Tormássy János (1744-1814)

Tormássy János (Kecskemét, 1744 – Kiskunhalas, 1814. augusztus 12.) református lelkész, dunamelléki szuperintendens

Tormássy János dunamelléki főjegyzőként egyházkerületének első történetírója, aki a fennmaradt források alapján állította össze a szuperintendencia és püspökeinek történetét.

Származása, családja

Tormássy János 1744-ben született Kecskeméten, kisnemesi eredetű családban, anyai ágon prédikátor ősökkel. (Születési, családi adatai közül több bizonytalan, egyelőre még tisztázatlan, pl. születési dátumként 1744, 1745, 1746 is szerepel. A legvalószínűbb 1744, mivel sírfelirata alapján 71. évében hunyt el. A kecskeméti születési anyakönyvben az azonosítást megnehezíti, hogy családnevük ebben az időben változott Hegedűsről Tormássyra. Debrecenbe már így iratkozott be.) Iskolai tanulmányait helyben Kecskeméten kezdte el, majd 1760-ban iratkozott be a debreceni kollégiumba. 1768-ban vagy 1769-ben indult peregrinációra, biztos adatnak 1769. április 24-i genfi beiratkozását tekinthetjük. Hazatérése után a kecskeméti eklézsia hívta meg az éppen megüresedett második lelkészi állásra. Kecskeméti lelkészsége idején házasodott meg, a debreceni professzor Varjas János leányát, Varjas Máriát vette feleségül. Házasságukból három gyermek érte meg a felnőtt kort, Lajos (1784-1867, házastársa Báthori Julianna, Báthori Gábor püspök leánya), aki később Békés vármegye tiszti orvosa lett, Zsuzsanna (1774-1817, házastársa Tóth István dunavecsei lelkész) és Krisztina (1779-1836, házastársa nemes Péter László halasi birtokos).

Lelkészi pályája: főjegyző, egyháztörténész

Kecskeméten 1771-től szolgált, majd 1777-ben Kiskunhalas hívta meg, ahol haláláig töltötte be a lelkészi tisztet. Halasi évei alatt kezdett hozzá egyháztörténeti munkáihoz, előbb a halasi eklézsia történetét írta meg, majd a dunamelléki református egyházkerület történetét a reformációtól a 18. század elejéig és ugyanebből az időszakból a szuperintendencia püspökeinek életrajzát. Történetírói munkásságát megalapozta, hogy 1791-ben egyházkerületi főjegyzővé választották a superintendensi successio jogával, s ezután ő vezette az egyházkerület protokollumait. Nemcsak az aktuális jegyzőkönyvet, de a korábbiakat (1626-tól) is ellátta tartalomjegyzékkel és ezeket forrásként használva írta meg történeti műveit. Ezekről életében több másolat készült, nyomtatásban a 19. század második felében váltak ismertté.

Tanügyi tevékenysége

Tormássy már püspöksége előtt is különös fontosságúnak tekintette az iskoláztatás színvonalának emelését. Iskolaügyben a magyarországi protestánsok ragaszkodtak önállóságukhoz, azt egyház autonómiájuk szerves részének tekintették. Így a Mária Terézia által kiadott 1777-es Ratio Educationis, majd annak megújítása 1806-ban, nem került végrehajtásra a református egyházban. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem voltak modernizációs folyamatok iskolaügyben. A dunamelléki egyházkerületben 1782-ben többek mellett Tormássy Jánost nevezték ki az iskolai szisztémát kidolgozó bizottságba, részt vett az egyházkerületek közös iskolai tanácskozásán 1785-ben Sárospatakon. A magyarországi református egyházkerületek külön-külön hajtottak végre iskolai reformokat, a dunamelléki egyházkerület 1801-ben adta ki a maga iskolai szisztémáját „Methodus docendi” névvel és ennek végrehajtását ellenőrizte az egyházközségekben. Kiskunhalason az elemi szintű iskolai mellett magasabb, a középszintre előkészítő osztályok is működtek, Tormássy már megválasztása után az első egyházközségi gyűlések egyikén az iskola célszerűbb működését célzó rendelkezéseket hozott. Sokat fáradt azért, hogy a diákoknak szállást és étkezést biztosító konviktusuk legyen, később ennek javára alapítványt tett. (A kiskunhalasi református gimnázium étkezdéje mai napig Tormássy János nevét viseli.)

Országgyűlési prédikátorság, budai zsinat

Tormássy megbecsültségét és szónoki képességeinek elismertségét jelentette hogy az 1790-1791-es országgyűlés idején az országgyűlési prédikátori tisztet töltötte be. Ekkor elhangzott prédikációi nyomtatásban is megjelentek. 1791-ben egyházkerületi főjegyzővé választása után a hamarosan összeülő budai református zsinaton is részt vett, ahol az egyházban egyre erőteljesebben vezető szerepet vinni kívánó világi képviselőkkel szemben a papság érdekeit képviselte. A dunamelléki egyházkerületnek már a zsinatot előkészítő munkálatát Tormássy fogalmazta meg – ezt és zsinati feljegyzéseit az egyházkerületi protokollum őrzi. Ugyanígy az egységes agendával, az egységes esküvési formákkal, az egyházkerületi kasszával kapcsolatos munkálatai már főjegyző korából mutatták, hogy alkalmas a vezetői posztra.

Szuperintendenssége

A szuperintendensi tisztben elődje, Veresmarti Vég Sámuel 1807-ben bekövetkezett halála után, mivel főjegyzőnek már a püspöki successio jogával választották meg, automatikusan a dunamelléki egyházkerület szuperintendense lett. Ünnepélyes felszentelésére 1808-ban Kiskunhalason került sor. Gróf Teleki László főgondnok (1764-1821, főgondnok 1801-1821) javasolta, hogy Tormássy beiktatása külső dísszel, a köznép előtt ismerten történjen, amit korábban, 18. századi hivatali elődeinél nem tehettek meg, mivel a katolikus egyház miatt a református egyház kényszerítve volt, hogy „minden dolgait falak között, mintegy titokban vigye véghez.” Tormássy erős kezű vezetőként hét évig állt az egyházkerület élén. Már első szuperintendensi ténykedése ezt bizonyította, amikor felszentelése után közvetlenül a baranyai egyházmegyébe indult, ahol az esperes és alesperes közötti viszálykodás két pártra szakította az egyházmegyét. Tormássy szuperintendensi tekintélyével megbékéltette a felbolydult esperességet és helyreállította a békességet. Tudását világi részről is elismerték, Bács és Bodrog egyesült vármegyék táblabírájának választották. Utolsó püspöki fellépéseként 1814 júniusában felszentelte Pápán a dunántúli szuperintendensnek választott Tótpápai Józsefet, mely ünnepi prédikációja nyomtatásban megjelent. 1814. augusztus 12-én hunyt el Kiskunhalason életének hetvenegyedik esztendejében. Augusztus 1-i temetésén a közeli Nagykőrös prédikátora, az elismert szónok, verselő Nánási Fodor Gerzson prédikált. Sírja ma is áll a kiskunhalasi temetőben.

Művei

A szorongattatások között enyhülést óhajtó Izrael népének… biztatása (Prédikáció a türelmességi rendeletről). Pest, 1782.

Egynehány prédikációk… a közelebb elmúlt országgyűlésére felsereglett úri rendek előtt. Pest, 1791.

Hazáját és az Isten házát buzgón szerető Nehemiás… (Gyászbeszéd gr. Teleki József felett). Pest, 1797.

A cheirothesiáról (Prédikáció Tóthpápai József püspöki beiktatásakor). Komárom, 1814. [Teljes címe a kolligátumnak – A kegyelem templomáról : Főtisztelendő superintendens Tóth Pápai József úr püspöki felszenteltetése alkalmatosságával mondotta Rév-Komáromban 30. júni 1814. / Kolmár József. [Komárom] Rév Komárom : [Weinmüller?], 1814. - 1., A Cheirotesiáról ugyanazon alkalmatossággal / Tormássi János]

A dunamelléki ref. egyházkerület története a reformációtól kezdve jelen század elejéig. Néhai Tormássy János, ezen egyházkerület jegyzője, később szuperintendense kézirata után közli Fábián Mihály az őszödi ref. egyház lelkipásztora. Sárospatak,1867.

Halas városa s eklézsiája históriája. Kiskun-Halasi Könyvtár 1. Kiadta Szilády Áron. Kecskemét, 1875. – Újabb kiadása Nagy Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez. II. Kiskunhalas, 1925. 221-250.

A pesti religionaria commissio actáinak rövid és egyszerű summázata. Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező 1878. (9. évfolyam)

Adalékok a dunamelléki reform. püspökök életéhez. A Dunán innen lévő főtiszteletű superintendentiának püspökjeiről, amennyiben azokat az imitt amott található írásoknak rövid és homályos töredékeiből ki lehetett nyomozni. Közli: Mokos Gyula. Pápa, 1892.

Irodalom

Pataky Dezső: Tormássy János püspök. In: A Kiskunhalasi Református Főgimnázium Értesítője 1913-1914. tanévről. Szerk. Pataky Dezső. Gyoma, 1914. 10-17.

Polgár Mihály: Budán 1791-ben tartott ref. zsinat’ históriája, - eleibe bocsátva a’ más országokbani protestánsok’ igazgatási rendszerük. In: Egyházi Almanak DCCCXLII-dik évre. A Helv. Val. Tételt tartó Dunamelléki Egyházkerület részéről szerkesztette Polgár Mihály egyházkerületi főjegyző. Kecskeméten 1842. 163-255.

Polonyi Nóra: A református egyház küzdelme önálló iskolaügye védelmében 1790-1850. In: Ráday Gyűjtemény évkönyve II. Szerk. Benda Kálmán. Budapest, 1982. 75-96., 257-283.

Szatmári Judit: Tormássy János dunamelléki református püspök beiktatása 1808-ban. In: Acta Papensia 5. évfolyam (2005) 3-4. szám 289-302.

Szerző

Szatmári Judit