RefWiki

''Gönci (Kovács/Fabricius) György'' (Gönc, ? – Debrecen, 1595. május 26.)
Református lelkész, tiszántúli püspök, énekeskönyv-szerkesztő, bibliafordító. Az először 1577-ben kiadott Articuli minores című kánongyűjteménye a 17. század közepéig meghatározta a református egyház működését.

== Tanulmányai ==
A gönci származású ifjú születésének idejéről és hazai iskoláiról nincs adat. A Wittenbergi Egyetemen kezdte meg a korban szokatlanul hosszú ideig, 8 évig tartó külföldi tanulmányait 1557. december 5-én. Rövid magyarországi tartózkodás után, 1559. január 2-án újra beiratkozott a reformáció egyetemére. 1565. február 8-tól egy éven át a wittenbergi magyar diáktársaság, a Coetus Ungaricus vezetője volt, a sorban a 15. senior. Hazatérve sem feledkezett meg a Coetusról, többször is küldött pénzt a támogatásukra. 
Az egyetemi tanulmányai részeként a korban divatos európai körutat tehetett, a szakirodalomban emiatt több helyen is az szerepel, hogy francia és olasz egyetemeken tanult. 
Külföldi tanulmányaiból hazatérve néhány évig ismeretlen helyen szolgált. 1566-ban vette feleségül Mohi Ferenc szikszói lelkész, borsodi esperes Judit nevű lányát, ekkor tehát már biztosan itthon tartózkodott. 1571-ben állítólag megválasztották a Debreceni Református Egyházmegye esperesének. 1575-től debreceni elsőlelkészként szolgált, 1576 nyarán a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökévé választották. Halálára Thúri György írt gyászverset és epitaphiumot, amely Thúri versei között nyomtatásban is megjelent 1619-ben. 
Gönci György püspöki szolgálata idején kezdték el vezetni a Tiszántúli Református Egyházkerület első jegyzőkönyvét és a Debreceni Református Kollégium felsőbb éves hallgatóinak névsorát tartalmazó anyakönyvet. Az 1589. váradi-, az 1590. évi nagybányai-, és az 1593. évi csengeri zsinatra, a felavatandó lelkészek számára kitűzött vizsgatételeket kiadatta a debreceni városi nyomdában. Nyomtatásban megjelent művei a 16. század utolsó harmadában formálódó magyarországi református egyházi élet szükségleteihez igazodtak.

== Életműve ==
A Melius Juhász Péter által az 1567. február 22–24-i debreceni zsinatra szerkesztett egyházjogi gyűjteményből, a 74 fejezetből álló Articuli maiores-ből (Nagyobb cikkek) Gönci György kivonatolta a 26 fejezetből álló Articuli minores (Kisebb cikkek) néven emlegetett egyházi rendtartást. Gönci elhagyta többek között a Meliusnál meglévő hosszabb dogmatizáló részeket. A gyűjteményét az 1577. évi váradi zsinaton fogadták el, nyomtatásban többször is megjelent De disciplina ecclesiastica címmel (Wittenberg, 1577, Debrecen, 1591, 1613, 1633, Várad, 1646).  A Gönci-féle Articuli minores cikkei még az 1646. évi szatmárnémeti zsinaton elfogadott Geleji-kánonok érvénybe lépése után is használatban voltak. 
	Az Articuli minores szólt a püspökök kötelességeiről, az önkényes  hitújítás tilalmáról, a hitvitákról és az eretnekekről. A lelkészek számára előírta, hogy legyen saját bibliájuk. Javaslatot tett a lelkészi öltözetre nézve, megszabta a lelkészjelöltek előzetes vizsgáztatását, szabályozta a szolgálati helyek megváltoztatásának rendjét, előírta a papság életvitelének alapvető elveit és rendezte a lelkészek és az iskolai tanítók viszonyát.

Sajtó alá rendezte a Szegedi Gergely debreceni lelkész által szerkesztett „debreceni énekeskönyv” (első kiadása: 1569) hatodik, bővített és átdolgozott kiadását. A debreceni nyomdában, Csáktornyai János által 1590-ben kinyomtatott Gönci-féle kiadás egyetlen csonka példányát a Kolozsvári Akadémiai Könyvtárban őrzik.  Ebben a hiányzó címlapot és Gönci ugyancsak hiányzó előszavát követi 190 ének: a zsoltárok, az ünnepi (karácsonyi, nagypénteki, húsvéti, mennybemeneteli, pünkösdi) énekek, az úrvacsora-énekek, a szentegyházi dicséretek és a temetési énekek. A temetési énekek ebben a kiadásban kerültek először a gyűjtemény végére, s a további kiadásokban már rendre ott szerepelnek. 

Gönci György fejezte be a Félegyházi Tamás debreceni lelkész (?–1586) által magyarra fordítani kezdett Újszövetség munkálatait (Debrecen, 1586). A Gönci által jegyzett előszó szerint Félegyházi halála miatt volt kénytelen a hiányzó Júdás apostol levelét és a Jelenések könyvét lefordítva kiegészíteni a már majdnem kész kéziratot. A kiadásra jellemző, hogy a Jelenések könyvéből elmaradtak a Félegyházi által fordított részekre jellemző bőséges lapszéli magyarázatok.  Az előszóban az első magyarországi egyháztörténeti összefoglalás olvasható.
Az olvasónak címzett ajánlást írt továbbá Félegyházi Tamás Az kereztieni igaz hitnek rezeiröl valo tanitas… című dogmatikai munkájához, amely két kiadásban is napvilágot látott (Debrecen, 1580, 1583).

== Szakirodalom ==
A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései, ford., jegyz. Kiss Áron, Budapest, Magyarországi Protestánsegylet, 1881 (A Magyarországi Protestánsegylet kiadványai, 19; Protestáns Theologiai Könyvtár, 15), 586–695.

Bucsay Mihály [et al.], A második helvét hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve, Bp., Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, 1967 (Studia et Acta Ecclesiastica, 2), 238, 397.

H. Hubert Gabriella, A régi magyar gyülekezeti ének, Budapest, Universitas, 2004 (Historia Litteraria, 2), 133–134.

Magyar Művelődéstörténeti Lexikon: Középkor és kora újkor, főszerk. Kőszeghy Péter, III. köt., Bp., Balassi, 2005, III, 319Szabó András, Coetus Ungaricus: A 
wittenbergi magyar diáktársaság 1555–1613, Bp., Balassi, 2017 (Humanizmus és Reformáció, 37), 147–148.

Szögi László, Magyarországi diákok németországi egyetemeken és akadémiákon 1526–1700, Bp., ELTE Levéltára, 2011, 2977.

Zoványi Jenő, Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon, Bp., Magyarországi Református Egyház Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1977, 221.

== Szerző ==
[[Oláh Róbert]]