Pathai János (167?-1739)
Pathai János, ifjabb (Alsónémedi 167?-1739. május 21. Szigetszentmiklós) református lelkész, a dunamelléki református egyházkerület szuperintendense
Származása, családja
A Pathai család több püspököt, esperest és prédikátort adott a dunamelléki egyházkerületnek. Idősebb Pathai János, eredeti nevén Baracsi János Dunapatajról származott, innen vette fel a Pathai nevet is. Gyermekei többnyire már csak a Pathai nevet használták. Idősebb Pathai B. János matuzsálemi kort ért meg, 105/6-dik évében hunyt el 1729-ben Dunapatajon esperes fiánál, Pathai Sámuelnél. Kortársai úgy tartották, hogy 1623-ban született Patajon. Gyermekei közül három nevét ismerjük, ifjabb János, Sámuel és István. Ifjabb Pathai János életéről azt jegyezték fel, hogy Alsónémedin született – apja 1671 és 1684 között volt ott lelkész. Mivel a debreceni kollégiumban 1692. február 2-án írta alá a kollégiumi törvényeket, valamikor az 1670-es évek vége felé (?) születhetett (neve P. Pathai Johannes formában szerepel és megjegyzésként mellé írták későbbi tisztét: Episcopus Cis Danubiarum). Sámuel testvére, aki szintén pap lett, egy év múlva követte Debrecenben, 1693. június 12-én jegyezték be nevét. Ifjabb Pathai János a hazai tanulmányok után külföldi peregrinációra indult, biztos adat nincs arról, mely egyetemeket látogatta meg. (Sámuel testvére peregrinációjáról többet tudunk, ő Debrecenből Oxfordba és Franekerbe jutott el.)
Lelkészi pályája
Ifjabb Pathai János prédikátorként 1703 tavaszától négy évet Dömsödön töltött. Ezután tizenhét éven át Szigetszentmiklós lelkipásztora volt, 1707-1724 között. Ezt egy hat esztendős ráckevei időszak követte, 1724-1730, majd ismét, haláláig Szigetszentmiklóson lelkészkedett, 1730-1739, ez időben lett az egyházkerület püspöke. Élete a magyar történelemnek – és a református egyháztörténetnek úgyszintén – igen mozgalmas időszakára esett. Még a török hódoltságban született (apjának a Buda visszavívását megelőző harcok miatt kellett Alsónémediről híveivel együtt elmenekülni), a Rákóczi szabadságharc éveiben kezdődött lelkészi pályája, mikor az ország középső vidéke úgyszintén hadszíntérré vált. Szigetszentmiklósi prédikátorsága alatt választották meg 1715-ben a solti traktus esperesének. Az 1715-ös országgyűlés a hazai protestantizmus életében lényeges változás hozott: ezentúl vallási sérelmi ügyben csak egyénileg lehetett az uralkodóhoz fordulni, és nem tarthattak népes synodusokat/zsinatokat a protestánsok. A korábbi gyakorlat szerint a szuperintendens által évente összehívott gyűlésen köteles volt minden prédikátor és tanító megjelenni. A Dunamelléken az idős Pathai B. János szuperintendens 1715-ben tartotta meg az utolsó zsinatot, melyet tíz éves szünet követett. Az ezt követő évtizedben csak kis létszámú, néhány esperessel közösen tartott megbeszélésre került sor (pl. 1724-ben Kecskeméten), melyen ifjabb Pathai János már esperesként vett részt. Apja, az idős püspök 1725-ben Pest vármegyétől kért engedélyt gyűléstartása, idős kora miatt már a lemondást fontolgatván. Erre az 1725. április 8-án Dunapatajon megtartott gyűlésre ifjabb Pathai János esperesként az alája rendelt foktői prédikátort berendelte családostul, hogy házassági ügyét az atyák előtt rendezzék. Feltehetően ennek lett következménye, hogy csakhamar országos ügy lett a pataji gyűlésből. Ugyanis a foktői pap, a büntetést elkerülendő, a kalocsai érsekséghez eljuttatta az esperes időző levelét. Az ügy hullámai Bécsig értek, hamarosan országos összeírást rendeltek el, hány püspöke van a magyarországi protestánsoknak (reformátusoknak és evangélikusoknak), azoknak hány eklézsiára terjed ki hatáskörük stb.
Szuperintendensi tevékenysége és a Carolina Resolutio
Az évekig tartó vizsgálatok, összeírások eredményeként született meg III. Károly uralkodói rendelete, az I. és II. Carolina Resolutio (1731, 1734), mely szabályozta a protestáns egyházak működését, valamint a püspökök és egyházkerületek számát négyben határozta meg. E rendeletek már ifjabb Pathai János szuperintendenssége alatt adattak ki – ugyanis időközben elhunyt az idős Pathai B. János és az őt követő Kecskeméti Pál mindössze rövid két esztendeig volt püspök. 1731. január 4-én Szabadszálláson választották szuperintendensnek ifjabb Pathai Jánost, és azon nyomban az egyházi élet sűrűjében kellett helyt állnia. A református egyház ügyét az országyűléseken képviselő, annak érdekében Bécsben tárgyaló Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc egykori diplomatája és Pathai János között élénk levelezés indult meg ezekben az években – a püspök Szigetszentmiklósról küldött levelei maradtak fent a Ráday család levéltárában. Ebben az időszakban évente Szigetszentmiklóson ült össze az egyházkerület vezetése, 1732, 1734, 1735, 1736, 1737. évi gyűlések jegyzőkönyvét őrizték meg a régi protokollumok. Az 1715-ben csatlakozott alsó- és felsőbaranyai egyházmegye Pathai püspöksége alatt lett az egyházkerület szerves része. Ebben az időszakban szilárdult meg az egyházszervezet, 1731-től segítette egyházkerületi főjegyző a püspök munkáját, 1736-tól egyházkerületi cassa/pénztár működött, majd 1739-től a püspöknek hivatali tevékenységéért díjazást határoztak meg.
A tevékeny püspök 1739 áprilisában még vértesaljai vizitációra ment a pestistől sújtott országban. Utolsó levelét híveinek biztatására bocsátotta útjára 1739. május 20-án Szigetszentmiklósról: „Istenfélő Szent Hívek, mint hogy mind az Istentül elöl állíttatott felső Hatalmasságok kemény parancsolattyábúl is serény vigyásatokbúl, mind pedig a keresztény három városoknak alázatosan fell vött böjtölésekbül is, nyilván ki tanulhattyuk, hogy boldogtalan hazánknak, némelly határiban Istentül ő szent felségétül nem szenvedhető bűneinknek eláradásáért ki küldötte öldöklő Angyalát, hogy a pusztító dög halál által fogyassza a népet. Vallyon mikoron a városban zeng a kürt, nem rémülé a nép? Mivel nyílván vagyon az Úr haragja a mennybül, az emberek istentelenségek és gonoszságok ellen, ezokáért kijött ellenünk az Úrtól a nagy harag, im már elkezdetett a nagy csapás mely veri a nagy házakat, romlással a kicsiny házakat hasadásokkal, úgy annyira, hogy ha azokban tíz-tíz emberek laknak is meg halnak … Nosza hát Istennek népe, szerelmessi, a mi ellenünk meg elesztetett Halál és Istenünk fegyverét és megvont kézívét alázatos könyörgésünkkel egyben köttetett böjtöléssel kezgyük rólunk el fordítani és haragos orczáját engesztelni, mellyre is hajcsa le könyörületességre hajlandó kegyes fülét a Krisztus drága érdeméért az Isten, a mi Istenünk. Ámen …[1] Alig küldötte el pásztori levelét Pathai János, másnap, május 21-én elhunyt (Pestisben? Sámuel testvére már januárban a pestis áldozata lett Patajon). 1739. május 23-án eltemettetett Szigetszentmiklóson, hol a prédikátori tisztben fia, szintén János követte 1741-től.
A dunamelléki püspökök életrajzírója, Tormássy János (egyházkerületi főjegyző, majd püspök) a század végén jegyezte fel Pathairól: „Volt Patai János egy tanult, igazgatásra termett és sok bajai között is víg-elméjű ember, kinek elmés szavait, mondásait még közelebb élt idős prédikátorok emlegették, melyek oda illenek Cato elmés szavai közé.”[2]
Irodalom
Földváry László: Adalékok a dunamelléki református egyházkerület történetéhez. Budapest, 1898.
Tormássy János: Adalékok a dunamelléki református püspökök életéhez. Közli Mokos Gyula. Pápa,, 1892.
Szerző
Szatmári Judit
