Veresmarti Vég Sámuel (1734-1807)

Veresmarti Vég Sámuel református lelkész, dunamelléki szuperintendens

Származása, tanulmányai

Veresmarti Vég Sámuel 1734-ben született Pécelen, ahol akkor apja, idősebb Veresmarti Vég Sámuel lelkész volt (apja születési helyéről, a baranyai Vörösmartról vette fel a Veresmarti előnevet). Anyja nemes Sárközy Anna volt. Apja korai halála után (Szabadszálláson hunyt el 1744-ben) a nemes Sárközy család támogatta tanulmányaiban: először Kecskeméten, Losoncon, majd 1751-1760 között Debrecenben tanult. 1760-ban indult külföldi tanulmányútra, peregrinációra – fél esztendőt utazással töltött, fél esztendőre pedig a bázeli egyetemre iratkozott be 1761. március 28-án.

Lelkész pályája

Peregrinációja alatt a szabadszállási egyházközség két ízben küldött utána haza hívó levelet – hazaérkezése után 1762-ben foglalta el ott a lelkészi állást tizenöt esztendőre. Ez idő alatt házasodott meg, nemes Rozgonyi Juliannát vette feleségül 1763-ban. Gyermekeik: Zsuzsanna, Mária, Dániel. 1777-ben Kecskemét hívta meg lelkésznek, 1782-ben a kecskeméti egyházmegye esperesnek választotta. Az egyházkerületnek 1783-tól perceptora/pénztárosa volt tizenkét esztendeig – még szuperintendenssége első éveiben is, 1794-ben tette le ezt a hivatalt s évtizednél hosszabban, ingyen ellátott terhes tisztéért 300 forint díjat kap az egyházkerülettől.

Szuperintendensi tisztben

Veresmarti Vég Sámuel szuperintendensségének idejére két, egyháztörténeti szempontból fontos esemény esett: II. József halála után az új uralkodó, II. Lipót összehívta a magyar országgyűlést, mely a protestáns egyházak helyzetéről is rendelkezett. II. József Türelmi rendelete ugyan már egy évtizede védelmet jelentett az ország protestánsainak, ám az uralkodói kegynél erősebb garanciát jelentett az 1791. évi 26. törvény által biztosított szabad vallásgyakorlat. A törvény egyik következménye volt a protestáns zsinatok összehívása 1791-ben – az evangélikus egyházé Pesten, a református egyházé Budán ült össze. A zsinaton részt vett Végveresmarti szuperintendens egyházkerületéből tizenegy lelkésszel és számos világi képviselővel, köztük gróf Teleki József dunamelléki főgondnokkal, ki egyben a zsinat elnöke is volt.Jóllehet a zsinaton hozott egyházi törvények, a budai kánonok uralkodói szentesítése elmaradt, az 1790-et követő évtizedek az egyházkerület kormányzásának modernizációját hozták magukkal.

A püspökválasztás módjának szabályozása: az előző szuperintendenst, Szőnyi Virág Mihályt (1703-1790) még 1757-ben emelte tisztébe az egyházkerület s amikor 1790-ben az idős szuperintendens és a generális notárius gyors egymás utánban elhunyt, a szuperintendencia egyházi vezető nélkül maradt, a főgondnok gróf Teleki József pedig ez időben az országgyűlésen tartózkodott. Csak a rákövetkező évben, 1791 májusában az ócsai gyűlésben rendelkeztek a választás most követendő módjáról, mivel 34 éve volt az utolsó voksolás. Úgy határoztak, hogy a nyolc egyházmegye esperesén kívül még három jelesebb prédikátorra lehet szavazni: a legtöbb szavazatot elnyerő személy lesz az új szuperintendens. A második legtöbb voksot kapó pedig a generális notárius a szuperintendensi successio jogával – vagyis a szuperintendens halála esetén automatikusan tisztébe lép, így remélték elkerülni, hogy hosszabb időre egyházi vezető nélkül maradjon az egyházkerület. Az 1791. június 21-i gyűlésre beérkezett 208 szavazatból Veresmarti Vég Sámuel 108-at kapott, második legtöbb szavazattal Tormássy János, kiskunhalasi lelkész követte, aki így elnyerte a generális notárius tisztét. Veresmarti felszentelését az előre meghívott Halász József dunántúli szuperintendens végezte el a gyűlés helyszínén, a fülöpszállási templomban.

A frissen felszentelt új szuperintendens első feladata a zsinati képviselőválasztás lebonyolítása volt az 1791 nyarán Budán összeülő református zsinatra. A két protestáns egyház zsinatainak következménye volt, hogy az addig kizárólag katolikus Pesten (a szabad királyi városban korábban nem telepedhetett le protestáns) az újonnan megtelepülő evangélikusok és reformátusok számára egyházközség alapult. A református egyházközség megszervezésével, lelkészének meghívásával kapcsolatos teendők a szuperintendensre hárultak. Az egyházkerület világi vezetőinek javaslatára Báthori Gábor, dunapaji lelkészt rendelte 1796-ban az új eklézsiába, aki majd tizennyolc esztendő múltával a szuperindensi tisztben követte.

Az ország középpontján túl a határvidéken is egyházszervezői feladatok vártak Veresmarti Vég Sámuelre. Az 1780-as években indult meg a délvidéki, jórészt kamarai birtokok német telepesekkel benépesítése. Az újonnan megalakuló református egyházközségek számára (Újsóvé, Újverbász, Torzsa, Cservenka stb.) – ha nem hoztak Németországból – németül prédikálni tudó lelkészekről kellett a szuperintendensnek gondoskodni. Egyúttal ezeket az új egyházközségeket az egyházszervezetbe is be kellett tagolni, az alsóbaranyai egyházmegyébe kebeleztettek be. Veresmarti Vég Sámuel szuperintendensre nem elméleti emberként emlékeztek kortársai – egy munkája jelent meg nyomtatásban, gróf Teleki József feletti gyászbeszéde –, hanem mint az egyházkerületet atyai szívvel kormányzó elöljáróra, akinek vigyázása alatt az egyházközségekben a tiszta keresztény vallás taníttatott: „Sokan az ő tudományaikat vastag fogású papírosra írják le, és széles tanításaikat könyvekbe foglalják: a mi Nagy tiszteletű Sámuelünk pedig, az élő Lelkekbe kívánta fenn tartani mind értelembeli, mind erköltsi tudományának halhatatlan emlékezetét. Mikor tehát mások az ő írott munkáiknak számos darabjait mutogatják, akkor ő elő áll 235 Ekklésiáknak élő tudományaikkal …”

Kecskeméten halt meg 1807. július 17-én „ez az igen vidám, és nyájas superintendens”

Művei

Drága talentomnak akarat ellen való el-ásása. A Duna-mellyéki ref. Superintendentziának azon való szíves meg-illetődése, hogy néh. hoszszú életet érdemlet r. sz. b. Gróf Széki Teleki József meg hidegedett testét kryptában kelletett zárni. Pest, 1797.

Irodalom

Végveresmarti Sámuel kecskeméti ref. esperes és lelkész jelentése a dunamelléki superintendenshez, egy kivégzés alkalmával, Félegyházán teljesített lelkészi szolgálata körülményeiről. Közli Kiss Kálmán. Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő. Szerk. Czelder Márton. 4. évfolyam (1882) 2-3. füzet 102-106.

Göböl Gáspár: Szívnek szavai mellyekkel néhai Fő Tiszteletű Superintendens Veresmarti Vég Sámuel Úr élni meg-szünt testét a koporsóba; halhatatlan s kegyes lelkét a meg-boldogultak seregébe el-kesérte Göböl Gáspár esperest, és a ketskeméti ref. ekklésiában harmincz esztendők alatt, példás egyességben, véle edjütt munkálódott szolga-társa. 1807. eszt. Julius 18-dik napján a Szomorú Háznál. Pesten, N. Kis István könyvárosnál találtatik 1808.

Császári Losy Pál: Halotti oratzio mellyet fő tisztelendő Veresmarti Vég Sámuel úrnak, mint a Duna mellyéki H. C. T. gyülekezetek nagy érdemű superintendensének és a ketskeméti ref. szent ekklésia egyik hív prédikátorának hideg teste felett mondott Császári Losy Pál a ketskeméti ref. gymnasiumnak rectora és professora 1807. eszt. Juliusnak 19-dik napján.

Szerző

Szatmári Judit