Miskolci Bodnár Mihály (?–1675)
Miskolci Bodnár Mihály (Miskolc, ? – Chieti, 1675. május 19.) gályarab református prédikátor, Fülek lelkipásztora.
Családi háttér és tanulmányok
A nagyapa, Bodnár András, a törökkel vívott harcban érdemelte ki, hogy II. Mátyás király nemesi címet adományozott neki és két fiának: Jánosnak és Mártonnak. János, az édesapa, Miskolc főbírája, majd főjegyzője volt. Miskolci Bodnár Mihály születési időpontja nem tisztázott. Egyes források szerint 1620-ban, vagy 1620 és 1627 között született, de találunk 1629-es említést is. Helyben, Miskolcon kezdte meg tanulmányait, majd 1647-ben írt alá a sárospataki kollégiumi törvényeknek. Végzősként ő volt a kollégium szeniora. Jó diák volt, a tanári kar őt javasolta külföldi tanulmányokra, így került ki a franekeri egyetemre, miután Liszkán tanítói állást vállalt, hogy megkeresse a peregrinációja költségeit. Hollandiába jutott ki, Franekerben disputált 1653-ban C. Schotanusnál dogmatikai témában (RMK III, 1836). A kiadványt ajánlotta liszkai és miskolci támogatóinak. Hazatérte után Fülek lelkipásztora lett. A nógrádi város ekkor – geopolitikai fekvése és a vára miatt – jelentős központnak számított. A török elleni harcban fontos szerepet töltött be és a 17. század közepére a református eklézsiája is megerősödött.
Fülek
Fülek évszázadok óta menedéket jelentett a menekülő nemesek számára. Azon tizenhét magyar vár közé tartozott, amely menedéket nyújtott a tatárjárás időszakában a magyar nemességnek. Minden bizonnyal ez a gyakorlat elevenedett meg a kezdődő ellenreformáció időszakában is, amikor az ország más területeiről ide menekülhettek a református családok. Ezzel magyarázható az is, hogy amikor az ellenreformáció erős hulláma elérte Füleket, akkor a gyülekezet – szinte egyik napról a másikra – megszűnt: az eklézsiát alkotó családok tovább menekültek.
Tatárfogság
Miskolci életében többször is szenvedett el fogságot. Az elsőt 28 évesen, amikor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, lengyelországi hadjáratra indult. A családi hagyomány szerint a fejedelem édesanyja, Lorántffy Zsuzsanna, Miskolci Bodnár Mihályt is felkérte, hogy lelkészként menjen a fiával. A fejedelmet, Lengyelországban magára hagyták a szövetséges svédek, románok és kozákok, így egy megalázó békekötésre kényszerült és súlyos váltságdíjat kellett fizetnie a szabad elvonulásért. Katonái a határnál tatárok fogságába estek, mert a lengyel kísérőik elárulták őket. Így került Miskolci is a Krím-félszigetre. Szabadulásának az árát, a szülei, ismerősei és a füleki gyülekezet tagjai adták össze.
Gyülekezeti élet
A füleki gyülekezet Miskolci Bodnár Mihály időszakában élte virágkorát. A prédikátor „torony alól nősült”: Paksi K. György (?-1651/52) kecskeméti lelkész, dunamelléki szuperintendens, majd rimaszombati lelkész árva lányát, Erzsébetet vette feleségül. Lelkészi szolgálatának részleteiről nem maradtak fenn adatok. Hazakerülése utáni életéből maradt fenn egy nem mindennapi történet, melyről két magánkézirat tudósít (Gömöri Katalin és Miskolczi Bodnár Pál kéziratos családtörténete). Ha kellett, fegyvert fogott a portyázó és a városba be-betörő törökkel szemben, és ezt meg is jegyezték róla a törökök. Vagy a fent említett váltságdíjnak – amit ő tartozásként tartott számon – a rendezése miatt, vagy családi okból ment Miskolcra 1664-ben, a szükséges városi passzus (útlevél) szerint marhavásárra ment, de elfogták. Egerben raboskodott, míg meg nem érkezett az újabb váltságdíj, amit ezúttal a családja szedett össze. Édesapja, mint Miskolc város egyik elöljárója, három miskolci bírót szerzett kezesnek, és a török a váltságdíj mellé azt a feltételt szabta, hogy Miskolci Bodnár Mihály többé nem fog harcolni ellenük.
A pozsonyi per és a szenvedés
Életének legszomorúbb és legfájdalmasabb részét ismerjük a legaprólékosabban. Ő is megkapta idézését 1674. március 5-re, a második pozsonyi vértörvényszék elé. A per jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Séllyei István, pápai református püspök helyettesévé választották őt a többiek: kitűnő műveltségű, tiszteletre méltó férfiú volt. A per során megpróbálták őt „leválasztani” a többiektől, de nem tört meg semmilyen fenyegetésre, vagy kecsegtető ajánlatra. Szelepcsényi érsek egy alkalommal felajánlotta neki, hogy ha aláírja a hitehagyást, akkor a Hont vármegyei Bozsok várának kapitányává teszi őt, tehát az érsek saját uradalmába helyezte volna. Majd négyőjüket – Miskolcit, Séllyei Istvánt, Bátorkeszi István veszprémi és Czeglédi Péter lévai lelkészt – ott helyben vasra verték és bilincsben vitték át a pozsonyi várbörtönbe. Miskolcit hozzábilincselték Lányi György korponai evangélikus tanítóhoz. 1674. május 29-én vitték át őket Berencs várába, majd egy évnyi raboskodás után, 1675. március 18-án indították útnak a foglyokat dél felé gyalog, bilincsekkel a lábaikon.
Kollonich érsek külön megparancsolta a rabokat kísérő német fegyőröknek, hogy „ha bárkién is, de Miskolczi béklyóin soha ne enyhítsenek”. A bilincsek felsebezték Miskolci lábát és a seb elfertőződött, a lába begennyesedett és szinte elrohadt. Triesztben hajóra tették a foglyokat, az olasz partokon – ahogy Kocsi Csergő Bálint írta – a társai már pokrócba csavarva vitték magukkal Pescarán át Chietibe, de innen már nem tudott tovább menni. Utoljára kérte, hogy olvassanak fel neki a Zsoltárok könyvéből. Itt halt meg 1675. május 19-én.
Emlékezete
Miskolci Bodnár Mihály emlékezetét máig őrzi a füleki református gyülekezet. A 17. század végén megszűnt közösségnek csak 2002-ben lett újra saját temploma a városban. A templom falán egy fából készült, faragott emléktábla őrzi a hajdani gályarab prédikátor emlékét, amelyen egy tőle való idézet olvasható: „Ha pedig semmi vétkem nem lévén mégis megbüntetnek, én arról nem tehetek”.
Szakirodalom
Gályarab honlap: https://galyarabok.drk.hu/
GÖMÖRI Katalin: A hitvalló. Kézirat Somogyi Alfréd tulajdonában. KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok, 1-9, Bp., Grill, 1911–15, https://mek.oszk.hu/25000/25079/ KONCSOL László: Miskolczi Bodnár Mihály, Kálvinista Szemle, 1999/2, 5. MISKOLCI BODNÁR Pál: Miskolci Bodnár Mihály volt füleki prédikátor élete, munkássága és halála. Kézirat Somogyi Alfréd tulajdonában. RÁCZ Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben, Lugos, Traunfellner 1899, 129–132. S. VARGA Katalin: Vitetnek ítélőszékre. Az 1674-es gályarabperek jegyzőkönyve, Pozsony, Kalligram, 2002, 298. SOMOGYI Alfréd: Miskolci Bodnár Mihály, in Kolumbán Vilmos József (szerk.): Praeceptor historiae ecclesiasticae: tanulmányok Buzogány Dezső 65. születésnapjára, Kolozsvár, KPTI, 2022, 574–584. SZIMONIDESZ Lajos: Magyar vértanuk nyomában. A Szelepcsényi-Kollonics-féle reformáció vértanui - Kocsi Csergő Bálint műve a gályarab-per tizenkilenc vértanujáról és Trusius Jób két verses összeállítása a számüzött evangélikus egyházi férfiak veszteségeiről, Bp., Misztótfalusi, 1944.
