Kovács Albert (1838-1904)

székelykeresztúri Kovács Albert (1838. augusztus 8. Mezőbánd – 1904. február 4. Budapest) teológus, a 19. századi magyar liberális teológia képviselője, a Pesti Református Teológiai Akadémia tanára, kultúrpolitikus, országgyűlési képviselő

Családja, tanulmányai

1838. augusztus 8-án született Mezőbándon, (Maros-Torda megye). Apja Kovács János, táblabíró, megyei törvényszéki bíró, 1848–49-ben a marosvásárhelyi vár parancsnoka és a vérbíróság elnöke. A szabadságharc után hadisarcot kellett fizetnie, ezért földbirtoka egy részét el kellett adnia, maradék kisbirtokán gazdálkodott. A Bach-korszakban nem vállalt hivatalt, nehéz körülmények között tanítatta hat fiát. Az egyházi és iskolai ügyeket ő is a szívén viselte, presbiter, majd gondnok volt. Anyja mezőbándi Kovács Mária. Testvérei közül Ödön (1844–1895) nagyenyedi teológiai tanár, a szabadelvű teológia követője; Gyula (1846-1900) a Bethlen főiskola erdésze, vármegyei erdész, 1882-től haláláig Nagyenyed polgármestere volt. Háromszor nősült, harmadik felesége: Kőrösi Gizella, ebből a házasságból három lány született. Egy – valószínűleg korábbi házasságából született – orvostanhallgató fia meghalt. Az elemi iskolát és a gimnáziumot a marosvásárhelyi kollégiumban végezte, 1857-ben érettségizett. Teológiai tanulmányokat a Kolozsváron működő nagyenyedi Bethlen Kollégiumban folytatott, 1861-ben fejezte be. 1861–1862-ben classis praeceptor és contrascriba volt a kollégiumban, latin nyelvet és matematikát tanított. 1863-tól két évig az utrechti egyetemen jogot, teológiát és bölcsészeti tárgyakat, fél évig pedig a göttingeni egyetemen vegytant, fiziológiát, és természetfilozófiát hallgatott. Beutazta Hollandiát, Németországot, egy-egy hónapot töltött Brüsszelben, Párizsban és Londonban, néhány napot Svájcban. Hollandiai utazása előtt a fővárosban ismerkedett meg Török Pállal és Ballagi Mórral.

Egyházi pályafutása

Mikor Utrechtben a második évre beiratkozott, meghívták Mezőmadarasra papnak. Ekkor azonban már belefogott egy, a hollandiai református egyházról szóló nagy dolgozatba, amit semmiképpen nem akart abbahagyni, így nem fogadta el a meghívást. A dolgozat a Protestáns Lapban jelent meg. Ennek is köszönhetően, illetve Ballagi Mór ajánlására meghívták 1865-ben a pesti teológiára ideiglenes tanárnak, az egyházjogtan tanszékre. Ballagi a következő szavakat intézte hozzá: „Önnek lapomban megjelent cikkei oly figyelmet gerjesztettek nálunk Ön személye iránt, hogy mind elejétől fogva föltett szándékom volt, hogy Önt körünkbe vonjuk és megnyerjük azon törekvések részére, melyek bennünket itt lelkesítenek, hogy t. i. a magyar protestáns tudományosságnak egy fokát teremtsünk az ország szívében.” 1867-ben nevezték ki rendes tanárrá. Közben hívták haza alispánnak is, de ahogy a mezőmadarasi lelkészséget, ezt sem fogadta el. 1867-ben Dömötör Jánossal (1843–1877) – királyi tanfelügyelő, költő, Ballagi Mór fiainak nevelője – megalakították a tanári gyámegyesületet. 1869-ben Ballagi mellett segédszerkesztője lett a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak (1869–1871), együtt indították a Protestáns Tudományos Szemlét is.

Protestáns Egylet

A lap által követett modern szabadelvű teológiai irányzatból fejlődött ki a protestáns egyesület eszméje. A Protestáns Egylet tervét terjesztő mozgalom egyik fő szervezőjeként – 1870-ben megjelentette Alakítsunk egyházi reformegyletet című röpiratát –, ő írta az egyesület alapszabály tervezetét, a megalakulástól, 1871-től kezdve pedig ellátta a titkári feladatokat. Ugyanekkor indította Egyházi Reform című havi folyóiratát, amely 1876-ig létezett. Az említetteken kívül több kiadványt szerkesztett még vagy részt vett a szerkesztésükben: a Magyarországi Protestáns Egylet Évkönyve; a Keresztyén Család Farkas Józseffel 1872–1873-ban; az Egyházi Szemle 1875–1876-ban; a Protestáns Theológiai Könyvtár kötetete 1874–1898-ban; és szintén Farkas Józseffel a Protestáns Árvaházi Képes Naptár 1874–1875-ben. A Protestáns Theologiai Könyvtár sorozat elsősorban külföldi művek fordításával és közrebocsátásával egyértelműen a történetkritikai iskola erős magyarországi közvetítője volt. Keresztúri Sándor álnév alatt ő is kiadott a sorozatban néhány fordítást: Heinrich Lang: Keresztyén dogmatikáját 1876-ban, Ferdinand Christian Baur: A keresztyén egyház a IV. V. VI. századokban című művét 1879-ben. Ebben a sorozatban jelent meg egy saját műve, az Egyházjogtan. Maga az egyesület az ortodoxok folytonos támadása miatt néhány év múlva megszűnt.

Konventista mozgalom

Hasonló kudarc érte Kovácsot a konventista mozgalomban is, melyet többek között Vay Miklóssal, Török Pállál, Ballagi Mórral, Nagy Péterrel abból a célból indítottak, hogy az öt református egyházkerület egy határozatképes konventben egységesüljön, az addig tanácskozó jelleggel működő generális konvent végrehajtói hatalmat kapjon és az egész ország reformátusságának kormányzati szervévé váljon: domesztikát létesítsen, misszióügyét egyöntetűleg szervezze, tanügyét, egyházpolitikáját egységesen intézze. Kovács készített egy konventszervezeti és egy domesztikai javaslatot. Kovács konventi szervezetét elfogadta az akkor még csak tanácskozó konvent, de Révész Imre és Tisza Kálmán javaslatára a tiszántúli egyházkerület. A domesztika tervet pedig már maga a konvent is elvetette. Az addig sikeres és elismert Kovács Albert ezt követően egyre több támadásnak volt kitéve.

1881-es zsinat

Az 1881-es alkotmányozó zsinaton Lónyay Menyhért, mint a pénzügyi bizottság elnöke, megbízta Kovács Albertet a közalap-törvényjavaslat elkészítésével. Később, mint a konvent tagja, szintén Lónyay fölkérésére, megalkotta a közalap első organizációját és egyezséget kötött a Földhitelintézettel. Ő lett ezután az országos egyházi közalap-bizottság jegyzője. A közalap ügyei mellett, 1870-től a Dunamelléki Egyházkerület aljegyzőjévé, 1889-től tanácsbírójává választották. Élénken részt vett 1884-ben, Török Pál halála után, a Dunamelléki Egyházkerület püspökválasztási küzdelmében Baksay Sándor támogatójaként Szász Károly ellenében. Jó barátság fűzte őket össze, Baksay – akit Szász Károly lemondása után, 1904-ben végül megválasztottak püspöknek – búcsúztatta a ravatalnál Kovács Albertet. A Pesti Naplóba és a Reform című politikai lapba főként egyházpolitikai cikkeket írt, többnyire név nélkül, de néhányszor saját neve alatt is. A Budapesti Hírlapban általános politikai fejtegetéseit közölte.

Politikai pályán

A Protestáns Egylet megszűnése után 1881-ben megválasztották országgyűlési képviselőnek, az Apponyi Albert vezette Nemzeti Párt jelöltjeként. A képviselőházban mindjárt a közoktatásügyi bizottság tagja lett. Volt a párt alelnöke is, politikai pályafutása 1896-ig tartott. Tisza Kálmánnak nemcsak a világi politikájával nem értett egyet, hanem a református egyház függetlenségének elvesztését is az ő számlájára írta. Önéletrajzában megjegyezte: „Nem tudom, érdemes cselekedet-e, hogy már a 61-iki országgyűléskor se voltam Tisza-párti, hanem az egész ifjúságból Pünkösti Ferivel ketten voltunk fölirati pártiak.” 1883. évi középiskolai törvény, az országos tanári nyugdíjintézet és a tanítói fizetés kiegészítő- és korpótlék törvény létrehozásában Kovács Albertnek oroszlánrésze volt. 1882-ben szerepet játszott a gimnáziumi törvényjavaslat megbuktatásában, 1883-ban az újból átdolgozott javaslatot azonban már megszavazta. Nagy feltűnést keltett beszédeivel, több kérdésben megvédelmezte az állam észszerű jogát a felekezetekkel szemben, egyes esetekben azonban az állami befolyást erősen kritizálta. A görög nyelv oktatásáról szóló vitában annak megtartása mellett foglalt állást. 1893. évi XXVI. törvénycikkbe az ő indítványára jutott be a korpótléknak ott megállapított s az eredeti tervezetnél jóval magasabb összege. A népiskolákkal kapcsolatban is az állami iskola fontossága mellett érvelt. „A nemzeti iskolának kell itt megteremteni azt a nemzeti erőt, amelyre egy nemzeti politikát úgy lehet építeni, hogy annak szilárd alapja legyen.” A Nemzeti Politika és az Oláh kérdés-ről írt tanulmányaiban is taglalta ezt a kérdést. Szót emelt a népiskolai tanítók fizetésemelése mellet is. 1878-ban a kultuszminiszter kinevezte a budapesti I. kerületi állami elemi- és polgári iskolai tanítóképző-intézet igazgatótanácsának tagjává. 1898-tól haláláig az elemi tanítóképesítő-vizsgálatokon, mint miniszteri biztos elnökölt. Magánéletében számos anyagi csapás sújtotta, ami miatt elvesztette vagyonát. Halála után családjáról a teológiai nyugdíjalap gondoskodott, tanártársai pedig gyűjtést szerveztek egyfelől egy sírkő állítására, másfelől három kislányának nevelési segélyt adtak. Szőts Farkas kollégája így emlékezett meg róla a Vasárnapi Újság hasábjain: „Kovács Albert azon emberek közé tartozott, akik kevesebb sikert értek el, mint amennyit tehetségük, tudásuk és jellemük révén megérdemelnének. Se egyházilag, se politikailag nem érvényesült eléggé. De nagy tevékenységű életének működési szálai sűrűen beleszövődtek az utolsó negyven év egyházi mozgalmaiba s itt-ott a politikai történetbe is.”

Művei

Mi haszna volt a kormánynak a választásoknál a kath. papság korteskedéséből? Pest, 1869.

Alakítsunk egyh. reformegyletet. Pest, 1870.

Adalékok a legújabb theologia történetéhez (Schwarz K. után ford.). Pest, 1872.

A Prot. Egylet s a debreceni Figyelmező. Pest, 1872.

Magyar prot. énekeskönyv (Egyházi Reform 1872- 3.).

A konvent kérdéséhez. (Egyházi Reform 1873.).

A Protestantismus és a véleményszabadság (Egyházi Reform 1873.).

Pál a pogányok apostola (Lang H. után dr. Kiss Áronnal ford. a „Theol. Értekezések“ közt). Budapest, 1875.

A keresztyénség lényege (Ullmann K. után Keresztúri Sándor álnév alatt ford. a „Theol. Értekezések" közt). Budapest, 1875.

Keresztyén dogmatika (Lang H. után Keresztúri Sándor álnév alatt ford.). Budapest, 1876.

A Dunamelléki Reform. Egyh-ker. Tanügyi Bizottságának a közép-iskolák igazgatására, rendtartására s fegyelmezésére vonatkozó javaslat. Budapest, 1877.

Iskolai törvény a Budapesti Ref. Theol[ogiai Akadémia] tanintézetben. Budapest, 1878.

Egyházjogtan. Budapest, 1878.

A ker. egyház a 4.—6. században (Baur után Keresztúri Sándor álnév alatt ford.) Budapest, 1879.

A marosvásárhelyi választó kerület polgáraihoz. Marosvásárhely, 1881.

A magyar országos reformált egyházi közalap kezelési szabályai. Budapest, 1885.

Homiletika vagy egyházi ékesszólástan. Budapest, 1904.

Kéziratai: "Belgiumi utam leírása" Útinapló, Utrecht, 1863. Ráday Kézirattár, jelzet: K.1.815.

Visszaemlékezéseim. Budapest, 1900. Ráday Kézirattár, jelzet: K.1.814.

Irodalom

Bodnár Lajos: Kovács Albert (1838–1904) teológiai szabadelvűségének korlátai. Református Szemle, 2021. 01.01. 114/1. 89–107.

Kőrösi Henrik: Kovács Albert emlékezete. Magyar Paedagogia, 14. évf. 1905. 130–147.

M. Kovács Albert emlékezete. Polgári Iskolai Közlöny, 1904. 02.01. 8/2. 82–88.

szerző nélk. Kovács Albert. Budapesti Hírlap, 1904. 02. 05. 24/36. 1–3.

Sz[őts] F[arkas]: Kovács Albert. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904. 02. 07. 47/6. 81–83.

Zoványi Jenő: Nekrológ. Kovács Albert. Sárospataki Lapok, 1904. 02.15. 23/7. 160–164.

Szerző

Sárai Szabó Katalin