Maróthi György (1715–1744)

Maróthi György (Debrecen, 1715. február 11. – Debrecen, 1744. október 17.), a Debreceni Református Kollégium tanára, tankönyvszerző. A Debreceni Református Kollégium tanáraként igyekezett megreformálni az oktatás formai és tartalmi oldalát. Több szövegkiadást és tankönyvet írt és adott ki a diákság hasznára, számtankönyve nagy népszerűségre tett szert. Svájci mintára megszervezte a kollégiumi énekkart, a Kántust, négyszólamú zsoltárkiadást rendezett sajtó alá. Magyarra fordította Jean-Frédéric Osterwald szentírási történeteket összefoglaló tankönyvét és kegyességi munkáját.

Családja és tanulmányai

Maróthi György városi szenátor és Gácsy Erzsébet fiaként született Debrecenben, 1715. február 11-én. Négyen voltak testvérek: Sára, György, Mária és Sámuel. Szülővárosában tanult, 1729. április 29-én lépett a Debreceni Református Kollégium felsőbb hallgatóinak sorába. Apja tehetős ember volt, nem kellett pénzt gyűjtenie tanulmányútjára, 16 évesen indult külföldre, a diákok többsége ezzel szemben 25-30 évesen peregrinált. 1731-től hat és fél évig tanult svájci és németalföldi egyetemeken. 1731. szeptember 8-án a Zürichi-, 1732. június 27-én a Bázeli-, 1735. március elsején a Berni Egyetemre iratkozott be. Bázelben szerzett lelkészi oklevelet és kötött barátságot diáktársával, Jakob Christoph Beckkel (1711–1785), a Bázeli Egyetem későbbi teológiai tanárával, akivel Maróthi korai haláláig leveleztek. Hollandiában 1736. július 16-tól a Groningeni-, 1737. augusztus 9-től az Utrechti Egyetemen tanult. Groningenben a coccejánus teológus Daniel Gerdes (1698–1765) professzor elnöklete alatt megvédte a De Synagoga Libertinorum című értekezést. Apja halála hírére 1737 őszén hazaindult. A külföldi tanulmányai során meglátogatott helyszínekről, és a megismert személyekről tanúskodó peregrinációs albumát az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.

Debreceni professzorsága

1738 áprilisában iktatták be Maróthi Györgyöt a Debreceni Református Kollégium professzorainak sorába, székfoglaló beszédét A tudományoknak a keresztyének közti különböző viszontagságairól tartotta. Ékesszólást, történelmet, földrajzot, matematikát és fizikát tanított.

Pedagógiai elképzelései

A Debreceni Református Kollégium tanítási rendjének megújítására készült Maróthi két pedagógiai programja. 1740 decemberében tárgyalta az intézmény fenntartója, a városi tanács az első beadványát (Idea), amelyben javasolta a felsőbb szinten tanuló ifjúság osztályokra osztását. Emellett nagyobb teret szánt az irodalmi tanulmányoknak, az oktatást gyakorlati foglalkozásokkal tervezte javítani, valamint a mindenkinek kötelező előadások (publicum collegiumok) mellett a szűkebb körben tartott „privatum collegiumok” bevezetését javasolta. 1741 januárjában a városi tanács az alsó- és a középső szinten tanuló diákság oktatásának átalakítására készült táblázatáról (Opiniones) tárgyalt. Maróthi ebben javaslatot tett az iskolai hittani–erkölcsi nevelés és a klasszikus tárgyak tanításának reformjára, a szükséges auktorok, tankönyvek és órai keretek meghatározásával. Tervezeteiben a tanításnak a tanító személyétől független rendjét, a reáltárgyakkal az alsó szinten való ismerkedést, a modernebb tananyagok bevezetését és a kisiskolások számára az anyanyelven történő tanulás nagyobb arányát célozta meg.

A klasszikus nyelvek

A kora újkori műveltség alapját jelentő latin és a görög nyelv tanításának fejlesztésére Maróthi kiadta Cornelius Nepos (1740), Minucius Felix (1740), Phaedrus (1740) és Eutropius (1741) munkáit kitűnő külföldi filológusok (John Davies, Johannes Meursius, Tanaquil Faber, Christophorus Cellarius) korábbi kiadványai nyomán. Maróthi igyekezetéből jelent meg a debreceni városi nyomdában Joachim Lange elemi latin nyelvtana is (1743), amellyel az elavultnak tartott korábbi tankönyveket váltotta ki.

Teológiai művek fordítása

Bár Maróthi lelkészi oklevéllel érkezett haza, papi pályára nem lépett és teológiát sem tanított. Két hittudományi mű fordításában vett részt. A svájci „ésszerű ortodoxia” jeles képviselőjének, Jean-Frédéric Osterwaldnak A Szent históriának rövid summája című munkája először 1744-ben Debrecenben, majd 1848-ig még közel harminc kiadása látott napvilágot a városi nyomdában. A katekizmus-szerű munkácska az Ó- és Újszövetségi történéseket foglalta össze a kisiskolások igényeihez igazodva. Osterwald másik, A’ keresztyének között ez idő szerint uralkodó romlottságnak kútfejeiről való elmélkedés című munkája már csak Maróthi halála után, 1745-ben jelenhetett meg. A helyes vallásgyakorlásra tanító és a bűnöktől intő gyakorlati teológiai útmutatást debreceni értelmiségiek: Domokos Márton főbíró, Szeremlei Sámuel szenátor, Buzinkai György városi orvos és két kollégiumi professzor, Maróthi György és Piskárkosi Szilágyi Sámuel ültették át magyarra.

A természettudományok

A kollégiumi professzor a matematikát Johann Friedrich Weidler munkájából kezdte tanítani, majd saját tankönyvet adott ki Arithmetica, vagy a számvetésnek mestersége címmel. Maróthi művének népszerűségét jelzi, hogy négy évtizeden belül három kiadást megért, először 1743-ban, majd 1763-ban és 1782-ben is kinyomtatták Debrecenben. Közkedveltségének titka a gyakorlatiasságában rejlett: Maróthi a tanítványai anyanyelvén, a hétköznapi életből származó példákon keresztül magyarázta a matematikai műveleteket, például a szántóföldek és a szőlők területének kiszámításával, vagy a korban használatos különféle pénznemek átváltásával. Az általa kísérleti szellemben tanított fizikához a város támogatásával és barátja, Jakob Christoph Beck bázeli professzor közvetítésével Svájcból rendelt kísérleti eszközöket (mikroszkópot, teleszkópot, légszivattyút). Tanítványaival csillagászati megfigyeléseket is végzett az általa létrehozott obszervatóriumban.

Többszólamú éneklés és hangszeres zene

Az 1739–1740. évi pestisjárvány idején, az svájci egyetemjárása során szerzett tapasztalatai alapján létrehozta a Kollégium négyszólamú énekkarát, a napjainkig működő Kántust. 1740-ben a kollégiumi ifjúság hangszeres zenei képzésére Musicum Collegium szervezésébe kezdett. Saját lakásán kottából szabatos ritmusra éneklést tanított négy diáknak Maróthi, Szőnyi Benjámin is közöttük volt, aki ezt meg is írta. Többszólamra éneklő férfikart jelentett a Kántus, az elnevezés csak a 19. század végétől létezett. Maróthi alapító okiratát vagy jegyzetét soha senki nem látta, mert ilyen nem volt. 1952 óta létezik a mai Kántus, ebben nők is énekelnek. Maróthi előbb az első verset tartalmazó egyszólamú zsoltárt adott ki 8° formátumban, majd a Kálvin korabeli harmóniás zsoltárokat, azaz négy szólamra, ez még négyszer megjelent. A 150 genfi zsoltárt kétszer is kiadta a debreceni városi nyomdában, amelyhez svájci kiadványok szolgáltak mintául: 1740-ben a tenorszólammal, majd 1743-ban négyszólamú dallamokkal (A’ soltároknak négyes notájik, úgymint: a’ tenor, bassus, discantus és altus).

A kollégiumi könyvtár

A Debreceni Református Kollégium könyvtárára gondot viselő tanárként a katalógus rendbe szedése és a gyarapítás mellett az elavult könyveket leselejteztette. A kiválogatott duplumokból rendezte meg az első debreceni nyilvános könyvárverést 1743. augusztus 15–17-én, amelyet aukciók egész sora követett egészen 1842-ig. Halála után Maróthi magánkönyvtárát is a Kollégiumban árvereztette el az özvegye 1744. április 30-án.

Családi élete, közéleti szerepvállalása

A külföldi egyetemekről hazatérve 1738 nyarán megnősült, Sződi Csir (Pastoris) István debreceni lelkész lányát, Katalint vette feleségül. Három gyermekük született: a hatnapos korában elhunyt fiú, a Katalin nevű első lánya, majd annak halála után az újabb Katalin nevű lánya, aki nem érte meg a felnőtt kort. Özvegye Csákvári Varjas János (1721–1786) akkori kecskeméti rektor, későbbi debreceni kollégiumi professzorhoz ment férjhez. Apjához hasonlóan az ifjabb Maróthi Györgyöt is megválasztották Debrecen város szenátorává 1741-ben. 1744 őszén a debreceni református egyház lelkészekből, professzorokból és a város vezetőiből álló tanácsa, a konzisztórium jegyzői tisztét is ellátta.

Maróthi emlékezete

Maróthi György 1744. október 17-én hunyt el, alig 29 évesen, a város Péterfia utcai temetőjében helyezhették örök nyugalomra. Kollégája, Piskárkosi Szilágyi Sámuel temetési beszéde (Oratio funebris) és tanítványa, Hatvani István elégiája és három epigrammája a zürichi Museum Helveticum 1746. évi második részében jelent meg. Ifjúkori arcképét svájci tanulmányai idején, 1734-ben festette meg a zürichi Marti Léon Zeuger. A Debreceni Református Kollégium alapításának négyszázados jubileumára készült egyrészt a Kollégium árkádjai alatti dombormű-sorozat részeként Nagy Sándor János Maróthit ábrázoló bronz alkotása, másrészt a Gáborjáni Szabó Kálmán-féle freskók közt a Maróthit négy énekes diákkal ábrázoló freskó az Oratorium elé. Zeuger olajfestménye után készülhetett a Maróthit parókában és talárban megörökítő félalakos portré Félegyházi László debreceni festőművész műhelyében (1964 körül). A kollégiumi professzor nevét Debrecenben utca viseli. Emlékét őrzi a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Maróthi Könyvtára, a Maróthi György Pedagóguskórus és a Maróthi György (matematikai) Emlékverseny.

Szakirodalom

Disputatio historico–theologica, de synagoga libertinorum ad Actor. VI:9, quam praeside Daniele GERDESIO ... publice defendet ... a. d. V. Decembris 1736 Georgius MAROTHI, Groningae, ex officina Hajonis Spandaw, 1736.
Maróthi-album: OSzK Oct. Lat. 455.

BOZZAY Réka – LADÁNYI Sándor: Magyarországi diákok holland egyetemeken 1595–1918, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2007 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 15), 1612, 2349.
CSOMASZ TÓTH Kálmán: Maróthi György és a kollégiumi zene, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978, 45–50.
FEKETE Károly – BARCZA János: Őrállók és örökhagyók: műalkotások a Debreceni Református Kollégiumban, Debrecen, Debreceni Református Kollégium, 2013, 44.
HEGYI Ádám – SZÖGI László: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és főiskolákon 1526–1919, Budapest, Eötvös Lóránd Tudományegyetem Levéltára, 2016 (Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban, 23) 99, 487, 1226.
LENGYEL Imre – TÓTH Béla: Maróthi György külföldi tanulmányútja: adatok pályakezdéséhez, könyvtára keletkezéséhez Jacob Christoph Beckkel folytatott levelezéséből, Könyv és könyvtár: a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve, 8/1(1970), 5–136.
OLÁH, Róbert: Book Auctions at the Reformed College of Debrecen (1743–1842), in: JAGERSMA, Rindert, BLOM, Helwi, CHAYES, Evelien, HANSEN, Ann-Marie (eds.): Private Libraries and their Documentation, 1665–1830, Leiden, Brill, 2023, 137–152. DOI:10.1163/9789004542969_008
OLÁH Róbert: Maróthi György könyvei a Teleki-Bolyai Könyvtárban: Adalékok egy debreceni tanári könyvtár történetéhez, in: BÁNYAI Réka – KIMPIÁN Annamária (szerk.): Musis patriis...: Tanulmányok Teleki Sámuel halálának 200. évfordulójára, Marosvásárhely, Teleki Téka Alapítvány, 2023.
Ötvös János, Maróthi György könyvtára, in: Könyv és Könyvtár, 1955/II (Debrecen 1956), 331-368.
TÓTH Béla: Maróthi György, Debrecen, Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottsága, 1994, 11–49.
TÓTH Béla: Maróthi György albuma, Studia litteraria: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalmi Intézetének közleményei, 11(1973), 107–126.

Szerző

Oláh Róbert