Siderius János (?–1608)
Siderius János (Szikszó, ? – Szepsi, 1608. augusztus 31.) református lelkész, abaúji esperes, gyermekeknek készült kátéja a 16–18. század közt az első számú katechetikai tankönyv volt.
Élete
Hazai előtanulmányairól semmit sem tudunk, a szikszói középszintű iskola után talán Sárospatakon tanulhatott. Tardi Györggyel és Pelei Jánossal indult el peregrinálni, 1583. május 9-én lettek a magyar diáktársaság tagjai Wittenbergben, s 14-én iratkoztak be az egyetemre. Siderius a coetus a harmincnegyedik seniora, vezetője volt 1583. október 26-tól 1584. augusztus 27-ig. Hazatérve 1584 őszétől 1585 tavaszáig Kassán volt magyar prédikátor, ezután pedig 1599 elejéig Tarcalon református lelkész; 1598 elejétől Szegedi Tamás utódaként az önálló abaúji egyházmegye esperesi tisztségét is viselte 1604-ig, ekkor egészségi állapota miatt lemondott az egyházmegye vezetéséről. 1599-től 1608. augusztus 31-én bekövetkezett haláláig Szepsiben volt prédikátor. Hathatósan pártfogolta a külföldön tanuló református diákokat. Egy darabig támogatta Szenci Molnár Albert németországi tanulmányait is, de amikor 1601–1602-ben hiába hívta haza, megharagudott rá.
Művei
1. Üdvözlőversek, előszó Mágocsy Andrásnak 1584-ben írott verse ott van Matthäus Dresser De festis című művének minden kiadásában. Wittenbergben 1586-ban gyászverskötet jelent meg Anna nevű, tizennégy hónapos kislányának halálára, amelyben az ő (az apa) költeménye is benne volt. Üdvözlőverset írt Tolnai Fabricius Tamás evangélikusok elleni vitairatához (Vizsoly, 1594) s előszót Gönci István hasonló művéhez (Vizsoly, 1599). 2. Énekei Három temetési dicsérete ismert: Jézus Krisztus, Úristennek fia; Sok nyomorúsággal élete embernek; Szükség keresztyénnek, mindennek éltében. Mindhárom versfőjében megtalálható Siderius neve, és mind 17. századi énekeskönyvekben jelentek meg először. Egy neki tulajdonított halotti ének jelent meg még szintén 17. századi énekeskönyvekben: Szólít minket Krisztus urunk – szerzősége azonban nem bizonyítható. 3. Kátéja. A Kisded gyermekeknek való katekizmus 1597-ben jelent meg először Debrecenben, s a 17–18. században a legnépszerűbb ilyen műfajú munka lett. Harminchárom kiadását ismerjük ebből az időszakból, de valószínűleg több is lehetett, példányszámai is kiugróan magasak voltak. Az első kiadás a debreceni nyomda tankönyvkiadási programjába illeszkedett. Kálvin teológiájára és a Heidelbergi Kátéra támaszkodik, de önállóan fogalmaz és szerkeszt, nem polemizál, hanem higgadtan összegez. Szerzőjének jó pedagógiai érzéke volt, az elvontabb, gyermekek számára nehezebben felfogható hittételeket mellőzte. Hiányzik belőle például az egyháztan és az eszkatológia, a predestinációt és az eredendő bűnt sem érinti. Személyes hangvételű, tárgyilagos, világos, kerüli a hosszabb mondatokat és az idegen szavakat. Az iskolai kátétanításban a 17–18. században középszinten, a Heidelbergi Kátéval együtt töltött be alapvető szerepet. Első négy kérdése a keresztyén emberre vonatkozik (Keresztyén vagy-é? Honnan mondatol keresztyénnek? Micsoda tehát az keresztyén ember? Micsoda legfőbb gondja és tiszti itt ez világon az keresztyén embernek?). A következő öt kérdés Istenre és a Szentháromságra vonatkozik, majd az Apostoli Hitvallás és az arra irányuló kérdések következnek (10–12.). A Szentháromság egyes személyeire mindössze két-két kérdés irányul, majd összegzésképpen a 19. kérdés a szeretet nagy parancsára kérdez rá. Ezt követi a törvény és az evangélium kérdésköre. Viszonylag hosszan időz a káté a Szentírásnál (25–33.), majd a hitről, a megigazulásról és a jócselekedetekről esik röviden szó. Itt a szerző visszatér a reformáció egyik alaptételéhez, Krisztus közbenjárásához, ami átvezeti a két sákramentumhoz (szentséghez), a keresztséghez és az úrvacsorához (43–53.). A befejező kérdések az imádságra vonatkoznak, végül a kátét maga az úri imádság, a Miatyánk zárja.
Szakirodalom
BARCZA József, Siderius János kátéja, in: Tanulmányok és szövegek a magyarországi református egyház XVI. századi történetéből, III. köt., Bp., MRE Zsinati Irodája, 1973, 849–876.
SIDERIUS János, Kisded gyermekeknek való katekizmus, kiad. GYŐRI L. János, Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület, 2010.
H. HUBERT Gabriella – VADAI István – ECSEDI Zsuzsanna (kiad.), Evangélikus és református gyülekezeti énekek (1601–1700), Bp., Balassi, 2016, 1085–1092. Szabó András: Coetus Ungaricus. A wittenbergi magyar diáktársaság 1555–1613, Bp., Balassi, 2017, 220–221.