Czinke István (1855–1942)

Czinke István (Pálóczi Czinke István) (Pácin, 1855. november 18. – Budapest, 1942. július 17.) református lelkész, a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület első püspöke.

Élete

Czinke István Pácinban született, édesapja Czinke Gábor, édesanyja Pálóczi Borbála. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd 1866-tól a sárospataki református kollégiumban folytatta. Teológiai tanulmányait 1878-ban fejezte be Sárospatakon. Egy évig volt a kollégium seniora, majd segédlelkészként és hitoktatóként kezdte önálló szolgálatát, ugyancsak Sárospatakon. 1882-ben hívták meg Erdőbényére lelkésznek. Innen került át – ugyancsak meghívás révén – Rimaszombatba, ahol 1896-tól az első lelkészi állást töltötte be, s mellette a helyi Egyesült Protestáns Gimnáziumban volt református vallástanár.

A Tiszáninneni Református Egyházkerület 1895-ben aljegyzőnek, 1917-ben főjegyzőnek választotta, Révész Kálmán püspök mellé. 1914–17 között a Gömöri egyházmegye esperese volt.

A trianoni békediktátum aláírása és ratifikálása után, ő vette kézbe a Csehszlovákiához csatolt területek reformátusságának ügyét. 1921-ben a Szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerület püspökévé, majd a konvent elnökévé választották. 1929-ben, főleg a csehszlovák hatóságok éveken át tartó és egyre fokozódó zaklatásai miatt, de az egyházon belüli meg nem értettsége miatt is, lemondott püspöki tisztségéről és rimaszombati első lelkészi állásáról, s áttelepült Magyarországra. Budapesten, Szigetszentmiklóson, Miskolcon végül ismét Budapesten élt, 1942. július 17-én bekövetkezett haláláig. Búcsúztatása, két nappal később, a budapesti farkasréti temetőben volt, majd 21-én, Sárospatakon helyezték őt örök nyugalomra, felesége mellé.

Egyházszervezői munkája

Az I. világháború után, a cseh megszállás és a trianoni békediktátum új helyzetet teremtett a megszállt, majd elcsatolt felvidéki területeken. Az átmeneti időszakban (1918–1920), már érezhető volt, hogy Pálóczi Czinke István meghatározó alakja és alakítója lesz a felvidéki magyar reformátusság sorsának. Révész Kálmán püspök átmenetinek gondolta a cseh megszállást és nem látta indokoltnak, hogy az egyház nevében megkezdje a tárgyalásokat a csehszlovák állammal.

Pálóczi Czinke ezt másképp látta, de nem tett semmilyen lépéseket püspöke ellenében, mindaddig, míg Révész 1920 szeptemberében át nem költözött Kassáról Miskolcra. A távozó püspöktől ő kapott megbízást az ügyek vitelére, s dunántúli tiszttársával, Patay Károly, barsi esperessel egyetértésben, megkezdte a református egyház megszervezését Csehszlovákiában, vagy ahogy akkor nevezték: Szlovenszkón. Ez távolról sem volt személyes ambíció, vagy egyházi szükség. Sokkal inkább csehszlovák állami nyomás. Prága a drasztikus pénzmegvonás eszközével, kiéheztette a 98%-ban magyar református egyházat. A csehszlovák állam ahhoz kötötte a református egyház elismerését és a többi felekezetnek is folyósított állami támogatás biztosítását, ha önálló református egyház alakul Csehszlovákiában, ha a lelkészek és tanítók hűségesküt tesznek a csehszlovák államnak, ha a református egyház létrehoz egy szlovák egyházmegyét a szlovák ajkú hívek és gyülekezetek számára és ha az elcsatolt részek református egyháza, minden kapcsolatot megszakít Magyarországgal. Ezeket a súlyos feltételeket nem volt könnyű elfogadni, de a lelkészek és tanítók kongruájának visszatartásával az állam elérte a célját. 1919-ben és 1920-ban semmilyen állami támogatást nem kapott a református egyház, sem a lelkészek és tanítók nem kapták meg a törvény szerint őket megillető állami kereset-kiegészítésüket. Ilyen helyzetben a dunántúli és a tiszáninneni elcsatolt részek megbízottjai kénytelenek voltak felvenni a hivatalos kapcsolatot a csehszlovák állammal.

Pálóczi Czinke és Patay 1920 szeptemberében egy Memorandumot intézett a csehszlovák államfőhöz, amelyben kijelentették, hogy a református egyház nem politizál, elfogadja az adott helyzetet, ugyanakkor elvárja Csehszlovákiától, hogy – tiszteletben tartva a református egyház magyar jellegét és autonómiáját – az állam tekintse egyenrangúnak a reformátusokat a többi felekezettel és biztosítsa ugyanazokat a jogokat és lehetőségeket, mint a többieknek. Pálóczi Czinke jól látta a helyzetet, amikor 1920 nyarán ezt írta Pataynak: „Bizonyos, hogy a békeszerződés aláírása után nem dughatjuk a fejünket továbbra is a homokba s nem várhatjuk a sült galambot összetett kezekkel, hanem hitünkhöz és nemzetünkhöz való szilárd ragaszkodással, meg kell mozdítanunk és tovább kormányoznunk egyházunk zátonyra futott hajóját” . Így is tett, amikor Révész püspök elhagyta az elcsatolt területeket. 1920. december 21-én, Kassán, részleges egyházkerületi közgyűlést tartott a Tiszáninnentől elcsatolt rész reformátussága, s itt kimondták a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület megalakulását és helyben meg is választották püspökké Pálóczi Czinke Istvánt és főgondnokká Lukács Gézát. Miután 1921 januárjában a Dunántúltól elcsatolt rész is megalakította a Dunáninneni Református Egyházkerületet, és kicsit később létrejött a Kárpátaljai Református Egyházkerület is, 1923. június 17-én megnyílt a lévai, törvényhozó zsinat. Ennek, miként a konventnek is, Pálóczi Czinke István volt a lelkészi elnöke. A zsinati törvényeket soha nem fogadta el a csehszlovák állam, így a református egyház 1918 és 1938 között, állami elfogadás nélkül működöt Csehszlovákiában. Ez erősen meghatározta az állam és egyház kapcsolatát és magának az egyháznak az életét is.

Pálóczi Czinke, mint a Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke sok energiát fektetett az egyházi törvények állami elfogadásának ügyébe. Konfliktusba került az államhatalommal: a csehszlovák vezetés irredentának bélyegezte és hazug módon azt terjesztette róla, hogy az ő személye jelenti az akadályt az állam és a református egyház közötti megegyezés útjában. Ez a politikai nyomás és az egyházi belső támadások oda vezettek, hogy 1929-ben lemondott tisztségeiről és teljesen visszavonult.

Irodalmi munkássága

Pálóczi Czinke István tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, 1915-től a társaság választmányának is. Elismerésre méltó irodalmi tevékenységet végzett. Cikkei főleg egyházi lapokban – a Sárospataki Lapokban, majd a Református Egyház és Iskola hasábjain – jelentek meg, de rendszeresen publikált a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új idők, szépirodalmi művészeti hetilapban is. Írt hittankönyveket is református népiskolások számára, imádságos könyve és énekeskönyve is megjelent. Ez utóbbiban 29 saját alkotása és egy fordítása is megjelent. Számos prédikációját, alkalmi beszédét imádságát adták ki nyomtatásban.

Művei

• Ima 1879. márc. 15-én. (Sárospatak, 1879.)
• Kiáltó szó a prot. leánynevelés érdekében. (Sárospatak, 1880.)
• Bánat az örömben (Beköszöntő prédikáció Erdőbényén). (Sárospatak, 1882.)
• A prot. egyház halottai (Prédikáció az erdőbényei templom százéves ünnepén). (Sárospatak, 1886.)
• A galamb és az olajfalevél (Prédikáció az 1791. XXVI. tc. százados ünnepén). (Sárospatak, 1891.)
• A zászló (P. E. I. L. 1892.).
• Az Isten országa nem beszéd, de erő (Beköszöntő Rimaszombatban). (Rimaszombat, 1896.)
• A magyarok Istene (Prédikáció a millenniumkor). (Rimaszombat, 1896.)
• Ünnepi beszéd március 15-én. (Rimaszombat, 1897.)
• Az Isten országa és a felekezetek. (Rozsnyó, 1900.)
• Rákóczi-ünnepi beszéd. (Rimaszombat, 1903.)
• A socialismusról. (Rimaszombat, 1903.)
• Imádságos könyv templomi használatra. (Rimaszombat, 1904.) (II. kiad. uo. 1911.)
• Imádság Rákóczi hamvainak hazahozatalakor. (Rimaszombat, 1906.)
• Imádságok és vallástételek a vallásos nevelés céljaira… (Rimaszombat, 1906.) (II. kiad. 1910., III. kiad. 1926.)
• Református istentiszteleti szertartások (liturgiák). (Debrecen, 1913.)
• Imádság I. Ferenc József halálára. (Rimaszombat, 1916.)
• Az örök tűz (Prédikáció a reformáció négyszázéves fordulóján). (Rimaszombat, 1917.)
• Próbák tüzében (Prédikáció). (Miskolc, 1918.)
• Arany ABC (Rimaszombat, 1920)
• A harmadik nagy aratás (Püspöki székfoglaló és lelkészszentelő beszéd). (Rimaszombat, 1921.)
• Pedig mi azt hittük (Prédikáció zsinatmegnyitó istentiszteleten). (Léva, 1921.)
• Az idvezítés története (tankönyv, Rimaszombat, 1923.)
• A mi hitünk és életünk (Konfirmációi káté). (Rimaszombat, 1923.) (Szlovákul is.)
• A Krisztus anyaszentegyháza (Egyháztörténeti tankönyv, Rimaszombat, 1923.) (II. kiad. 1925.)
• A keresztyén egyház története (Egyháztörténeti tankönyv, Rimaszombat 1923.)
• A keresztyén hit és keresztyén élet (Egyháztörténeti tankönyv, Rimaszombat 1924.)
• A ref. vallás- és énektanítás tervezete (Rimaszombat, 1925.)
• Énekeskönyv a csehszlovák köztársasági magyar reformátusok használatára (Beregszász, 1925.; II. kiadás 1937.)
• Az elkeseredett próféta (Prédikáció Jókai születésének 100. évében). (Nagykapos, 1925.)
• A zsoltárok (Szenczi Molnár Albert nyomdokain). (Miskolc, 1938.)

Emlékezete

Komáromban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, Pálóczi Czinke István nevét viseli a teológiai nagy előadója. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata 2013-ban alapította meg a Pálóczi Czinke István-díjat, az egyház legrangosabb kitüntetését, amit 2014-bven adtak át először.

Internetes források

• https://hu.wikipedia.org/wiki/Czinke_Istv%C3%A1n
• https://srta.hu/paloczi-czinke-istvan-arany-abece/
• http://users.atw.hu/csutortoki/zovanyijenoprotestansegyhaztortenetilexikon.pdf
• http://reformata.sk/mutat/7845/
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/PRGYK_Fk_13_Jub_02/?pg=15&layout=s
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/PRGYK_Fk_13_Jub_02/?pg=16&layout=s

Szakirodalom

• LÉVAI Attila – SIMON Attila – SOMOGYI Alfréd – SZARKA László – TÖMÖSKÖZI Ferenc: Az első húsz év. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 1918-1938 között. Komárom, Selye János Egyetem, 2019.
• LÉVAI Attila – SOMOGYI Alfréd: A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története 1918-1938 - 1. Komárom, Selye János Egyetem, 2015.
• LÉVAI Attila: A szlovák-magyar gyülekezeti kérdés - Pálóczi Czinke István álláspontja. Sárospataki Füzetek. 24(2020/2), 61-70.
• LÉVAI Attila: Rövid adalékok egy püspöki életúthoz. In: Egyház és történelem: Tanulmányok az egyház életéről és történelméről. Szentendre, Tillinger Péter műhelye, 2013. 277-284.
• LÉVAI Attila: Pár érdekes adalék Felvidék és Erdély református kapcsolatrendszeréről a két világháború között. In: Non videri, sed esse: Tanulmányok a 60 éves Buzogány Dezső tiszteletére. Kolozsvár, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, 2017. 246-253.
• LÉVAI Attila: Majdnem száz év - avagy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vázlatos története. In: A magyarság megtartó ereje. Az MTA Veszprémi Területi Bizottság Neveléstudományi Szakbizottsága konferenciakötete. Németh Mária Magdolna, Tölgyesi József (szerk.), Veszprém, Neveléstudományi Szakbizottság, 2017. 157-162.
• LÉVAI Attila: Pálóczi Czinke István püspök és a kettős identitás kérdése, szolgálatának kezdetén. In: Kettős kisebbségben: A Selye János Egyetem Református Teológiai Kara és a Partiumi Keresztyén Egyetem nemzetközi tudományos konferenciájának tanulmányai. Komárom, Selye János Egyetem, 2014. 243-253.
• LÉVAI Attila: Egy püspöki életút mozzanatai. In: Zborník medzinárodnej vedeckej konferencie Univerzity J. Selyeho - 2015: "Inovácia a kreativita vo vzdelávaní a vede" - Sekcie teologických a humanitných vied. Komárom, Selye János Egyetem, 2015. 72-80.
• SOMOGYI Alfréd – SZAMBOROVSZKINÉ NAGY Ibolya: A két világháború közötti időszak püspökeiről. In: Száz év. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház története az önállósulástól napjainkig. Somogyi Alfréd (szerk.). s.l., Kulturális Közművelődési Központ, 2023. 78-82.
• SOMOGYI Alfréd: „A memorandumos évek”: Az 1920-21. év eseményei a helyettes püspöki hivatal (Nt. Patay Károly, alsószecsei esperes-lelkész, helyettes püspök) levelezése alapján. In: Egyház és történelem: Tanulmányok az egyház életéről és történelméről. Szentendre: Tillinger Péter Műhelye, 2013. 77-124.

Szerző
Somogyi Alfréd