Vargha Gyuláné Szász Póla (1863-1947)

Görzsönyi Vargha Gyuláné szemerjai Szász Póla (Szabadszállás, 1863. október 15. – Sopron, 1947. szeptember 18.) egyházi író, énekfordító, a magyarországi belmisszió és a református nőmozgalom meghatározó szereplője, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület alelnöke, a Bethánia Egylet vezető személyisége.

Családja, tanulmányai

Szász Póla a szabadszállási lelkészlakban született 1863. október 15-én. Apja szemerjai Szász Károly (1829–1905) református lelkész, esperes, majd kultuszminisztériumi osztálytanácsos, 1884-től a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, költő, műfordító, az MTA tagja. Anyja barátosi Bibó Antónia (1837–1900) barátosi Bibó Károly ügyvéd, nádori ítélőtáblai bíró, jászkunkerületi, majd kiskunkerületi kapitány és Péter Zsuzsanna leánya. Testvérei: Ilona Zseny Józsefné; Ida Várady Miklósné; Margit Farkas Elemérné (férje Török Pál püspök unokája); Károly (1865–1950), politikus, irodalomtörténész, író, az MTA tagja. Béla (1868–1938) jogász, költő és műfordító.

Szülei Ilona nővérével együtt először Bayer Karolina Úri (ma Petőfi Sándor) utcai intézetébe íratták be, ahol két osztályt végzett. 1872-ben a két lányt apjuk Szepesolasziba vitte „német szóra”, a Hradszky országgyűlési képviselő felesége által fenntartott leánynevelő intézetbe, ahol szintén 2 évig tanultak. Az iskolában Szász Póla hamarosan első tanuló lett, úgy emlegették, mint: „die Gescheite”-t. A lányok itt kezdték meg zongoratanulmányaikat is. Hazatérésüket követően a várbeli Stauffer-féle leányiskolába jártak, majd 1876-tól tanulmányaikat Láng Béla koronaőrszázados francia neje, „neé Vaucher”, magán nyelv- és zeneiskolájában folytatták. Két fiatalabb húguk már komolyabb oktatásban részesült, ők Zirzen Janka tanítónőképző intézetébe jártak. Szász Pólát a kortársak igen művelt, szellemes, tehetséges lánynak tartották, Károly testvére később azt írta róla: „…ha ő férfinak születik és papi pályára lép: bizonyára híres püspök lett volna”

A családanya

Szász Póla 1879-ben megismerkedett görzsönyi Vargha Gyulával (1853–1929), görzsönyi Vargha János és Marton Sára fiával. Apja a jogi pályát elhagyva, a Puky családnál vállalt nevelői munkát, miközben Káván saját birtokát vezette. Érdekelte az irodalom, verseket is írt, ahogy később fia, Vargha Gyula hivatali pályafutása mellett szintén hódolt az irodalomnak, költő volt és műfordító. Apját követve ő is jogi tanulmányokat folytatott. Amikor megismerkedett a 15 éves Szász Pólával, a Keleti Károly-féle statisztikai hivatalban volt fogalmazó gyakornok. A Szász szülők eleinte nem nézték jó szemmel kapcsolatukat, de megkedvelték Vargha Gyulát és beleegyeztek a házasságba. 1881. október 5-én – Póla 18. születésnapján –, tartották az eljegyzést, esküvőjükre, néhány hónappal később, 1882. január 16-án került sor. Vargha Gyula 1892-ben elnyerte a statisztikai hivatal aligazgatóságát, miniszteri osztálytanácsosi rangban, 1901-ben lett igazgató, miniszteri tanácsosi rangban, 1914-ben pedig kinevezték államtitkárrá. 1917-ben a Tisza-kormány lemondásával ő is visszavonult. Mint statisztikus, 1907-től rendes tagja volt a Tudományos Akadémiának. Több statisztikai műve is megjelent. Emellett a Kisfaludy Társaság másodelnöke volt. 1917-ben a Dunamelléki Református Egyházkerületben világi tanácsbíróvá választották. Gyermekeik: Ilona 1883, Gyula 1884 - csak pár napot élt, Zoltán 1886, Erzsébet 1887, Tamás 1890, Gyula (Jules) 1895.

Belmissziói munkája

Megtérése a Lorántffy Zsuzsanna Egyesületben történt 1896-ban, ahová nem lelki szükség vitte, azelőtt nem is ismerte annak munkáját. Egy alkalommal kezébe került az egyesület évkönyve, s miután látta, hogy református nőegyesület és a tagok között olyanok is szerepeltek, akiket névről vagy személyesen ismert, úgy gondolta, illendő neki is belépnie. Hamarosan részt vett a vasárnapi iskolai oktatásban is. Egy félév múlva Szilassy Aladárné elnöknő felkérte, hogy vállalja el az alelnökséget. (Szász Póla erről szólva megjegyezte, hogy ezt a felkérést elsősorban az motiválhatta, hogy ő volt a püspök lánya.) 1897-től 7 évig látta el ezt a posztot. Szabó Aladár (1862–1944), dr. Kecskeméthy István (1864–1938) teológiai tanárok és többek között Szász Póla 1903-ban megalapították a Bethánia Egyletet, és kérték annak felvételét a CE (Christian Endeavour Society) Világszövetségbe. Igyekeztek a CE mozgalomra jellemző módszereket meghonosítani, úgymint az evangelizáció, a konferenciák, a csendesnapok, bibliaórák, vasárnapi iskolai munka, személyes lelkigondozás. Bár a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület hasonló irányt képviselt jótékonysági munkája mellett, a Bethániába áttérő tagok ennek ellenére annak szellemiségét túl világiasnak tartották. A Bethánia felekezetközi egyesület volt, evangélikus és református tagokkal. Fő célként a keresztény könyörülő szeretet gyakorlását és az igazi keresztényi élet felvirágoztatását tűzték ki maguk elé. Az egyesület elnöke Szabó Aladár, alelnöke Kecskeméthy István, a titkárok Pauer Irma (1879–1929) és Forgács Gyula (1879–1941) voltak. Szász Póla az új egyesületben választmányi tag lett. A Bethánián belül külön női ágat szerveztek, amelynek az evangélikus diakonissza Pauer Irma és Szász Póla váltak a vezetőivé. A belső ellentétek a Bethániát sem kímélték, 1924-ben Pauer Irma az evangélikus egyház keretein belül megalapította a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületet, amelynek református tagjai is voltak. Szász Póla a Fébé-ben is tevékenyen részt vett. Férje halála (1929) után visszaköltözött az Üllő melletti Löbről – ahol 1897-ben birtokot vettek és Vargha Gyula nyugdíjba vonulásától kezdve elsősorban ott laktak – Budapestre. Ettől kezdve – a korábbiakhoz képest is – jóval intenzívebben dolgozott az egyesületi munkában, amelynek kiemelkedő jelentőséget tulajdonított és nagy öntudattal végzett. Úgy tekintette, hogy Isten rendelte őt erre a feladatra: „Az én talentumom, amelyet az Úrtól kaptam, az igének hirdetése és magyarázása.” Vidéki evangelizáló előadásairól olykor a helyi lapok is megemlékeztek, az „Alsófehér” című lap 1909-ben nagyenyedi szerepléséről írta a következőket: „A város közönségének »színe java« gyűlt össze a kollégium dísztermében, »kíváncsi érdeklődés az arcokon«, hogy »asszony, méltóságos asszony vallásos dolgokról« mit beszél? Egyszerűen öltözött, őszbevegyült haját hátrasimított, középkorú úrinő. Arcáról értelem, szívjóság sugárzik le. Megszólal csengő hangon, de közvetlen egyszerűséggel… választékos szép magyar nyelven, bámulatos folyékonysággal. Hangja azonnal játszani kezd a szívek húrjain… És ez a próféta lelkű… erős keresztyén lélek… felállította a tételt:… a bűnös ember kénytelen bűnére az irgalom elnézését kérni… bibliamagyarázatának hatása nem lesz itt nyomtalan.” Egy másik előadás sorozatát „Mit mond a Biblia?” címmel a budapesti református főgimnázium dísztermében tartotta 1917-ben. Az egyes részek: Mit mond a biblia önmagáról? Mit mond az imádságról? Mit mond a bűnről? Mit mond az Isten kegyelméről? Mit mond a megtérésről?

Szerkesztői munkája

A Lorántffy Zsuzsanna Egyesületben kezdte meg a szerkesztői munkát, az egyesület lapját, a Keresztyén Hiradó-t (1901) majd az Olajág-at szerkesztette (1901–1903). Amikor lemondott alelnöki tisztéről a Lorántffy Egyesületben, kérte, hogy mint saját lapját, az Olajágat továbbra is szerkeszthesse. Ezt azzal indokolta, hogy „úgy érzi, hogy Isten erre hivatása van s talentumait nem szabad elárulni.” Miután ajánlatát nem fogadták el, új evangéliumi lapot indított a Bethániában Mustármag címmel (alcíme: Magyar Keresztyén Nők Lapja). A lap 1911-ig az ő magántulajdonában volt, ezt követően átvette az egyesület. A címét is ekkor változtatták meg és lett A Magyar Keresztyén Szövetségesek Lapja. Szerkesztőtársat is kapott Szabó Aladár személyében. Az 1920-as években fiával, Vargha Tamással, majd vejével, Podmaniczky Pállal (Vargha Ilona férje) szerkesztették együtt a lapot. Nemcsak saját újságjai számára írt cikkeket, hanem más evangéliumi kiadványokban is publikált, ezek között voltak: a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a Kis Tükör, a Protestáns Naptár, az Ébresztő, a Keresztyén Evangelista, a Jó Pásztor, és a Keresztyén Népbarát című naptár. Írásainak egy része bibliamagyarázat volt, más részükben a megtérés fontosságával, a keresztyén élet jellegzetességeivel, a keresztyén nők feladataival foglalkozott, illetve vallásos témájú verseit közölte.

Irodalmi tevékenysége

A bibliamagyarázatokon és különféle témájú cikkeken kívül kisebb történeteket, előadásra alkalmas párbeszédeket is írt. Ezek általában didaktikai célzatú megtéréstörténetek voltak. A költészethez is megtérése után fordult, vallásos verseket írt, ezekből egy kötetet megjelentetett 1914-ben Dicsőség Istennek! címmel. Költeményeiben vagy egy-egy bibliai történetet vagy vallásos érzéseit, gondolatait fogalmazta meg. Szász Póla versei között fordításokat is találunk, emellett számos evangéliumi munkát is átültetett magyar nyelvre. Ha olvasott egy könyvet, amelyről azt gondolta, hogy másoknak is épülésére szolgálhat, azonnal elkezdte fordítani, s ha mást nem, részleteket megjelentett belőle az evangéliumi lapok valamelyikében. Énekeket is fordított, főként angolról és németről, melyek a Hozsánna és a Hallelujah! című énekgyűjteményekben láttak napvilágot 1904-ben és 1908-ban. Számos fordítása között szerepel Eduard Barde francia szerző Mártha és Mária című, lányoknak szóló erkölcsnemesítő könyve, amely nagy hatással volt rá is, úgy érezte, mintha az ő gondolatait fogalmazta volna meg a szerző. A kötet a Házi Kincstár című olvasmánysorozatban jelent meg kétezer példányban. Szász Póla ültette át magyar nyelvre Eva von Thilele Winkler Semmi sem lehetetlen. Emlékezések és tapasztalatok című munkáját. Szintén Szász Póla fordításában jelent meg a német belmisszió alakjának, Dora Rappardnak az életrajza is.

Gyermekek – követők

Szász Póla megélt hite az „őt követő” családtagokra számára meghatározó volt, Tamás fia így vallott erről: „Mélyebben hatott rám édesanyám mind jobban mélyülő hite és bizonyságtétele, s az, hogy ő korán kezembe adta a Bibliát, s szeretettel buzdított annak rendszeres olvasására. Tizenkettedik születésem napjára teljes Szentírást kaptam tőle ajándékba, a Példabeszédek könyvéből vett dedikálással: »Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmatosan keresnek, megtalálnak engemet.« Az arra fogékony rokonokat bevonta az evangelizáció munkájába. Megjelentette írásaikat az általa szerkesztett folyóiratokban. Férje is rendszeresen írt a felesége szerkesztette Mustármagba, illetve a Bethánia másik kiadványába, a Keresztyén Protestáns Naptárba. Erzsébet lánya férjével, Molnár Gyula jogásszal együtt aktív keresztyén életet éltek, a Bethániában ismerkedtek meg. Bár Erzsébet nem mindenben követte anyját, a Bethánia Egyesület életében részt vett, ő is tartott női alkalmakat, írt kisebb hitébresztő novellákat, gyermekverseket. Vargha Ilona (1883–1954) úgy tűnt, hogy tudományos pályájára lép, egyetemet végzett. Beöthy Zsolt emlékkönyvébe írt egy tanulmányt Arany Rozgonyi Piroskájáról, amelyet Beöthy elfogadott volna doktori disszertációnak is, de az végül soha sem készült el. Egy ideig magyart tanított az Andrássy úti leánygimnáziumban, emellett bibliakört vezetett, evangelizált. Házasságot kötött Podmaniczky Pál (1885–1949) evangélikus lelkésszel, teológussal. Podmaniczkyt a házasságkötés után kinevezték Szelibe lelkésznek, majd néhány év múlva a soproni evangélikus teológiára került. A fiúk közül Tamás (1890–1968) a lelkészi hivatást választotta, kunszentmiklósi lelkész lett, számos egyházi ének szerzője, felesége Magay Mária. Írt, fordított, szerkesztett, anyjával közösen is. Teológiai évei alatt írta anyjáról: „Nekem ez a legáció, az ötszöri szolgálat fáradsága mellett, a megfeszített és feltámadott Krisztusról igehirdetésben való bizonyságtétel első örömeit jelentette, noha öt beszédem közül csak három volt sajátom, kettőt (azt hiszem, elég ritka eset az igehirdetés történetében) édesanyám írt számomra!’ Zoltán és Gyula fiai világi pályára léptek. Zoltán középiskolai tanár lett, emellett családtörténeti kutatásokat végzett. Felesége, Puky Klára azonban követte anyósa példáját. Gyula (Jules) hivatalnok lett, a magyar-olasz banknál dolgozott, 1944-ben beállt az újonnan felállított Prónay-különítménybe mint tüzérfőhadnagy. 1945-ben valószínűleg a Vérmezőn elesett, ő volt a család fekete báránya. Szász Póla Vargha Gyula halála után Budapestre költözött és 1944-ig itt élt, Zoltán fiával és annak családjával lakott együtt, de ebben az időben is sokat utazott. Rendszeresen járt Klotildligetre a FÉBÉ nyaralójába, a Béthelbe, vidéki evangelizációs körútra, emellett hosszabb időt töltött Sopronban Ilona lányánál, illetve Kunszentmiklóson Tamásnál, néha Erzsébet lányánál Budapesten. 1944 júniusában úgy határozott, hogy Ilona lányához költözik néhány hónapra a bombázások elől, de végül 1947-ig, haláláig maradt Sopronban.

Művei

A Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület. Budapest, 1898.

Válasz Perczelné Kozma Flóra úrnőnek. Budapest, 1903. (Különnyomat)

Mit kíván az Ur a magyar nőktől. Budapest. 1905. (Különlenyomat)

Van-e a nőnek feladata az egyház munkájában? Budapest, 1908. (Különlenyomat)

Dicsőség Istennek! Versek. Budapest, Bethánia Iratterjesztés, 1914.

Meglepetések napja. Budapest, [1922]

A nagymama: unokáim: versikék. Budapest, é.n.

Könyvek könyve: Párbeszéd. Debrecen, 1939.

Fordítások:

BARDE, Eduard: Mária és Mártha. Ford. Vargha Gyuláné. Bp., Magyar Prot. Irodalmi Társulat, 1901.

Reggeli harangszó. Ford. Havergal Francziska után angolból Vargha Gyuláné, Budapest, 1901.

FRANKE, Elisabeth: A nagy, nyugodt sugárzás: Elbeszélés a davosi betegek életéből. Ford. Vargha Gyuláné, Budapest, 1920.

VIEBAHN, Georg von: Érzéki vagy lelki ember? Ford. Vargha Gyuláné, Budapest, 1928.

TIELE–WINCKLER, Éva: Semmi sem lehetetlen. Emlékezések és tapasztalatok. Ford. Vargha Gyuláné. Bp., Bethlen, 1932.

VEIELNÉ RAPPARD Emmy: Anyánk: Képek Rappardné Gobat Dóra életéből. Magyarra átd. Vargha Gyuláné, Budapest, 1933.

"Ha zúg az Úrnak Lelke": egy fejezet Rappardné Gobat Dóra "Világos nyomok" című könyvéből, Ford. Vargha Gyuláné, Budapest, 1934.

RAPPARDNÉ GOBAT Dóra: Az édesapám: Gobat Sámuel élettörténete. ford. Vargha Gyuláné. Budapest, 1934.

Egy lélek arcképe: Szemelvények Benoit Péterné van Berchem Renée leveleiből és naplójegyzeteiből. franciából ford. Vargha Gyuláné, Budapest, 1935.

KELLER B.: Mennyei Jelenések Könyve: írásmagyarázat. 2 kötet. ford. Vargha Gyuláné, Budapest, 1937.

Steinberg, Georg: A győzedelmes élet titka. ford. Vargha Gyuláné, FÉBÉ, Piliscsaba, é.n.

Irodalom

SÁRAI SZABÓ Katalin: A nők és a belmisszió: új női szerepek a református egyház életében. In: Határtalan nők. Szerk Bakó Boglárka – Tóth Eszter Zsófia. Nyitott Könyvműhely, 2008. 358–381.

SÁRAI SZABÓ Katalin: Egy poétikus statisztikus magánélete. Vargha Gyula (1853–1929) portréjához. Sic Itur ad Astra 60. 2009. 101–121.

SÁRAI SZABÓ Katalin: A református nő a 19. század végétől az 1930-as évekig – a belmisszióimozgalom hatása a nők egyházi működésére. Disszertáció. Budapest, 2010. https://doktori.btk.elte.hu/hist/saraiszabokatalin/diss.pdf

SÁRAI SZABÓ Katalin: Normakövető női emancipáció - A konzervatív nőmozgalom Magyarországon a 19. század végén, 20. század elején. Replika, 2014/1–2, 85–106. https://www.replika.hu/system/files/archivum/85-86_06_sarai_szabo.pdf

Szerző

Sárai Szabó Katalin