„Miskolci Csulyak István (1575–1645)” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''Miskolci Csulyak István'' (1575-1645) református lelkész, zempléni esperes == Élete == 1575-ben született Tolcsván, ároni (több generációs lelkészi) családba. Alsó fokú iskolái után Bodrogkeresztúron, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, majd Thököly Miklós nevelőjeként 1600-tól újra Patakon tanult. Az ifjú báró kísérőjeként 1601-től Görlitzben a szónoklattan és a költészet, 1603-tól Heidelbergben<ref>Szabó András, Misko…”) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (6 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
''Miskolci Csulyak István'' ( | ''Miskolci Csulyak István'' (1575–1645) református lelkész, zempléni esperes | ||
== Élete == | == Élete == | ||
Miskolci Csulyak István a Zempléni Református Egyházmegye espereseként gondosan látogatta a gyülekezeteket. Hivatali dokumentumai az egyháztörténeti kutatások egyedülállóan gazdag forrásai. A Sárospataki Református Kollégium felügyelőjeként összeütközésbe került a puritán reformokat sürgető Tolnai Dali Jánossal. Az irodalomtörténet a késő-humanista alkalmi költészet „kismestereként” tartja számon. 1575-ben született Tolcsván, ároni (több generációs lelkészi) családba. Édesapja, Miskolci Csulyak János (egy időben tolcsvai lelkész) ifjúkorában a wittenbergi egyetem hallgatója volt. | |||
Alsófokú iskolái után Bodrogkeresztúron, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon és Debrecenben, majd Thököly Miklós nevelőjeként 1600-tól újra Patakon tanult. Az ifjú báró kísérőjeként 1601-től a görlitzi gimnáziumban a szónoklattan és a költészet, 1603-tól a heidelbergi egyetemen a teológia területén képezte magát. Peregrinációjáról tanúskodik az album amicoruma és a diariuma. | |||
Hazatérése után 1607 júliusától Tarcalon rektorkodott. 1608 decemberétől a Rákóczi család birtokainak központjában, Szerencsen, 1612 februárjától Miskolcon, 1616 márciusától haláláig Olaszliszkán lelkészkedett. 1629-ben megválasztották a Zempléni Református Egyházmegye esperesének, amely tisztségben püspöki jogkörrel rendelkezett. Bethlen Gábor kétszer is elhívta tábori lelkészének, ám a szolgálatra különböző okok miatt nem került sor. 1645 decemberében hunyt el, 1646. január 4-én temették el Olaszliszkán. | |||
Hat feleségétől összesen tíz gyermeke született, közülük Miskolci Csulyak Gáspár (1627–1696) érte meg a felnőttkort. Tőle született unokája, Miskolci Csulyak Ferenc (1675–1740), Debrecen város nyomdászaként és szenátoraként működött. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött útinaplójában maradt fenn az első magyar polgári családfa. | |||
== Művei == | |||
Nyomtatásban három értekezése jelent meg, amelyeket David Pareus elnökletével védett meg a Heidelbergi Egyetemen: De Sacra Scriptura (1604), De lege et evangelio (1605), De civili et ecclesiastica potestate (1607). Önéletrajzának magyar fordítása, néhány prózai szövege és magánlevelei, illetve magyar és latin nyelvű versei megjelentek az RMKT XVII/2. kötetében. Beszédei közül néhány szintén megjelent, a többség mindmáig kiadatlan. | |||
== | == Hatása == | ||
Esperesként szorgalmasan látogatta az egyházmegyéje gyülekezeteit. Hivatali naplója és levelezése, a zsinatokon elmondott beszédei, valamint a vizitációs jegyzőkönyvei a korszak egyháztörténetének felbecsülhetetlen forrásai. 1638-ban összeütközésbe került a Sárospataki Református Kollégiumban tanító Tolnai Dali Jánossal. A puritán meggyőződésű ifjú tanárral való konfliktusának kiváltó oka volt, hogy Tolnai kipellengérezte a lelkészek hibáit és igyekezett megreformálni a Kollégiumi oktatást (például a korábban használt skolasztikus tankönyvek helyett a rámista tankönyvek bevezetésével). Miskolci Csulyak, aki esperesként az iskola felügyelője volt, 1641 és 1642 folyamán két vizsgálatot is indított Tolnai ügyében. | |||
Olaszliszkai lelkészi működése idején épült fel az akkori református (1711 óta katolikus használatban lévő) templom tornya, amelynek bejárata fölött latin nyelvű emléktáblán örökítették meg az építtetők neveit. | |||
Az irodalomtörténet a késő-humanista alkalmi költészet szerzői között tartja számon. Művei többnyire idegen nyelvű mintára készültek, Miskolci Csulyak kedvelte a bonyolult versformákat. A különböző társadalmi alkalmakra (temetés, esketés, keresztelő) írott versei mellett a parókiáját is ellepték a versek a párnákra hímzett vagy az ajtók fölé függesztett feliratok formájában. Balassi Bálint Szép magyar komédiáját feltehetően az ifjú Miskolci Csulyakkal másoltatták le a Fanchali-kódexbe Késmárkon, Thököly Sebestyén udvarában, 1607–08 táján. | |||
Jelentős méretű lelkészi magánkönyvtárat gyűjtött össze, amely különösen gazdag volt bibliákban és szentírási kommentárokban, dogmatikai- és a hitvitázó munkákban, filozófiai-, történelmi-, irodalmi- és természettudományos művekben. | |||
== Szerző == | |||
[[Oláh Róbert]] | |||
= | |||
A lap jelenlegi, 2023. december 13., 11:55-kori változata
Miskolci Csulyak István (1575–1645) református lelkész, zempléni esperes
Élete
Miskolci Csulyak István a Zempléni Református Egyházmegye espereseként gondosan látogatta a gyülekezeteket. Hivatali dokumentumai az egyháztörténeti kutatások egyedülállóan gazdag forrásai. A Sárospataki Református Kollégium felügyelőjeként összeütközésbe került a puritán reformokat sürgető Tolnai Dali Jánossal. Az irodalomtörténet a késő-humanista alkalmi költészet „kismestereként” tartja számon. 1575-ben született Tolcsván, ároni (több generációs lelkészi) családba. Édesapja, Miskolci Csulyak János (egy időben tolcsvai lelkész) ifjúkorában a wittenbergi egyetem hallgatója volt. Alsófokú iskolái után Bodrogkeresztúron, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon és Debrecenben, majd Thököly Miklós nevelőjeként 1600-tól újra Patakon tanult. Az ifjú báró kísérőjeként 1601-től a görlitzi gimnáziumban a szónoklattan és a költészet, 1603-tól a heidelbergi egyetemen a teológia területén képezte magát. Peregrinációjáról tanúskodik az album amicoruma és a diariuma. Hazatérése után 1607 júliusától Tarcalon rektorkodott. 1608 decemberétől a Rákóczi család birtokainak központjában, Szerencsen, 1612 februárjától Miskolcon, 1616 márciusától haláláig Olaszliszkán lelkészkedett. 1629-ben megválasztották a Zempléni Református Egyházmegye esperesének, amely tisztségben püspöki jogkörrel rendelkezett. Bethlen Gábor kétszer is elhívta tábori lelkészének, ám a szolgálatra különböző okok miatt nem került sor. 1645 decemberében hunyt el, 1646. január 4-én temették el Olaszliszkán. Hat feleségétől összesen tíz gyermeke született, közülük Miskolci Csulyak Gáspár (1627–1696) érte meg a felnőttkort. Tőle született unokája, Miskolci Csulyak Ferenc (1675–1740), Debrecen város nyomdászaként és szenátoraként működött. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött útinaplójában maradt fenn az első magyar polgári családfa.
Művei
Nyomtatásban három értekezése jelent meg, amelyeket David Pareus elnökletével védett meg a Heidelbergi Egyetemen: De Sacra Scriptura (1604), De lege et evangelio (1605), De civili et ecclesiastica potestate (1607). Önéletrajzának magyar fordítása, néhány prózai szövege és magánlevelei, illetve magyar és latin nyelvű versei megjelentek az RMKT XVII/2. kötetében. Beszédei közül néhány szintén megjelent, a többség mindmáig kiadatlan.
Hatása
Esperesként szorgalmasan látogatta az egyházmegyéje gyülekezeteit. Hivatali naplója és levelezése, a zsinatokon elmondott beszédei, valamint a vizitációs jegyzőkönyvei a korszak egyháztörténetének felbecsülhetetlen forrásai. 1638-ban összeütközésbe került a Sárospataki Református Kollégiumban tanító Tolnai Dali Jánossal. A puritán meggyőződésű ifjú tanárral való konfliktusának kiváltó oka volt, hogy Tolnai kipellengérezte a lelkészek hibáit és igyekezett megreformálni a Kollégiumi oktatást (például a korábban használt skolasztikus tankönyvek helyett a rámista tankönyvek bevezetésével). Miskolci Csulyak, aki esperesként az iskola felügyelője volt, 1641 és 1642 folyamán két vizsgálatot is indított Tolnai ügyében. Olaszliszkai lelkészi működése idején épült fel az akkori református (1711 óta katolikus használatban lévő) templom tornya, amelynek bejárata fölött latin nyelvű emléktáblán örökítették meg az építtetők neveit. Az irodalomtörténet a késő-humanista alkalmi költészet szerzői között tartja számon. Művei többnyire idegen nyelvű mintára készültek, Miskolci Csulyak kedvelte a bonyolult versformákat. A különböző társadalmi alkalmakra (temetés, esketés, keresztelő) írott versei mellett a parókiáját is ellepték a versek a párnákra hímzett vagy az ajtók fölé függesztett feliratok formájában. Balassi Bálint Szép magyar komédiáját feltehetően az ifjú Miskolci Csulyakkal másoltatták le a Fanchali-kódexbe Késmárkon, Thököly Sebestyén udvarában, 1607–08 táján. Jelentős méretű lelkészi magánkönyvtárat gyűjtött össze, amely különösen gazdag volt bibliákban és szentírási kommentárokban, dogmatikai- és a hitvitázó munkákban, filozófiai-, történelmi-, irodalmi- és természettudományos művekben.
