„Tóth Ferenc (1768–1844)” változatai közötti eltérés

VizuálisWikiszöveges
(Új oldal, tartalma: „''Tóth Ferenc'' (Vörösberény, 1768. november 19. – Pápa, 1844. szeptember 2.) református lelkész, teológiai tanár, dunántúli püspök, egyháztörténész. Tóth Ferenc az első paraszti származású dunántúli püspök volt a 19. században, aki teológiai tanárként formálta a reformkor lelkésznemzedékének gondolkodását, egyháztörténészként megalapozta a magyar nyelvű protestáns egyháztörténetet, egyházkerületi főjegyzőként,…”)
 
a (Lanyi.gabor átnevezte a(z) Tóth Ferenc (1768-1844) lapot a következő névre: Tóth Ferenc (1768–1844))
 
(Nincs különbség)

A lap jelenlegi, 2023. december 11., 11:17-kori változata

Tóth Ferenc (Vörösberény, 1768. november 19. – Pápa, 1844. szeptember 2.) református lelkész, teológiai tanár, dunántúli püspök, egyháztörténész.

Tóth Ferenc az első paraszti származású dunántúli püspök volt a 19. században, aki teológiai tanárként formálta a reformkor lelkésznemzedékének gondolkodását, egyháztörténészként megalapozta a magyar nyelvű protestáns egyháztörténetet, egyházkerületi főjegyzőként, majd egyházkormányzóként megreformálta az egyházigazgatást, a közoktatást, a lelkészképzést, és lelkész továbbképzést.

Családja, tanulmányai

Tóth Ferenc Tóth Sámuel földműves jobbágy és Kovács Zsuzsanna házasságából a Vesz-prém vármegyei Vörösberényben született, 1768. november 19-én keresztelték. Gál György oskolamester, Bartza István, Szűts István és J. Bíró Mihály voltak a keresztszülei.[1] Debrecenben tanult, hol 1788. április 18-án írta alá először az iskolai törvényeket. 1794–1797 között köztanítóságot vállalt. Első évben a hatodéves gimnazistákat, két évig a bölcsészeket tanította. 1798-ben szeniori és könyvtárosi tisztséget viselt. 1799 tavaszán gr. Teleki Sámuel erdélyi kancellár házánál Bécsben nevelőséget vállalt; innét 1800 áprilisában a göttingeni egyetemre ment ismeretei bővítésére. 1801-ben szentelték pappá.


Hivatali pályája

Hazatérve 1801-ben szentelték pappá, június 5-én Pápán elfoglalta teológiai tanári állását, a dogmatikai tanszék vezetését (1801–1817). Teológiai professzorként 1804–1817 között a kollégiumi könyvtár igazgatói teendőit is ellátta. A könyvtárat szakok szerint rendezte, kölcsönzési naplót is vezetett. 1814-ben megvetette a főiskolai érem- és pénzgyűjtemény alapjait. 1815-ben elkészítette a numizmatikai gyűjtemény első katalógusát. (Az 1820-as években Pannonica Bibliotheca néven megszervezte a dunántúli protestáns kéziratokat és történeti forrásokat őrző kézirattárat.) A dunántúli egyházkerület 1815-ben aljegyzővé, 1816-ban főjegyzőjévé választotta. 1817. március 30-án iktatták be a pápai lelkészi hivatalba. 1807–1823 között pápai egyházmegyei, 1807–1817 között egyházkerületi tanácsbíró volt. 1821–1822 között a generális konvent jegyzői tisztét is betöltötte. 1823 februártól a pápai egyházmegyében esperesi hivatalt viselt, míg az 1827. március 11-én elrendelt szavazáson a 9 egyházmegye 308 beküldött érvényes szavazatából 270 szavazattal püspökké nem választotta.[2] 1827. június 19-én Báthory Gábor dunáninneni (dunamelléki) püspök szentelte fel.[3] 1844. szeptember 2-án hunyt el Pápán. Felesége, Czike Julianna és három gyermeke (Lajos, Terézia, Eszter) gyászolta. Az Alsóvárosi temetőben nyugszik.[4]

Főjegyzői, püspöki működése

1816–1827 között már főjegyzőként is meghatározta az egyházkerület igazgatását. Főjegyzői, majd püspöki működése során a népoktatást, a nép helyzetének javítását és a pápai fő-iskola fejlesztését, anyagi helyzetének javítását egyaránt szívügyének tekintette. Prédikációiban, írásaiban népszerűsítette a himlőoltást, melynek hasznosságáról a szülőket is igyekezett meggyőzni. 1812-ben írásbeli szabályzatban (Norma visitandi) szabályozta az esperesek egyházlátogatását. 1817 őszén egyik ő szervezője volt a reformáció 300. évfordulója dunántúli egyházkerületi megünneplésének. (Legtöbb helységben november 30-án, Pápán egy héttel később tartottak ünnepélyes megemlékezést.)[5] 1823-ban bevezettette a Superintendentialis matricula nevű jegyzőkönyvet a felszentelt lelkészek életrajzainak beíratására. 1824-ben Utmutatást készített a dunántúli lelkipásztorok, különösen a káplánok képzése, önképzése érdekében. A lelkészi vizsgára készülőktől elvárta az alapos felkészülést, a szakirodalom tanulmányozását, a szakkönyvek beszerzését, magánkönyvtáruk gyarapítását. 1828-ban az egyházkerületi közgyűléssel elfogadtatta az egyházmegyék számadásának instrukcióját, a prédikátorok javadalmi földjeinek adásvételét egyházkerületi engedélyhez kötötte. 1833-ban magyar nyelvű lelkészi diplomát nyomtattatott, ettől kezdve felavatásukat követően ezt kapták a lelkészek. A pápai főiskolán 1832-ben jogi, 1839-ben természet- és mennyiségtani, 1843-ban szent¬írás-magyarázati tanszéket alapított. 1833. május 15-én Kis János evangélikus püspökkel együtt elfogadta az egyházkerület vegyes felekezetű helységeiben élő evangélikusok és reformátusok együttműködését szabályozó ún. Nagygeresdi egyezményt, miután 1829-ben kezdeményezte az ún. Kapolcsi conventio felülvizsgálatát. 1834-ben megvédte a Hegel filozófiáját magyarul tanító Tarczy Lajos professzort, akit a veszprémi egyházmegyéből egyesek névtelen panaszlevélben egyházellenes tanítással vádoltak.[6] (1821-ben Pap Istvánt védelmezte, akit egyesek az egyházi unióról megjelent értekezése kapcsán támadtak meg.) 1835-ben megtiltotta, hogy a püspöki és más körlevelek szövegét a címzettek megváltoztassák. 1842-ben új halottas könyvet adatott ki.[7] 1842-ben a főiskola irányítására 5 tagú főiskolai tanácsot állított fel. A pápai kollégium nyilvános vizsgáin rendszeresen részt vett. A tanintézet védelmében megakadályozni igyekezett a kollégium Pápáról más városba történő áthelyezését, emellett kezdeményezte a pápai egyházközség és a kollégium vagyonának szétválasztását, a kollégium bővítését (telekvásárlását), törvényeinek megújítását (1836). Az 1837. január 5-én V. Ferdinánd által Bécsben kiadott királyi privilégiumlevéllel megalapította a pápai főiskolai nyomdát,[8] amely 1838 májusától 1949-ben bekövetkezett államosításáig többek közt hasznos olvasmányokkal, tankönyvekkel, nyomtatványokkal látta el az iskolákat, egyházközségeket, esperességeket és az egyházkerületet. Főjegyzőként rendezte az egyházkerületi levéltárat, melynek elenchusát 1822–1828 készítette el. Püspöki időszaka alatt gondoskodott az egyházkerületi archívum, a főiskolai szertárak, gyűjtemények gyarapításáról, rendezéséről.[9] Tevékenységét elismerve Esztergom, Komárom, Tolna és Veszprém vármegye, továbbá a Vecseszék is táblabírájának nevezte ki. Irodalmi működésének elismeréseképpen a göttingeni egyetem 1830. június 15-én – az Augsburgi Hitvallás 300. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen – Szathmáry József tiszáninneni református püspökkel együtt teológiai doktorrá nevezte ki.[10] (Szerénységére jellemző, hogy doktori címét sohasem használta.) V. Ferdinánd magyar király 1835. március 31-én kibocsátott és gróf Reviczky Ádám királyi főkancellárnak megküldött elhatározásával magyar nemességet adományozott számára.[11] Sikerének egyik titka nyitottságában, „mély belátásu ’s ritka politicájú” kompromisszumkész személyiségében keresendő. Képes volt eredményesen együttműködni a kormányhatóságokkal, a vármegyékkel, egyházi szervekkel, különösen a dunántúli főgondnokokkal: Szilassy Józseffel (1810–1836) és Pázmándy Dénessel (1837–1854).


Irodalmi-történészi tevékenysége

Tóth Ferenc kortársai megítélése szerint is sokoldalú tudós lelkipásztor volt, aki teológiai tanárként egy nemzedék gondolkodását befolyásolta. Magyar nyelvű homiletika, dogmatika, gyakorlati teológia, liturgia, „keresztyén erkölcstudomány” tankönyveivel a magyar teológiai szaknyelv egyik megújítójának tekinthető. Kiváló szónoknak tartották. Nyomtatásban megjelentetett alkalmi prédikációival is fokozta népszerűségét. Történészként megírta a magyarországi és erdélyi protestáns egyházak és a pápai református egyház történetét, a dunántúli és tiszántúli református püspökök életrajzát, összeállította az új református énekeskönyv szerzőinek lajstromát. Tudatosan gyűjtötte a dunántúli református egyháztörténeti forrásokat (könyveket és kéziratokat), melyek közül sokat már életében a pápai főiskolának adományozott. Gondoskodott az egyházkerületi archívum gyarapításáról és rendezéséről. Halála után kéziratai részben a pápai főiskolai kézirattárba, részben a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek (ma az utóbbiak az Országos Széchényi Könyvtár őrizetében vannak).[12] Közel 800 kötetes könyvtárát veje, Liszkay József (1809–1888) győri lelkész 1872-ben a pápai református főiskolának adományozta (ma a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei könyvtárának különgyűjteményét képezi).[13]


Emlékezete

A Dunántúli Református Egyházkerület 1844. szeptember 16-án Palotán (Várpalotán) tartott közgyűlésének Pázmándy Dénes egyházkerületi főgondnok és Nagy Mihály kocsi lelkész, tatai esperes méltatta életművét.[14] Pázmándy felsorolta „számos, ugymint az irodalmi, közoktatói, és főpásztori pályákon tett nagyszerű érdemeit: kiemelvén hivatalbeli pontosságát, és azt, hogy becses életét egészen a’ közjónak áldozá fel.”[15] Ezt követően azt is elhatározták, hogy november 17-én minden egyházban halotti prédikációban megemlékeznek róla; november 20-án pedig a pápai templomban tartanak gyászünnepélyt, amelynek egyházi szónokai Nagy Mihály tatai esperes (későbbi püspök) és Széki Béla pápai főiskolai tanár lesznek.[16] Nekrológja a „dunántúli ref. főiskola Melanchtona” névvel illette. Első életrajz-írója, Vári-Szabó Sámuel szintén „nagy férfinak” tartotta, aki a közügyek intézésében, „tudományos műveltsége” révén is mintaképnek tekinthető. Első terjedelmes biográfiáját veje, (Eszter lánya férje) Liszkay József írta meg 1877-ben, aki egész életében apósa kultuszát szolgálta. Tóth Ferenc tanítványaira is nagy hatással volt, akik halála után hálából kiadták acélmetszetes arcképét. Olajfestmény arcképét a pápai főiskola is megfestette a maga számára. Művei ma az egyháztörténet szakirodalmi forrásai, életrajzi adatai közismertek, működésének korszerű monografikus feldolgozása azonban hiányzik.

Munkái

1. Lelki pásztori theologia, I. darab, Homilétika, mellyet tanítványi’ számára készített, Győr, 1802. (2. bőv. kiad. uo., 1844.).

2. Keresztyén hittudomány, avvagy Dogmátika theologia, Győr, 1804.

3. Az uri szent vatsorához készítő katékhismus, mellyet az ehhez intézett ágendával egygyütt az Ur vatsorájával legelőször élni akaró reform. gyermekek számára készített s kiadott, Győr, 1805. (5. kiadás, Veszprém, 1816.; 6. javított kiadás, Győr, 1817.; 1914-ben már a 20. kiadást használták.).

4. Lelki pásztori theologia, II. darab, Lelki pásztori gondviselés, Győr, 1806.

5. A pápai reformáta szent ekklésiának rövid históriája, mellyet a reformátziótól fogva e’ mai időkig le-hozva meg-írt, Komárom, 1808.

6. A Magyar, és Erdély országi protestáns ekklésiák históriája, I. darab, Győr, 1808.

7. A helvétziai vallástételt tartó tul a’ dunai főtiszteletű superintendentziában élt superintendensek, vagy református püspökök élete, e jelen való időkig lehozva, Győr, 1808.

8. Lelki pásztori theológia. III. darab, Liturgika, mellyben a helvétziai vallástételt követő ekklésiáknak egyházi tzeremóniáik ... adatnak elő. Győr, 1810.

9. A’ helvetziai vallástételt követő túl a’ tiszai superintendentziában élt reformatus püspökök élete, e jelen való időkig lehozva, Győr, 1812. 10. Keresztyén erköltstudomány, Pest, 1817.

11. Öröm innep, mellyet ült a’ pápai reformata ekklésia ... Tóth Ferentz urnak, ... a pápai predikátorságba szerentséssen lett beiktatása alkalmatosságával 1817-dik esztendőben mártzius 30-dikán. Győr, 1817.

12. Keresztyén kis kátékhismus az alsóbb oskolák számára, 1818., (7. kiad. Pápa, 1839, 8. kiad. Pápa, 1842.; 9. kiad. Pápa, 1844., 10. kiad. Pápa, 1845., 15. kiad. Pápa, 1853., 16. kiad. Pápa, 1858.; 23. kiad. Budapest, 1896., 25. kiad. 1900., 27. kiad. 1909.).

13. Keresztyéni vigasztalások a’ koporsónál, mellyeket ... Pálffy László ... utolsó tisztesség-tételének megadása alkalmatosságával ... előszámlált, Győr, 1819. [Gyászbeszéd Pálffy László 1819. június 6-i temetésén.]

14. Győzödelmi innep, mellyen ... Első Ferentz fegyvereinek, az olasz földön lett megáldattatásokért, háláadó ditséretét ... felnyujtott, Győr, 1821. [Prédikáció I. Ferenc olaszországi győzelmei alkalmából.]

15. Éneklő kar, avagy Azoknak a’ tudósoknak és szent poetáknak laistroma, kik által a’ magyar országi reformátusok ujj énekes könyvében lévő, és külömbbkülömbbféle alkalma-tosságokra irtt 253 énekek szereztettek, Pest, 1823.

16. Keresztyén vallási oktatás, mellyel a’ mentő himlőnek, gyermekeikbe való beóltatását ajánlotta a’ szüléknek 1823-dik eszt. mártzius 2-dik napján tartott predikátziójában, Pest, 1823 . 17. A mentő himlőnek beoltását ... illető ... instructiója a tul a dunai superintendentiának, Pest, 1823.

18. Ut-mutatás a’ helvetiai vallástételt követő Túl a’ Dunai Főtiszteletű Superintendentiában lévő lelki tanitóknak, tanulásbéli foglalatoskodtatására, és a’ jelesebb tudományú, ’s magokat a’ tudományos pályán valósággal érdemesített predikátoroknak megjutalmaztatására, Komárom, 1824.

19. Halotti beszéd, mellyet néhai tekintetes, nemzetes, és vitézlett szomori, és somodori Pázmándy Károly úrnak, több tekintetes, nemes vármegyék fő tábla birájának, a’ peremartonyi egyházi megye coadjutor curátorának, utólsó tisztességtétele megadásakor, a’ baratskai reformátum templomban, MDCCCXXV. esztendőben, julius 4. napján elmon-dott, Buda, 1825.

20. Az édes atyai könyhullatások a’ koporsónál, mellyeknek szabados voltát a’ pápai Reformátum Collegiumban poesist tanult ... ifjúnak, nemes chernelházi Chernel Albertnek, utolsó tisztességtétele’ megadásakor Pápán 1825-dik esztendőben, februarius’ 24dik napján tartott halotti beszédben előladta, Sopron, 1825. [Gyászbeszéd Chernel Albert tanuló teme-tésekor, Pápán, 1825. február 24-én.]

21. A’ vallást tiszteletben tartó hadi ember : néhai nagyságos fő strázsa mester bátvai Sülje Komáromi Pál úr utólsó tisztesség tétele megadása’ alkalmatosságával, a’ pápai reformátum templomban, MDCCCXXVI-dik esztendőben, october’ XXVI-dik napján tartott halotti beszédében elöladta, Veszprém, 1826. [Gyászbeszéd Komáromi Pál főstrázsamester teme-tésekor.]

22. A Jésus nevéért munkálkodó egyházi fő igazgató ... Tótth Pápai Jósef ... utolsó tisztesség tétele megadása alkalmatosságával ... lerajzolta... Győr, 1827. [Gyászbeszéd Tótth Pápai József superintendens felett 1827. február 19-én a dadi református templomban.]

23. Öröm innepi tisztelet melly tétetett ... Strattman és németh újvári Battányi Fülöp ő hertzegségének ... midőn fő ispányi hivatalának elfogadását ... Vass vármegye innepelné… Szombathely, [1827]. [Beszéd herceg Batthyány Fülöp Vas vármegyei főispán beiktatása alkalmából.]

24. A’ balaton füredi reformáta ekklésia újj templomja felszenteltetésének egyházi innepje, mellyet tartott számos úri és köz rendű atyafiaknak jelenlétekbenn 1830dik eszt. augustus 1ső napjánn. Pest, [1830]. [Templomszentelési beszéd Balatonfüreden.]

25. Nemzeti öröm innep, mellyen ... V. Ferdinánd ő felségének magyar királlyá lett koro-náztatását, ’s a’ helvétziai vallástételt követő pápai ekklésia tagjainak ezen való örömét ... 1830-dik esztendőben, november’ 7-dik napján tartott predikátziójában hírdette, Veszprém, [1830]. [Első kiadása hamar elfogyott, 1830-ban még további kettő jelent meg jelent meg Veszprémben.]

26. Halotti beszéd, mellyet eöri Szabó Károly ... hideg porai felett elmondott, Veszprém, 1831.

27. A közönséges iskolák a legjóltevőbb intézetek ... Veszprém, 1832. [Gyászbeszéd Márton István pápai professzor felett.]

28. A’ síron túl való élet, mellynek bizonyos voltát, néhai tekintetes, ... chernelházi Chernel György úrnak, több tekintetes nemes vármegyék tábla bírájának, és az őrségi nagytiszteletű egyházi megye’ coadjutor curátorának, utólsó tisztességtétele megadása alkalmatosságával, 1833-dik esztendőben, october 7-dik napján, Tömördön, a’ kastély udvarán tartott halotti beszédében, előadta, Sopron, 1833.

29. A’ haldokló édes atya’ utolsó szavai kedveseihez / előadta ... Nagy Szabó István urnak több tekintetes nemes vármegyék’ tábla birájának, ... utolsó tisztességtétele’ megadása’ alkalmatosságával, MDCCCXXXIV-dik esztendőben, Veszprém, 1834. [Gyászbeszéd Nagy Szabó István református táblabíró temetésén.]

30. Beszédek Pázmándy Dénes egyházkerületi főgondnokká beiktatása ünnepén, Pápa, 1838.

31. Szent historiának rövid summája, jav. és bőv. kiadásban kiadta Pápa, 1838. (Azóta többször kiadták).

32. Egyházi beszédek, énekek, és imádságok, mellyek fő tisztelendő Báthori Gábor úrnak, mint papi ... hivatalában ötven, superintendenségben huszonöt éveket betöltött lelki tanító-nak ... tiszteletére a Dunamelléki ... Egyház-kerület által rendelt félszázados öröm-ünnepen ... Török Pál úrnak pesti papi hivatalába lett beigtatása alkalmával mondattak a’ Pesti Re-form. Egyházban MDCCCXXXIX. auguszt. 25.-kén, Pest, [1839]. [Báthory Gábor püspök 50. éves papi jubileumán mondott beszéde.]

33. Halotti beszédek, mellyek .... Sebestyén István úrnak ... a Dunántúli ... ref. egyházkerü-let tanácsnoknak utolsó tisztességtételekor ... tartattak, Pápa, 1841. [Tóth Ferenc, Széki Béla, Czibor Ferenc gyászbeszéde Sebestyén István felett.]

34. Halotti elmélkedés, mellyet ... Takó Eszther asszonynak ... Kolmár János ... özvegye temetése alkalmával ... tartott, Pápa, 1844. [Halotti beszéd a pápai templomban özv. Kolmár Jánosné sz. Takó Eszter temetésekor, 1844. március 7-én.]


Irodalom

BENEDEK Sándor: Tóth Ferenc gyakorlati theologiája, Debrecen, 1933.

HUDI József: Tóth Ferenc, Magyar múzeumi arcképcsarnok, főszerk. Bodó Kálmán, Viga Gyula, Tarsoly Kiadó, Budapest, 2002., 897–898. KÖBLÖS József – KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület pré-dikátorai és rektorai II/1. 1761–1849., Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2018., 995.

LISZKAY József: Tóth Ferenc hittudor, pápai ref. lelkész s dunántúli superintendens 1768–1844, Nagy papok életrajza, Budapest, 1877, 1–86.

SZABÓ György: Tóth Ferenc lelkészképzési- és továbbképzési reformterve. Theologiai Szemle, Új folyam, 35(1992/1) 50–56.

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái XIV., Budapest, 1914, 368–371.

ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, 3. javított és bővített kiadás, szerk. dr. Ladányi Sándor, Budapest, 1977, 653.,

Szerző

Hudi József

  1. ↑ A Vörösberényi Református Egyházközség irattára, vegyes anyakönyvek I. 1735–1809. Keresztelési be-jegyzés, 1769. november 19. A lelkész az anya nevét ekkoriban nem jegyezte fel, csak 1771-től kezdve.
  2. ↑ Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára (DREL) I.1.a. Közgyűlési jegyzőkönyv, 2/1827. (június 19–22.) pápai közgy. sz.
  3. ↑ Uo. 3/1827. (június 19–22.) pápai közgy. sz.
  4. ↑ Nekrológja: Halálozás. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 3(1844/38) szeptember 21., 904., Életrajzai: VÁRI-SZABÓ Sámuel: Tóth Ferencz dunántúli superintendens életrajza, Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 4(1845/50), december 14., 1194–1195., LISZKAY József: Tóth Ferenc hittudor, pápai ref. lelkész s dunántú-li superintendens 1768–1844, Nagy papok életrajza, Budapest, 1877, 1–86., KIS Ernő: A dunántúéi ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531–1895. Pápa, 1896., 104–105, 181, 204–205, 223, 231, 235, 237, 247, 251, 334 (életrajza), 343., SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái XIV., Budapest, 1914, 368–371., BENEDEK Sándor: Tóth Ferenc gyakorlati theologiája, Debrecen, 1933., Uő.: Miről prédi-kált Tóth Ferenc. Tóth Ferenc halálának 100. évfordulójára. Pápa, 1945., ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, 3. javított és bővített kiadás, szerk. dr. Ladányi Sándor, Budapest, 1977, 653., SZABÓ György: Tóth Ferenc lelkészképzési- és továbbképzési reformterve. Theologiai Szemle, Új folyam, 35(1992/1) 50–55., HUDI József: Tóth Ferenc, Magyar múzeumi arcképcsarnok, főszerk. Bodó Kálmán, Viga Gyula, Tarsoly Kiadó, Budapest, 2002., 897–898., KÖBLÖS József – KRÁNITZ Zsolt (szerk.): A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai II/1. 1761–1849., Pápai Reformá-tus Gyűjtemények, Pápa, 2018., 995.
  5. ↑ GLATZ Jákób: Az ausztriai tsász. kir. birodalomban 1817-ben tartatott reformátzió harmadik százados öröminnepének előadása, Béts, 1818., 218–225.
  6. ↑ LISZKAY József: Dunántúli ref. superintendens néhai Tóth Ferencnek a philosophiai, jelesen a hegeli rend-szerről nyilvánitott véleménye, Egyházi és Iskolai Lap 20(1877/15) április 15., 474–475, 20(1877/16) április 22, 506.
  7. ↑ Halotti énekek. Készíttettek és kinyomattak a’ helvécziai vallástételt követő dunántúli fötiszteletü egyház-kerület’ rendeléséből, hogy ezekkel a’ kebelebeli reformált egyházak hatottaik’ eltemetésében éljenek. Pápa, 1842. Az ún. Pápai halottaskönyvnek 1842–1939 között 37 kiadását ismerjük.
  8. ↑ TÓTH Lajos: A főiskolai nyomda története, Pápa, 1939, 20.
  9. ↑ LISZKAY József: A dunántúli ref. superintendentia levéltára, Egyházi és Iskolai Lap 20(1877/30) július 29. 948–949., Hudi József, Tóth Ferenc, 2002, 897.,
  10. ↑ Magyar és Erdély Ország, Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1830. II. félév, 34. sz. Mindszent (= október) hava 27., 265–266.)
  11. ↑ Magyar- és Erdélyország, Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1835. I. félév, 29. sz. Szent György (= április) hava 8., 225.
  12. ↑ Pápai kéziratait lásd: SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának (Pápa) kéziratkatalógusa. 1850 előtti kéziratok. OSZK, Budapest, 1987.
  13. ↑ Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára (DREL) I.1.a. Közgyűlési jegyzőkönyv, 91/1873. (május 13–16.) győri közgy. sz.: Rózsa István könyvtárnok jelentése a Tóth Ferenc-féle könyvhagyaték Győrből Pápára történő átszállításáról. Könyveit megtaláljuk a könyvtár első nyomtatott katalógusában. V. ö. BORSOS István: A pápai evang. reform. főiskola könyvtárának katalógusa és rövid története. Pápa, 1901.
  14. ↑ DREL I.1.a. Közgyűlési jegyzőkönyv, 1/1844. (szeptember 16–17.) palotai közgy. sz.
  15. ↑ Uo.
  16. ↑ Uo. 2/1844. (szeptember 16–17.) palotai közgy. sz.; Emlék oszlop ... Tóth Ferencz ... érdemeinek. Melly a boldogult superintendens urnak koporsójánál és sirjánál 1844-ki sept. 2-kán mondott gyászbeszédek után ... a pápai ref. szentegyházban a közgyülésbe rendelt szónokok által állittatott, Pápa, 1845.
A lap eredeti címe: „https://refwiki.kre.hu/index.php?title=Tóth_Ferenc_(1768–1844)&oldid=344”