„Szamártemetés” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést. | A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést. | ||
== | == Az egyházfegyelmezési eljárás == | ||
Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Az eklézsiakövetésnek igen sok módja volt: általában a kiközösítés különböző fajtáit alkalmazták (szégyenkő, fekete lepel). Ezek egyik típusa volt a szamártemetés. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás, részegeskedés, lopás és a tánc is. A szamártemetés elrettentő ereje a kirekesztés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték. | Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Az eklézsiakövetésnek igen sok módja volt: általában a kiközösítés különböző fajtáit alkalmazták (szégyenkő, fekete lepel). Ezek egyik típusa volt a szamártemetés. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás, részegeskedés, lopás és a tánc is. A szamártemetés elrettentő ereje a kirekesztés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték. | ||
== Hazai példák == | |||
A Kárpát-medencében a szamártemetés gyakorlásáról a zempléni egyházmegye területéről vannak az első adataink, de minden bizonnyal alkalmazták azt az ország más területein is. A dunántúli Kiskomáromban az 1630-as években több eklézsiakövetésre ítélt személyt feljegyeztek az anyakönyvbe. Büntetéseik között minden bizonnyal szamártemetés is előfordult. A zempléni egyházmegyében 1639-ben Zétényben Cserepes Györgyöt fenyegették meg szamártemetéssel. 1658-ban Kenézlőn Jobbágy Istvánt azért büntették meg, mert nem élt a szentségekkel valamint nem járt istentiszteletre. A szamártemetést nemcsak a református egyházban alkalmazták. 1579-ben a radikális reformáció erdélyi képviselőjét, Dávid Ferencet is szamártemetéssel helyezték örök nyugalomra. A 18. században az egyházlátogató bizottságok rendszeresen róttak szamártemetést fenyítésképpen egyháztagokra. A 19. században ez a gyakorlat visszaszorult, de nem tűnt el teljesen, a 20. század végén Kárpátalján még mindig alkalmazták. | |||
== Szakirodalom == | == Szakirodalom == | ||
| 12. sor: | 15. sor: | ||
DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008. | DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008. | ||
ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941. | ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941. | ||
MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, | MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, 202–216. | ||
ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465. | ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465. | ||
POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007. | POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007. | ||
A lap jelenlegi, 2025. december 17., 17:54-kori változata
Szamártemetés - régi megbélyegzés, büntetési mód
Fajtái
A szamártemetés kétfajta temetési módot jelent: 1. hantolás nélküli temetést, 2. egyházi szertartás nélküli temetést. Eredete az ószövetségi gyakorlatra vezethető vissza, ugyanis az ókorban az elpusztult szamarakat nem hantolták el, hanem a tetemet a település határain kívül a vadállatok számára prédának hagyták. Jeremiás próféta részletesen leírja azt, amikor embereket hantolás nélküli temetéssel büntettek meg (Jer 16,4; Jer 22,18-19; Jer 36,30), de a Prédikátor könyvében a szertartás nélküli temetésre is találunk példát (Préd 6,3). A kora újkorban a Kárpát-medencében a református egyház a szamártemetésnek csak a második típusát alkalmazta, bár a közgondolkodás ismerte az elhantolás nélküli formáját is. Ezt bizonyítja Bethlen Miklós Önéletírása, amelyben megemlíti, hogy Miletos szigetén megfélemlítésre gyakorolták az elföldelés nélküli temetést.
Az egyházfegyelmezési eljárás
Az egyházi szertartás nélkül történő eltemetés azt jelentette, hogy sem a pap, sem más egyházi személy nem búcsúztatta el a halottat, akinek a tetemét a temető kerítésén kívül földelték el. Az egyházfegyelmi ügyeket egyházi bíróság tárgyalta, és az eljárás során a bűnöst eklézsiakövetésre ítélték. Az eklézsiakövetésnek igen sok módja volt: általában a kiközösítés különböző fajtáit alkalmazták (szégyenkő, fekete lepel). Ezek egyik típusa volt a szamártemetés. Ez súlyos büntetésnek, kiközösítésnek számított, amelyre akkor került sor, ha valaki valamilyen egyházfegyelmi vétséget követett el. Ilyen vétségnek számított az öngyilkosság, de a templomkerülés, istenkáromlás, paráználkodás, részegeskedés, lopás és a tánc is. A szamártemetés elrettentő ereje a kirekesztés volt, ugyanis az egyházból kizárt személyek a társadalmon kívülre kerültek, valamint a feudális joggyakorlat szerint az ilyen személyek jobbágytelkeit a földesúr bármikor elkobozhatta. Ha valakinek a családtagját egyházi szertartás nélkül temették el, akkor ezzel a teljes rokonságot megbélyegezték.
Hazai példák
A Kárpát-medencében a szamártemetés gyakorlásáról a zempléni egyházmegye területéről vannak az első adataink, de minden bizonnyal alkalmazták azt az ország más területein is. A dunántúli Kiskomáromban az 1630-as években több eklézsiakövetésre ítélt személyt feljegyeztek az anyakönyvbe. Büntetéseik között minden bizonnyal szamártemetés is előfordult. A zempléni egyházmegyében 1639-ben Zétényben Cserepes Györgyöt fenyegették meg szamártemetéssel. 1658-ban Kenézlőn Jobbágy Istvánt azért büntették meg, mert nem élt a szentségekkel valamint nem járt istentiszteletre. A szamártemetést nemcsak a református egyházban alkalmazták. 1579-ben a radikális reformáció erdélyi képviselőjét, Dávid Ferencet is szamártemetéssel helyezték örök nyugalomra. A 18. században az egyházlátogató bizottságok rendszeresen róttak szamártemetést fenyítésképpen egyháztagokra. A 19. században ez a gyakorlat visszaszorult, de nem tűnt el teljesen, a 20. század végén Kárpátalján még mindig alkalmazták.
Szakirodalom
Bethlen Miklós Önéletírása, in V. WINDISCH Éva (kiad.): Kemény János és Bethlen Miklós művei, Bp., Szépirodalmi, 1980 (Magyar remekírók), Bp., I, 44. CSEFKÓ Gyula: Szamártemetés, Népünk és Nyelvünk 6(1934/10–12), 186–190. DIENES Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629–1671: Miskloci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései, Sárospatak, SRKTGy, 2008. ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI–XIX. századokban), Debrecen, Városi Nyomda, 1941. MURDOCK, Graeme: Calvinism on the Frontier 1600–1660: International Calvinism and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000, 202–216. ŐSZ Sándor Előd: Szemtanú beszámolója Dávid Ferenc temetéséről, Keresztény Magvető 129(2023), 460–465. POCSAINÉ EPERJESI Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai – 16–17. század Tiszán inneni egyházvidék, Sárospatak, SRKTGy, 2007. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások, Bp., Akadémiai, 2003.
