Groningeni egyetem

Észak-Hollandia mai napig jelentős 1614-ben alapított egyeteme.

A Groningeni Egyetemet a Németalföldi szabadságharc korában, de a 12 éves spanyol-holland fegyverszünet (1609-1621) idején alapították. Számos holland és külföldi diákot vonzott, a magyar peregrináció szempontjából szintén fontos szerepet töltött be: disputák, disszertációk jelentek meg magyar diákoktól, menzáján számos magyar kedvezményesen vagy ingyenesen étkezhetett.

Az egyetem alapítása

A Habsburg uralom alól felszabaduló észak-németalföldi tartományokban igen hamar igény mutatkozott a szellemi élet protestáns műhelyeinek megteremtésére. A felsőfokú oktatás hiánya Groningenben már a 16. század végén, a 17. század elején égető problémának tűnt, ezért 1609-ben a rendi gyűlés (Staten Generaal) határozatot hozott, miszerint Groningen város és a környező területek (Ommeland), melyek egy tartományt képeztek (Stad en Lande) diákjai 100 guldent kapnak, ha Leidenben, Franekerben vagy Brémában tanulnak, illetve 150 guldenben részesülnek, ha a nevezett három egyetem helyett más felsőoktatási intézményt kívánnak meglátogatni. Az 1609-es végzés 46 diák nevét sorolja fel, akik tanulmányaik folytatására ösztöndíjat nyertek a rendektől. Alig telt el három év, amikor is már szóba került egy önálló kollégium felállítása néhány fakultással. A Groningeni Egyetem ünnepélyes megnyitására mégis további két évet kellett várni, amire végül 1614. augusztus 23-án került sor a város közepén álló Martinikerkben. A Groningeni Egyetemen 1614-es alapításától számítva 1811-ig az összes beiratkozást tekintve a 17. században immatrikulált a legtöbb hallgató: 1614 és 1713 között a kétszáz éves periódust nézve az összes hallgató 61%-a iratkozott be, ez évente átlagosan 75 hallgatót jelentett. A virágkort viszont a 18. században hanyatlás követte, évente átlagosan csak 47 hallgatóról tud ugyanis a matrikula. A számadatokhoz kiegészítésképpen hozzá kell még tenni, hogy a holland szakirodalom szerint, a tényleges hallgatók kb. 1/3-ának neve nem jelenik meg a beiratkozási listákon, akárcsak egyébként a többi egyetem esetében sem, mivel a beiratkozás nem volt az egyetemi tanulmányok feltétele. A beiratkozott külföldi hallgatók száma is igen jelentős volt. Pontos számadatokat a holland szakirodalom sem tett közzé, mivel a rendelkezésre álló listák meglehetősen pontatlanok, elsősorban a diákok származási helyét tekintve. 1811-ig kb. 4000 külföldi tanult Groningenben, ez az összes beiratkozott hallgató 30%-a. A legtöbb külföldi német területről származott, összesen kb. 3150 diák, ami a külföldi hallgatók 80%-a volt. Ennek természetesen elsődleges oka a földrajzi közelség volt, hiszen a német hallgatók 1/3-a ráadásul a keleti-fríz területekről érkezett.

Magyar diákok a Groningeni Egyetemen

A magyar és erdélyi hallgatók létszáma meg sem közelítette a németekét. A források alapján a vizsgált korszakban összesen 290 magyar vagy erdélyi diákról tudunk, akik az egyetem hallgatói voltak. Arról, hogy a magyarok meddig maradtak Groningenben nagyon kevés adattal rendelkezünk. A jelenlétet igazoló listák (recenziós listák) igen hiányosak (1765-1807 között maradtak csak fent), ezért a groningeni tartózkodásra általános tendenciákat nem tudunk megállapítani, hanem csak egyes emberek groningeni tanulmányainak hosszúságát tudjuk meghatározni. A Deventerben később professzori állást vállaló Csernák László 1767-ben iratkozott be Groningenbe, ezt követően 1768-ban nem volt Groningenben, majd 1769-től 1774-ig folyamatosan az egyetemen tartózkodott. Hasonlóan hosszú időt töltött Mogyoródi Márton Tamás is Groningenben. Először 1773-ban iratkozott be, 1774-ben nem volt Groningenben, majd 1775-ben újból beiratkozott és 1781-ig folyamatosan Groningenben tanult.

Egyetemi támogatások

1. Az egyetemi menza magyar diákjai Alig fél évvel az egyetem alapítása után Groningen város és Ommeland rendjei döntöttek egy bursa ’beneficium mensa publica’ - tulajdonképpen a mai menza elődje – felállításáról, mely 40 diákot látott el, egy oeconomus gondoskodott a diákokról, a rendek béreltek vagy vettek egy házat, a tartomány évente 55 guldent fizetett minden diák után valamint 6-7 szekér tőzeget biztosított a fűtésre. Ezen kívül maguk a diákok 45 guldent adtak még az oeconomusnak, aki az ételéről és italáról, a szolgákról és szolgálólányokról, valamint a háztartás fenntartásáról gondoskodott. A bursának megfelelő helyet találtak a Broederskerkhoffon, amiért az egyetemi gondnokok 3036 guldent fizettek a tulajdonosnak, egy bizonyos E. Joncker Sicko Pansernek. A bursa egészen 1813-ig ebben a házban üzemelt. Alapításakor a bursa nem volt teljesen ingyenes, csak az étkezések költségének felét állták, a következő évek határozatai viszont egyértelműen bizonyítják, hogy bizonyos számú diák teljesen ingyen étkezhetett, míg mások fél áron kaptak ételt. A bursáról szóló határozatok az étkezések rendjét és a heti menüt is megszabták. A kezdeti években napi háromszori étkezést tettek lehetővé: reggelit, ebédet és vacsorát biztosítottak a diákoknak, mivel azonban a reggeli iránt nem mutatkozott érdeklődés, így azt megszüntették. A menüt nem nevezhetjük túl változatosnak: nyers vagy pácolt húst, hutspotot (zöldséges egytálétel) és szürke vagy zöldborsót, vajat, fehér vagy zöldsajtot, kenyeret és pénteken halat szolgáltak fel, inni sört, évente kétszer pedig francia bort kaptak. A menü minősége ellen többször is panaszt tettek a diákok, mivel szerintük vagy túlsütötték, vagy nyersen szolgálták fel az ételt, esetleg romlott volt a hús. A bursában étkező magyarokról az első bejegyzés 1658. november 3-án kelt, amikor is Csedregi Péter kérését tárgyalta az egyetemi szenátus. Csedregi a rektornak előadta, hogy szűkölködik, mire a rektor a gondnokokkal folytatott tárgyalás után télire megadta a szabad bursa használatot, valamint egy heti pénzt rendelt neki. Az utolsó magyarról a bursában 1783-ban találunk említést, egy bizonyos Szakloncy (valószínűleg Szaklányi Zsigmond) nyerte el a szabad asztal használatát.

2. Pénzügyi támogatások Szintén más egyetemekhez hasonlóan biztosították disputák kiadását vagy a hazaút költségeinek fedezését. Az erre vonatkozó adatok csak a 18. századból állnak rendelkezésünkre. Császári K. Istvánnak 1731-ben ítéltek oda a kurátorok 10 ezüst dukátot disputája kiadására. Szathmári Orbán Sámuelnek 1735-ben alig egy hónappal Groningenbe érkezése után a kurátorok a disputa ingyenes megjelentetést szavazták meg. Az útiköltségre is áldozott az egyetem, Kamarási Lászlónak 1738-ban 25 guldent Nagyodi Sámuelnek 1748-ban 50 guldent, Szőnyi Mihálynak 1749-ben szintén 50 guldent adtak.

Egyetemi jogszolgáltatás

Az egyetemi jogszolgáltatás több szinten történt. Az első foka a senatus minor volt, mely állt a rektorból, asszesszorokból és a titkárból. A rektor választott két asszesszort, akik két évig dolgoztak mellette. Kisebb jelentőségű ügyekben egyébként a rektor egyedül is dönthetett, ilyen esetekben azonban fellebbezésre nem volt lehetőség. A senatus minor döntését viszont meg lehetett támadni a senatus academicus-nál, amiben a rektor és a professzorok vettek részt. Csak a rektornak volt joga asszesszorait és az egész akadémiai szenátust egybehívni, akárcsak valamennyi egyetemi polgárt, aki az ő jogszolgáltatása alá esett. A senatus academicus fellebbviteli fóruma a senatus amplissimus volt. Ezen a tanácskozáson a kurátorok is részt vettek, bár ők nem voltak egyetemi polgárok, így ők maguk nem estek az egyetemi jogszolgáltatás alá. Maga a helytartó is tagja volt ennek a tanácsnak, ő volt az első kurátor (curator primarius), neki kellett a legnehezebb ügyekben döntést hoznia. Gyilkossági ügyekben viszont csak a városi magisztrátus hozhatott ítéletet. A büntetésekről az egyetemi törvények 24. pontja szól. Vagy pénzbírságot kellett fizetni, vagy a tettest az egyetemi épület börtönébe zárták, esetleg kitörölték a nevét az egyetemi matrikulából, legvégső esetben időlegesen vagy örökre kitiltották az egyetemről valamint Groningen városból és Ommeland tartományból. Az egyetemi bíróság a 18. század második felében veszített jelentőségéből, ezért senkit nem ért váratlanul, amikor 1808-ban a szenátus is beleegyezett a bíróság megszüntetésébe. Végül 1811-ben szűnt meg a bíróság, amikor is Napóleon a Groningeni Egyetemet Császári Egyetemmé nevezte át. A francia oktatási rendszerben az egyetemi bíróságnak és egyéb kiváltságoknak már nem volt helye. 1735. október 19-én Matolcsi Bíró Pál nevű diák szállásadója azzal kereste meg a rektort, hogy a magyar hét hónappal ezelőtt fizetés nélkül távozott, ezért kérte, hogy a szállásán hátrahagyott javaiból elvehesse a hátralékot. Hónapokig tartó pereskedésben végül a szállásadót marasztalták el és kötelezték pénz megfizetésére. 1748-ban Török Ferencet a szállásdíja megfizetésére kötelezték. Farczádi Gábor ugyanebben az évben továbbadta bérelt szobáit holland diákoknak, akiktől sem neki, sem a szállásadónak nem sikerült a pénzt behajtaniuk. Arra is volt példa, hogy egy diák és szállásadónője közti bizalmas viszony feltárása érdekében magyarokat hallgattak ki, mint Váraljai Mihályt 1650-ban. Az egyetem foglalkozott hitéleti kérdésekkel is, amiben két magyar diákot tanúként hallgattak meg. Anthonius Driessen groningeni professzor Hermannus Venema franekeri professzort remonstráns nézetekkel vádolta, és úgy gondolta, hogy a remonstrantizmus magyarországi és erdélyi terjedésében Venema diákjainak volt szerepük. A Groningeni Egyetemen 1734. december 15-én tartott kihallgatáson Szombati Gergely és Réti István diákoknak az erdélyi és magyar remonstrantizmussal kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. Mivel a magyarok nyilatkozataiból az derült ki, hogy bár voltak Erdélyben arminiánusok (4-5 ember), közülük nem mindenki tanult Franekerben, Venema tanítványai közül senkit nem tudtak megnevezni, akit arminianizmussal vádoltak. Sőt a gyanúba keveredettetekről sem lehetett elmondani, hogy osztották Venema nézeteit, sőt azt sem tudták, hogy Venema neve egyáltalán előfordult-e a gyűléseken. Biztosították a Groningeni Egyetemet, hogy a magyar és erdélyi egyház fellép az ortodoxiától elhajlókkal szemben, a remonstránsok tévelygéseinek elkerülése érdekében reverzálist készítettek, de ezek nem Venema nézeteivel szemben fogalmazódtak meg. A vizsgálat után ezt a jegyzéket a szenátusnak adták, hogy töröljék el a Venemát ért heterodoxia vádját. Réti Istvánt 1747-ben azzal vádolták meg, hogy meg akart erőszakolni egy helyi 15 éves lányt. Bár Réti minden ellene felhozott vádat tagadott, a tanúvallomások alapján elítélték és még napnyugta előtt távoznia kellett a városból és tartományból, sőt azt is megtiltották, hogy valaha visszatérhessen.

Szakirodalom

BOZZAY Réka-LADÁNYI Sándor, Magyarországi diákok holland egyetemeken 1595-1918, Budapest, ELTE Levéltára, 2007. (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 15). BOZZAY Réka: Magyar diákok a groningeni bursában, in: Papp Imre; Angi János; Pallai László (szerk.): Emlékkönyv ifj. Barta János 70. születésnapjára, Debrecen, Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, 2010, 111;131-117;139. BOZZAY Réka: Magyarországi diákok groningeni tanulmányai a kora újkori levéltári források tükrében, in: Bozzay Réka (szerk.) Történetek a mélyföldről: Magyarország és Németalföld kapcsolata a kora újkorban, Debrecen: Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszék, 2014, 172-187. JONCKBLOET, W. J. A.: Gedenkboek der Hoogeschool te Groningen, Groningen, J. B. Wolters, 1864. KAMPMAN, J. G.: De Groningse student vóór 1815, in: Universitair leven in Groningen 1614-1989, J. Kingma, W. R. H. Koops, F. R. H. Smit (Red.) Groningen, Universiteitsmuseum, 1989, 41-61. LANGERAAD, van Lambregt Abraham; BIE, de, Jan Pieter; LOOSJES, Jakob: Biographisch woordenboek van protestantsche godgeleerden in Nederland. Deel 2. Utrecht, Kemink & Zoon, 1908-1918. SMIT, Franck: Buitenlandse studenten in Groningen 1614-1815, in: Huussen jr., A.H. (red.): Onderwijs en onderzoek: studie en wetenschap aan de academie van Groningen in de 17e en 18e eeuw, Hilversum, Verloren, 2003, 261-283. VEN, VAN DER, Foskea, ’Groningse Loskoppen’ Academierechtspraak in Groningen, in: Huussen jr., A.H. (red.): Onderwijs en onderzoek: studie en wetenschap aan de academie van Groningen in de 17e en 18e eeuw, Hilversum, Verloren, 2003, 231–260. WATERBOLK, E. H.: Academisch onderwijs in Franeker en Groningen, 1585-1843: ijver en wedijver, Groningen, Universiteitsmuseum Groningen, 1985.

Szerző

Bozzay Réka