Békési Panyik Andor (1910–1989)

Békési Panyik Andor (Ócsa, 1910. február 17. – Ócsa, 1989. március 1.)

Békési Panyik Andor református lelkész, Kálvin-kutató, a Református Megújulási Mozgalom aktív részese 1956-ban

Származása, iskoláztatása

Békési Panyik Andor 1910-ben született Ócsán, Pest megyében, földműves szülők gyermekeként – Panyik Andrásként anyakönyvezve. A hétgyermekes parasztcsalád második szülöttjeként, a helyi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait. A tehetséges diák tanárai javaslatára jelentkezett a kőbányai Szent László Reálgimnáziumba, ahol 1928-ban érettségizett. Középiskolás diákként kapcsolódott be a cserkészmozgalomba és 1948-ig aktívan vett részt benne, később már vezetőként. Gimnazista korában került kapcsolatba a Soli Deo Gloria diákegyesülettel és a nyári konferenciák, valamint gimnáziumi vallástanárai (Galambos Zoltán, Töltéssy Zoltán, Széles Sándor) hatására a lelkészi pályát választotta hivatásul.

Teológiai tanulmányai

Békési Andor 1928–1932 között volt a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója. Harmadéves teológusként Montpellierben, Franciaországban ösztöndíjasként tanult egy évet. Későbbi tudományos munkásságának fő kutatási területét – a francia hugenották és Kálvin – ekkor alapozta meg. A nyári félévre Bonnban iratkozott be, ahol Barth Károlyt hallgatta. Az első lelkészképesítő vizsga után, hat éven át az Amerikai Egyesült Államokban folytatott tanulmányokat és szolgált lelkészként. 1932 és 1938 között Békési Andor előbb a Princeton Seminary-ban (New Jersey) hallgatott Újszövetséget, és megszerezte a magisteri fokozatot. 1933-1935 között Philadelphiában (Pennsylvania) a Protestant Episcopal Divinity School-ban és az ezzel kapcsolatban álló University of Pennsylvania-n folytatta tanulmányait. 1935-től ismét a Princetonon hallgatott ószövetségi tárgyakat és keleti nyelveket, utóbbiból megszerezte a magisteri fokozatot. Újszövetségi tudományokból írt doktori disszertációját 1936-ban védte meg Philadelphiában a Divinity School-ban, 1938-ban pedig a Princetonon keleti nyelvekből szerezte meg a doktori fokozatot. Az amerikai ösztöndíjas évek alatt lelkészi szolgálatot is végzett, a Független Amerikai Magyar Református Egyház Keleti Egyházmegyéje lelkészeként négy éven át rendszeresen kijárt a Staten Island-i magyar gyülekezethez, a nyári vakációk alatt magyar iskolát vezetett. A tudományos pályán szépen induló fiatalembernek a professzorai fényes jövőt jósoltak, s lehetősége lett volna, hogy egy amerikai gyülekezeti meghívást elfogadva, megválasztott lelkészként maradjon az Egyesült Államokban, ám a hazatérés mellett döntött.

Lelkészi pályája

Békési Andor közvetlenül a hazatérése után, a Budapesti Református Teológiai Akadémia megüresedett Ószövetségi Tanszékére pályázott. A tanszék élére végül a nála két évvel idősebb Pap Lászlót választották meg, mellette az 1938–39-es tanévben Békési helyettes tanárként héber nyelvet oktatott, szemináriumot tartott. Főállásban 1938–1945 között vallásoktatóként tanított több budapesti iskolában. Közben kapcsolatban állt az ifjúsági egyesületekkel, ifjúsági istentiszteleteket tartott, lapszerkesztésben vett részt és református cserkészmunkát végzett.

1941-ben megnősült, Miklós Mária tanítónőt vette feleségül, aki az előző évben tért haza Belgiumból, ahol missziós testvér tanítónőként magyar iskolát vezetett, idehaza pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Elemi Iskolai Ügyosztályára kapott kinevezést. Békési Andor 1945 tavaszán feleségével és két gyermekével –, miután Budapest ostromát a Bethesda kórházban átvészelték – szülőfalujába, Ócsára költözött, ahol a háború alatt pap nélkül maradt eklézsia többé nem engedte el. Ravasz László püspök engedélyével a presbitérium és a gyülekezet teljes egyhangúsággal meghívta lelkészének –, így lett Békési Panyik Andor szülőfaluja lelkipásztora 38 esztendőre. Az amerikai egyházi tapasztalatokat szerzett lelkész a magyarországi, 1945 utáni átalakulásban a református egyház lelki és szervezeti megújulását, átalakulását fontos feladatnak tartotta. A korábbi népegyház jelleg helyett, a hitvalló egyház kialakítását tűzte ki célul: az állammal szoros kapcsolatban álló népegyház helyett hitvalló, missziói lelkületű lelkipásztorok és egyháztagok államtól független közösségét szerették volna kialakítani. (Az ócsai presbitérium 1947-es határozata.) A hitvalló lelkész első összeütközése az állami szervekkel 1946-ban történt, amikor egy temetési prédikációja miatt rendszer elleni izgatás vádjával feljelentették. A vád alaptalannak bizonyult, a gyülekezet tagjai kiálltak a vizsgálati fogságban lévő lelkészük mellett, többen tanúskodtak az érdekében. 1948 után az inkább Isten Igéjéhez ragaszkodó, mint egyházi feletteseik utasítására figyelő lelkipásztorok élete egyre inkább megnehezült. Az ócsai egyházközség is elveszítette ingatlanait, az 1932-ben épített Kálvin-házat (a gyülekezeti alkalmak színhelyét), a református iskolát és a szolgálati lakásokat. Békési Andor tanítónő felesége, miután a férje melletti kántori szolgálatot választotta, elveszítette a pedagógusi állását. Ebben az ellenséges légkörben próbálta Békési Andor továbbvinni a missziói vonalat, folytatni a gyülekezeti munkát. Az evangélizációs alkalmakra baráti köréből hívott lelkészeket: Fekete Pétert és más, majd az egyházi Megújulási Mozgalomban résztvevő szolgatársait. Járt Ócsán Pógyor István is, aki 1951-es letartóztatása után, kényszer hatására „bevallotta”, hogy Békési Andorral kapcsolatot tartott, ócsai evangelizációs szolgálata alkalmával az „Európai Unióról” is tárgyaltak. A politikai rendőrök már 1956 előtt próbáltak kompromittáló anyagot találni Békésiről, amelyet felhasználhattak volna ellene. Békési Andor levelező társai között szerepelt Joó Sándor és Gyökössy Endre Budapestről, Czakó Jenő Ceglédről, Kovács Bálint Kecskemétről, Koncz Sándor Alsóvadászról. Olyan lelkészek, akik a háború előtt aktív résztvevői, szervezői voltak a belmissziónak, az egyházi ifjúsági munkának, s most nem értettek egyet saját egyházi elöljáróikkal, a missziói tevékenységet ellehettlenítő rendelkezésekkel (Missziói Szabályrendelet) s azzal, hogy kiszolgálták az 1951-ben felállított Állami Egyházügyi Hivatalt, mely az egyházi élet minden területét ellenőrzése alá vonta.

1956-os szereplése

A református egyházon belüli elégedetlenség első, nagy nyilvánosságot kapott akciója, a fiatal lelkészek és teológus hallgatók által készítet 1955-ös Hitvalló Nyilatkozat volt. A nyilatkozatot ismerte és egyetértett vele Joó Sándor, Gyökössy Endre és Békési Andor is. 1956 őszén a változást kívánó lelkészek csoportja beadvánnyal fordult az Egyetemes Konvent Elnökséghez, hogy tartson nyilvános, szabad diszkussziót az egyház állapotáról. A hivatalosan 160, de valójában 200-nál több református lelkész által támogatott beadvány elkészítői között volt Békési Andor is. A beadvány október végére kitűzött konventi megtárgyalására, a forradalmi események miatt már nem kerülhetett sor. A tárgyalás helyett forradalmi változások következtek a református egyházban, ennek is tevékeny részese volt Békési Andor. Neki köszönhető, hogy az 1956. október 31-én, a Kálvin téri templomban tartott reformációi emlékünnep után, a gyülekezet és a presbitérium döntése –, Ravasz László visszahívása egykori lelkészi állásába – még aznap megtörtént. Békési Andor három társával (Nagy Gyula volt konventi lelkésszel, Szilvássy Sándor Kálvin téri gyülekezeti taggal és Pásztor János szentendrei lelkésszel) kiment Leányfalura és kérte Ravasz Lászlót, hogy mindenképpen jöjjön a fővárosba és tekintélyével álljon az átalakulás élére.

A következő napra, 1956. november 1-jére a Ráday utca 28-ba, az egyházkerületi székházba összehívott gyűlésre az ország minden területéről érkeztek lelkészek, ahol „mint a 160-ak megbízottja” Békési Andor az egyik hangadó szerepét töltötte be. A megalakuló Országos Intézőbizottság, majd a Református Megújulási Mozgalom tagjaként minden fontos kezdeményezésnek részese volt, például részt vett Pap László november 1-jei rádiónyilatkozatának és a Ravasz László nevével jegyzett november 13-i, a gyülekezetekhez küldött Körlevél megfogalmazásában, mely állásfoglalásra, csatlakozásra szólította fel a lelkészeket és presbitériumokat. Tagja lett az új református hetilap –, az egyetlen számban napvilágot látó – Reformáció szerkesztőbizottságának.

A forradalmat leverő hatalom a református egyházban is az 1956 előtti állapotokat kívánta visszaállítani, az egyház régi, 1956 őszén lemondott, vezetőivel tárgyalta meg a visszarendeződés módját. Először a Megújulási Mozgalom vezetőivel számoltak le. Békési Andor egyszerre került börtönbe Ágai Lászlóval, Bodoky Richárddal, Ecsedy Aladárral, Hegyaljai Györggyel, Joó Sándorral, Nagy Barnával és Széles Lászlóval. A bebörtönzött lelkipásztorok érdekében megmozdultak a nyugati egyházak vezetői, jelentős sajtóvisszhangja volt a letartóztatásuknak, ennek köszönhetően többen kiszabadultak a börtönből. Békési Andor 1957. március 6-tól 29-ig volt a Gyűjtőfogházban, ezalatt gyülekezetének tagjai imádkoztak pásztorukért. A három hétig tartó fogság után a gyülekezetébe ugyan visszatérhetett Békési, azonban a korábban aktív lelkész teljes visszavonultságban élte a következő évtizedet. Egy 1974-ben, Ábrahám Dezső református püspökhöz az Egyesült Államokba írt levélvázlatában Békési Andor visszatekintve életére, az amerikai püspöknek vázolta fel röviden, miben is állt az 1956-os szereplése és milyen következményekkel járt ez számára:

„Az én 1956-os szereplésem sokak számára itthon is homályban van. Egyesek szerint politizáltam, s hozzá rosszul, ezért jött az elkerülhetetlen büntetés, a börtön. Ez tévedés. Én soha semmiféle politikai szervezkedésben, de még helyezkedésben se vettem részt. Teológus voltam, és teológiai látásaimat nem rejtettem véka alá. Igaz, ez nem mindenben egyezett a hivatalos vonaléval.”

A visszavonultság évtizedei

Békési Andornak a következő évtizedekben a református egyházi közélettől visszavonultan kellett élnie, de tudományos munkásságát engedélyezték. Teológiai írásai a hatvanas években már megjelenthettek az egyházi szakirodalomban. Kálvin-kutatásairól a Református Egyházban, a Theológiai Szemlében, a Reformátusok Lapjában publikálhatott. Útlevelet 1976-ig nem kapott, csak ezután vehetett részt tudományos munkássága elismeréseként nemzetközi Kálvin-kongresszusokon: 1978-ban Amszterdamban, 1982-ben Genfben, 1986-ban Debrecenben. 1983-ban vonult nyugdíjba, késői „kárpótlásként” Bartha Tibor püspök kutató professzorrá nevezte ki 1985-ben, és rábízta az Evangéliumi Kálvinizmus füzetei szerkesztését.

„Ki az közülünk, akinek – fent és lent – ne lenne szüksége erre: az önigazságunktól megszabadító megbánásra és a további szolgálatra szabaddá tevő, bűnt eltörlő kegyelemre?” írta közvetlenül halála előtt a Reformátusok Lapjában (Rehabilitáció vagy megbocsátás? Reformátusok Lapja XXXIII. évfolyam 6. szám 1989. február 8.) 1989. március 1-jén 79 évesen hunyt el. 1991-ben szülőfaluja, Ócsa díszpolgárává választották és 1999-ben a templom melletti utcát róla nevezték el: Dr. Békési Panyik Andor utca. 2008. szeptember 21-én avatták fel mellszobrát a templom előtt.

Békési Andor válogatott írásai:

Békési Andor: Csendesedjetek el: Tizenegy elmélkedés, Budapest, KIE Szövetség, 1943.
Békési Andor: Isten embere a viharban: Hét elmélkedés, Budapest, KIE Könyvkiadóvállalat, 1943.
Békési Andor: Aki győz: Hét üzenet Krisztus leveleiből, Budapest, KIE Könyvesbolt, 1944. Új kiadása: Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1990.
Békési Andor: Kicsoda az ember?: Új teológiai antropológia felé, (Theológiai Tanulmányok), Budapest, Magyarországi Református Egyház Zsinatának Sajtóosztálya, 1981.
Békési Andor: Kálvin a Szentlélekről, Az evangéliumi kálvinizmus füzetei, Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1985.
Kálvin János: Tanítás a keresztyén vallásra (1559), Fordította: Békési Andor. Budapest, Magyarországi Református Egyház Zsinatának Sajtóosztálya, 1986.
Békési Andor: A Szentlélekről szóló tanítás, (Theológiai Tanulmányok), Budapest Magyarországi Református Egyház Zsinatának Sajtóosztálya, 1989.
Békési Andor: Mi kálvinisták…, Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, (Az evangéliumi kálvinizmus füzetei 11.), 1990.

Bibliográfia

BARCZA József: Az 1956-os forradalom megtorlása a Magyarországi Református Egyházban, A diktatórikus egyházpolitika, 1. rész, Confessio, XVIII. évfolyam, 1994/1, 90–104.; 2. rész, Confessio, XVIII. évfolyam, 1994/2. szám, 63–78.
CSŰRÖS András: Dr. Békési (Panyik) Andor élete 1945–1946-ban különös tekintettel meghurcolására, Theológiai Szemle, LIV. évfolyam, 2011/1, 41–42.
CSŰRÖS András: Dr. Békési (Panyik) Andor útja a Megújulási Mozgalomig (1948–1956), in HORVÁTH Erzsébet–LITERÁTY Zoltán: Történelmet írunk, Tisztelgő kötet Ladányi Sándor 75. születésnapja alkalmából, Budapest, L’Harmattan, 2012.
KISS Réka: Kelt mint fent, Iratok a református Megújulási Mozgalom történetéből (1956–1957), [Budapest], [Dunamelléki Református Egyházkerület], 2007.
KÖPECZI BÓCZ Edit: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége, Budapest, Akadémiai, 2004.
LADÁNYI Sándor: A magyarországi református egyház 1956 tükrében, Egyháztörténeti tanulmányok, Budapest, Mundus, 2006.
LADÁNYI Sándor (szerk.): Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956–1957-es esztendőben történtekhez, Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből, Budapest, Kálvin, 2006.
NAGY Gyula: Ha dokumentum, legyen pontos! Egyház és Világ, II. évfolyam, 1991/10, 13.
PAP László: Tíz év, és ami utána következett 1945–1963, Adalékok a Magyarországi Református Egyház XX. századi történetéhez, Bern–Budapest, EPMSZ, 1992.
SZABÓ László: Emlékezés dr. Békési (Panyik) Andorra 1910–1989, Református Egyház, XLI. évfolyam, 1989/6, 127–129.

Szerző
Szatmári Judit