Szatmari.judit: Új oldal, tartalma: „Szeremlei (Császár) Sámuel (Gelej, 1837. szeptember 4. – Hódmezővásárhely, 1924. november 20.) Hódmezővásárhely-Újtemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye levéltárosa, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró, liberális teológus == Származása, tanulmányai, családja == Nemesi családból származik, valószínűleg a…”

2025-12-16T09:06:22Z

Új oldal, tartalma: „Szeremlei (Császár) Sámuel (Gelej, 1837. szeptember 4. – Hódmezővásárhely, 1924. november 20.) Hódmezővásárhely-Újtemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye levéltárosa, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró, liberális teológus == Származása, tanulmányai, családja == Nemesi családból származik, valószínűleg a…”

Új lap

Szeremlei (Császár) Sámuel (Gelej, 1837. szeptember 4. – Hódmezővásárhely, 1924. november 20.) Hódmezővásárhely-Újtemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Békés-Bánáti Református Egyházmegye levéltárosa, egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró, liberális teológus

== Származása, tanulmányai, családja ==

Nemesi családból származik, valószínűleg a Szeremlei vezetéknév eredetileg nemesi előnév volt, és a nemességet Császár néven kapták 1413-ban. Felmenői között lelkészek, tanárok és ügyvédek találhatók. Édesapja a Borsod vármegyei Gelejen szolgáló Szeremlei Mihály református prédikátor, édesanyja Igaz Sára. Sámuel és ikertestvére, Lajos 1837. szeptember 4-én született Gelejen. 1844-ben meghalt édesapja, ezért el kellett hagyniuk a parókiát, és anyjukkal együtt Miskolcra költöztek. Miskolcon járt gimnáziumba, de egy évet a Szepességben Švedláron (Svedlér/Schwedler) tanult. 1854 és 1858 között Debrecenben teológiát hallgatott. 1859 és 1862 között a hajdúböszörményi partikula rektora (tanítója) volt. Ezt követően 1862 és 1864 között Makón, majd 1864 és 1866 között Hódmezővásárhelyen segédlelkész. 1866/67-ben külföldi tanulmányútra indult, amelynek során beutazta Svájcot, Franciaországot és Poroszországot. Magyarországra visszatérve 1867-ben Bihardiószeg megválasztotta őt rendes lelkészének. 1871-ben meghívták Hódmezővásárhelyre. 1871. május 1-én beiktatták Hódmezővásárhely-Újtemplom egyik lelkészének. Felesége Daróczi Ilona, gyermekeik közül Ilona, Etelka, János Sámuel és József érte meg a felnőtt kort. Margit, Kálmán és Jolán Erzsébet fiatalon elhunytak. 1871-től élete végéig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1924. november 20-an hunyt el veje, Tereh Gyula otthonában.

== Lelkészi működése ==

A liberális református teológia képviselőjeként a dualizmus idején kiállt a protestáns felekezetek uniójának gondolata mellett, miközben bírálta a neoprotestánsokat. Különösen sokat foglalkozott a nazarénus egyház terjedésével. A vallási közöny terjedésével szemben belmissziós tevékenységeket folytatott: vallásos népies írások terjesztését, nőegylet alapítását és a megcsontosodott egyházi szokások lecserélését javasolta.
Lelkészi tevékenykedésének túlnyomó részét Hódmezővásárhelyen fejtette ki. 1864 és 1866 között segédlelkészként, majd 1871 és 1913 között megválasztott lelkészként. A háborús helyzet miatt azonban 1916-ban ismét visszatért a szószékre. Egyházigazgatási tisztségeket is vállalt: egyházmegyei illetve egyházkerületi tanácsbíró volt. Az 1880-as évektől 1894-ig a békési egyházmegye levéltárosa volt. Munkája során rendezte az egyházmegye iratait, amelynek során fond- és raktári jegyzéket készített. Részt vett Hódmezővásárhely új református templomainak építésének előkészítésében: a susáni, a tabáni és az újvárosi templomok szolgálati évei alatt épültek fel.

== Tudományos- és közéleti tevékenysége ==

Szeremlei igen termékeny történetírói munkát folytatott. Rendszeresen publikált protestáns folyóiratokban. Főműve Hódmezővásárhely történetét mutatja be a kezdetektől a 19. század végéig. Mindezek mellett foglalkozott az 1848/49-es szabadságharc történetével, és jelentős egyháztörténeti kutatásokat is folytatott. Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi lelkipásztor életrajzát is elkészítette, és bemutatta Szőnyi jelentőségét a magyar irodalomtörténetben. Halála után két kötetben jelent meg a hódmezővásárhelyi református egyház történetét tárgyaló munkája. Történeti kutatásait a pozitivizmus jegyében végezte, amely alapos, mindenre kiterjedő forrásfelhasználásában mutatkozik meg. 1908-ban munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Akadémiai székfoglaló beszéde 1909-ben jelent meg, amelyben Hódmezővásárhely lakosságának eredetét mutatta be.
Jelentős egyházírói tevékenységet is folytatott. A liberális teológia képviselőjeként támogatta az állam szerepvállalását az oktatásban. Közegyházi írásaiban gyakran érvelt a protestáns felekezetek uniója mellett.

== Művei ==

Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről, Pest, 1867.

Az unitárius kérdésről, Hódmezővásárhely, 1884

Hódmezővásárhely története I–V. kötet Budapest – Hódmezővásárhely, 1900–1913.

Javaslat a H. M. Vásárhelyi Ev. Ref. Egyház rendezése tárgyában, Hódmezővásárhely, 1902

Emlékezés kuruc fejedelmeinkről, Hódmezővásárhely, 1907.

Hódmezővásárhely mostani lakosságának eredetéről és szaporodásáról, Budapest, 1909

A Hódmezővásárhelyi Református Egyház története, Hódmezővásárhely, 1927, 1938.

Szőnyi Béniámin és a hódmezővásárhelyiek 1717–1794, Budapest: Hornyánszky, 1890.

== Irodalom ==

BÖSZÖRMÉNYI Ede: Szeremlei Sámuel hódmezővásárhelyi református lelkipásztor élete 1837–1924, Debrecen, 1991

KÁDÁR Péter: Szeremlei Sámuel lelkipásztori tevékenysége Hódmezővásárhelyen, A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve (2012):11–22.

PRESZTÓCZKI Zoltán. Hódmezővásárhelyi református prédikátorok és lelkipásztorok almanachja 1569-től a legújabb időkig. Dél-alföldi évszázadok 33. Szeged: Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára, 2019.

Szeremlei Sámuel emlékezete. szerk. KOVÁCS István, KRUZSLICZ István Gábor, SZIGETI János (Vásárhelyi Téka 7.) Hódmezővásárhely, 1994
R. VÁRKONYI Ágnes: A mezővárosok történetének historiográfiája, különös tekintettel Szeremlei Sámuel működésére, Századok 108(1974): 915–930.

== Szerző ==

Hegyi Ádám

Szeremlei Sámuel (1837-1924) - Laptörténet