RefWiki

''Tüdős Klára'' (1895–1980), jelmeztervező, filmrendező, a Református Nőszövetség elnöke, a német megszállás alatt az embermentésben játszott szerepéért Jad Vasem díjjal tüntették ki. 

== Korai évek, tanulmányok ==
Tüdős Klára 1895. július 20-én látta meg a napvilágot. Szülei házassága két régi, tekintélyes debreceni kálvinista családot egyesített. Apja, Tüdős János jogtanácsos és országgyűlési képviselő, édesanyja, Kálmánchey Irén az egyik első magyarországi reformátor, Kálmánchey Sánta Márton leszármazottja. Klára a nagyhírű a református Dóczy Leányiskolába járt, majd 1910-től másfél évet tanult egy Genfi-tó partján fekvő francia leányintézetben és egy évet egy londoni családnál  töltött társalkodónőként. Édesapja nem sokkal hazatérését követően anyagi csődbe jutott, egészségét erősen kikezdték a történtek és 1918-ban meghalt. 1915-ben Klára felvételt nyert a budapesti Iparművészeti Főiskola textil szakára. A tanulás költségeit ekkor már a család nem tudta finanszírozni, Debrecen városától kapott ösztöndíj tette azt lehetővé. Tüdős Klára hamar rátalált a divattervezés és a történelmi kosztümök témakörére, valamint mint fontos forrást felfedezte a néprajzot és Györffy István professzor tanítványaként rendszeres látogatója lett az egyetem néprajzi témájú óráinak. Tüdős Klára iparművészként és tánctanárként önálló egzisztenciát teremtett magának. A család azonban hagyományosabb keretek között képzelte el az életét és Szunyogh Rudolf huszárfőhadnagyot, egy rangos, debreceni dzsentri család fiát szemelte ki vőlegénynek számára. Klárát csapásként érte a rokonoknak ez a racionális döntése, de alávetette magát az akaratuknak. A fiatal pár a 400 holdas Szunyogh birtokra, Érsemjénre költözött, 1921 júliusában megszületett gyermekük, Judit. Tüdős Klárában 1925-re érett meg az elhatározás, hogy kislányát elhelyezi anyai nagynénjénél Debrecenben, elhagyja férjét, és önálló életet kezd Budapesten. 

== Közéleti pályafutás ==
Tüdős Klára Budapestre érkezését követően felkérést kapott az Operaház jelmezműhelyének vezetésére, és ezzel kezdetét vette egy nagy karrier. Első kiugró sikere 1926 októberében Kodály Zoltán Háry Jánosának jelmezterve volt. Egyéni, népművészetre épülő stílusa az Opera és a színházi világ fontos személyiségévé tette és a divatvilágban is nevet szerzett magának. 1937-ben Pántlika néven önálló szalont nyitott, ami a megszállásig működött. A magyaros stílust követő modelljei a magyarországi és a külföldi piacot egyaránt meghódították. Tüdős Klára emellett színházi rendezőként és szerzőként is jó néhány sikert mondhatott magáénak, sőt mint a második magyar filmrendezőnő is beírta a nevét a filmtörténetbe az 1943-as Fény és Árnyék című filmjével.  
Tüdős Klára művészi pályafutása során szoros kapcsolatba került a népi mozgalom kimagasló személyiségeivel. Kodály Zoltán, Karácsony Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Somogyi Imre, régi mestere, Györffy István legbelsőbb baráti köréhez tartoztak. Rajtuk keresztül vonódott be 1941 tavaszától a népi kollégium szervezésébe.  A népi mozgalom programjában sarkalatos kérdést jelentett a parasztfiatalok taníttatásának kérdése. Az Eötvös Kollégiumhoz hasonló, népi tehetségeket felkaroló intézmény nélkülözhetetlen eleme volt annak az elképzelésnek, amelyik a parasztság érdekérvényesítését és felemelését a soraikból érkező tehetségektől várta. A tervezett parasztkollégium ennek az értelmiségnek az elitgárdáját volt hivatva kinevelni. A sokféle elképzelés Tüdős Klára mestere, Györffy István néprajztudós elméleti munkájának  és szervezésének köszönhetően indult el a megvalósítás útján. Györffy professzor 1939 október 6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt, de a szervezés tovább folyt. A kollégium 1940 februárjában vált valósággá: Bolyai kollégium néven 30 diákkal indult a korszak hivatalos ifjúsági szervezetének, a Turul Szövetségnek a parasztkollégiumaként. 1941 végén azonban a németellenességük és baloldali kapcsolataik miatt megerősödtek a kollégium elleni támadások. A kollégisták 1942 februárjában bejelentették: pártfogóik segítségével biztosítani tudják maguk számára az egyesületi autonómiát, ezért függetlenítik magukat a Turul Szövetségtől, nevüket pedig Györffy István Kollégiumra változtatják. A teljes autonómia megteremtése nagy részben annak volt köszönhető, hogy támogatására egy pártfogó testület szerveződött, a szervezés lelke pedig Tüdős Klára és második férje, a miniszterelnökségi államtitkár, majd kereskedelmi miniszter Zsindely Ferenc volt.  Kettőjük kapcsolatrendszerén keresztül a politikai és kulturális elit, valamint a gazdasági élet számos befolyásos személyiségét sikerült megnyerniük. Sokak anyagi támogatása mellett és több mint 130 fő részvételével alakult meg a Györffy István Kollégium Pártfogó Testülete, amely összetételét tekintve a korszak egyik legbefolyásosabb grémiuma volt.  A Testület elnöki címét Zsindely Ferenc töltötte be, aki a Kollégium ügyében teljes mellszélességgel támogatta a feleségét. A patronálás a német megszállás nehéz viszonyai között is folytatódott. Mester Miklós, az ellenállás Sztójay-kormányba beépített államtitkára – a Zsindely házaspár felkérésére – miniszteri biztosként látta el a kollégium védelmét. 

== Embermentés és kapcsolat a református egyházzal ==
A német megszállással új fejezet kezdődött Magyarország életében és ezzel összefüggésben Tüdős Klára patronálási munkájában is. A megszállás után közvetlenül, mint sarkalatos követelés fogalmazódott meg, hogy az itt élő zsidóságot ki kell szolgáltatni Németországnak. Ebben a helyzetben kezdte meg Tüdős Klára az üldözött zsidóság és a háborús menekültek menekítésének szervezését.  Ezt a munkát már, mint a Református Nőszövetség vezetője szervezte.  Tüdős Klára 1940-ben Bereczky Albert, a pozsonyi úti református gyülekezet lelkészének hatására gyakorló vallási életet kezdett élni és bekapcsolódott a református egyház életébe. Ravasz László püspök 1943 őszén a Nőszövetség felélesztésére és az elnöki pozícióra kérte fel, Pilder Máriát, aki az első világháború után végzett lelkigondozást az erdélyi asszonyok között pedig a szövetség titkárának.  A fél év múlva bekövetkező német megszállás lehetetlenné tette, hogy érdemi egyesületi munka kezdődhessen, de a Szövetségen keresztül Tüdős Klára részévé vált a református egyház embermentő hálózatának. A Nőszövetség gyülekezeti csoportjával pályaudvari szolgálatot szervezett. A háborús menekülteket élelemmel látták el, a felnőtt nélkül érkezett gyerekeket pedig összegyűjtötték és elhelyezést kerestek számukra.   Tüdős Klára szorosan együttműködött a Svéd Vöröskereszt megbízottjaival, a Langlet házaspárral és Asta Nilsonnal, akik nagy segítséget nyújtottak azzal, hogy biztosítani tudták a Tüdős Klára által szervezett otthonoknak a diplomáciai védettséget.    Az első zsidó anya- és csecsemőotthont a Podmaniczky utcai Teleki Intézet főiskolai internátusában alakította ki, ahova a svéd mentőakció során felkarolt csecsemős anyákat helyezték el. A gyerekek gondozását a pozsonyi úti református gyülekezet ifjúsági köre végezte, Tüdős Klára pedig a mindennapi élet feltételeinek megteremtésén fáradozott, mint fogalmazott: rám már „csak az élelmezés csekély gondja” maradt.  Az életveszélyes munka konspiratív összehangolásában nagy segítséget jelentett a református fiatalokból szerveződő „hírvivő hálózat”, amelyik a város különböző pontjai között hordta-vitte az élelmet, ruhát és a híreket. „5-6-os csoportokra osztódtak, fiúk lányok vegyesen. […] Feladatuk volt a védett házak és a központ, vagyis Zsindelyné között összeköttetés tartása. Reggel hozták a napi élelmet, este pedig jöttek tájékozódni, hogy nincs-e valami baj?”  – emlékezett vissza Borza Erzsébet, a Teleki Intézetben segítő diakonissza. Tüdős Klára életében leleményességének talán legnagyobb próbatétele ezekben a hónapokban zajlott, amikor az otthonokban és egyéb menedékhelyeken zsúfolódó embersokaságnak kellett az ellátását biztosítani, a hadiállapot és a legnagyobb élelemhiány közepette. Cikázott az országban kibombázott élelemraktárak között, élelmiszerjegyeket szerzett, és vagyonának jelentős részét emésztette fel a teherautónyi makaronik, konzervek, zsíros bödönök beszerzése.
  
A Teleki Intézet internátusából a nyilas puccs után el kellett menekíteni a bentlakókat, mert ez az épület védettséget nem élvezett és a nyilasok rajtaütése fenyegetett. Darányi Kálmánné nyugatra menekülése előtt átadta Zsindelynének Maros utcai házát, itt rendezték be az ostrom végéig működő csecsemőotthont. Bodoky Richard, a Bethesda kórház igazgatója és Filadelfia Diakonissza Egylet alapítója segítette ki az otthont diakonissza testvérekkel. Zsindelyék saját házukat október közepén adták át a nagyobb gyerekek menedékeként. A befogadott szülőkkel és a személyzettel együtt 72 ember élte itt túl a háború legutolsó szakaszát, köztük olyan illegális kommunista üldözöttek, mint Apró Antalné vagy Schifferné Szakasits Klára és gyermekeik. Budapest ostroma alatt az Istenhegyi úti ház a frontvonal kellős közepére került, de minden lakó élve vészelte át az emberpróbáló hónapokat. Ebben a légkörben tudatosodott Tüdős Klárában az élete végéig tartó elhivatottság, hogy az összetört lelkek talpra állását kell szolgálnia. Ehhez a munkához a Református Nőszövetség a legjobb fórumot jelentette, Pilder Mária pedig olyan lelki iránymutatást adott számára, ami magabiztossá tette ebben a feladatban. 

== A második világháború után ==
A háborút követően több évig járták az ország református gyülekezeteit és segítették az asszonyokat a háborús megrázkódtatások feldolgozásában. 1947-ben a Zsindely házaspár átadta Istenhegyi otthonát a református egyháznak, hogy ott a nőszövetségi munka keretében több napos lelkigyakorlatokat, tanfolyamokat, konferenciákat tartsanak. „Nagyon elevenen működő missziós ház volt”  – emlékszik vissza Szabó Imre lelkész. 1950-ig, amíg a kommunista hatalom engedte ezt a belmissziós munkát, 1025 fő vett részt az Istenhegyi Otthon közösségi evangelizációin. Tüdős Klárát azonban már 1949. január 3-án kitiltották a nőszövetségi munkából és szöges drótot húztak a Zsindelyék által lakott kertészház és a villa között, „amit nekem is, az asszonyoknak is tilos volt átlépni.”  – emlékszik Tüdős Klára. 1951 júniusában pedig a házaspár kézhez kapta a kitelepítési parancsot. Bereczky Albert közbenjárására felajánlották számukra, hogy megválaszthatják lakhelyüket, így költözhettek Balatonlellére azzal az indoklással, hogy egy ottani nyaraló házmesteri feladatait látják el. Ez lett közös életük utolsó 12 évének otthona. Tüdős Klára, miután Zsindely Ferenc 1963-ban meghalt, visszaköltözött Budapestre. Élete végéig aktív volt, Kapcsolatom a református egyházzal és annak Urával című munkáján dolgozott, lelki gondozást tartott, újságcikkeket írt elmélkedéseiről. Életírását ezekkel a szavakkal zárta: „Hát azt a gyerekkori imádságom, hogy »add, Istenem, hogy az én életemben sok minden történjék, ha rossz is van benne, nem baj!« – az százszázalékosan meghallgattatott.”  1980. április 16-án hunyt el.  

Irodalom
* Dizseri Eszter: Zsindelyné Tüdős Klára – Életrajz dokumentumokban 1895–1980. Bp. 1994. 
* Dizseri Eszter: Aki sokakat fogadott be… – Megemlékezés Zsindelyné Tüdős Klára gyermek- és zsidómentő missziójáról halálának 10. évfordulója alkalmából. Confessio 14. (1990) 4. sz. 31–34.  
* Kósa László: Zsindelyné Tüdős Klára és az Országos Református Nőszövetség. In: Uő: Művelődés, egyház, társadalom – Tanulmányok. Bp. 2011. 477–491. 
* Kovács Gellért: Alkonyat Budapest felett – Az embermentés és ellenállás története 1944–45-ben. Bp. 2014. 
* Köbel Szilvia: Egyházi szálak az 1951–1953 közötti budapesti kitelepítések egyes eseteiben. In: A Nagy Testvér szatócsboltja – Tanulmányok a magyar titkosszolgálatok 1945 utáni történetéből. Szerk. Gyarmati György – Palasik Mária. Bp. 2012. 171–195.  
* Langlet, Nina: A svéd mentőakció, 1944. Bp. 1988. 
* M. Kiss Sándor – Vitányi Iván: A Magyar Diákok Szabadságfrontja. Bp. 1983.  
* Papp István: A népi kollégiumi mozgalom története 1944-ig. Bp. 2008. 
* Szokolay Domokos: Az ifjúsági ellenállás néhány kérdése a Bolyai-Györffy-kollégium történetének tükrében. In: A Magyarok Vére – Írófejedelmek, diktatúrák, ellenállók. Szerk. Markó György – Schmidt Mária. Bp. 2015. 163–181. 
* Mester Miklós: Két tragikus kor árnyékában. Bp. 2012.  
* Zsindely Ferenc: Miniszter a frontvonalban. Zsindely Ferenc naplója 1941. február 25. – 1946. március 9. Bp. 2021.  
* Zsindelyné Tüdős Klára: Rongyok – Tüdős Klára életregénye. Bp. 1974. I–II. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Ms 10.907/I–II.,  
* Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon. Bp. 1998.  
* Zsindelyné Tóüdős Klára: Fény a sötétségben. Bp. 2004. 
* Zsindelyné Tüdős Klára: Isten markában. Bp. 1991. 

Szerző<br>
[[Szekér Nóra]]