Ráday Gedeon (1713–1792)

Ráday I. Gedeon gróf (Ludány, 1713. október 1. – Pécel, 1792. augusztus 6.) könyvgyűjtő, költő, a magyar irodalmi élet szervezője és pártfogója

Ráday Gedeon nagy múltra visszatekintő református köznemesi családból származott. Egész életét a családi könyvtár gyarapítására, a péceli kastély kibővítésére és a formálódó magyar irodalmi közélet (fordítások, könyvkiadások, színjátszás) felpezsdítésére szentelte. Világi tisztséget viselt a református egyházban, patronálta a sárospataki kollégiumot és a hallgatók külföldi peregrinációját. Figyelemmel kísérte és támogatta a magyarországi és erdélyi tudós lelkipásztorok munkáját is.

Családja, korai évei

A magyar történelemben, kultúrában és a református közéletben egyaránt jelentős szerepet játszó család főként Pest és Nógrád vármegyékben rendelkezett földbirtokokkal. A 17. században a családfők megyei tisztségeket töltöttek be (alispán, szolgabíró). Ráday I. Pál (1677–1733) nógrádi jegyző, Gedeon édesapja II. Rákóczi Ferenc fejedelem titkára, majd kancellárja és diplomatája lett. Ő írta a fontos kiáltványokat, szervezte a szabadságharc országgyűléseit, számos külföldi követségben is eljárt. 1711-től haláláig a református egyház első generális kurátoraként tevékenykedett. Nagy gondot fordított gyermekei nevelésére és iskoláztatására. Ráday Gedeon gyermekévei a ludányi családi kastélyban és a losonci városi házukban teltek, majd tíz esztendős korában a pozsonyi evangélikus líceum növendéke lett.

Tanulmányai

Pozsonyban apja jó barátja, Bél Mátyás (1684–1749) történettudós és líceumigazgató házában lakott. Nagy hatással volt rá a város kulturális élete és a korszerű pedagógiai elveket, hasznos tudásanyagot közvetítő líceum. Itt sajátította el a német, a francia és latin nyelveket; valamint a humán tudományok, elsősorban a történelem és az államtudomány alapjait. Hatással volt rá Bél Mátyás körének hallei szellemiségű pietista irányzata is. Még nagyon fiatalon részt vett az 1728-29 évi országgyűlésen, ahol a dekretális eskü körüli vitákat hallgatta. 1731-től, hosszas előkészületek után kezdte meg külföldi peregrinációját. Kísérője Mányoki Ádám festőművész, a család barátja és pártfogoltja volt. Tanulmányait Ernst Daniel Jablonski (1660–1741) teológus tanácsára Berlinben kezdte meg a Joachimsthalsche Gymnasiumban, hogy az előkészítő év után Odera-Frankfurt egyetemére mehessen. Berlinben teológiát és történelmet tanult, s közben fejlesztette nyelvtudását is. Tanúja lehetett Frigyes trónörökös eljegyzési ünnepségének, találkozott a Berlinbe szerződött magyar tisztekkel és más peregrinusokkal, részt vett a társasági életben. 1732-ben áttelepedett Odera-Frankfurtba, ahol főként jogot és francia nyelvet tanult, de a statisztika, az államelmélet és a teológia is érdekelte. Már ekkor megkezdte a könyvek szenvedélyes vásárlását, noha anyja intette, hogy a szállítás nagy költséget és problémát fog jelenteni (ekkor vásárolt könyvei csak 1735 végére érkeztek meg Magyarországra). Apja, Ráday Pál hirtelen halála 1733 tavaszán véget vetett az eredetileg hosszabb időre tervezett külföldi tanulmányoknak: haza kellett térnie, hogy átvegye a birtokok kezelését.

Közéleti, irodalmi és egyházügyi tevékenységének kezdetei

A gazdálkodás nem volt az erőssége, de édesanyja mellett ebbe is beletanult. 1741-ben Pest vármegye küldötteként részt vett az országgyűlés munkájában (akárcsak az 1752-es és 1764-es országgyűléseken), magasabb tisztségre, címre azonban soha nem vágyott. Politikai aktivitása csak később, II. József uralkodása alatt bontakozott ki. Költészettel viszont fiatal korától kezdve foglalkozott (első ismert költeménye 1735-re datálódik). Ő honosította meg a magyar rímes–időmértékes versformát (Ráday–rím). Életművéből csupán 42 verse maradt fenn, noha bizonyos, hogy jóval terjedelmesebb lehetett. 1741-ben anyagi támogatást nyújtott idős mesterének, Bél Mátyásnak egy munkája megjelentetéséhez – ezzel vette kezdetét mecénási szerepe. 1736-ban házasságot kötött Szentpéteri Katalinnal (1720–1779), a borsodi alispán leányával. Gyermekeik közül csak egy fiú, II. Gedeon érte meg a felnőttkort. A református egyház ügyeinek képviseletében követte apja példáját: egész életében szoros kapcsolatban állt a bécsi és pozsonyi ágensekkel (akik a protestáns felekezetek és az uralkodóház között diplomáciai szerepet töltöttek be) – ők valamennyien vagy személyes barátai, vagy patronáltjai voltak. Foglalkozott a dunamelléki egyházkerület ügyeivel; részt vett az egyházi gyűléseken; jelentős évi adományokkal támogatta a sárospataki eklézsiát és kollégiumot, valamint a tehetséges diákok külföldi peregrinációját. Például Szathmári Paksi Pálét (1730–1766), aki természettudományi-orvosi stúdiumokat végzett Franekerben és hazatérve a pataki kollégium tanára lett. Szathmári Pál Ráday Gedeonhoz és Szentpéteri Katalinhoz írt leveleiben szinte irodalmi igénnyel ír kinti életéről, tanulmányairól, korabeli szenzációkról, a holland konyháról, amely merénylet a magyar gyomor számára.

Az üldözött stájer protestánsok befogadása

Kevéssé ismert Ráday Gedeon szerepe az üldözött stájer protestánsok letelepítésében. Mária Terézia az örökösödési háború befejezését követően megkísérelte felszámolni a protestantizmust az örökös tartományokban. Ennek során kutatták fel 1753-ban az Enns folyó menti településeken élő evangélikus falvakat. A lakosságot hűségeskü letételére kötelezték, és aki erre nem volt hajlandó (az eskü vállalhatatlan formulákat tartalmazott a protestánsok számára), arra vagyonvesztés és deportálás várt, kiskorú gyermekeiket pedig elszakították tőlük, hogy katolikus árvaházakban neveljék fel. Ezután a saját költségükön szállították őket gyűjtőtáborokba, majd onnan tovább kelet felé. A végcél Erdély vagy Ukrajna lett volna, de az Enns környéki üldözöttek csak Hartáig jutottak, ahol Ráday Gedeon befogadta őket (Harta Ráday-birtok volt). Végül Ikladon telepítette le a sokat szenvedett családokat. A következő években is hozzá áramlottak a Karintiából, Felső-Ausztriából érkező további menekültek.

A péceli kastély átépítése, könyv- és műgyűjteményei

A péceli kastély átépítése

Öccse, Ráday II. Pál 1746-ban történt halála után Ráday Gedeon lett a családi birtokok egyetlen örököse. Úgy döntött, hogy a ludányi kastélyból Pécelre helyezi át a családi rezidenciát, ahol a már meglevő szerényebb kúriát (a falak felhasználásával) a gödöllői példa nyomán teljesen átépíttette. A munka 1756-tól 1777-ig tartott Mayerhoffer András vezetésével. Az átalakítás nyomán „U” alaprajzú, kiemelt középrészű, egyemeletes barokk kastély jött létre. A földszinten alakították ki a könyvtártermet, Ráday Gedeon dolgozószobáját és lakosztályát; az emeleten dísztermet, szalonokat, további családi és vendégszobákat. A kastélyhoz istálló, gazdasági melléképületek és egy különálló épület – orangerie, télikert – is tartozott. Ráday Gedeon részt vett a kastély belső díszítésének (freskók, belsőépítészet) megtervezésében, és nyilvánvaló, hogy a könyvtárterem és a díszterem állt figyelme középpontjában. A könyvtártermet négy aranyozott fejezetű tardosi vörösmárvány oszlop osztja kilenc boltszakaszra. A boltíves mennyezeti szakaszok allegorikus freskói a különböző tudományágakat jelenítik meg – grammatika, poézis, retorika, történelem, teológia, jog, orvostudomány, filozófia –; a középső legnagyobb boltmező Pallas Athénét, a tudományok istennőjét ábrázolja. Érdekesség, hogy a freskók főalakjait körülvevő puttók kezében látható könyvek mind Ráday Gedeon könyvtárának valóságos példányai – bizonyos, hogy az ő kérésére kerültek bele a kompozícióba. A díszterem szürkeárnyalatos monokróm freskósorozatát is maga a megrendelő, Ráday Gedeon tervezte: saját rézmetszetes Ovidius-albumaiból válogatta a mitológiai jeleneteket ábrázoló képeket, amelyek morális intéseket és tanulságokat jelenítenek meg. A képekhez párverseket is írt. Amikor még megvolt a később elpusztult mennyezetfreskó, akkor érvényesülhetett igazán az a hatás, mintha a belépő egy könyv belsejében állna, és minden oldalról rézmetszetek vennék körül. A szenvedélyes könyvgyűjtő Ráday Gedeon a díszteremben is könyvtára világát kívánta megjeleníteni.

Ráday Gedeon könyvtára és műgyűjteményei

A Ráday család birtokában az előző századokra visszamenően is voltak könyvek; az ún. Ráday Graduál (a család régi énekeskönyve) a 17. század közepére datálható. Ráday I. Pál kezdett tudatos könyvtárfejlesztésbe élete második felében; s közel 300 kötetes könyvtárat hagyott örökül gyermekeire. A könyvek nagyobb része Ráday Gedeonhoz került, aki már fiatalon szenvedélyes olvasó és lelkes gyűjtő lett; egyetemi stúdiuma idején is nagyobb mennyiségben vásárolt könyveket. Élete során állandó ügyfele volt a könyvkereskedéseknek és a nagy bécsi könyvaukcióknak, személyes kapcsolatrendszere pedig a magyar művek beszerzésében segítette. Könyvtára élete végére körülbelül 7000 művet számlált (ez igen jelentős mennyiség a 18. századi magyar magánkönyvtárak esetében). A felvilágosodás korszakának törekvése az volt, hogy az egyetemes tudás centrumául szolgáljanak a könyvtárak; így Ráday Gedeon gyűjteménye is enciklopédikus jellegű. Törekedett valamennyi tudományterület alapműveinek és legfontosabb kortárs szakirodalmának beszerzésére. Erre jó példa, hogy az orvostudomány esetében az ókori és középkori auktorok után Vesalius híres 16. századi anatómiája, majd Giovanni Battista Morgagni legkorszerűbb anatómiakönyve is ott áll a polcokon – utóbbi Ráday Gedeon idejében az orvosképzésben volt használatos, azaz Ráday tájékozott volt a tőle távol álló szakterületen is. Ugyanez vonatkozik a matematikai-fizikai művek csoportjára, amelyek szintén a kezdetektől a jelenig képezték le a tudományterület eredményeit. Kiemelt helyet kapott a gyűjteményben a klasszikus és a kortárs szépirodalom, valamint a francia felvilágosodás irodalma. Ráday Gedeon fontosnak tartotta a magyar nyelvű kiadványok gyűjtését; ez az elv vagy prioritás csak később vált általánossá. Czvittinger Dávid és Bod Péter lexikonai segítették őt a magyar szépirodalom legrégebbi alkotásainak feltérképezésében. A kortárs szerzők – Baróti Szabó Dávid, Péczeli József, Kazinczy Ferenc, Bessenyei György és társaik – általában tiszteletpéldányokat küldtek az idős korában „a magyar litterátusok atyja”-ként aposztrofált Ráday Gedeonnak. A külföldi szépirodalom esetében megfigyelhetjük, hogy habár a „világirodalom” fogalma (azaz egy általános szépirodalmi kánon, minőségi kritérium alkalmazása) csak később terjedt el, Ráday Gedeon mégis biztos ízléssel szerezte be többek között Dante, Petrarca, Rabelais, Corneille, Molière, Shakespeare, Pope, Cervantes könyveit. A kortárs külföldi szépirodalom széles spektrumban van jelen a gyűjteményben, köztük számos könnyedebb, szórakoztató, a maga korában sem magasirodalomnak szánt alkotás. Ráday Gedeon beszerzett néhány értékes könyvritkaságot is, például az ún. Rákóczi-Biblia (1608, Hanau) I. Rákóczi György fejedelem bejegyzéseit tartalmazza. Ezen kívül még számos más ritka Biblia-kiadás található a könyvtárban (lehetőség szerint törekedett minden elérhető Biblia-kiadás beszerzésére). Hartmann Schedel híres Világkrónikáját (Liber Chronicarum, 1493), a korai könyvnyomdászat egyik legpompásabb illusztrált művét két példányban is beszerezte; Thuróczy János Chronica Hungarorumát (1488) mind a brünni, mind az augsburgi kiadásban. Az értékes ritkaságok közé tartozik Conrad Celtes Amorum libri c. verseskötete (1502), amelyet Dürer metszetei díszítenek és pergamenhártyára nyomtatták. A könyvek mellett Ráday Gedeon kéziratok, érmék és festmények gyűjtésével is foglalkozott, ezek azonban sajnos nem maradtak fenn, az utódok később értkesítették őket. Költői munkássága alapján sejthető, hogy rendelkezhetett Balassi Bálint verseinek kéziratos példányával. Az érmék területén elsősorban a régi magyar pénzérmék érdekelték. Képtárát fia, II. Gedeon tovább gyarapította, majd a 19. század közepén a Brunszvik (Brunswick) család vásárolta meg a gyűjteményt. De négy festmény – Mányoki Ádám portréi Ráday Pálról és feleségéről; id. Lucas Cranach: Alexandriai Szent Katalin mártíromsága és Cranach-műhely: A betlehemi gyermekgyilkosság – a Ráday család birtokában maradt, és jelenleg a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményében tekinthetők meg.

Ráday Gedeon kései aktív évei

Mária Terézia uralkodása idején a protestáns felekezetekhez tartozó nemesek nem vállalhattak, nem nyerhettek el magasabb közéleti, politikai pozíciókat. II. József trónra lépése új helyzetet teremtett, és ebben a közegben Ráday Gedeon – noha idős kora miatt ő maga tisztségeket már nem vállalt – lelkesen részt vett mind a megélénkülő egyházpolitikai életben, mind a magyar kultúra új kezdeményezéseiben.

Irodalom, színház, mecenatúra

Műveltsége, könyvtára, önzetlen segítőkészsége révén Ráday Gedeon sokkal több volt egyszerű mecénásnál. Levelezése tanúskodik arról, hogy tanácsokkal, kritikai észrevételekkel segítette fiatal kortársait, akik a magyar nyelvű szépirodalom fejlesztésén munkálkodtak. Biztatta és inspirálta őket, javaslatokat tett fordítások elkészítésére, művek kiadására és újrakiadására. Ő fedezte fel a költő Zrínyi Miklós poétikai jelentőségét. Pártfogolta Gyöngyösi István műveinek revideált újrakiadását (a szövegek a kalózkiadások miatt jelentősen megromlottak a 18. század végére). Az 1788-ban megindult Magyar Museum irodalmi folyóirat szerkesztésében aktív szerepet vállalt, az 1789-ben megindult, Kazinczy Ferenc által jegyzett Orpheus folyóiratban pedig publikált is. 1770-ben került elő a később Pray-kódexnek nevezett kötetből az első magyar nyelvű szövegemlék, a Halotti Beszéd és Könyörgés, amelynek olvasata, értelmezése lázban tartotta a nyelvészeket és történészeket. A diskurzushoz Ráday Gedeon is csatlakozott. Az elsők között latolgatta egy „Magyar Tudós Társaság” létrehozásának esélyeit; ehhez szükségesnek tartotta bekapcsolni az erdélyi tudósokat is (levelezett Aranka Györggyel, Kovásznai Sándorral, Zilahi Sámuellel). Ráday Gedeon 1774-től, a Rondellában meginduló rendszeres német színjátszástól kezdve lelkes nézője volt az előadásoknak; 1784-től pedig a Várszínház előadásainak is. Páholy helyett a földszinten foglalt helyet, és Kazinczy Ferenc visszaemlékezése szerint előszeretettel kommentálta a látottakat – a hármas egységről, Shakespeare, Racine, Voltaire, Goethe drámaírói teljesítményéről. Fia, ifjabb Gedeon és unokái később nagy szerepet vállaltak az induló magyar nyelvű színjátszás meghonosításában.

Egyházi közélet

Ráday Gedeon figyelemmel kísérte az egyes lelkipásztorok működését és életpályáját – különösen, ha a lelkipásztor irodalmi vagy tudományos tevékenysége kiemelkedőnek bizonyult. Szívesen bocsátotta rendelkezésre könyvtárát és folyamatos kapcsolattartásra törekedett (például Bod Péter, Csécsi János esetében). Igyekezett közbenjárni vitás ügyek megoldásában – 1777-ben az óbudai gyülekezet istentiszteleti jogával kapcsolatban, 1783-ban a rimaszombati reformátusok sérelmében járt el. A korszak ritka református örömünnepei közé tartozott 1777-ben az ócsai templom felszentelése, amelynek patrónusa Ráday Gedeon unokaöccse, gróf Teleki József (1738-1796) volt, aki földesúrként helyreállíttatta a romot. Legjelentősebb egyházpolitikai szerepvállalása összefügg fia, II. Gedeon (1745–1801) tevékenységével, aki a Türelmi Rendelet előkészítésén munkálkodó protestáns küldöttség egyik tagja volt. Szinte naponta tájékoztatta apját a helyzetről, aki ugyanilyen rendszerességgel látta el tanácsokkal és javaslatokkal a küldöttséget, mi több, költségeiket is ő hitelezte meg. 1782-ben pedig Ráday Gedeon számolt be fiának arról, hogyan küzdöttek a pesti megyegyűlésen a rendelet visszavonatásán fáradozókkal, s hogyan sikerült végül a hivatalos tiltakozást megakadályozni. Az idős Ráday belevetette magát a tanügyi reform munkálataiba is, levelezett ez ügyben Teleki Józseffel és Mihályfalvi János ágenssel; Pozsonyban részt vett az iskolaügyi bizottság munkájában.

A megújult politikai környezetben a Ráday-család 1782-ben báróságot, 1790-ben grófi rangot nyert, amelyben kifejezésre jutott a protestánsok elismerése is. Ráday Gedeon 1792-ben hunyt el Pécelen. Könyvtárát 1861-ben vásárolta meg a református egyház, emellett a teljes családi levéltár, az egykori képtár négy értékes festménye és az eredeti péceli könyvtári bútorzat fennmaradt darabjai is az egyház tulajdonába kerültek. Jelenleg a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye őrzi és teszi hozzáférhetővé a Rádayak örökségét.

Ajánlott Irodalom

ARANY János: Prózai dolgozatai, Írói arcképek, Ráday Gedeon. (Összes munkái V. kötet) 2. kiadás. Budapest, Ráth Mór, 1884. 258-268. https://adt.arcanum.com/hu/view/SzepirodalmiOsszesMuvek_AranyJanos_05/?pg=0&layout=s (ADT fizetős hozzáférés)

BERECZ Ágnes – LÁNGI József: Aranyidők a péceli Ráday-kastélyban, Bp. Műemlékek Állami Gondnoksága, 2003. https://digitalia.lib.pte.hu/hu/pub/berecz-langi-aranyidok-a-peceli-raday-kastelyban-bp-2003-4247 (csak a könyvtár terminálján hozzáférhető) nyilvános link nemsokára lesz

BERECZ Ágnes (kiad.): A Ráday-család a magyar kultúrában. 300 éve született Ráday Gedeon. A 2013. október 10-én megrendezett jubileumi konferencia előadásai; Budapest, Ráday Gyűjtemény, 2014. (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai) https://www.radaygyujtemeny.hu/digit/k_l_digit/RGYT_10_Raday_csalad_a_magyar_kulturaban_300%20ev.pdf

BERECZ Ágnes (szerk.): „Semmi újságot írni nem tudok”. Ráday Gedeonné Szentéteri Katalin levelezése, Budapest, Ráday Gyűjtemény–Balassi Kiadó, 2016. (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai) https://www.radaygyujtemeny.hu/digit/k_l_digit/RGYT_14_Semmi_ujsagot_irni_nem_tudok.pdf

BORBÉLY Szilárd (szerk.): Ráday Gedeon és Földi János összes versei, Budapest, Universitas, 2009. (Régi Magyar Költők Tára. XVIII. század)

KAZINCZY Ferenc: Gróf Ráday, az első, Ráday Pálnak, Rákóczi secretariusának fia, és ekkor egyetlen a famíliában; A Rádayak in: Magyar Pantheon. Életrajzok és életrajzi jegyzetek (kiadta Abafi Lajos), Budapest, Pallas, 1884. 1-19.; 20-35.

KOÓS Judith: Ráday Gedeon könyv- és műgyűjteménye a XVIII. században, Aszódi Petőfi Múzeum, 1994.

KOVÁCS Krisztián: A politikán és irodalmon túl. A Ráday család birtoklástörténete és gazdálkodása a kezdetektől a 19. század első feléig. PhD doktori értekezés 2023, Károli Gáspár Református Egyetem (kézirat)

A RÁDAY család levelezése. Elektronikus kritikai kiadás (Debreceni Egyetem–Ráday Gyűjtemény) https://deba.unideb.hu/deba/raday/

SEGESVÁRY Viktor: A Ráday Könyvtár 18. századi története, Budapest, Ráday Gyűjtemény, 1992. (A Ráday Gyűjtemény tanulmányai 4.) https://www.radaygyujtemeny.hu/digit/k_l_digit/RGYT_4_A_Raday_konyvtar_18_szazadi_tortenete.pdf

VÁCZY János (kiad.): Gróf Ráday Gedeon összes művei, Budapest, Franklin, 1892. https://mek.oszk.hu/06000/06017/index.phtml

VÁCZY János (kiad.): Kazinczy Ferenc levelezése I–XXI. (a sorozatból az I–II. kötetek). Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1890–1911. https://deba.unideb.hu/deba/kazinczy_muvei/kazlev.php és https://dea.lib.unideb.hu/collections/2c5bfcca-33dc-49ef-a1fc-2b3c62b65971

VAS Margit: Ráday Gedeon élete és munkássága, Budapest, Sárkány ny., 1932.

ZSINDEY Endre: Ráday Gedeon élete és munkássága, in: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve I. Budapest, 1956. 36-45. nyilvános link nemsokára lesz

Szerző

Berecz Ágnes