Sylvester János (1504k–1552k)

Sylvester János elsőként fordította magyarra az Újszövetséget. Az időmértékes verselés első magyar szövegét neki köszönhetjük, és ő adta ki az első magyar nyelvtant is latinul.

Élete, tanulmányai

Sylvester János 1504 körül születhetett Szinérváralján, Szatmár vármegyében. Egyes feltételezések szerint egyetemi tanulmányait megelőzően Nagybányán tanulhatott. 1526. október 26-án iratkozott be a Krakkói Egyetemre. Krakkóban egy latin nyelvtanhoz, illetve latin gyakorlókönyvhöz (beszélgetésgyűjteményhez) írt magyar nyelvű megjegyzéseket, példákat 1527-ben. 1527 májusában jelent meg a Szűz Mária tiszteletére írt munkája (Rosarium celeste virginis Marie patrone regni Ungarie), amelyben három latin költeménye található. Az 1527. év nyári félévében a krakkói magyar diáktársaság, a bursa seniora lett. A Krakkóban töltött évek alatt a humanista körök erősen hatottak rá.

1529-ben Nádasdy Tamás főúr támogatásával jutott el Wittenbergbe. Annak ellenére, hogy az ekkor a reformáció központjának tartott városban is tanulhatott, nem lett elkötelezett híve a reformációnak.

1544-től, a Bécsi Egyetemen a héber nyelv tanára lett. Ez a tény, hogy a katolikus Bécs egyetemén elfogadták őt tanárként, arra utal, hogy Sylvester Jánost ne reformátorként nevezzük meg, hanem olyan humanistaként, aki pártolta a nemzeti nyelvű Szentírás-fordítást. A legvalószínűbb az, hogy Bécsben hunyt el, valamikor 1552 májusa előtt.

A sárvári nyomda

1534-1543 között Nádasdy Tamás birtokán, a birtok központjában, Sárváron tartózkodott, és a közelében fekvő Újszigeten vállalt tanítói állást. Az új iskolához kapcsolódóan tervezték egy nyomda felállítását is. Sylvester János már itt a kezdeti időkben bekapcsolódott a nyomda felállításának tervezésébe. A sárvári nyomda felállításában segített Dévai Bíró Mátyás, a „magyar Luther”, a reformáció egyik legkiemelkedőbb képviselője, valamint Sylvester János. Korábban a magyar nyelvű könyveket Krakkóban és Bécsben adták ki.

A sárvári nyomda két kiemelkedő sikere az 1539-es nyelvtankönyv, valamint az 1541-es Újszövetség kiadás volt. 1539-ben jelent meg tehát ebben a nyomdában az első magyar nyelvtankönyv, amelyet Sylvester János állított összeaz Újszövetség fordítása közben. Az Újtestamentum átültetéséről szóló legkorábbi adat Sylvester Jánosnak Nádasdy Tamáshoz írt 1536. június 24-én kelt levelében maradt fenn, amiben leírta, hogy Pál apostol leveleit hamarosan befejezi. A fordításhoz tisztázni kellett a magyar nyelv szerkezeti sajátosságait, azt is, hogy a latinhoz viszonyítva miben térnek el, és miben egyeznek az egyes szabályok. Tekintve, hogy Sylvester János több nyelvet is beszélt (cseh, német), több nyelvet is megismert (héber, görög) a korábbi krakkói kiadványban a lengyel és német nyelvtani sajátosságokat is megismerhette a latin nyelvtan mellett, a magyar nyelvtan szabályait így nagyobb összefüggésekben is tudta elemezni. Ennek megfelelően a magyar nyelvtant nemcsak a latin nyelvtan alapján mutatta be, hanem a magyar nyelvi jelenségeket önállóan is rendszerezte. Különösen is igaz ez azokra, amelyeknek nincsen latin megfelelőjük (pl. névelő, birtokos személyragok, tárgyas igeragozás). A fordítás készítése közben a nyelvtani rendszerezésen túl megkerülhetetlen feladatává vált a magyar helyesírás szabályozása is, hogy azok egységesen jelenhessenek meg az Újszövetség fordításában.

Az Újszövetség-fordítás

1541-ben jelent meg az első teljes magyar nyelvű Újszövetség-fordítás Sylvester tollából, amely az első, Magyarországon nyomtatott, magyar nyelvű könyv. Sylvester János Rotterdami Erasmus hatására készítette el a bibliafordítását, a humanista bibliakritika elvei szerint. Sylvester disztichonokban írt bevezetése (az első időmértékes vers magyarul) bemutatja a fordítás lényegét is. „Próféták által szólt rígen néked az Isten, | Az kit igírt, ímé vígre megadta fiát. | Buzgó lílekvel szól most es néked ez által, | Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. […] Azki zsidóul és görögül és vígre deákul | Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul: | Minden nípnek az ű nyelvén, hogy minden az isten | Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.” Ugyanígy jelennek meg az egyes könyvekhez kapcsolódóan is ritmikus versben megjelenő összefoglalások.

Szakirodalom

Bartók István: Sylvester János (szócikk), Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, szerk. Kőszeghy Péter, Bp., X, oldalszám? Kiss Farkas Gábor: Sylvester János első verse, Magyar Könyvszemle 132(2016/1), 72–74. Magyar Katolikus Lexikon, https://lexikon.katolikus.hu/S/Sylvester.html Pintér Jenő: Magyar Irodalomtörténet, https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarIrodalom-magyar-irodalomtortenet-1/magyar-irodalomtortenet-pinter-jeno-5116/2-a-magyar-irodalom-a-xvi-szazadban-662/a-xvi-szazad-kozerdeku-irodalma-6D6/sylvester-janos-6D7/ Révész Imre: Magyar református egyháztörténet 1520–1608, Debrecen, MRE, 1938. Sylvester János: Az magyar nípnek (szövegközlés), https://reformacio.mnl.gov.hu/irodalom/sylvester_janos_az_magyar_nipnek Thury Etele: Dunántúl reformácziója. Protestáns Szemle 8(1896), 438–453, 495–503. Varjas Béla: Előtanulmány Sylvester János újszövetség fordításához, Bp., MTA Irodalomtörténeti Intézete, 1960. Uő: Heltai Gáspár, a könyvkiadó, Magyar Könyvszemle 89(1973/3–4), 290–314.

Szerző

Szabó Előd