, 198–199, 205, 223, 226, 229, 241–242, 254, 267–270, 274–275, 280, 318, 331, 335 (életrajza).

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, IX., Budapest, 1903, 719–720.

GERECSEI Zsolt – KÖBLÖS József – KRÁNITZ Zsolt: A Tatai Református Egyházmegye lelkészi adattára (1554–2012) Acta Papensia 12(2012/1–4), 137–148, 187, 408–409.

KÖBLÖS József–KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai II/1, 1761–1849, Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2018, 795.

Szerző

Hudi József

  1. ↑ A Bőnyi Református Egyházközség keresztelési anyakönyve, 1788. december 21. Mészáros Márton bőnyi lelkész (1785–1826) a keresztülők nevét ekkoriban nem jegyezte fel az anyakönyvben.
  2. ↑ Az Ajkai Református Egyházközség vegyes anyakönyve, halotti bejegyzés, 1817. július 3. (A temetés dátuma).
  3. ↑ A Kocsi Református Egyházközség halotti anyakönyve IX., 1825. március 22. (A temetés dátuma.)
  4. ↑ K. S.: A nagy-geresdi egyesség, a dunántúli ágost. és helv. hitvallásu egyházkerületek között 1833. évben. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 7(1864/5) 1864. január 31., 129–134. A dunántúli református egyházkerület megbízásából kiküldött volt Tóth Ferenc püspök, Nagy Mihály tatai esperes, Kolmár József pápai egyházmegyei segédgondnok, Eőry Szabó Gábor egyházkerületi assessor (tanácsbíró).
  5. ↑ Életrajza: B.: Nagy Mihály, superintendens, Vasárnapi Ujság 12(1865/2), 1865. január 8., 13–14. (Arcképével), SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, IX., Budapest, 1903, 719–720., KIS Ernő: A dunántuli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531–1895, Pápa, 1896. 335., ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, 3. javított és bővített kiadás, szerk. dr. Ladányi Sándor. Budapest, 1977, 423–424., GERECSEI Zsolt – KÖBLÖS József – KRÁNITZ Zsolt: A Tatai Református Egyházmegye lelkészi adattára (1554–2012) Acta Papensia 12(2012/1–4), 137–148, 187, 408–409, KÖBLÖS József–KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai II/1, 1761–1849, Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2018, 795–796.
  6. ↑ Nagy Mihály gyászjelentése. Rév-Komárom, 1878. március 20.
  7. ↑ A dunántuli helv. hitv. egyházkerületnek… Pápai Lapok 5(1878/12) 1878. március 24., 48.
  8. ↑ 1860. július 15-én, vasárnap délután és este 14 évi „fáradalmaiért, főleg ismeretes válságos napokban tanusított jellemszilárdságáért” ezrek ünnepelték Komárom utcáin, a háza előtt és kollégiumban. – M. B.: R.-Komáromból. jul. 15. (Nagy Mihály ref. püspök megtiszteltetése.) Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 3(1860/31), 1860. augusztus 5., 993–994.
  9. ↑ A dunamelléki egyházkerület közgyülése. Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok 3(1860/27), 1860. július 8., 854–857.
  10. ↑ Kis: A dunántuli ev. ref. egyházkerület, 327.
  11. ↑ Uo. 225–245.
  12. ↑ Uo. 224, 325, 338–339.
  13. ↑ Uo. 258–279
  14. ↑ Uo. 307, 318-319.
  15. ↑ Uo. 280–292.
  16. ↑ Örömdalok, melyeket a dunántuli helvét hitvallásu egyházkerület szuperintendensének, Nagy Mihály tiszteletére, közhivataloskodásának ötvenedik évére zengett a pápai főiskola, Pápa, 1865.
  17. ↑ Vegyesek. – Mint a „P. Lloyd” értesült… Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 8(1865/37), 1865. szeptember 10., 1211–1212.
  18. ↑ Kis: A dunántuli ev. ref. egyházkerület, 304–305., 308–309.
  19. ↑ Uo. 293–300.
  20. ↑ A dunántúli reformátusok közgyülése nov. 13–16-án 1866. Komáromban. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 9 (1866/48) 1527–1529.
  21. ↑ Uo. 321.
  22. ↑ Uo. 312.
  23. ↑ Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára (továbbiakban DREL) I.1.a. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek. 134/1873. november 15–18. (székesfehérvári) közgy. sz.
  24. ↑ Uo. 1/1874. május 31.–június 5. (pápai) közgy. sz.
  25. ↑ T.: Nagy Mihály… Pápai Lapok 5(1878/14), 1878. április 7., 58.
  26. ↑ Szinnyei: Magyar írók élete és munkái, IX., 719–720. (bibliográfiáját kiegészítettük), DREL I. 1.a. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1845–1874.
  27. ↑ PAP Gábor: Érdemkoszorú, melyet Nagy Mihály superintendens életének érdemvirágaiból egybefűzött s a dunántúli h. h. egyházkerület által rendezett emlékünnepen 1878. évi október 20-án a révkomáromi h. h. gyülekezet templomában felmutatott, Komárom, 1878.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Nagy_Mihály_(1788–1878)&oldid=98”