RefWiki

1617 őszén német mintára Magyarországon is megünnepelték a reformáció évfordulóját. A magyar református diákok Heidelbergben vettek
részt az eseményekben, konkrét itthoni adataink főként az evangélikus ünnepségekről vannak.

== Az évforduló Németországban ==
Egy esztendővel a harmincéves háború kitörése előtt az
országban farkasszemet nézett egymással a Protestáns Unió és a Katolikus Liga. A Protestáns
Uniót a pfalzi választófejedelem, V. Frigyes vezette, aki igényt tartott a német protestánsok
vezetőjének rangjára, szövetségének voltak lutheránus tagjai is. Nagy hátránya volt, hogy
református vallását a Német Birodalom akkori törvényei nem ismerték el bevett felekezetnek.
Vele szemben a reformátusokkal ellenséges szász választófejedelemség állt, amely politikailag a
Habsburgok mellett, de az evangélikusok nevében lépett fel, hisz az ő területén volt Wittenberg,
a reformáció szülővárosa, az ország vezető egyetemével.
A Protestáns Unió 1617 elején Heilbronnban tartott gyűlésén úgy határozott, hogy hálaadó
ünnepet kell tartani a reformáció jubileumán, ezt eleinte a húsvét utáni vasárnapra tervezték,
majd november 2-re halasztották. A wittenbergi egyetem nem sokkal később arra kérte I. János
György szász választófejedelmet, hogy az egyetemalapítás 1602-ben lezajlott jubileumának
mintájára ünnepelhesse meg a reformáció századik évfordulóját. A kezdeményezés ettől kezdve
bekerült a politikába, a választófejedelem kimondottan a pfalziak (tehát a reformátusok)
ellenében szervezett országos ünneplést 1617. október 31-ére, hangsúlyozva, hogy ő a német
protestánsok vezetője. Részletes instrukciót is kiadott augusztus 12-én, amelyben még az ünnepi
istentiszteletek textusait és az elhangzó énekeket is megadta. Az ünneplés középpontjában
mindenütt a prédikáció és az úrvacsora állt. Az egyetemi városokban egy hétig is elhúzódtak a
rendezvények, disputációkkal, beszédekkel, promóciókkal. A városokban zenei események
kísérték a jubileumot: Drezdában például Heinrich Schütz kompozíciója hangzott el. Sok helyen
felvonulásokat tartottak, nagy mennyiségű röplap jelent meg, s számolatlanul verték az
eseményről megemlékező érmeket. Az évfordulót heves reakciók követték a katolikus oldalról,
elsősorban a jezsuiták részéről, a pápa rendkívüli szentévet is hirdetett. Az egyháztörténészek
megállapítása szerint az első százéves jubileum nagy hatással volt az európai kultúrára, annak
folytonos évforduló-mániájára.

== Megemlékezések Heidelbergben ==
Abraham Scultetus udvari prédikátor már 1617. január
elsején elmondott újévi beszédében megemlékezett a reformáció évfordulójáról, s ebben a
jelentősebbnek tartott magyar reformátorokat is felsorolta. A beszédet – prédikációskötete
részeként – Szenci Molnár Albert magyarra fordította. A tényleges ünnepségek november 1-jén
kezdődtek, ekkor a magyar Prágai András disputált David Pareus teológiaprofesszor elnökletével
Thema seculare címmel. Prágai kedvenc tanítványa lehetett Pareusnak, az ő házában lakott
heidelbergi tanulmányai alatt. November 2-án a Szentlélek templomban mondta el Abraham
Scultetus azt a jubileumi prédikációt, amelyet Szenci Molnár szintén lefordított, s a benne (s az
újévi beszédben) megjelenő magyar névsort újabb nevekkel egészítette ki. November 3-án
Heinrich Alting teológiaprofesszor tartott beszédet az egyetemen, 4-én pedig Simon Stenius, az
ékesszólás és történelem professzora mondta el hexameterekben írott latin versét Carmen
seculare címen.

== Ünnepségek Nagybiccsén, Thurzó Imre birtokán ==
Az ifjú Thurzó Imre (1598–1621) nemrég tért haza az ortodox lutheránus Wittenbergből, ahol az egyetem tiszteletbeli rektorának is
megválasztották. Tartotta a kapcsolatot egykori tanáraival, s Jeremias Spiegel professzor 1617.
szeptember 19-én elküldte neki a wittenbergi jubileumi programokat, így a nagybiccsei ünneplés
közvetlenül is kapcsolódhatott a szászországihoz. Még az időpont is ugyanaz volt, a német
protestánsok a régi, Juliánus-naptárt használták, míg Magyarországon az új, Gregorián volt már a
hivatalos. A Gergely-naptár ekkor még tíz nappal járt a Julián-naptár előtt, tehát Thurzóék
valójában a régi kalendárium szerint ünnepelték meg a reformáció évfordulóját, nem október 31-
én, hanem november 11-én. A Márton napra (Luther névnapjára) hivatkoztak ugyan, de nem ez
volt az időpont kijelölésének valódi oka. az ünnepségek november 10-én, pénteken kezdődtek az
esti szertartás eléneklésével és hangszeres muzsikával. Másnap, november 11-én, szombaton,
Márton napján tartották magát az ünnepséget, amely még a következő napon, november 12-én
vasárnap is folytatódott. A résztvevők azért imádkoztak a templomi megemlékezésen, hogy Isten
tartsa meg a lutheri reformációt bármiféle eretnekség támadásaival szemben.

== Megemlékezések az ötvárosi evangélikus egyházmegyében
Az egész ötvárosi esperességben megünnepelték a jubileumot, tehát Kassán, Lőcsén, Bártfán és Kisszebenben; ez
egyúttal a lőcsei reformáció 73. esztendeje volt. Lőcsén november 11-én szombaton este a szokásos zenés szertartás következett, s Peter Zabler (1578 k.–1645) plébános, az egyházkerület püspöke prédikált a Márton napra eső ige, Luk 16. fejezete alapján. Másnap, november 12-én
ugyanő két prédikációt tartott Mát 24. fejezete és a 122. zsoltár alapján, majd elénekelték a „Herr
Gott, dich loben wir” kezdetű éneket. A felsorolt igehelyek nem azonosak azokkal, amelyeket a
szász választófejedelem javasolt a saját országának, tehát itt nem követték szorosan a német
példát. A jelzett ének a „Te Deum Laudamus” kezdetű ismert latin himnusz Luther által készített
német fordítása, s ez viszont ott van az I. János György által javasoltak között. Ezt nagyobb
ünnepeken vették elő a Szepességben is, s váltakozva énekelték a versszakait, a páratlanokat egy
szólamban, a párosakat több szólamban, esetleg a vokális ének váltakozott a hangszeres zenével.
Az ének után következett az ünnepélyes úrvacsoraosztás kétszáz fő részvételével, amelyen az
egész városi tanács részt vett, majd egy zenés zsoltárfeldolgozás zárta az ünnepséget. Az
ünnepségen részt vett Thurzó Szaniszló, a későbbi nádor is előkelő kíséretével együtt, s utána
megvendégelte az egész városi tanácsot.

== További megemlékezések ==
További evangélikus ünnepségek. Hasonló megemlékezéseket tartottak másutt is a Magyar
Királyságban élő evangélikusok. A sáros-zempléni esperesség közgyűlése 1617. október 25-én a
héthársi templomban határozta el a jubileum megünneplését énekkel, imával és prédikációval,
november 10. és 12 között. A bányai egyházkerület gyülekezeteit Samuel Melik († 1620)
szuperintendens, breznóbányai lelkész szólította fel a megemlékezésre. Itt már bizonyos
nehézségek adódtak, ugyanis a Körmöcbányán lakó Georg Flesch von Lerchenberg – egyébként
szintén evangélikus – kamaragróf le akarta állítatni az egészet, s a kincstári tiszteknek megtiltotta
az ünnepségeken való részvételt. Mint állami hivatalnok attól félt, hogy a rendezvényeket a
katolikus uralkodó elleni ellenszegülésnek, vakmerő lázadásnak magyarázhatnák, s ez a
bányavárosoknak ártalmas lenne. A városokat ez nem érdekelte, s egyhangúan elhatározták,
hogy november 12-én, vasárnap minden fény és pompa nélkül megemlékeznek a jubileumról.

A szórványosan fennmaradt adatok alapján összességében elmondható, hogy a
Habsburg-országrész evangélikusai a németországiakkal egy időben – gyakorlatilag a régi naptár
szerint – mindenütt megtartották a reformáció századik évfordulóját. További kutatások tárgya
lehet, hogyan élték meg az erdélyi szászok a reformáció százéves évfordulóját. Semmit sem
tudunk ezen felül a reformátusokról, a pfalzi kezdeményezésnek, benne Prágai András disputációjával, elméletileg Magyarországon és Erdélyben is visszhangot kellett kapnia, hiszen a
Heidelbergben tanuló diákokon keresztül nagyon erős volt az összeköttetés. Az ismert források
ugyanakkor nem beszélnek ilyesmiről, ez persze nem zárja ki, hogy ne lettek volna 1617.
november 11–12-én református templomokban is ünnepi istentiszteletek.

== Szakirodalom ==
IMRE Mihály: Protestáns-katolikus polémia az 1617-es centenáriumról, a magyar recepció jelei,
in: Száraz Orsolya, Fazakas Gergely Tamás és Imre Mihály (szerk.): A reformáció emlékezete.
Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2018,
26–40.

SZABÓ András: 1617 – a reformáció századik évfordulója Magyarországon, Egyháztörténeti
Szemle 19(2018/1), 64–69.
https://epa.oszk.hu/03300/03307/00057/pdf/EPA03307_egyhaztorteneti_szemle_2018_01_06
4-069.pdf (Letöltés: 2024. november 15.)

P. VÁSÁRHELYI Judit: A reformáció százéves évfordulója a heidelbergi egyetemen, in: Száraz
Orsolya, Fazakas Gergely Tamás és Imre Mihály (szerk.): A reformáció emlékezete.
Protestáns és katolikus értelmezések a 16–18. században, Debrecen, Egyetemi Kiadó, 2018,
13–25.

== Szerző ==
[[Szabó András]]