RefWiki

Pathai Baracsi János (Dunapataj, 1623? – Dunapataj, 1729. július 26.) református lelkész, esperes, a dunamelléki egyházkerület püspöke

== Származása, tanulmányai ==

Pathai Baracsi János Dunapatajon született 1623 körül – ahogy korában tartották -  és a kor szokása szerint a Baracsi családnévhez kapcsolódóan születési helyéről nevezte el magát. Gyermekei, két fia is református lelkész lett (ifjabb János és Sámuel) már csak a Pathai nevet használták.
Pathai János származásáról, iskoláiról kevés biztos adat maradt ránk. Első életrajzírója, Tormássy János szerint a Baracsi családnak, melyből a püspök származott, még a 18. század végén is számos tagja élt Dunapatajon.<ref>Tormássy János: Adalékok a dunamelléki református püspökök életéhet. Közli Mokos Gyula. Pápa, 1892. 40.</ref>  Földváry László egyháztörténész úgy tartotta, hogy 1642. június 23-án írta alá a debreceni kollégium törvényeit.<ref>Földváry László: Adalékok a dunamelléki református egyházkerület történetéhez. Budapest, 1898. I. 278.</ref>  Ezzel szemben a debreceni diáknévsorban 1659-ben úgy jegyezték fel, mint „praeceptor syntaxistarum et oratorie, successit filius Johannes Pathai 1692” (köztanító, praeceptor, akit 1692-ben követett fia, P. János).<ref>Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium levéltárában. Szerk. Szabadi István. Debrecen, 2013. 288.</ref>  Zoványi Jenő szerint Nagyváradon tanult és 1654-ben lett kecskeméti rektor, 1671-től Alsónémedin lelkész.<ref>Zoványi Jenő: Magyar protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. javított és bővített kiadás. Szerk. Ladányi Sándor. Budapest, 1977. 461-462.</ref>  Más forrás szerint az 1660-as évek végén volt Kecskeméten rektor.<ref>A kecskeméti egyházmegye első protokollumában (korábban Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára A/5. Kecskeméti egyházmegye irati 1. kötet, most Kecskeméti Egyházközség Levéltárában) a kecskeméti rektorok felsorolásában a következőképpen olvassuk a 107. oldalon: 1664-5 Gerhardus Kabai 6 (év), Johannes Patai 3 (év) – ha Kabai kb. 1669-ig volt rektor, majd kb. 1670-től Pathai három évig, pontosan kijön, hogy utána Alsónémedin volt prédikátor 1674-ben a pozsonyi gályarabper idején. </ref> 

== Első eklézsiája, prédikációs kötete ==

Első biztos adat életéből, hogy Alsónémedin volt prédikátor és 1674-ben neve szerepelt a pozsonyi vértörvényszék elé idézett lelkészek-tanítók névsorában.<ref>S. Varga Katalin: Vitetnek ítélőszékre… (Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve). Pozsony, 2002. 231.</ref>  Alsónémedi prédikátorként vett részt a dömsösi sinoduson 1676-ban és aláírta az Ungvári Gergely püspök által Tolnay Szemere János számára kiállított lelkészi bizonyítványt.<ref>RL B1 Ágensi levéltár, Collectiones Agentiales Variae  B kötet 787-788. Tolnay Szemere János, bogyiszlói (Pest-Solt vm.) prédikátor prédikátorrá avatásáról szóló bizonyítvány, amelyet a dunamelléki ref. egyházkerület dömsödi sinodusán állítottak ki 1676. márc. 2. Aláíró prédikátorok: Ungváry Gergely (superintendens), Zombori György vecsei prédikátor, Csengeri Pál óbudai prédikátor és senior, Lenthi János kecskeméti prédikátor, Patai János alnémedi prédikátor, Vátzi Mátyás tolnai prédikátor.</ref> 
Szintén ebben az időben jelent meg tőle nyomtatásban a Táncz felboncolása című műve,<ref>„Táncz felboncolása az az oly együgyű Praedicállás…., Mellyet Praedikállót három orákon át az A. N. Templomban 1682 Esztendőben 14. es 21. napjain Juniusnak.” Debrecen, 1683.; Tóvay Nagy Péter: „Sokszor kis felleg nagy esőt szokott vetni.” Pathai Baracsi János táncbíráló művei. In: Források a magyar színpadi táncművészet történetéhez. IV. Szerk. Tóvay Nagy Péter. Budapest, 2020. 9-18. Uo. közölve Pathai műve is 19-69.</ref>  melyben a szerző magáról azt írja, hogy a „környékbeli szent eklézsiák seniora”, vagyis a váci traktus esperesi tisztét is betöltötte. Az alsónémedi templomban 1782. június 14-én és 21-én három órán át tartott prédikációjának kiadását egyik hallgatója, az ifjú nemes Halász Mihály támogatta. Az 1683-ban Debrecenben megjelent könyvhöz a dunamelléki egyházkerület püspöke, Ungvári Gergely írt bevezető ajánlást. A prédikációskötet, amint címében is benne foglaltatik, az ördögtől származott tánc kárhozatos voltát tárgyalja - „a pokolbeli ördögnek ez hathatóbb eszköze, Pokla töltésére, az ő tojta táncnál nem lehet, és hogy a Parázna, Gyilkos nem nyavalyásabb állapotú, a Tánc szerető s gyakorló Embernél”<ref>Pathai a prédikációsköteten kívül egy verset is szerzett a táncról: TÁNCZ JAVALLÓJÁNAK ISTEN ELLEN VALÓ CSELEKEDETIÉRTT MEG-PIRONGATTATÁSA. Ad notam: Meg ne fedgy engemett Uram fel-gerjedett haragodnak tüzében etc. 1. Sir bennem a lélek, éppen el-epedek éretted, Christus nyájja… Régi Magyar Költők Tára XVII. század 11. kötet. Budapest, 1986. 161. számú vers, 443-451., 843-844.</ref> 
Buda visszafoglalása és a törököt kiűző hadjáratok háborús viszonyainak közepette a Duna-Tisza közén a falvak lakossága, így Alsónémedié is elmenekült. „1784. május 17-én barangoló banda rohanta meg Némedit, Pathai János lelkészt és Balog István rektort mindenéből kifosztotta”<ref>Juhász Sándorné: Az alsónémedi református egyházközség története 1608-2002. Szentgotthárd, é.n. 13.</ref> Pathai B. János ezután Kunszentmiklóson lelkészkedett pár évig. 

== Püspöksége – a baranyai egyházmegyék csatlakozása ==

1691-ben – valószínűleg már dunapataji prédikátorként – választották meg szuperintendensnek a dunamelléki (akkor alsódunainak nevezett) egyházkerületben.<ref>1607 óta két egyházkerület létezett a Dunakanyartól a déli országrészig a hódoltságban, az északi rész egyházmegyéi (pesti/váci, vértesaljai/erdőalji, tolnai, solti, kecskeméti, 1629-től a külsősomonyi egyházmegye is) alkották az alsódunai (néha felsőbaranyai néven is szereplő) szuperintendenciát. A déli rész két egyházmegyéje (alsó- és felsőbaranyai esperesség) a baranyai püspökséget.</ref>  1695-ben a veszprémi szuperintendencia esperesei Dunapatajra küldték levelüket, melyben meghívták Pathait  Losonczi Farkas János püspök beiktatására.<ref>RL A/1.a Egyházkerületi jegyzőkönyvek 1. kötet Simándi protokollum, Hódosi Sámuel levele Patai Jánoshoz 1695. júl. 28. 129-131.</ref>  1704-ben Cegléden, 1708-ban Ráckevén, 1711-ben Dömsödön prédikátorkodott – feltehetően a Rákóczi szabadságharc eseményei is befolyásolták a helyváltoztatásokat. Ezért nevezhette Ráckevét Asylumnak és Pathmosnak, ahonnét gyűlésbe hívő levelét küldte a prédikátoroknak.<ref>„Dabam in Asilo vel Pathmo …” RL A/1.a 1. k. 181-183. A háborús idők borzalmairól Pathainak egy rövid négysoros verse is fennmaradt, mely az 1707-es kecskeméti rác dúlásról szóló „Sűrű siralmakkal rakott jajhalom” című műben – Székudvari János históriájában jelent meg, ahol ceglédi prédikátorként nevezik meg : „Johannes Pathay Minister Ecclesiae Czeglediensis et fratrum Inspector".
"Radamantus itéletü Furiák,
Tisiphone természetű Megerák,
Actaeontúl fel-tartott hamis Kutyák,
Siralminknak fákláját ma-is gyujtyák."
</ref>  1713-ban azonban már Dömsödön találjuk, innen hívták meg a pozsonyi és komáromi traktusok esperesei Magyari Péter szuperintendens felszentelésére;<ref>RL A/1.a 1. k. 197-199.</ref>  és innen keltezte maga Pathai is gyűlésbe hívó levelét 1713. február 18-án „ex museo suo”– és a gyűlés résztvevőinek felsorolásában is Dömsödöt tüntették fel eklézsiájának.<ref>RL A/1.a 1. k. 185-196. és 2. k. 15.</ref>  1715-ös gyűlésbe hívó levelét már ismét Dunapatajról küldte.<ref>RL A/1.a 2. kötet 16-18. Litterae convocationae superintendentis: Pathai superintendens gyűlésbe hívó levele. Pataj 1715. márc.6. 16-18. </ref>  Az 1715. március 15-i dömsödi synoduson az 1715: 30. és 31. törvény árnyékában gyűléseztek az egyházkerület papjai. Ez volt az utolsó generalis synodus, melynek végén a budai vár parancsnokának két küldöttje jelent meg, hogy „kinek a nevével és hatalmával gyűlt össze a synodus?  és kinek az engedelmével?” Ezután tíz évig csak szűkebb körű tanácskozásokat tartott a szuperintendens az esperesekkel.<ref>Ilyen szűkebb körű tanácskozás volt 1724. nov. 25-én Kecskeméten, ahol az éltes korú Pathai János püspök jelenlétében („praesente reverendissimom episcopo Joanne Patthai grandaevo”) hat esperes és ugyanannyi assessor (mindegyike lelkész) tizenhat pontban hozott határozatot az eljegyzések és lakodalmakat illetően. RL A/11 Vértesaljai egyházmegye 1. protokollum 171-174.</ref> 
 
1715-ben kezdődött az a több éves folyamat, melynek során az 1607 óta külön élő baranyai egyházkerület (a két baranyai esperesség) ismét egyesült északi testvérével. Az utolsó baranyai szuperintendens, Gyimóthi Isván vörösmarti lelkész a Rákóczi szabadságharc idején, a pécsi katolikus püspök zaklatása miatt elhagyta egyházkerületét és többé már nem tölthették be helyét a baranyai prédikátorok.<ref>Gyimóti Isván életére ld. Esze Tamás: Kolozsvári könyvek Baranyában. In: Acta Historiae Litterarum Hungaricarum 10-11. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József. 1971.137-147.</ref>  Pathai Baracsi János szuperintendens és a „szent testvériség” a dömsödi zsinatból küldött levelet a baranyai testvérekhez. A teljes csatlakozásra majd fia, ifjabb Pathai János szuperintendenssége alatt került sor 1731-ben.<ref>  RL A/1.a 2. k. 19-20. Barovia reconciliari incipit 1715., 34-36. Barovia perfecta tamen 1731.</ref> 
1725-ben az egyre idősödő püspök, már kilencvenen felül, Pest vármegyétől engedélyt kért gyűléstartásra, hogy  lemondhasson tisztéről és helyette mást állíthassanak a szuperintendencia élére. Egyúttal az esetleges gyanúsítások elkerülése végett kérte a vármegyét, hogy két katolikus férfit küldjön a gyűlésre. Dunapatajon 1725. április 8-án a vármegyei küldöttek jelenlétében a püspök, öt esperes és mintegy húsz prédikátor tartott tanácskozást és egyéb intézendők között házassági ügyet is tárgyaltak, a foktői prédikátor ügyét.

== A református eklézsiák és prédikátorok első országos összeírása ==

A pataji gyűlés lavinát indított el, mely országos következményekkel járt a református (és evangélikus) egyházra nézve.<ref>Erről részletesen írt Csáji Pál:  A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725-1729. In: Egyháztörténet 1958. I. füzet 34-74. </ref>   A házassági ügyben érintett foktői prédikátor, Mácsai Pál feljelentést tett a kalocsai érsekségnél, az pedig a Helytartótanácshoz fordult, hogyan tarthattak egyáltalán gyűlést református prédikátorok és dönthettek házassági kérdésben? Az uralkodó, III. Károly 1725. augusztus 9-én országos vizsgálatot rendelt el „a protestánsok superintendensei s hasonló tisztségviselői számának, jogkörének és a kormányzásuk alá tartozó prédikátorok számának kivizsgálására.” Pathai B. Jánost idős kora miatt nem rendelték be a vármegye elé, hanem a megküldött kérdésekre kellett válaszolnia, amit megtett az 1725. szeptember 10-én (Csáji szerint Pest vármegye alispánja Ráckevén hallgatta ki Pathait.): „Ki hatalmából és ki által tétetett superintendenssé? Kitől függ a hivatalát néző dolgokban? Hány eklézsia van igazgatása alatt? Hány archidiakonus van? (esperes)” stb.

A gyűlésben megjelent espereseket és némely prédikátort is kihallgattak. Diószegi Mihály sárkeresztúri prédikátort, vértesaljai esperest Fejér vármegye elöljárósága kérdezte ki és az esperes megerősítette, hogy az idős szuperintendens valóban le akart mondani, de maradásra bírták. Magának Pathai B. Jánosnak feleletéből az is kiderült, hogy van helyettese, a Pest vármegyében lévő három senior egyike az ő suffrageusa, aki majd utána szuperintendens lesz – Kecskeméti Pál fülöpszállási prédikátor, kecskeméti esperes (eklézsiája a solti traktusban volt, 1740-ig az esperes nem feltétlenül volt az illető egyházmegyében lelkész).
Az ismételt felszólításokra, mivel nem sorolta fel a szuperintendens az alája tartozó eklézsiákat név szerint, a következő évben, 1726-ban nyújtotta be Pathai B. János a kért összeírást. Hogy ő maga készítette ezt el, vagy suffrageusa Kecskeméti Pál, netalántán fiai, a szintén esperes Pathai János és Pathai Sámuel? – nem tudjuk. Pathai ekkor már a prédikátorságról lemondván, a szuperintendensi tisztét megtartva Sámuel fiánál élt Dunapatajon. A beadványban az egyházkerületnek hat régi traktusát írták össze a prédikátor nevével együtt, a csatlakozás folyamatában lévő baranyai esperességeket nem, az ottani prédikátorokat Baranya vármegye hallgatta ki. A teljes listát, a nyolc egyházmegyét közölte Csáji Pál tanulmányában.<ref>U.o. 42. sköv.</ref> 

Az idős püspöknek ez volt utolsó hivatalos ténykedése – 1729. július 16-án hunyt el  Dunapatajon. „Eltemettetett ugyanott július 18-án. Koporsóját 130 unoka állta körül; prédikált pedig fölötte a háznál kőrösi első lelkész Helmeczi István Ján. 1:6-7. versről, a templomban Veresmarti L. Péter IV. Mózes XX: 28-29. versről. Ma is meg lévő sírkövén (a dunapataji református temető falában található ma) a következő felirat olvasható:
HIC JACET VIR R. D.
D. JOH. PATHAI DE BARACS.
ANR: 105. EPPUS: 38. PAST: 75.
Obit A. D. 1729. DIE 16 JVL.
ET CONJVNX EJVS
R. MATRÓNA SVSAN, KVN NOB.
ANR. 85.
Obit A. D. 1730. DIE 2 febr.
CONJVGATIA 75”<ref>Földváry I. 285-286. Itt nyugszik Nagytiszteletű Pathai János Úr, ehunyt 1729. július 16-án, 105 évesen, püspöksége 38-dik, lelkipásztorságának 75-dik évében… (eszerint már 1654-ben lelkész volt, ez ellentmond annak az adatnak, hogy 1659-ben írta alá a kollégiumi törvényeket Debrecenben)</ref> 

„Öregsége is, mely a szokott határt sokkal felyül múlta, just adott neki arra, hogy az embernek az igazat tartózkodás nélkül kimondja.”<ref>Tormássy 45.</ref> 



== Irodalom ==

Csáji Pál: A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725-1729. In: Egyháztörténet 1958. I. füzet 34-74.

Földváry László: Adalékok a dunamelléki református egyházkerület történetéhez. Budapest, 1898.

Tormássy János: Adalékok a dunamelléki református püspökök életéhet. Közli Mokos Gyula. Pápa, 1892.

Tóvay Nagy Péter: „Sokszor kis felleg nagy esőt szokott vetni.” Pathai Baracsi János táncbíráló művei. In: Források a magyar színpadi táncművészet történetéhez. IV. Szerk. Tóvay Nagy Péter. Budapest, 2020. 9-18.

Tóvay Nagy Péter: „Szabad hát a’ Táncz?” A tánc motívuma a 16–17. századi magyar és latin nyelvű egyházi irodalomban Pázmány Péter, Gyulai Mihály, Pathai Baracsi János, Szentpéteri István művei alapján. In: Sic Itur ad Astra 16 (2004)	

== Szerző ==

Szatmári Judit