Album amicorum

Album amicorum (lat. barátok albuma, azaz emlékkönyv)

Az album amicorum eredetileg a humanista barátságkultusz speciális műfaja volt. Kezdetben az értelmiség használta ezeket a kis fekvő téglalap alakú, könnyen hordozható füzeteket, majd a kora újkorban a diákok között terjedt el leginkább. Kisebb arányban mesterlegények is vittek magukkal vándorlásaik során emlékkönyveket. Az emlékkönyvek funkciója az volt, ami ma is: az együtt tanuló diákok idézeteket, szentenciákat jegyeztek be egymás könyveibe, hogy megörökítsék az együtt töltött évek emlékét.

Az emlékkönyv formája

A 16. századra kialakult az emlékkönyvekbe írt bejegyzések csaknem kötött szerkezete: a bejegyző aláírása, az albumtulajdonos neve, inscriptio, keltezés és dátum minden esetben megtalálható bennük. Ezeket az adatokat jelmondatok, dedikációk, ábrák és utólagos bejegyzések egészíthetik ki. Az album amicorumnak két fajtája ismert: kéziratos és nyomtatott. Mind a kéziratos, mind a nyomtatott emlékkönyvekbe kézzel írták be a bejegyzéseket, viszont a nyomtatott füzetek eredetileg könyvek voltak, amelyekhez utólag üres lapokat fűztek. A nyomtatott album esetén a bejegyzéseket az üres lapokra írták be. Néha előfordult, hogy az album amicorum útinapló és itinerárium funkciót is betöltött.

17–18. század

A koraújkorban minden külföldön tanuló diák rendelkezett album amicorummal. A tulajdonos általában a füzet címlapján tüntette föl nevét, származását és társadalmi státuszát. A korban bevett szokások szerint a diáktársak, barátok, tanárok és más ismerősök az emlékkönyv üres lapjaira írták be a nevüket. A bejegyzést keltezték, amelyben gyakran azt is feltüntették, hogy melyik naptárt fogadják el, mert a reformátusok sokáig nem ismerték el XIII. Gergely pápa naptárreformját. A keltezésből derül ki, mikor és hol készült a bejegyzés. Az inscriptio prózai vagy verses formában az album tulajdonosa és a bejegyző közötti kapcsolatra utal, például a közös tanulmányokra vagy utazási élményekre. A jelmondat a bejegyző által választott idézet a Bibliából vagy valamilyen irodalmi műből. A dedikációban a bejegyző köszönti a tulajdonost. Az ábrák azok a rajzok, amelyeket a bejegyző kézzel készített a dedikáció mellé. A rajzok gyakran konkrét eseményt (például egyetemi vizsga) ábrázolnak, de szimbolikus rajzok is előfordulnak. Bizonyos esetekben egy bejegyzéshez jónéhány évvel később megjegyzéseket ír a tulajdonos. Ezek az utólagos bejegyzések általában a későbbi életúttal foglalkoznak: a bejegyző életével kapcsolatos eseményeket tartalmazzák.

Miért hasznos?

Az album amicorum rendkívül értékes történeti forrás, mert a bejegyzések elsőrangú lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy megismerjük az albummal rendelkező tudósok, művészek, írók, költők, főnemesek személyes kapcsolatainak rendszerét. Az irodalomtörténet szempontjából pedig azért különösen érdekesek, mert segítségükkel nyomon lehet követni egyes szerzők elterjedését: a diákok az inscriptioban verses vagy prózai műveket idéztek, a jelmondatok pedig a koraújkor ismert irodalmi műveiből tartalmaztak egy-egy sort. Egyháztörténeti szempontból is különlegesek, mert az inscriptiókból, dedikációkból és jelmondatokból következtetni lehet teológiai irányzatok elterjedésére. Mivel a diákok több országot is beutaztak, az emlékkönyvek nemzetközi jelentőségűek: megmutatják a koraújkor kapcsolatrendszerét. Megtudhatjuk belőlük, hogy milyen irodalmi művek mikor és hol voltak népszerűek. A dedikációk és az utólagos bejegyzések a hétköznapi élet egyes részleteibe is bepillantást nyújtanak: étkezések, utazások, mulatságok, jubileumok, istentiszteletek történetéről közölnek információkat.

Több református diák emlékkönyve modern kiadásban is elérhető, például az erdélyi orvos és nagyenyedi tanár, Pápai Páriz Ferencé valamint az erdélyi gróf, Teleki Sámuelé. A mai Svájc keleti kantonjából, Graubündenből indult peregrinációra Petrus Dominicus Rosius à Porta, akinek album amicorumában a 18. századi Kárpát-medence legjelentősebb református vezetőinek a bejegyzése megtalálható. Legújabban az emlékkönyvek online adatbázisban is elérhetőek (http://iaa.bibl.u-szeged.hu/).

Szakirodalom

BERNHARD, Jan-Andrea: Album amicorum. Egy Magyarországon és Erdélyben tanult svájci diák emlékkönyve, Kolozsvár, EME, 2001 (Erdélyi Tudományos Füzetek, 234).
JANKOVICS József: Teleki Sámuel albuma, Szeged, JATE, 1991 (Peregrinatio Hungarorum, 8).
FECHNER, Jörg-Ulrich: Stammbücher als kulturhistorische Quellen, München, Kraus, 1981 (Wolfenbütteler Forschungen, 11).
KATONA Tünde: Änderungen in der Hungarica-Stammbuchpraxis im letzten Drittel des 18. Jahrhunderts: Ein Versuch ihrer transdisziplinieren Verortung in SÁRA Balázs (hg.): Quelle und Deutung VIII. Beiträge der Tagung ’Quelle und Deutung VIII am 20-21. November 2023, Budapest, Eötvös-József-Collegium, 2024, 229–242.
KLOSE, Wolfgang: Corpus Alborum Amicorum – CAAC. Beschreibendes Verzeichnis der Stammbücher des 16. Jahrhunderts, Stuttgart, Hiersemann, 1988 (Hiersemanns Bibliographische Handbücher, 8).
LATZKOVITS Miklós: Az emlékkönyv-bejegyzések datálásáról, Acta Historiae Litterarum Hungaricarum Acta Universitatis Szegediensis 30(2011/1), 293–302.
SCHNABEL, Werner Wilhelm: Das Stammbuch: Konstitution und Geschichte einer textsortenbezogenen Sammelform bis ins erste Drittel des 18. Jahrhunderts, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 2003 (Frühe Neuzeit, 78).

Szerző

Hegyi Ádám