RefWiki

== Előzmények ==
A kollégium története Gyulafehérvár konfesszionális átalakulásához kapcsolódik. A kolostorok kiürülése (1553–56) után a domonkos kolostor helyén protestáns iskola (1557) alakult, amely előbb kollégiumi rangú, 1613-ban collegium illustre és 1622-ben collegium academicum lett. Az épületek szekularizálása után Izabella királyné a volt kolostorépületeknek oktatási célú rendeltetést adott. Bethlen Gábor iskolaalapítási igyekezete nem volt előzmény nélküli. János Zsigmond elrendelte, hogy Gyulafehérváron egy felsőoktatási intézményt létesítsenek, amelyet 1571-ben a létező iskola akadémiai rangú fejlesztésében látta. 1567-ben Giorgio Biandratát bízta meg oktatók meghívásával. Előbb a bázeli Coelius Secundo Curio meghívásával, majd 1569-ben a párizsi hugenotta tudóssal, Pierre de la Ramée-vel próbálkoztak, azonban az unitarizmus erdélyi előretörése miatt a meghívottak az ajánlatot visszautasították. Később 1624. augusztus 20-án Bethlen Gábor megerősítette a gyulafehérvári Collegium Academicum korábban kapott kelneki dézsmanegyedét. A megerősítés alkalmával diplomájában megemlítette, hogy a Collegium Illustre (1613. április 6.) létesítése Báthori Gábor fejedelemhez köthető, aki – Rettegi János akkori gyulafehérvári udvari prédikátor kérésére – még ugyanazon évben támogatta a kollégiumi szinten működő iskolát. Itt történik első ízben utalás az 1622-ben létrejött Collegium Academicum előtti, 1613-ban már működő protestáns kollégiumra, amely még csak az egyszerűbb (illustris) gimnázium szintjén oktathatott. A régi kollégiumi épületeket már Báthori Gábor adományából használták a fehérvári reformátusok, hiszen Szini István jezsuita szerzetes egyik missziós jelentésében Collegiumnak nevezett protestáns gimnáziumról tett említést.

== Az akadémiai kollégium megalapítása ==
A Collegium Academicum – későbbi nevén Bethlen Kollégium – alapítását Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kezdeményezte azzal a céllal, hogy Erdélyben olyan magas szintű oktatási intézményt teremtsen, amely képes pótolni a külföldi egyetemjárás költséges és sokszor bizonytalan gyakorlatát. A kolozsvári országgyűlés 1622 májusában hagyta jóvá az Academicum Collegium seu Gymnasium Illustre létrehozását, amelynek helyszínéül a fejedelem udvari központja, Gyulafehérvár szolgált. Bethlen elképzelése egy teljes egyetem (universitas) létrehozása volt, ám végül csak a teológiai fakultás szerveződött meg intézményesen; a filozófiai és filológiai képzés inkább főiskolai jellegű maradt. Maga a fejedelmi támogatási politika is jelezte a gyulafehérvári oktatás fejlesztési szándékát azáltal, hogy a gimnasium immár gimnasium illustrissime, majd később gimnasium academicum szintre fejlődött. 

Az akadémia az egykori fejedelmi palota közelében működött, két régi (egykori domonkosrendi) kolostorépületben és egy nagyméretű, Bethlen Gábor tervei alapján készült és a telkén felépült késő reneszánsz elemeket hordozó „újkollégiumi” épületben, amely később – funkcióváltások és átépítések ellenére – máig fennmaradt Gyulafehérváron. Előtte látható az iskolaalapító fejedelem egészalakos szobra. A régi református kollégium, amely az egykori jezsuita (domonkosrendi) kolostorépületekben működött a korabeli dokumentum alapján egy jól szervezett gimnázium volt: "scholas bene constitutas".

Az épületegyüttes földszinttel, emelettel és két belső udvarral rendelkezett, s már a 17. században is jelentős méretű, reprezentatív központnak számított: „A Collegium nagy és roppant épület, napkelet és dél felől való részében, a bóthajtásos kapu közin kivül auditóriumával, bótos frumentáriával, hasonló bibliothecával és hasonló boltos három classissal, senior és szomszédgya házával számláltatik ad cubicula 30, mellyek mind reguláris és tágas, jó alkalmatosságú házak, tágas classisok, auditorium s a többi. Ezeken kivül két ház alatt tisztességes bolthajtásos három pincze, annak  négy grádicsos pincze torka, azon kivül a sütő ház, kettő, kő épület  pitvarostól, kéményével, jó kő bolthajtásos pincze alattok,  az Curia közepinn edgy igen nagy kő épülettel, mellyből edgy néhány rendbeli auditoriumokat és egyéb alkalmatosságokat akart építtetni Bethlen Gábor, alsó s első épületek és alatta az által rekesztő kőfalaknak pogonok, amellyeket bóltos pinczéknek rendelt volt, kiknek boltfészkei az oldal kőfalokban megvadnak, edgyszóval nagy molimen volt, ha véghez mehetett volna. Ezeken kívül, mind kő kerítéssel volt környül véve a Collegium az épített házaknak végekhez lévén ragasztva a kőfal, de sok helyeken leromolván, palánkkal vadnak most bécsinálva”. Bethlen Gábor az intézmény használatába bocsátotta saját, rendkívül értékes könyvtárát, majd 1629-ben – halála előtt nem sokkal – jelentős birtokadományt is tett, biztosítva ezzel az akadémia hosszú távú anyagi fennmaradását.

== A Bethlen Kollégium működése ==
A Collegium Academicum kollégiumi típusú intézményként működött: a felsőfokú oktatás mellett közép- és alsó tagozata is volt, így az ifjak több szinten kapcsolódhattak be a tanulásba. Az alapítás évét követő gyulafehérvári korszakban (1622-1662) a fejedelmi külpolitikának is részét képezte iskolafejlesztő törekvése. Bethlen Gábor nemzetközi kapcsolatrendszerét az oktatás fejlesztésének céljából, a peregrinációs hagyomány további éltetésének szolgálatába helyezte, amelynek kiindulópontja a kollégium volt. Az oktatás nemzetközi kapcsolatainak szempontjából, a Kollégium fontos célkitűzését valósíthatta meg. David Pareus (1548-1622) és Bethlen kapcsolata által a peregrináció hagyományát emelte európai protestáns iskolapolitikai szintre. Ezzel a németországi kálvinizmus fellegvárával Heidelberggel való kapcsolat elmélyítését szolgálta, a wittenbergi lutheránus ortodoxia erdélyieket érintő tiltása (1592) miatt. Az ottani oktatási rendszer neveltjei közül csupán két személyt Gelei Katona István püspököt és Bojthi Verest Gáspárt említenénk meg.

A németországi helyzet naprakész erdélyi ismeretét jelezte az a visszautasíthatatlan oktatási ajánlat, amelynek során Alsted, majd Piscator, Bisterfeld és Opitz jól megfizetett állást vállalhatott Gyulafehérváron, miután a 30 éves háború elpusztította a heidelbergi és herborni egyetemeket. A német professzorok rövid, de tartalmas erdélyi működésében a helyi tudományosság presztízsnövekedésének eszközét kell látnunk. Martin Opitz (1597-1639) 1622 nyarán érkezett Erdélybe, Friedrich Paulival és Jakob Kopisch-sal együtt. Őket követte a zürichi Johann Schwartzenbach, aki 1625-ig a kollégium görögtanára volt. Opitz archeológia, klasszika filológia, történelem és filozófia előadásokat tartott, de csak egy évet tartózkodott a számára idegen környezetben. Johann Heinrich Alsted, Philipp Ludwig Piscator és Johann Heinrich Bisterfeld Szenci Molnár Albert ajánlásával érkeztek Herbornból Gyulafehérvárra. 1630-ban készült el az iskola első tanterve, amely azonban a peregrináció hagyományát nem tudta leállítani.

== Az angol korszak ==
A kollégium későbbi, de még gyulafehérvári szakasza az angol pedagógia égisze alatt állott. Isaac Basire (1607-1676) professzori tevékenysége jelentős pillanat a nagyenyedi Kollégium történetében. Bár Pierre de la Ramée (latinosan: Ramus) személyesen nem jutott el Gyulafehérvárra, Basire a Logikáját az ő rendszere alapján tanította. Az európai posztramizmus a herborniak jelenléte által jelentős hatást gyakoroltak az Apáczai által képviselt erdélyi enciklopédizmusra is. Isaac Basire, aki az 1655-ben elhalálozott Bisterfeld helyébe került Erdélybe, I. Károly angol király hűséges pártolójaként, annak lefejezése után menekült el Angliából. Konstantinápolyi tartózkodása során hívta meg II. Rákóczi György, hiszen: „jól ismerte többek között az egyházatyákat, valamint sok nyugati és keleti nyelvet, kiválóan ismerte főként a görögöt (annak ó és újkori változatát), tudott héberül, arabul, olaszul, franciául és más nyelveken”. Tanári erényei között tudható, hogy tevékenysége alatt az iskolai tanrendeket alakította. Schema educationis megnevezésű tanmenete beosztotta és rendszerezte a leadandó tananyagot. Oktatáspedagógiai elképzeléseit a marosvásárhelyi zsinaton (1656) is érvényesíteni próbálta. A külföldi tanárok jelenléte valódi európai színvonalú oktatást teremtett, és a gyulafehérvári intézményt Erdély tudományos központjává emelte. A kollégium humanista irányultságát mutatja, hogy mintegy negyven ösztöndíjas diák tanulmányait közvetlenül a fejedelmi udvar finanszírozta, akik közül sokan később államigazgatási, egyházi vagy tudományos pályára kerültek. A kollégiumot az egyházi elöljárók is támogatták: Geleji Katona István püspök (1599-1649), aki 1617-1619 között a kollégium rektora volt és Keserűi Dajka János (†1633), udvari prédikátor, 1618-tól haláláig református püspök, aki folytatta elődje oktatási egyházpolitikáját.

== A kollégium pusztulása és a sárospatakiak megtelepedése 
A Collegium Academicum rövid, de kiemelkedő fénykora a 17. század első felére esik. A török és tatár hadjáratok azonban hamar megtörték fejlődését: 1658-ban Gyulafehérvárt elpusztították, és az akadémia épülete is áldozatul esett. Bár a fejedelemség vezetése igyekezett helyreállítani a tanítást, a város újabb pusztítása 1662-ben végleg ellehetetlenítette a működést. I. Apafi Mihály ekkor döntött az iskola Nagyenyedre való áthelyezéséről, ahol a kollégium 1662-től napjainkig – bár több szerkezeti és funkcionális változással – folyamatosan működik.
A gyulafehérvári egykori kollégiumi épület a 18. század elején a császári katonaság birtokába került, s kaszárnyaként használták tovább, ami megőrizte katonai rendeltetését a modern időkig is. Gyulafehérváron tehát a Collegium Academicum csak alig négy évtizedig működött, ám rövid fennállása alatt meghatározó szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi protestáns értelmiség nevelésében, valamint a kor tudományos életének európai szintű fejlesztésében. Ez az alapítás teremtette meg azt a hagyományt, amelynek szellemi örököse a ma is létező nagyenyedi Bethlen Kollégium. A gyulafehérvári kollégium később felújított épületeibe a Sárospatakról menekülő kollégiumot szállásolták el, amely 1672 és 1716 között felelevenítette a sárospataki-gyulafehérvári kollégium név alatt a pataki és Bethlen Gábor-féle hagyományokat, főleg a legáció (az ünnepek alkalmával prédikáló diákok ösztöndíjszerű ellátmánya) szokásának erdélyi elterjesztése által.

== Szakirodalom ==
BALÁZS Mihály et al. (szerk.): Szini István jelentései: Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók, I/2. 1617–1625, Szeged, 1990 (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 26/2), 163. sz. 267; 189. sz. 307–8; 314. sz. 433.
GUDOR Kund Botond: A Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei, Barót, 2012, 115–122.
HEREPEI János: Adatok Bethlen Gábor gyulafehérvári academicum collegiumának előtörténetéhez, in Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, I. kötet: Polgári irodalmi és kulturális törekvések a század első felében, kiad. Keserű Bálint, Budapest–Szeged, 1965, 245–246.
Nagyenyed, Bethlen Gábor Kollégium (Erdélyi műemlékek, 28)
P. SZATHMÁRY Károly: A gyulafehérvár–nagyenyedi Bethlen-főtanoda története, Nagyenyed, 1868.
PÁPAI PÁRIZ Ferenc: A gyulafehérvár–nagyenyedi Bethlen-kollégium alapítása és története, kiad. Rácz Emese, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2016.
RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története, Pest, Eggenberger, 1870, III, 193.
VÁRÓ Ferenc: Bethlen Gábor kollégiuma, Nagyenyed, 1903.
VITA Zsigmond: Az enyedi kohó, Bp., 1986, 34.
ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, szerk. Ladányi Sándor, Bp., Zsinati Iroda, 1977.3
Zilahi András professzor levele Szentkereszti András guberniumi titkárhoz, 3 ív; kézirat, Erdélyi Református Egyházkerület, Főkonzisztóriumi Lev, 5/1716.

== Szerző ==
Gudor Kund Botond