RefWiki

Tormássy János (Kecskemét, 1744 – Kiskunhalas, 1814. augusztus 12.) református lelkész, dunamelléki szuperintendens

Tormássy János dunamelléki főjegyzőként egyházkerületének első történetírója, aki a fennmaradt források alapján állította össze a szuperintendencia és püspökeinek 
történetét.

== Származása, családja ==

Tormássy János 1744-ben született Kecskeméten, kisnemesi eredetű családban, anyai ágon prédikátor ősökkel. (Születési, családi adatai közül több bizonytalan, egyelőre még tisztázatlan, pl. születési dátumként 1744, 1745, 1746 is szerepel. A legvalószínűbb 1744, mivel sírfelirata alapján 71. évében hunyt el. A kecskeméti születési anyakönyvben az azonosítást megnehezíti, hogy családnevük ebben az időben változott Hegedűsről Tormássyra. Debrecenbe már így iratkozott be.) Iskolai tanulmányait helyben Kecskeméten kezdte el, majd 1760-ban iratkozott be a debreceni kollégiumba.<ref>Debreceni diáknévsor 479. 1760. április 24. beiratkozott, származási helye Kecskemét, iskolája Kecskemét, akadémiákra távozott</ref>  1768-ban vagy 1769-ben indult peregrinációra, biztos adatnak 1769. április 24-i genfi beiratkozását tekinthetjük.<ref>Hegyi Ádám: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon 1526-1788 (1798). Budapest, 2003.</ref>  Hazatérése után a kecskeméti eklézsia hívta meg az éppen megüresedett második lelkészi állásra. Kecskeméti lelkészsége idején házasodott meg, a debreceni professzor Varjas János leányát, Varjas Máriát vette feleségül. Házasságukból három gyermek érte meg a felnőtt kort, Lajos (1784-1867, házastársa Báthori Julianna, Báthori Gábor püspök leánya), aki később Békés vármegye tiszti orvosa lett, Zsuzsanna (1774-1817, házastársa Tóth István dunavecsei lelkész) és Krisztina (1779-1836, házastársa nemes Péter László halasi birtokos).

== Lelkészi pályája: főjegyző, egyháztörténész ==

Kecskeméten 1771-től szolgált, majd 1777-ben Kiskunhalas hívta meg, ahol haláláig töltötte be a lelkészi tisztet. Halasi évei alatt kezdett hozzá egyháztörténeti munkáihoz, előbb a halasi eklézsia történetét írta meg, majd a dunamelléki református egyházkerület történetét a reformációtól a 18. század elejéig és ugyanebből az időszakból a szuperintendencia püspökeinek életrajzát. Történetírói munkásságát megalapozta, hogy 1791-ben egyházkerületi főjegyzővé választották a superintendensi successio  jogával,<ref>superintendensi successio: az előző szuperintendens halála utána a főjegyző külön választás után betölti a szuperintendensi tisztet</ref> s ezután ő vezette az egyházkerület protokollumait. Nemcsak az aktuális jegyzőkönyvet, de a korábbiakat (1626-tól) is ellátta tartalomjegyzékkel és ezeket forrásként használva írta meg történeti műveit. Ezekről életében több másolat készült, nyomtatásban a 19. század második felében váltak ismertté. 

== Tanügyi tevékenysége ==

Tormássy már püspöksége előtt is különös fontosságúnak tekintette az iskoláztatás színvonalának emelését. Iskolaügyben a magyarországi protestánsok ragaszkodtak önállóságukhoz, azt egyház autonómiájuk szerves részének tekintették. Így a Mária Terézia által kiadott 1777-es Ratio Educationis, majd annak megújítása 1806-ban, nem került végrehajtásra a református egyházban. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem voltak modernizációs folyamatok iskolaügyben. A dunamelléki egyházkerületben 1782-ben többek mellett Tormássy Jánost nevezték ki az iskolai szisztémát kidolgozó bizottságba, részt vett az egyházkerületek közös iskolai tanácskozásán 1785-ben Sárospatakon. A magyarországi református egyházkerületek külön-külön hajtottak végre iskolai reformokat, a dunamelléki egyházkerület 1801-ben adta ki a maga iskolai szisztémáját „Methodus docendi” névvel és ennek végrehajtását ellenőrizte az egyházközségekben. Kiskunhalason az elemi szintű iskolai mellett magasabb, a középszintre előkészítő osztályok is működtek, Tormássy már megválasztása után az első egyházközségi gyűlések egyikén az iskola célszerűbb működését célzó rendelkezéseket hozott. Sokat fáradt azért, hogy a diákoknak szállást és étkezést biztosító konviktusuk legyen, később ennek javára alapítványt tett. (A kiskunhalasi református gimnázium étkezdéje mai napig Tormássy János nevét viseli.)

== Országgyűlési prédikátorság, budai zsinat == 

Tormássy megbecsültségét és szónoki képességeinek elismertségét jelentette hogy az 1790-1791-es országgyűlés idején az országgyűlési prédikátori tisztet töltötte be. Ekkor elhangzott prédikációi nyomtatásban is megjelentek. 1791-ben egyházkerületi főjegyzővé választása után a hamarosan összeülő budai református zsinaton is részt vett, ahol az egyházban egyre erőteljesebben vezető szerepet vinni kívánó világi képviselőkkel szemben a papság érdekeit képviselte. A dunamelléki egyházkerületnek már a zsinatot előkészítő munkálatát Tormássy fogalmazta meg – ezt és zsinati feljegyzéseit az egyházkerületi protokollum őrzi. Ugyanígy az egységes agendával, az egységes esküvési formákkal, az egyházkerületi kasszával kapcsolatos munkálatai már főjegyző korából mutatták, hogy alkalmas a vezetői posztra. 

== Szuperintendenssége ==

A szuperintendensi tisztben elődje, Veresmarti Vég Sámuel 1807-ben bekövetkezett halála után, mivel főjegyzőnek már a püspöki successio jogával választották meg, automatikusan a dunamelléki egyházkerület szuperintendense lett. Ünnepélyes felszentelésére 1808-ban Kiskunhalason került sor. Gróf Teleki László főgondnok (1764-1821, főgondnok 1801-1821) javasolta, hogy Tormássy beiktatása külső dísszel, a köznép előtt ismerten történjen, amit korábban, 18. századi hivatali elődeinél nem tehettek meg, mivel a katolikus egyház miatt a református egyház kényszerítve volt, hogy „minden dolgait falak között, mintegy titokban vigye véghez.”<ref>Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára A/1.b Püspöki levéltár 1790-1849 Miscellanae No. 22. Báthori Gábor egyházkerületi főjegyzős Domesticum Protocolluma; az ünnepségről a Bécsben megjelenő Magyar Kurír is tudósított</ref>   Tormássy erős kezű vezetőként hét évig állt az egyházkerület élén. Már első szuperintendensi ténykedése ezt bizonyította, amikor felszentelése után közvetlenül a baranyai egyházmegyébe indult, ahol az esperes és alesperes közötti viszálykodás két pártra szakította az egyházmegyét. Tormássy szuperintendensi tekintélyével megbékéltette a felbolydult esperességet és helyreállította a békességet. Tudását világi részről is elismerték, Bács és Bodrog egyesült vármegyék táblabírájának választották. Utolsó püspöki fellépéseként 1814 júniusában felszentelte Pápán a dunántúli szuperintendensnek választott Tótpápai Józsefet, mely ünnepi prédikációja nyomtatásban megjelent. 1814. augusztus 12-én hunyt el Kiskunhalason életének hetvenegyedik esztendejében. Augusztus 1-i temetésén a közeli Nagykőrös prédikátora, az elismert szónok, verselő Nánási Fodor Gerzson prédikált. Sírja ma is áll a kiskunhalasi temetőben. 

== Művei ==

A szorongattatások között enyhülést óhajtó Izrael népének… biztatása (Prédikáció a türelmességi rendeletről). Pest, 1782.

Egynehány prédikációk… a közelebb elmúlt országgyűlésére felsereglett úri rendek előtt. Pest, 1791.

Hazáját és az Isten házát buzgón szerető Nehemiás… (Gyászbeszéd gr. Teleki József felett). Pest, 1797.

A cheirothesiáról (Prédikáció Tóthpápai József püspöki beiktatásakor). Komárom, 1814. [Teljes címe a kolligátumnak  – A kegyelem templomáról : Főtisztelendő superintendens Tóth Pápai József úr püspöki felszenteltetése alkalmatosságával mondotta Rév-Komáromban 30. júni 1814. / Kolmár József. [Komárom] Rév Komárom : [Weinmüller?], 1814. - 1., A Cheirotesiáról ugyanazon alkalmatossággal / Tormássi János]

A dunamelléki ref. egyházkerület története a reformációtól kezdve jelen század elejéig. Néhai Tormássy János, ezen egyházkerület jegyzője, később szuperintendense kézirata után közli Fábián Mihály az őszödi ref. egyház lelkipásztora. Sárospatak,1867.

Halas városa s eklézsiája históriája. Kiskun-Halasi Könyvtár 1. Kiadta Szilády Áron. Kecskemét, 1875.  – Újabb kiadása Nagy Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez. II. Kiskunhalas, 1925. 221-250.

A pesti religionaria commissio actáinak rövid és egyszerű summázata. Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező 1878. (9. évfolyam)

Adalékok a dunamelléki reform. püspökök életéhez. A Dunán innen lévő főtiszteletű superintendentiának püspökjeiről, amennyiben azokat az imitt amott található írásoknak rövid és homályos töredékeiből ki lehetett nyomozni. Közli: Mokos Gyula. Pápa, 1892.

== Irodalom ==

Pataky Dezső: Tormássy János püspök. In: A Kiskunhalasi Református Főgimnázium Értesítője 1913-1914. tanévről. Szerk. Pataky Dezső. Gyoma, 1914. 10-17.

Polgár Mihály: Budán 1791-ben tartott ref. zsinat’ históriája, - eleibe bocsátva a’ más országokbani protestánsok’ igazgatási rendszerük. In: Egyházi Almanak DCCCXLII-dik évre. A Helv. Val. Tételt tartó Dunamelléki Egyházkerület részéről szerkesztette Polgár Mihály egyházkerületi főjegyző. Kecskeméten 1842. 163-255. 

Polonyi Nóra: A református egyház küzdelme önálló iskolaügye védelmében 1790-1850. In: Ráday Gyűjtemény évkönyve II. Szerk. Benda Kálmán. Budapest, 1982. 75-96., 257-283.

Szatmári Judit: Tormássy János dunamelléki református püspök beiktatása 1808-ban. In: Acta Papensia 5. évfolyam (2005) 3-4. szám 289-302.

== Szerző ==

Szatmári Judit